Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-21 / 93. szám

2020. ÁPRILIS 21., KEDD SPORT 15 Az FTC labdarúgói maguk mondtak le fizetésük húsz százalékáról Bércsökkenés, bizakodás A Fradi elnöke is azt szeretné, hogy a pályán dőljön el a bajnoki cím sorsa, akár nézők nélkül is Fotó: MTI A Ferencvárosnál is gaz­dasági kényszerben van­nak a járványhelyzetben, de Kubatov Gábor klubelnök optimistán tekint a jövőbe. Bodnár Zalán/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KORONAVÍRUS „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, hol a kikötő” - ezzel a Seneca-idézettel vi­lágította meg a Ferencváro­si Torna Club jelenlegi ver­senyhelyzetét Kubatov Gábor klubelnök az M4 Sportnak vasárnap adott interjújában. A sportvezető hangsúlyozta, hogy a kialakult vírushely­zet, mint minden sportegye­sületnek, nekik is emberpró­báló, de úgy látja, tíz éve ne­hezebb helyzetben vette át az FTC irányítását. „Nem volt pénzünk, nem volt infrastruktúránk - idéz­te fel. - De sikerrel vettük az akadályokat, és úgy gondolom, ezúttal is sikeresek leszünk. Most nincsenek sportesemé­nyek, de továbbra is verseny­helyzet van, és igyekszünk a lehető legjobban kijönni be­lőle. . Folyamatosan törjük a fejünket a fejlesztéseken, át­alakításokon, hogy máris ver­senyelőnyre tegyünk szert ri­válisainkkal szemben.” A klubvezető bejelentette, hogy átmeneti bércsökkenés-KEZILABDA Vasárnap betöltöt­te ötvenedik életévét az olim­piai és világbajnoki ezüstér­mes, Európa-bajnok Pádár Il­dikó. A korábbi kiváló beálló visszavonulása óta szeretett klubjában, a Ferencvárosban utánpótlásedző. Ha azt mondom, ötven...- Fura belegondolni, hogy így lepergett fél évszázad. Iga­zából nem azt sok kimonda­ni, hogy ötven, hanem hogy ez a harmincharmadik évem a Fradiban, tizenhét éve edzősködöm, huszonöt éve nyertük meg százszázalékos teljesítménnyel a bajnokságot, húsz éve játszottunk a sydney-i olimpián és győztünk az Euró­­pa-bajnokfcágon... Ha nem lenne koronavírus-jár­­vány, miként telne a születés­napja?- A név- és születésnapokat mindig megtartjuk a Fradi­ban szűkebb társasággal, a ke­rek évfordulókat családi, bará­ti körben. Furcsa, hogy ez most elmaradt, de a csajok biztattak, nyugi, nyugi, felhívunk, felug­runk egy percre, hogy legalább lássuk egymást, aztán ha min­denki egészségben átvészelte, megünnepeljük - ha október­ben, akkor októberben.- Említette a harminchárom évet: gondolta volna, hogy egy életre a Fradiban köt ki, amikor belépett a híres faházba?- Nem. Arra sem, hogy edzősködni fogok, sőt, azt sem ről egyeztek meg a futballis­tákkal. „Talán egy kivétellel szolidáris volt a csapat, a já­tékosok maguk tettek felaján­lást, fizetésük húsz százalé­kát elengedték. Ilyen mérté­kű vagy még nagyobb csök­kentés várható a vízilabdá­ban és a kézilabdában, ahol már biztosan nem játszanak mérkőzéseket” - hangoztatta Kubatov Gábor. terveztem, hogy a klub játéko­sa leszek. Az élet hozta a lehe­tőséget, és Budapestre kerülve egyszerűen csak meg akartam ragadni az esélyt. Nagyszerű társak közé kerültem, magába szippantott a közeg, ráadásul több korábbi társam is után­pótlásedző a klubnál, azaz ha­sonlóan gondolkodtunk. Munkaadó egyáltalán az FTC?- Sokkal inkább család. Aki belép a kapun, azt magával ra­gadja a hangulat, egy-két mér­kőzés után átérzi, mit is je­lent itt játszani. Az egri csa­paton kívül nem kézilabdáz­tam máshol, nem tudom, hol milyen a légkör, ám beszélge­tések alapján azt gondolom, az itteni egyedi. Nem nevezném munkának az edzősködést, de hobbinak sem: valahol a kettő között.- Bár volt Németh András se­gítője az FTC-ben, és rövid ide­ig dolgozott a felnőttválogatott másodedzőjeként is, az után­pótlásban maradt. Miért nem foglalkozott huzamosabban fel­nőttekkel?- Mindig az a válaszom, hogy itt találtam meg a he­lyem, siker látni, mi minden­ben tudnak fejlődni a gyere­kek egy-két vagy három-négy év alatt. Imádok edzéseket tar­tani és ott lenni, ahol mi is ját­szottunk. Emlékszem, anno talán háromszázan fértek be a mérkőzéseinkre, egy tűt sem lehetett volna leejteni, még az ablakokon is kukucskáltak be. Utóbbi két sportág kapcsán Kubatov kiemelte, hogy külö­nösen nehéz helyzetben van­nak, mert amíg a futballisták egy ideje már tudnak edzeni, még ha speciális körülmények között, kis csoportokban is, a sokkal több testi kontaktot kí­vánó vízi- és kézilabdánál meg kell találni a hatékony módját, hogyan maradhatnak edzés­ben és formában a sportolók. Nem is szerették az ellenfelek ezt a pályát, varázsa volt, ilyen helyen senki sem játszott. Ami­kor manapság belépek, vissza­jön, ahogyan játszottam vagy szenvedtünk az edzéseken, és Németh András a hátunk mö­gött állt a stopperórával.- Feltételezem, ő nem sütött süteményt, mint ön szokott a gyerekeknek... •- A hosszú utakra mindig szerettem vinni magammal valami harapnivalót, aztán a lányok kérdezték, kaphatnak-e belőle. Édesszájúak, pillanatok alatt eltűnt minden. Végül már egy-egy tepsi süteménnyel ké­szültem, ám mondtam, vala­mit valamiért, akkor kapjátok meg, ha úgy játszotok. Persze mindig üresen hozom haza a Mivel a Ferencváros az or­szág egyik legnagyobb egye­sületeként több ezer sporto­lót versenyeztet, köztük sok utánpótláskorút, Kubatov Gá­bor nagyon fontosnak tartja, hogy sikerült megszervezni a távedzéseket. „Mindenki kap ottho­ni edzésfeladatokat, a tré­ningek elvégzéséről pedig videófelvétellel kell számot dobozt, amikor meg véletlenül elfelejtek készíteni, hiányolják.- Látja rajtuk a küzdőszellemet, amely régen önt jellemezte?- Le a kalappal előttük, mert az iskolában is helyt kell áll­niuk, ugyanakkor kicsit néha azt várnám el, hogy több mo­tivációjuk legyen, jobban hajt­sák magukat. A mi időnkben kevesebb dolog vonta el a fi­gyelmet, most néha azt érzem, könnyebb feladni és váltani. Nem mindig van meg bennük az akarat, hogy igenis megmu­tatom, és akkor elérhetem a céljaimat.- Önt ez vitte előre?- A kömlői általános iskolá­ban vagy az egri gimnázium­ban meg sem fordult a fejem­adni. Ennek ellenőrzése per­sze extra terhet rak az edzők­re, de most van rá idejük. Min­den sportolónkkal érzékeltet­ni kívánjuk, hogy nincs ma­gára hagyva.” Kubatov Gábor elismerte, hogy őt is megviseli a futball nélkül élet, és bár az egyik le­hetséges forgatókönyv szerint esetleg a bajnokság jelenle­gi állása szerint hirdethetnek majd bajnokot, éllovasként is mindenképpen azt szeretné, ha a pályán dőlne el a bajno­ki aranyérem sorsa. Még ak­kor is, ha nézők nélkül. „Nem lenne jó zárt kapuk mögött játszani, főként nekünk a nagy erőt adó szurkolótábo­runk nélkül, de még mindig jobb volna, mint h'a egyáltalán nem rendeznének mérkőzése­ket - fogalmazta meg. - A játé­kosok szeretnének futballozni, nekik ez a szakmájuk, a szpon­zorok azért támogatnak ben­nünket, hogy legyenek mécs­esek. Ha a klubok nem tud­ják teljesíteni a szerződési fel­tételeiket, minden felborulhat. A várható gazdasági recesszió miatt csökken a játékosok érté­ke is, nagy változások várhatók mindenhol, vannak egyesüle­tek, amelyek már meg is váltak sportolóiktól, külföldön is, lát­hatjuk a norvég példákat. Azon dolgozunk, hogy ebből a rend­kívüli helyzetből megerősödve jöjjünk ki.” ben, hogy a Ferencvárosban játszom majd, a válogatott is messzinek tűnt. Aztán Buda­pestre költöztem, ami önmagá­ban nagy váltás volt, plusz re­mek játékosok közé kerültem. Az első év nagyon nehéz volt, ám rengeteget segítettek a tár­sak. Nem csak az ötvenhez kö­zeledve gondolkodtam el azon, milyen szerencsém volt. Nem­rég felújítottam a lakást, a ke­zembe került néhány album. Átlapozgattam a fényképe­ket, és azon gondolkodtam, mi mindent elértünk, micsoda él­ményeket adott a kézilabda. VHS-kazettákat is találtam. Féltem, már nem is működik a lejátszó, de szerencsére visz­­sza tudtam nézni a meccseket. A járvány idején sajnos van idő rá... Roska Emese Boglárka/NS JEGYZET Rémes vagy édes otthon? Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Napjaink első számú tor­násznője, a négyszeres olimpiai bajnok amerikai Simone Biles nem akármi­lyen produkcióval rukkolt ki a karantén idején: közel egy percig ügyeskedett ott­hon kézállásban, amíg a lá­bai segítségével lehámoz­ta magáról a feszes, rózsa­szín melegítőalsóját. Fel is robbantotta az internetet, az Instagram-oldalán több mint 2,1 millióan nézték meg az erről készült videót. Ezt a „gyakorlatot” persze nem pontozhatjuk le. A fran­ciák olimpiai bajnok, koráb­bi világcsúcstartó rúdugró­ja, Renaud Lavillenie sza­badtéren a világ idei nyolca­dik legjobb eredményét je­gyezte 561 centiméterrel, de ezzel mégsem kerülhet fel a világranglistára, mert a sa­ját kertjében ugrott. Már ez a két különleges példa is mutatja, hogy a sportolók nem esnek teljes apátiába a járvány idején, és szép számmal akadnak már online versenyek is. A regná­ló sakkvilágbajnok norvég Magnus Carlsen összehoz­ta a sakktörténelem első on­line rapid szuperversenyét, ami a múlt hét végén kez­dődött meg nyolc klasszis részvételével. A Formula- 1-ben a kényszerű leállás alatt hivatalos szimulátoros sorozatot írtak ki az eredeti versenynaptárhoz igazodva, természetesen azonos tudá­sú autókkal, az FI hivata­los, 2019-es PC-szoftverével. Vasárnap a Kínai Nagydíj virtuális sanghaji pályáján Charles Leclerc nyert ottho­nából kormányozva a Ferra­rit, és a monacói pilóta már a második futamgyőzelmét aratta. Az M4 Sporton jól szóra­kozhattunk tegnapelőtt a versenyen, és karanténok ide vagy oda, az este folya­mán tobzódhattunk az élő sportban! A Sport 1 csator­nán ugyanis a PDC, a világ vezető dartsszervezete által életre hívott új versenysoro­zat, a PDC Home Tour har­madik versenynapját követ­hettük figyelemmel. Dacára annak, hogy a legjobb dart­­sosok otthonukban dobják a nyilakat, ez komoly sport­értékű tornának is felfogha­tó. A versenyzők négyes cso­portokban körmérkőzéseket vívnak, és a csoportelsők jutnak a következő körbe. A kétszeres világbajnok Gary Anderson legnagyobb sajnálatára nem tudott ne­vezni, mert a házában gyen­ge a wifi, így képtelen volt megoldani az élő közvetí­tést, ám így is nívós mezőny jött össze. Többek között ne­vezett a regnáló világbajnok Peter Wright is, akinek fod­rász felesége most is gon­dosan belőtte a haját, a ta­raja ezúttal sárga, narancs­­sárga, piros, lila és kék szí­nekben pompázott. A skót klasszis azonban rögtön az első napon kiesett, így róla bizony nem mondhatjuk el, hogy mindenütt jó, de a leg­jobb otthon. Pádár Ildikó imád edzéseket tartani ott, ahol annak idején ő maga is játszott Harminchárom év a Fradi-családban Az Európa-bajnok beálló süteményeket is készít tanítványainak á hosszú utakra Fotó: Mirkó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents