Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-05 / 55. szám

>-*7 12MEGYEI KORKÉP 2020. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK Évszázados nemesi kutyabőrök, patinás családi címerek a gyűjteményben A közelmúltban elhunyt amatőr helytörténész értékes öröksége Ön pályázik, a nyilvánosság a mi dolgunk! HEVESÍH1R1AP 'S Pályázati sajtóközleményekhez árajánlatok készítése, megjelentetése ^Szórólap, egyéb nyomdai kiadványok terjesztése ^Internetbanner megjelentetése SCikkek, interjúk nyomtatott sajtóban történő elhelyezése Segítünk Önnek: kérje testreszabott ajánlatunkat, kedvezményes lehetőségekkel állunk rendelkezésre: hmhgyartas@mediaworks.hu, vagy +36-36/513-633 HEVES®HÍR1AP W­Hogy MINDIG CÉLBA ÉRJEN! rokon nyitott kapukat dön­getett.- Mi sem szeretnénk, ha ez a hagyaték elkallódna - mondta Morvái János pol­gármester. - A képviselők­kel már tárgyaltunk is róla, s abban maradtunk, hogy ha a család hozzájárul, ak­kor önkormányzati kezelés­be vennénk az anyagot. Köz­tudott, hogy a falu króniká­sa olyan nemes ügyek fárad­hatatlan motorja volt, mint a tájház létesítése vagy a helyi Gárdony-kultusz ápolása. Ép­pen ezért határoztuk el, hogy június végéig a Fő út felső 4. alatt lévő épületet felújítjuk erre a célra. Egy-egy terem­ben lenne látható a helytör­téneti rész, illetve az népraj­zi kollekció, amit Jóska, va­lamint az idősotthon lakói gyűjtöttek össze. A Gárdo­nyi Gézával kapcsolatos em­lékek pedig a községháza egy nagyobb, jelenleg üresen álló termében kapnának méltó és biztonságos helyet. Fel kell mérni, majd rendszerezni kell a szerteágazó hagyatékot Seress József halálakor számos ismerőse fogalmazta meg a személyével kapcsola­tos véleményét és javaslatát az internetes közösségi olda­lakon. Egyebek között idéz­ték azt a rá is vonatkoztatha­tó mondást, miszerint senki sem lehet próféta a saját ha­zájában. Utalva arra, hogy életében nem becsülték meg azt a tevékenységet, amire ideje jelentős részét áldozta. Éppen ezért javasolták, hogy poszthumusz adományozza­nak neki díszpolgári címet, vagy legalább is róla nevez­zék el a leendő tájházat.- Ismerjük az említett ja­vaslatokat, s alkalom adtán figyelembe is vesszük azokat - reagált a felvetésekre Mor­vái János polgármester. A közelmúltban elhunyt amatőr helytörténész olyan felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt hagyott örökül, amit mindenképp közkincs­­csé illene tenni. Szilvás István ausi30@gmail.com KÁL A Bohémiából származó cseh katona harctérre menő vonata megállhatott a telepü­lés vasútállomásán, sikerült ugyanis ott feladnia egy ké­peslapot, amelyre a káli pos­ta tisztviselője az 1915. ok­tóber 13-i dátumot bélyegez­te rá. Hozzátartozói annak idején bizonyára megörül­tek neki, csaknem száz év­vel később viszont a szülőfa­luja régmúltját kutató amatőr helytörténészt örvendeztette meg ez a csehországi gyűjtő­től megvásárolt lap. „A múltat tiszteld, s Jelent kösd a jövendőhöz.” A múltidéző szakmai kö­rökben ismert és elismert- s a közelmúltban elhunyt- Seress József Vörösmarty szavaival vallotta: „A múl­tat tiszteld, s Jelent kösd a jö­vendőhöz.” Ennek jegyében élt, búvárkodott, s igyeke­zett közkinccsé tenni mind­azt, ami a szorgos évtizedek alatt felbecsülhetetlen esz­mei értékű gyűjteménnyé vált. Ennek csak egy kis ré­szét képezték a faluja korabe­li arculatát megörökítő postai üdvözlőlapok, valamint azok a napi használati eszközök, amelyek az évszázadokkal ezelőtt ott letelepedett csalá­dok, s tősgyökeressé vált utó­daik életéhez, munkájához kötődtek. Nagy türelem és kitartás kellett ahhoz, hogy ez a hi­hetetlen tudásszomjjal meg­áldott egykori szállodaportás különböző múzeumok, levél­Seress József (balra) köszönti az író dédunokáját, Keller Pétert a Gárdonyi Géza-település táblájának az avatásakor Fotó: Szilvás István tárak, plébániák, öreg porták és porlepte padlások mélyéről előbányássza a múlt relikviá­it. Elsőként a saját családfáját próbálta feltérképezni, s ami­kor sikerrel járt, a többi ősi helybeli családot - a Ficsór­­tól a Kelemenen és a Tompán át - vette sorba, amelyeknél a nemességszerző személye és az adományozás időpont­ja bizonyítható volt. Évszáza­dos kutyabőrök, patinás cí­merek kerültek a gyűjtemé­nyébe, később pedig abba a részben általa írt vaskos kö­tetbe, amellyel szülőfaluja új­ratelepítésének 250. évfordu­lója alkalmával lepte meg ér­deklődő földijeit.- Pótolhatatlan tudást vitt magával a sírba - jegyezte meg a szintén helybeli gyűj­tő, Tóth Béla, aki két évtize­den át kísérte figyelemmel Seress József tevékenysé­gét. - Felbecsülhetetlen ér­téket képvisel ez az eszmei és tárgyi dokumentáció, kár lenne a sorsára hagyni. Ma­gángyűjteményről van szó, ezért nem mindegy, hogy az örökösök mennyire lesznek partnerek a közkinccsé téte­lében. Seress József fiai - mint je­lezték - nem tartanak igényt a régiségekre, ezért rokonuk, Seress Krisztián vette kéz­be az ügyet. A Németország­ban élő unokaöcs úgy véli: először fel kell mérni, majd rendszerezni kell a szerte­ágazó hagyatékot.- Azt szeretném, ha meg­állapodhatnánk az önkor­mányzattal, hogy méltó he­lyet kapjon a gyűjtemény. Mint időközben kiderült, az együttműködésre kész [••Jf Nem veszhetnek el az ötletek Seress József szerette volna elérni például, hogy a mai Fő út visszakapja az egykori Grassalkovich nevet. A még élő idősek segítségével filmen kíván­ta megjeleníteni az előző nem­zedékek jeles személyiségeit, s a falu épített örökségét. Tanös­vényt tervezett a közelben húzó­dó Csörsz-árok legendájának a bemutatására. Tóth Béla szerint megfelelő támogatás esetén ösz­­szejönne egy lelkes csapat mind­ezek megvalósítására.

Next

/
Thumbnails
Contents