Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-11 / 86. szám
2020. ÁPRILIS 11., SZOMBAT SPORT 15 A korábbi világválogatott Détári Lajos szerint nem a játékosok zsebében kellene turkálni, s mostanában a focisulija miatt is aggódik, de bízik benne, hogy májusra visszatérhet az élet a futballpályákra is. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan viseli a jelenlegi nehéz helyzetet?- A körülményekhez képest jól. Köszönöm, jól vagyok, és ami a legfontosabb, a családomban is mindenki egészséges. Siránkozni nem szeretnék, senkinek sem könnyű ezekben a hetekben. Abban reménykedik, hogy május végére visszatérhet az élet az utcákra, a pályákra Fotó: Tumbász Hédi- A futballal mi a helyzet?- Figyelem, követem, de a profi futball már nem érdekel annyira.- Miért nem?- Túl sok minden zavar benne, s ha most elkezdeném sorolni, melyek ezek, holnap reggelig nem tennénk le a telefont. Egyébként is, a jelenlegi egészségügyi helyzetben a labdarúgás az utolsó részletek egyike. Folytatódik-e a bajnokság, hogyan avatnak így bajnokot? Őszintén: kit érdekel ez most?! Előbb az kell, hogy a lehető legtöbb ember megússza a járványt, aztán induljon be újra a gazdaság. Az emberek ismét dolgozhassanak, induljon el a termelés, legyen mit magukra költeniük - a labdarúgás ezekben a hetekben sokadrangú. S ha már beszélünk, mondok még valamit, hogy ismét legyen miért szidni Détári Lajost. Ha már nyilatkozom, csináljunk valami „balhét” is.- Hallgatom!- Felháborítónak tartom, hogy most mindenki azzal foglalkozik, hány százalékkal csökkentsék a labdarúgók fizetését. Miért csak a labdarúgókét? Miért ezen csámcsog most mindenki?! Ezerszer elmondtam, és ezt a hétköznapi embereknek is meg kellene érteniük, egyetlen labdarúgó főnöke mellett sem állt senki gépfegyverrel, amikor szerződést kínáltak a játékosoknak. Ki az, aki visszautasítaná a helyükben a jó ajánlatot?- Jól értem, hogy nem ért egyet a bérek csökkentésével?- Inkább azzal nem, hogy a ligában mindenkiét azonos százalékkal csökkentsék. Ne hasonlítsuk már össze az egyes csapatok futballistáit a jövedelmük alapján! Nem mindegy, hogy valaki ötszázezer vagy ötmillió forintot keres, és abból vonjuk le a harminc százalékot. Arról nem is beszélve, hogy ezek a tárgyalások véleményem szerint kizárólag a labdarúgóra és klubjára tartoznak, és minden játékosnál differenciáltan kell csökkenteni a béreket. Arról bezzeg most kevesebb szó esik, hogy melyik sportoló hogyan segít a koronavírus-járvány idején.- Összefog ilyenkor a sportolói társadalom?- A sportolók mindig is ilyenek voltak. Akárhol futballoztam a világban, Németországban, Görögországban vagy éppen Olaszországban, a nehéz helyzetekben rendre a sportolók nyújtottak elsőként segítő kezet. Utánuk jöttek a zenészek, színészek, mindenki a saját zsebébe nyúlt. Van, aki milliókkal segíthet, más egy mezt ajánl fel, mindenki a saját pénztárcájához mérten, de az ügy élére áll. Örömmel látom, hogy most is így van ez: Szalai Adám, Lang Adám, Juhász Roland, és a neveket hoszszasan sorolhatnám.- Bizakodó a jövőt illetően?- Nagyon! Rendkívül optimista vagyok. Abban reménykedem, hogy május végére viszszatérhet az élet az utcákra, a futballpályákra.- A vállalkozását nem érintette a mostani recesszió?- A legérzékenyebben a februárban beinduló focisulim szüneteltetése érintett. Alighogy nekivágtunk a munkának, máris szünetet vagyunk kénytelenek tartani. Pedig a gyerekek hihetetlen lelkesek, a legkisebbek csoportjába öt-, a legnagyobbakéba tizenhárom évesek járnak. Csak nehogy az legyen, néhányuk alig múlt egy méter, amikor megállt az élet a sportpályán, és száznegyven centis lesz, mire újra közös edzéseket tarthatunk! A jövő ezeké a gyerekeké. És örömmel mondhatom, igenis vannak tehetségeink. A húsvéti tornák legnagyobb botrányát az 1926-os esztendő hozta Rendőrök hurcolták le a játékosokat A tudósítások szerint indokolatlan volt a hatósági fellépés az MTK játékosaival szemben Fotó: MW LABDARÚGÁS Mára feledésbe merült, de több mint fél évszázadon keresztül lázban tartotta a futballszurkolókat. Hívták Húsvéti Serlegnek vagy Húsvéti Tornának is, előbb csak magyar, később külföldi csapatok részvételével igen rangos négyes torna zajlott húsvétkor. A gyökere mélyebbre nyúlik, mint a bajnokságé. Utóbbit 1901-ben szervezte meg először a Magyar Labdarúgók Szövetsége, amely ennek az évnek az elején alakult meg, hogy összefogja az egymással csupán esetlegesen megmérkőző csapatokat. Az ilyen események közé tartozott 1900 húsvétján a cseh Slavia Praha budapesti fellépése, amelyen a BTC-vel mérkőzött meg, nyolcezer néző volt kíváncsi a találkozóra. Ez elgondolkodtatta az MLSZ vezetőit is, akik aztán 1908-ban úgy döntöttek, hogy a népszerű, de ad hoc jelleggel összehozott húsvéti meccseket is szervezett formába öntik. Ekkor született meg a Húsvéti Serleg, amelyen az ünnep idején a négy legjobb csapat körmérkőzéseket játszott egymással. Ez akkor a Ferencvárost, az MTK-t, a BTC-t és a MAC-ot jelentette, később a részt vevő együttesek változtak - pontosabban kettő, mert a Fradi és az MTK kihagyhatatlan volt. Egy idő után külföldi klubok is kaptak meghívót, ám ez ötletszerűen történt 1927-ig, amikor Hugo Meisl, Ausztria híres labdarúgója, később játékvezetője majd szövetségi kapitánya ki nem talált egy új rendszert, amely a szomszédlátogatás elvén alapult. A Húsvéti Tornák 1964-ig tartottak, amikor már egyre nemzetközibbé vált a kontinens klubfutballja. Mi most az 1926-os eseményeket villantjuk fel, a tornák legnagyobb botrányát. A Nemzeti Sport április 6-ai címlapja ezt harsogja: „Az MTK levonulása miatt félbeszakadt a húsvéti serleg döntője.” A sporthírlap főcíme többet is elárul: „Rendőrök hurcolták le a pályáról az MTK játékosait a serlegdöntő mérkőzésen.” Nézzük, mi is történt! Nagycsütörtökön az MTK 4:0-ra legyőzte az Újpestet, a Slavia Praha l:l-et játszott a Ferencvárossal. Húsvétvasárnap a Fradi és az Újpest a legjobbjait pihentetve csapott össze, a zöld-fehérek nyertek 2:l-re, a csehek ugyanilyen gólaránynyal legyőzték az MTK-t, így hétfőn három együttes is a tornagyőzelem reményével léphetett pályára. A Slavia reménye elszállt az UTE elleni 3:3-mal, így az FTC és az MTK meccse döntött a serleg sorsáról úgy, hogy a végső sikerhez a Fradinak a döntetlen is elegendő lett volna. A már akkor is ősi ellenfeleknek számító két csapat játékosai nem kímélték egymást: gól nem esett, inkább egymást rugdosták. A 72. percben a ferencvárosi Blum belépője után Nádiért ápolni kellett. Braun állt bosszút Blumon úgy, hogy hasbavágta. Himler Oszkár játékvezető azonnal kiállította Braunt, és amíg ő lesétált a pályáról, ketten bejöttek: az ápolás után a játékot folytatni akaró Nádler és Kiss Árkád, az ügyeletes rendőrkapitány. Ő ezt ezzel indokolta: „A játékoskijárónál álltam, amikor Blum balesete után arra lettem figyelmes, hogy a salakpályáról több néző a pálya felé tart, sőt egyesek már a pályára is léptek. Nyomban besiettem, hogy elejét vegyem a botránynak, és közben futott hozzám Nádler.” Nádler állítólag megkérte a kapitányt, hogy ne menjen be a pályára, amiért a rendőr az egyik odasiető kollégájával kivezettette a futballistát. Molnár György, az MTK csapatkapitánya gúnyosan megkérdezte Kisst, hogy esetleg ő is lemenjen-e, mire újabb két rendőr őt is levitte. A kék-fehérek közül Kocsist az egyik egyenruhás ököllel megütötte, a játékos arcát elöntötte a vér, összeesett. Kiss Árkád ezek után engedélyt adott a folytatásra, ám az MTK játékosai levonultak. A fradisták az ártatlanságukat hangoztatva annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a fegyelmi bizottság biztosan az ő győzelmüket hirdeti majd ki, de nem így lett. A tudósításokból kiderült, hogy a történtek nem igényeltek rendőri beavatkozást, ezért az újságok elítélték Kiss Árkád fontos-. kodását; de egy hét múlva a IX. kerületi rendőrbíró minden felelősség alól felmentette. Sőt, szerinte sportszerű magatartást tanúsított, mert engedte volna folytatni a játékot, az igazoltatott labdarúgókat is viszszaengedte a pályára. Nádler Henrik és Molnár György hatósági intézkedés megszegése címén egymilliós, Kocsis Ferenc hatósági közeg megsértése és hatósági intézkedés megszegése miatt kétmillió koronás büntetést kapott. Kocsis tagadott, de az egyik rendőr azt vallotta, hogy a játékos csirkefogónak, gazembernek nevezte Kiss Árkádot. A serleg a Ferencvárosé lett, de nem a fegyelmi bizottságnak köszönhetően. A félbeszakadt mérkőzésből hátralévő 18 percet zárt kapuk mögött lejátszották. Ebbe a bő negyedórába 22 szabadrúgás fért bele, gól viszont egy sem, így a döntetlennel a Fradié lett a trófea. Pajor-Gyulai László JEGYZET Modern idők Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu „A kapós versenyző utaztatja és eltartatja magát, költségátalányai oly összegekre rúgnak, hogy miniszteri fizetéssel egyenértékűek. Az egyletek tűrik ezt, mert szükségük van a versenyzőkre. Hazánkban is roskadoznak az egyletek a versenyzők követelései alatt. Egy évtizede még a versenyző a maga költségén utazott, ma már az egyletek díjhajhászata oda fejlesztette a dolgot, hogy minden aprócseprő versenyző kilépéssel fenyeget, ha nem utaztatják fejedelmi pompával. (...) Az egyletek álljanak össze, és állapítsák meg, hogy mily feltétel mellett, mily tagjaiknak adnak úti segélyt. A maximális segély az útiköltség és a szálloda legyen. A többit fizesse maga a versenyző, szorítsa meg kiadásait, áldozzon maga is.” A fenti sorokat a Nemzet Sport vezércikkéből idézzük, és a nyájas olvasó nem tévedne nagyot, ha valamelyik aktuális számban kutakodna a szóban forgó szerkesztői dörgedelem után. A valóság azonban egészen más, még akkor is, ha a fentiek szinte szóról szóra illenének napjaink - már legalábbis a sportban - tejjel-mézzel folyó hazai viszonyaira. Csakhogy a patinás sportnapilap 110 évvel ezelőtti, 1910. április 9-i szerkesztőségi cikkéből idéztünk. És nem az olvasó a hibás, amiért az évszázadosnál is régebbi dolgozat mondandója ma is aktuális. Főleg most, a koronavírus kiváltotta’ - a sportot mint iparágat szinte teljesen lenullázó - válság napjaiban. Ha valamikor időszerű volt a munkavállalói önmérséklet, akkor az igények önkéntes lefaragása, az össztársadalmi közteherviselés vállalása a busásan megfizetett profi sportolók részéről soha nem volt sürgetőbb. És nekem senki se jöjjön most az innen-onnan visszaköszönő mantrával, hogy nem a sportoló a hibás, ő csak elveszi azt, amit a klubok kínálnak neki! Most, amikor klubjának kiszolgáló személyzete vagy a szövetség alkalmazotti gárdája esetleg nem kap fizetést?! Vész idején mások az erkölcsök, mint békeidőben. Pontosabban: valaha mások voltak. 1848. július 21- én a várpalotai nők arany és ezüst ékszereiket ajánlották fel a haza oltárán, a helyi posztócéh pedig a honvédek ruházatának előállítását vállalta ingyen és bérmentve. És most citálhatnám az akkori Magyarország szinte valamennyi településének lakosait. Ja, hogy most más idők járnak? Valóban. Modern idők. A híradások olyan klubokról is szólnak (sportágat most ne említsünk, személyiségi jogokra való tekintettel...), ahol a sportolók már a 10-15 százalékos bércsökkentés hallatán is szívják a fogukat. És nem a minimálbér tíz százalékáról lenne szó... Détári Lajost ma már kevésbé érdekli a profi labdarúgás Túl sok minden zavarja *
