Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-16 / 89. szám

2020. ÁPRILIS 16., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Sörhas után fogyókúra Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Az egészen kis csapat nem túl híres, ám saját magát és fiait a helyükön kezelő edzője gyorsan elhesseget­te annak a felvetésnek a lét­­jogosultságát, ami az ama­tőr szinten a szerda-szom­bat ritmusban folytatható labdarúgó-bajnokságra vo­natkozott. Vegyük a jelen állapotot. A műkedvelőként futballo­zok egy része olyan szabad­időhöz jutott, amelyet akár önképzésre (értsd: deká­­zás, tengózás, erősítés, fu­tás) is fordíthatna, ám ezzel az eséllyel csak kevesek él­nek - már ha egyáltalán él­hetnek. Mivel a focizás nem lehetséges, így szépen „le­ketyegnek”, egyesek talán még némi sörhasat is eresz­tenek a kényszerű szünet kiváltotta korlátozás miatt. Tekintve, hogy a várható új­rakezdés időpontja nem is­mert, az alapjáraton mű­ködés még egy darabig el­megy, ám több hónapos le­állás esetén az egyébként sem magas edzettségi szint és motiváltság olyannyira lecsökken, hogy onnan az elinduláshoz már extra ösz­tönzőkre lesz szükség. Igen, itt most következ­het a labdaéhségről szó­ló bekezdés, ami kétség­telenül bír valóságalap­pal. Fűzzük is tovább en­nek mentén a szálat, mert a fontos mégiscsak az len­ne, hogy helyreálljon a vi­lág rendje, azaz legyen baj­nokság, legyen kupa, lehes­sen ismét futballozni (kézi­labdázni, atletizálni, úszni, vagyis mozogni, sportolni). Amikor ismét szabad lesz a pálya és övék a tér, vélhe­tően azzal közel egy időben a munkahely is visszavár­ja a dolgos kezeket, lába­kat. A leállás okozta kiesés után a pénztárca feltöltése elegendő indok arra, hogy edzést lehessen lemondani, mi több, a sűrített program­ba betűzött hétközi meccset is. Ám tegyük fel, hogy az első néhány mérkőzésen való megjelenés még meg­oldható. Az egyébként sem jól karbantartott izomzat azonban a fokozott igény­­bevétel következtében jóval hamarabb sérülhet, mint úgy egyébként. Ameny­­nyiben pedig ez nem csu­pán egy-két játékossal esik meg, az amúgy sem bő ke­ret gyorsan apadni kezd. A végeredmény egyenlő lesz a létszámhiánnyal, ami büntetést von maga után, hogy messzebbre ne men­jünk. A stoptáblát egyébként is kitették már. A nézők el­ső „körben” ugyanis nem a csapatuknak kell hogy szurkoljanak, hanem a te­lepülési vezetőknek és az önkormányzati képviselők­nek. A támogatások elosz­tásakor ugyanis borítékol­­hatóan kisebb lesz a sportra fordítható összeg. Azaz, az amatőrizmus kifejezés vár­hatóan közelebb kerül iga­zi jelentéséhez, noha ettől még lesznek különbségek. Halász Bencének csak a versenyrutint kell majd visszaszereznie A Vidi középpályása felépült a térdműtéte után, és májusban pályára lépne Huszti már kint van az alagútból Rátehet még egy lapáttal Szórakozni nem jár, de sze­rencsés helyzetben van a világ- és EuTÓpa-bajnoki bronzérmes kalapácsvető, Halász Bence, mert ugyan­olyan intenzitással végezhe­ti az edzéseket Szombathe­lyen, mint eddig. Vincze Szabolcs/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu ATLÉTIKA Halász Bence idei legjobbja 76,66 méter, amivel a március 7-ei téli dobó orszá­gos bajnokságot nyerte meg, és amivel negyedik az euró­pai és ötödik az aktuális vi­lágranglistán. A koronavírus­­járvány miatt kialakult hely­zetben klubtársaival a szeren­csések közé tartoznak, mert versenyeik ugyan nekik sin­csenek, de a Dobó SE továbbra is biztosítani tudja a szabadté­ri edzéseket Szombathelyen.- Annyiban persze megvál­tozott a helyzet, hogy nem tu­dok elmenni moziba vagy be­ülni kávézni, de az edzés­munkában semmi sem vál­tozott, és talán ez a legfonto­sabb. Sőt, nemhogy ugyanany­­nyit edzünk, mint eddig, sze­rintem még rá is tudtunk ten­ni egy lapáttal - mondta Ha­lász Bence. Mint minden sportolónak, a Dobó SE versenyzőinek is kell otthon edzeniük, ám ki­vételes helyzetben vannak, Egyéni csúcsokat dob az edzéseken Fotó: Penovác Károly hiszen nem minden sportoló tud annyit a pályán tréningez­ni, mint korábban. Ráadásul jó esély van rá, hogy ez nem fog megváltozni az elkövet­kező hónapokban sem, legfel­jebb ha a kormány kijárási ti­lalmat rendel el. Jelenleg azon­ban minden adva van ahhoz, hogy a kalapácsvetők edzés-Szigorú szabályok „Mivel saját fenntartású pá­lyánk van, saját szabályaink is vannak, amelyek persze nagyon szigorúak - mond­ta Németh Zsolt, Halász Ben­ce edzője. - Továbbra is lehet rajta edzeni, de csak a Dobó SE versenyzői és edzői hasz­nálhatják, más nem, és ők is csak fertőtlenítés után. A mellettünk álló aréna be van zárva, mindenki otthon öltö­zik át, és az edzés végezté­vel azonnal oda megy visz­­sza. így a legjobb sportolók edzésszáma tulajdonképpen nem változott. Bár az olimpia az idén elmarad, baj lenne, ha motiválnom kellene őket, mondtam nekik, hogy fogják fel ezt extra lehetőségként, hiszen egy év múlva még erő­sebbek, még gyorsabbak lesznek.” ben maradjanak, csak a ver­senyrutint kell majd vissza­szerezniük.- Persze én sem örülök en­nek az állapotnak, de nem ér­zem nehéznek, hogy otthon kell maradnunk. Nem hiány­zik a kijárás - folytatta a 22 éves dobóatléta. - Elégedett vagyok a téli szezonommal, és úgy érzem, a jelenlegi hely­zetben is szinten tartható ez a forma. Délelőtt mindennap két, két és fél órás dobóedzé­seink vannak, napi harminc­két és harminchat közötti do­bással, délután pedig ugyan­ennyi ideig erősítünk. Halász Bencének eddig heti egy szabadnapja volt, ám mi­vel a rendszer némileg meg­változott, a hirtelen megnőtt szabadidejét pihenéssel, fil­mezéssel és videojátékokkal üti el. De azért, ha lehetne, szívesebben csinálna helyet­te mást.- Egyedül a versenyzés hi­ányzik. Jó formában vagyok, úgy érzem, nem voltam még ilyen erős; mondjuk, ezt min­den évben így érzem... Edzé­sen egyéni csúcsokat do­bok, és dolgozom töretlenül, úgy, mintha semmi sem- tör­tént volna. Cél ugyanis min­dig kell. Szeretném az idén nyolcvan méter fölé dobni a kalapácsot, és remélem, hogy ezt nem csak edzésen tehetem meg, mert nyár vé­gére vagy őszre legalább a hazai versenyeket megtart­hatják. Az üresjáratnál az is jobb lenne, és nem mindegy, hogy az ember tudja-e, mire képes edzésen és mire ver­senyen - mondta el Halász Bence, egyike annak az öt magyar atlétának, akik már teljesítették a szintet a tokiói olimpiára. LABDARÚGÁS Szombaton a 37. születésnapját ünnepelheti Huszti Szabolcs, a Mól Fehér­vár FC középpályása, aki an­nak is örülne, ha legalább zárt kapuk mögött folytatódhatna az NB I.- Tudom, előre nem illik, de is­ten éltesse!- Köszönöm szépen! Mond­hatnám, hogy fiatal vagyok még, de ez nem lenne igaz. Az időt nem lehet megállítani; igaz, nem is akarom. Minden kornak megvan a maga szép­sége. A gyerekkornak éppúgy, mint amikor felnő valaki, majd szülő lesz, és aztán látja felcse­peredni a gyermekét. En épp az utóbbi időszakot élem meg, és nagyon élvezem.- Ráadásul jelen helyzetben több időt tölthet a családjával.- Ha van a koronavírus-jár­­ványnak előnye, az tényleg az, hogy több időnk jut a sze­retteinkre. Azt viszont rette­netes látni, mi zajlik a világ­ban, hogy emberek szenved­nek a betegségtől, hogy sokan nem is élik túl... Remélem, mi­hamarabb elmúlik a járvány, egyúttal azt is, hogy a megfe­lelő gyógymód megtalálására sem kell sokat várni. Jó len­ne már futballozni. Az persze evidens, hogy most nem az a legfontosabb, mikor térhe­tünk vissza a pályára.- Azt azért elképzelhetőnek tartja, hogy még tavasszal mécs­eseket játszhatnak? Huszti Szabolcs (jobbra) inkább játszana üres lelátók előtt, mint sehogy- Igen! Egy labdarúgó számá­ra kevés rosszabb érzés van an­nál, mint hogy zárt kapuk mö­gött kelljen futballoznia, mos­tanra azonban eljutottam odá­ig, hogy inkább játszanék üres lelátók előtt, mint sehogy. Nem tisztem eldönteni, de szűk egy hónap alatt be lehetne fejez­ni az idényt. Ha háromnapon­­ta játszanánk, gyorsan a végé­re érnénk. Akár még úgy is, hogy a mérkőzések közötti időt mindenkitől elzárva, szállodá­ban töltenénk. Ha lenne ismét futball, annak szerintem a ka­ranténban élők is örülnének, hiszen a tévé bizonyára közve­títené a meccseket, így akit ér­dekel, láthatná őket. A hatvan­­ötödik brazil sorozat helyett ta­lán jó lenne NB I-es mérkőzé­seket nézni... Mindamellett új­ra és újra elmondom, jelen pil­lanatban semmi sem lehet fon­tosabb, mint az egészség.- Ha már egészség: minden rendben önnel és a családjával?- Hála az égnek, mindannyi­an egészségesek vagyunk. Vi­gyázunk magunkra, amennyi­re csak lehet.- A szeptember végén műtött térde is bírja a strapát?- Nincs vele gond. A rehabi­litáció a tervek szerint halad, csupán az okoz nehézséget, hogy a labdás edzések kima­radtak a vírus miatt. Amit le­het, itthon megteszek, a sprin­tek, az egyenes irányú futás so­rán nem érzem, hogy baj lenne. Fotó: Dömötör Csaba- Nem az a típus, aki könnyen feladja. Negyvennyolc órával az említett operáció után már el­kezdte hajlítani a lábát.- Ha én nem álltam volna hozzá pozitívan ehhez, akkor ki? Szombaton sérültem meg, vasárnap kerestem fel doktor Abkarovits Gézát, és miután közölte, hogy elkerülhetetlen a beavatkozás, hozzátette, szer­dán kés alá is fekhetek. Meg­kérdeztem tőle, nem lehet eset­leg már hétfőn, mire azt felel­te, hogy de, lehet. Nem akar­tam húzni az időt, úgy voltam vele, minél többet várok, annál tovább tart a felépülés. Mielőtt kitört volna a járvány, arról áb­rándoztam, hogy április máso­dik felében újra játszhatok, ez most sajnos kitolódik, de re­mélem, csupán májusig, legfel­jebb júniusig. Ahogy olvasom a híreket, az Európai Labdarú­gó-szövetség is arra törekszik, hogy a bajnokságok a pályán fejeződjenek be. Ami a koc­kázatot illeti, nagy különbsé­get nem látok aközött, hogy ki­sebb csoportokban, vagy hogy teljes létszámban edz egy csa­pat. Ha edzeni lehet közösen, akkor játszani is. S akad még valami, ami miatt vágyom ar­ra, hogy folytatódjon a bajnok­ság. Csapatkapitányunk, egy­ben jóbarátom, Juhász Roland a szezon végén visszavonul, és nagyon szeretném, hogy a gye­pen érjen véget a karrierje.- Az ön búcsúja még odébb van...- így igaz, még egy évig szer­ződés köt a Vidihez, aminek na­gyon örülök. Ha sérülten kelle­ne befejeznem a focit, retten­tően bántana, szerencsére en­nek kicsi a veszélye. Az operá­ció óta hosszú utat tettem meg, és ugyan még nem értem a vé­gére, de az alagútból már kijöt­tem. Optimista voltam, és opti­mista maradtam. Ha úgy vesz­­szük, ebben a bajnokságban még veretlen vagyok. Mielőtt kidőltem volna a sorból, hatból hat győzelemmel álltunk, és az Újpest elleni meccsen is ak­kor kellett lejönnöm a pályáról, amikor még 0-0 volt az állás, utána kaptunk két gólt. Ezek után mi sem természetesebb annál, mint hogy ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport

Next

/
Thumbnails
Contents