Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-08 / 84. szám
fi KITEKINTŐ 2020. ÁPRILIS 8., SZERDA Az én palackpostám Szilvás István ausi30@gmail.com Az én egykori palackomat bizonyára nem fogta ki senki - pedig azóta sok víz lefolyt már a Tárnán mert máig sem kaptam választ a csatos bambis üvegbe zárt üzenetemre. Igaz, nem is volt olyan izgalmas az a kockás lapra rótt pár sor, mint a kalandregények hőseinek S. 0. S. jelzése. Gyerekes fantáziával fogalmaztuk meg a haverokkal, hogy barátokat keresünk azon a messzi tájon, ahová a gyertyafaggyúval lezárt nyakú flaska elbukdácsolhat a patak lomha vizén. Ma egészen másként mennek a dolgok. Felgyorsult az élet, nincs idő kivárni, míg az ilyen küldemény eljut az értől az óceánig. A palack is jelképes lett, virtuális teste digitális üzenetként suhan a világhálón, amely - mily természetes immár - ott feszül láthatatlanul és eltéphetetlenül a földrészek között. S melynek révén összezsugorodott a világ, szinte jókora falu lett belőle, ahol nincs titkuk már egymás előtt az embereknek. És talán internetes partnerre, azonos érdeklődésű társakra is hamarabb lel az, aki ilyen távoli kapcsolatokra vágyik. A varázslatos gép mellett ülve azonban egyre nagyobb mértékben elszigetelődik az ember. ízes társalgási nyelv helyett sajátos, megcsonkított szavakkal kommunikál, a százakra, ezrekre rúgó ismerősi köréhez tartozók zömét fel sem ismeri az utcán. S ami ennél sokkal aggasztóbb: szinte nem is tudja, talán nem is érdekli, hogy mi történik a közvetlen szomszédjában. Hogy él-e, hal-e ott valaki. Egy magányos ember, aki hiányát érzi a törődésnek, a jó szónak, de kora, hátrányos helyzete miatt nem tud „modern” palackpostát küldeni a világba. Úgy tartja a mondás, hogy a kivétel erősíti a szabályt. A kivételhez tartozók viszont megérdemlik az elismerést. Azok, akik - főként a kisebb településeken - elsőként kezdeményezték, hogy tartsd rajta a szemed a szomszédaidon. S azok, akik a mostani - erőt, kitartást, türelmet és nagy-nagy elővigyázatosságot igénylő - járványos helyzetben a magányosok, idős betegek, s a karanténba kényszerültek szolgálatába álltak. Akik vették a fáradságot és felbontották a nagyon is valóságos üzeneteket rejtő jelképes palackokat. Még ha név nélküliek is, tudjuk, kik ők, akik a lelkűk mélyén megérezték, hogy önzetlenségük életeket menthet. Hogy a segítő kéz mindig jókor jön: egyszer neked, egyszer nekem. Hála, mind többen vannak ők, de a megpróbáltatás mértékéhez képest még nem elegen. Mert nem tudható, hány és hány palack kerül még elő... A kivételhez tartozók megérdemlik az elismerést A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: HEOL.hu HIRDETÉS TÖBBET TUQ MINT GONDOLNÁD! 3 féle keresési funkció Beépített hitelkalkulátor Egyszerű és gyors hirdetésfeladás Több, mint 100.000 eladó és kiadó ingatlan ingatlanbazar.hu Önkéntes karanténban Dimitry Ljasuk Egy lakatlan szigeten él most Dimitry Ljasuk a szigeten megtanulta, mi az érték Beküldött fotó TISZA-TÓ A tározótóról forgatott kisfilmje gyorsan népszerű lett az internetes közösségi felületeken, tízezrek látták néhány hét leforgása alatt. Családjával az egykori Leningrádból indult, Magyarországon találta meg számításait. Gyermekként alakult ki a vonzalma a Tisza iránt. Dimitry Ljasuk most hetek óta Heves megye határában él egy lakatlan szigeten. Szabadi Martina Laura martina.szabadi@mefliaworks.hu- Nyilvánvaló, hogy a természetközeliség nem idegen számodra, de mi adta az ötletet az elvonuláshoz?- A Tisza-tóról és a Kárpátmedence több természeti csodájáról is készítettem már filmeket. Ezekben mindent magam csinálok, az első' lépéstől az utolsóig. Az első filmem a tóról szólt, s ezzel kezdetét vette egy Tisza-tavi kalandok sorozat, Pokorny Lia és Mautner Zsófia színésznők is a vendégeim voltak már. Ezekben a négy évszakban mutatom be a környék látnivalót, természeti értékeit. A téli epizódban egy férfi színésszel az öreg pákász történetét filmesítettük volna meg, ehhez kellett a kunyhó. Az időjárás azonban közbeszólt, a hó nem jött, a kunyhó viszont maradt. Ahogy a járvány felütötte a fejét, jött az ötlet. A nagypapámat lehoztam édesanyámhoz, bevásároltam nekik és magamnak is, és kiköltöztem ide. Az egészet megfilmesítem: a tervem, hogy előző munkáimhoz hasonló stílusú, de mély mondanivalójú történet szülessen, amiben feldolgozom a világ eseményeit egy szigetről, ami egy teljesen más nézőpont. A magány szépségét és nehézségeit feldolgozni. Az emberi kapcsolatok hiányát és értékét érzékeltetni, hogy milyen, ha az ember el van zárva a szeretteitől, az érintéstől. S végül a természet erejét átadni, ami szinte mindent képes meggyógyítani.- Hogyan készült el a kis ház? Milyen engedélyek szükségesek ehhez, és hogy a szigeten maradj?- Az építmény félkész volt, januárban helyi segítséggel készült, és a kiskörei tájház korabeli bútoraival lett volna berendezve. Arra alkalmas volt, hogy néhány napot eltöltsek benne, de ahhoz kellett rajta alakítani, hogy hetekre is megfelelő legyen. Most normál, tanyasi holmik és bútorok vannak benne, hogy úgy élhessek, mint ötven éve éltek. Engedélyem volt, s kértem a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságot, hogy maradhasson még a szigeten a pici ház, hátha jön a hó. Hozzájárulás tőlük kell és az érintett önkormányzatoktól. A Kárpátalján forgatott tiszai szeméthelyzetről szóló filmem is félbemaradt, lezárták a határokat. Valójában az események alakulása is ebbe az irányba terelt, hiszen mindig is akartam pár hetet ebben a kunyhóban, hogy ne csak díszlet legyen, hanem az otthonom is. Látni és láttatni is akarom majd azt is, hogy a modern ember hogyan boldogul egy lakatlan szigeten. Olyan komfortban, s olyan pazarlóan élünk, hogy teljesen újra kell tanulni mindent egy ilyen helyzetben.- Hogyan maradsz kapcsolatban a külvilággal?- Betartom az otthonmaradás szabályait, szinte nem találkozom senkivel. Internet van, az áramot akkumulátorokról oldom meg, háromnaponta járok a gátőrházba tölteni. A home officet is innen csinálom hetek óta, reklámszakember vagyok alapvetően. A cégemnél már hetek óta otthonról dolgozik mindenki. így a munka megy, telefonon is beszélek a kollégáimmal. Eleinte egyébként össze voltam zavarodva, nem tudtam, milyen nap van. Rájöttem, hogy fontos napirendhez tartanom magam, így könynyebb. Minden reggel takarítok, este főzök, s rendszeres programom a szemétszedés. Mivel a célom az elvonulás, a befelé fordulás és elmélkedés, hogy mindent a természet részeként igyekszem megélni, minél kevesebbet érintkezni emberekkel. Fontos a magány, ám sokan nem tudják elviselni. Most rengetegen vannak négy fal között, s valószínűleg ők nagyon fogják érteni azt, hogy mit érzek jelenleg egy százméteres szigeten. Egyfelől nagyon inspiráló, másfelől szokatlan, már-már ijesztő. Sokat aludtam a szabad ég alatt, de ez most más. * Hogy oldod meg az ellátást? Mekkora költségből élsz mondjuk egy héten?- Kétszer voltam vásárolni, három hétre előre. Egyáltalán nem abban az ütemben fogynak a dolgok, ahogy terveztem, hiszen spórolósan, több napra elegendően kell főznöm. Igyekszem mindent találékonyan, magamnak megoldani. Mosófával, lavórban mosok, ahogy régen az asszonyok. Elképzelni sem tudom, hogy fizikailag hogyan csinálták mindezt éveken keresztül. A legnagyobb érték az ivóvíz, az élelmiszer és a fűtőanyag. Egy liter meleg vizet használok egy nap. Gyakorlatilag pár ezer forintra saccolom azt, amit rezsinek lehet nevezni. Lassan nőnek itt ehető növények, vadsóska. Halat is fogtam, de visszaengedtem, míg nincs rá szükségem, hogy amit megfogok, azt meg is egyem. Voltak néhányan, akiknek nagyon tetszett, amit itt csinálok, itteni horgászok. Előfordult kétszer is, hogy megleptek némi helyi házi koszttal. Jól esik az ilyesmi, de persze mindenkit arra kérek, hogy mellőze ezt, hiszen akkor célját veszti az egész tervem. Éppen ez a lényege az egésznek, hogy nincs komfort, nem kapok semmit készen. A földön milliók élnek így, nincs víz, nincs feldolgozott étel, minden nap kihívást jelentenek olyan alapvető dolgok, amiket mi már észre sem veszünk. Ugyanakkor ez nekem véget fog érni, én nem a valós túlélésért küzdők, hiszen egyszer visszamegyek a pesti kényelmes lakásomba. Ők ezt nem tehetik.- Mit tudsz tenni egy esetleges vészhelyzetben?- Mint ahogy azt már említettem, ijesztő is tud lenni ez az egész. Teljesen ki vagyok téve a természet és az időjárás viszontagságainak. Meg kell tanulnom egyik napról a másikra gondoskodni magamról. Mindent be kell osztanom. Eleinte remekül voltam, aztán néhány hete annyira hideg volt, hogy úgy éreztem, megfagyok. Hóvihar, erős szél napokon keresztül. Akkor tudatosult bennem, hogy ez nem játék. A szárazföldön biciklivel járok, s az autóm sem meszsze áll egyébként. A vízi közlekedéshez van egy kenum és ha gond van, van kit hívnom. Jó kapcsolatot ápolok a helyiekkel, nem csak a filmek révén ismernek, de szemétgyűjtő akciókat is előszeretettel szervezek. Nagyon támogató a közösség, van kit hívnom, ha bajba kerülök, a polgárőrök is biztosítottak a segítségükről.
