Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-07 / 57. szám

2020. MÁRCIUS 7., SZOMBAT SPORT 15 Marosi Ádám kairói sikerével bejelentkezett az olimpiai éremre Utolérné a példaképét Legutóbb Balogh Gábor­nak sikerült az, amire Ma­rosi Ádám feni a fogát. A Honvéd versenyzője Tokió­ban zsinórban a harmadik olimpiáján állna rajthoz, s a múlt hét végi kairói világ­kupa-győzelmével megüzen­te a mezőnynek: komolyak a szándékai. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu ÖTTUSA Marosi Ádám lekasza­bolta az ellenfeleit a kairói világkupaversenyen: 28 tus­sal kiemelkedett a többiek kö­zül, utána pedig okosan tar­totta a különbséget az üldö­zők előtt. A Honvéd verseny­zője nem akármilyen mezőnyt utasított maga mögé, a közvet­len elit valamennyi tagja ne­vezett Kairóban.- Aki számít, az elindult Kairóban, csak az angol James Cook, a vb-ötödik Kasza Ró­bert és a már olimpiai kvótá­val rendelkező, jelenleg sérült Demeter Bence nem volt ott Egyiptomban. A 2017-es vi­lágbajnok, a dél-koreai Jung Jinhwa viszont igen, de ő nem jutott a döntőbe. Hozzáteszem, a selejtező nekem is nyögve­nyelősre sikeredett, de utána jól ment a vívás, és ezzel si­került megalapozni a jó sze­replést. Amikor felpattantam a dobogó legfelső fokára, va-Mindig is hitt magában, megvan a kellő önbizalma lami spontán, artikulálatlan üvöltés tört fel belőlem. Re­mélem, senkit sem bántottam meg ezzel - mondta a Honvéd 35 éves versenyzője. A világ- és Európa-bajnok Marosi tudja, hogy az utóbbi időben adós maradt a jó telje­sítménnyel, még az sem lep­te meg, hogy néhányan leír­ták a tavalyi budapesti vb és a januári budapesti fedett pá­lyás világkupaverseny után. - Egy-két újságíró azt adta a számba, hogy visszakaptam a hitemet. De ez nem igaz. Én mindig is hittem magamban, megvan az egészséges önbi­zalmam, és tudom, hogy az a tudás, amire szert tettem az utóbbi években, sokkal több­re predesztinál, mint a leg­utóbbi olimpián elért tizen­kettedik helyezésem. Ami­kor fut a szekér, észnél kell lennem: az utóbbi napok­ban sok sms-t kaptam, hirte­len sok lett a barát, a jóaka­ró, aki eddig nem volt ott mel­lettem. Pedig én semmit sem változtam, ugyanaz az em­ber vagyok, aki itthon a vb-n és a világkupán versenyzett, akit leírtak - mondta lapunk­nak a 2009-es londoni vb és a 2013-as drzonkowi Eb egyéni aranyérmese. Marosi eltökélten hisz a to­kiói szereplésben, és mindent elkövet, hogy fejtörést okoz­zon Martinék János szövetségi kapitánynak az egyéni indu­lók kihirdetése előtt. Egy nem­zetből legfeljebb ketten indul­hatnak az olimpián. Demeter Bence tavaly, az angliai Eb-n megszerezte a kvótát, Kasza Róbert, Kardos Bence és ter­mészetesen Marosi Ádám is harcol az olimpiai részvéte­lért. A kvalifikációs időszak végén az öttusaszövetség el­nöksége dönt az indulókról. A kairói első hellyel Marosi lépéselőnybe került a többiek­kel szemben.- Messze még a vége. Há­rom-négy hetente jönnek a versenyek. Legközelebb Szó­fiába utazunk, ahol egymás után két világkupaversenyt bonyolítanak le, majd jön a hazai viadal és a vk-döntő. Végül a mexikói Cancúnban rendezik a világbajnokságot, és ezzel fejeződik be a kvalifi­kációs időszak. Ha nem érez­­ném magamban az erőt, nem is vállaltam volna a felkészü­lést. Továbbá jelentős moti­vációs tényező, hogy koráb­bi versenyzőtársam, nyugod­tan mondhatom, példaképem, Balogh Gábor volt ez idáig az utolsó magyar öttusázó, aki három egymást követő olim­pián is rajthoz állt. Jó lenne, ha én lennék a következő, azon vagyok, hogy London és Rio után Tokióban is elindul­jak - jegyezte meg a tapasz­talt öttusázó. Kalmár Zsolt sérüléséből felépülve újra meghatározó tagja a csapatnak Még adós az eredményekkel a DAC LABDARÚGÁS Hélder Cristóvao egyelőre mérsékelten váltja be a kinevezéséhez fűzött re­ményeket Dunaszerdahelyen. A DAC labdarúgócsapata már lemondhat a bajnoki címről, de legalább a Szlovák Kupá­ban talpon maradt. A csallóközi klub vezetősé­ge nemcsak a javuló eredmé­nyek reményében szánta rá magát az edzőváltásra - a por­tugál Cristóvao a német Peter Hyballa helyét vette át ha­nem az akadémián pallérozó­dó fiatalok beépítését is el- , várta az új trénertől. Ehhez képest a múlt hét végén, a Zsolna elleni 2-2 után a szur­kolók már arról pusmogtak, közeleg az újabb edzőváltás. A gondok már a felkészülé­si meccseken megmutatkoz­tak. A télen távozó néhány fontosabb játékos hiánya sem magyarázza a cseh második ligás brünni csapattól elszen­vedett 5-0-s vereséget, de a többi meccsen sem látszott, mihez is akarna kezdeni a portugál mester. A bajnokság sem hozott változást. A DAC első három tavaszi mérkőzé­se egyaránt döntetlenre vég­ződött, ráadásul az első ket­tő kifejezetten gyenge játék­kal, amivel gyakorlatilag el is úszott az aranyérem, mert jelenleg már tizennégy pont a Slovan előnye a harmadik DAC előtt. Vasárnap, a má­sodik helyezett Zsolna elle­ni rangadón helyenként már volt formája a játéknak, a csa­pat el is húzott két góllal az A város sportkocsmáiban beszédtéma Kalmár Zsolt esetleges távozása Fehérvárra Fotó: Földi Imre első félidőben, de a második­ban mintha szétesett volna a Hélder által felépített rend­szer, így a zsolnaiak ellen is csak döntetlenre futotta. Pe­dig ez a két pont még nagyon hiányozhat a második helyért zajló versenyben. Ahogy bizonyára hiányoz­ni fog a csapatból a múlt hé­ten Lengyelországba szer­ződött Vida Kristopher is. A közönségkedvenc magyar támadó az őszi szezon házi gólkirályaként köszönt el a csapattól, minden bizonnyal nehezen pótolható űrt hagyva maga után. Vida a tavalyi len­gyel bajnok Piast Gliwicéhez szerződött - nyilvánosságra nem hozott összegért cseré­be. A csatár az ilyenkor szo­kásos, már csak műfaja mi­att is semmitmondó nyilatko­zattal búcsúzott Dunaszerda­­helytől, megköszönve a szur­kolóknak a három és fél évnyi támogatást. A távozásakor ké­szített egyik interjúban arra is kitért, bízik benne, hogy a lengyel első ligából könnyebb lesz beverekednie magát a magyar válogatottba. Ez du­­naszerdahelyi évei alatt egy­szer sem sikerült neki, holott a szintén Dunaszerdahelyen ját­szó Kalmár Zsolt és Vida Má­té az utóbbi időben rendszere­sen kapott meghívót. Vida Kristopher helyére gyakorlatilag pár nap alatt si­került igazolni egy új játékost, a válogatott Németh Kriszti­ánt. Lévén, hogy nem volt csa­pata - tavaly az év végén el­köszönt a Sporting Kansastől -, Németh ingyen érkezett a klubhoz, az azonban több szurkolót is meglepett, hogy a DAC egy karrierje vége felé já­ró, 31 éves játékost igazolt. Né­meth egyébként szinte haza­jött a sárga-kékekhez, hiszen dunaszerdahelyi menyasszo­nya miatt gyakran megfor­dult a városban korábban is. A szerdai kupameccsen csere­ként be is mutatkozott. Jó hír, hogy Kalmár Zsolt a Puskás Aréna avatóján szer­zett sérüléséből felépülve új­ra meghatározó tagja a csa­patnak. Ezért is beszédtéma a város sportkocsmáiban, hogy valószínűleg ő is távozik a sze­zon végén. A legtöbben a „test­vércsapattal”, a szintén a Mól szponzorálta Fehérvárral bo­­ronálják össze a válogatott kö­zéppályást. Az szinte biztos, ha a DAC gyenge szezont fut tavasszal, netán az európai ku­paindulásról is lemarad, Kal­már távozik Dunaszerdahely­­ről. Ugyanez érvényes másik válogatott játékosunkra, Vida Mátéra is. A cseh sportsajtó már arról ír, Vida a cseh baj­noki címvédő Slaviához szer­ződhet a nyáron. A második ligás FK Poprád elleni szerdai kötelező győ­zelmet nincs értelme túlli­hegni, de - ha már elszállt az aranyesély - a vezetők a Szlo­vák Kupa elnyerésével szeret­nék sikeressé tenni az idényt. Nehéz hetek előtt áll a DAC, a hét végén mindjárt az egyik ősi rivális, a nagyszombati Spartak jön hozzá látogatóba. Pomichal Krisztián (Dunaszerdahely) A siker ára Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Berki Krisztiánnak a válla csődölt be. Olimpiai bajnok tornászunk a minap terje­delmes interjúban beszélt arról, hogy szembenézett a visszavonulás lehetőségé­vel, nem kerget már rózsa­színű álmokat olimpiáról, érmekről, bajnoki címek­ről. Persze, ha a válla meg­engedi, akkor a májusi Eb-re még össze tudná szedni ma­gát, elvégre szép lenne fon­tos versenyen búcsúzni, de ha nem megy, akkor kár len­ne erőltetni. Ahogyan fogalmazott: „Szem előtt kell tartanom, hogy majd a civil életben is rendben legyen a vállam.” Alig ismerek olyan él­sportolót, aki ne fájdalmak­kal vonult volna vissza. Az a terhelés, amelyet ők kap­nak, nem az átlagember nor­mális terhelése, és most el­sősorban nem is a szívre, ha­nem a szerkezetre gondolok. A csontokra, az ízületekre, az izomzatra, a szalagokra. Se szeri, se száma a fájós térddel vagy bokával sán­­tikáló egykori futballisták­nak, a gerincükkel bajlódó korábbi kosárlabdázóknak, Berki Krisztán válla sem lesz már az igazi; sorolhat­nánk tovább a végtelensé­gig, és ebben az a legszebb, hogy az elődök példái alap­ján minden érintett tudja, negyvenévesen nagy esély­­lyel rozogább lesz egy átla­gos ötvenesnél vagy hatva­nasnál. Amikor a kilencve­nes évek elején a Vác lab­darúgói bajnokságot nyer­tek, az edzőjük, Csank Já­nos nem is titkolta, amikor a siker titkáról faggatták: az egészségre káros edzés­munkát végeztet a játékosai­val. A húgom egykor tehetsé­ges tornásznak indult, de ti­zenöt évesen megroppant a dereka. Azt mondták neki, állandó kezelésekkel, me­net közben egy-két műtét­tel megsegítve szép ered­ményeket érhet el, de a szü­léink úgy döntöttek, eny­­nyit nem ér az egész. Soka­kat jobban csábít a sok baj­noki cím, a velük járó dicső­ség és jövedelem csábító ígé­rete, kockáztat, s ha bejön, rendben van, ha nem, akkor úgy járt. A csúcson is renge­teg sportembert ismerünk, akik két műtét között ver­senyeznek, hétről hétre ösz­­szedrótozva lépnek pályá­ra, de rendületlenül csinál­ják, mert megéri, a fájdal­makat ellensúlyozza a hír­név és a sok pénz, az átlag­nál legalábbis jóval nagyobb kereset. Sport és sport között óriá­si a különbség. Amikor a tö­megeket a rendszeres spor­tolásra buzdítják, az egészen más, mint az élsport kilúvá­­sa. Az egyik az egészség ér­dekében zajlik, a másik gyak­ran az egészség ellenében. Berki Krisztián most úgy ér­zi, utóbbinak nincs tovább ér­telme, így is megfizette már olimpiai és világbajnoki sike­reinek az árát a sok kínlódás­sal és lemondással. Neki talán legalább meg­érte.

Next

/
Thumbnails
Contents