Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-28 / 75. szám

8 emuiban sült poaácsa Szabó Lőrinc Kis virág, te (Átköltés) Kis virág, te, friss virág, te, - itt a kikelet: megjött teveled! * Plántát kaptam, megcsókoltam, meglocsoltam, földbe ástam. Ide, ide, madarak: jól ültettem? Megmarad? Napsugár, te fénnyel, tűzzel, felleg, öntözd égi vízzel! Kis virágom, ne remegj, bátran emeld a fejed! * Reggelenkint ki a fénybe, kis kertembe sietek: meg kell néznem, hogy mi történt, virágaim, veletek. * Van egy hófehér barikám, zöld réten járva béget; szelíd, jó: haragját sose látta még földi lélek. Szereti a virágokat, a sárgát, a fehéret, a démutkát, kakukfüvet, vagy hogy is hívják őket. * Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik, így ni, így - súgni akart valamit? * Ünnep ismét: itt a Húsvét! Vége a böjtnek, ehetünk többet! Csússz kenyér vajjal, nem jársz annyi bajjal! Vége a böjtnek, esszük a zöldet! Ünnep ismét: itt a Húsvét! * Húsvétvasárnap egész tucat tojást találsz a virágok alatt. Itt? Ott! Hol? Amott, a tüskebokorban! Fuss ide, amoda, dugdossa a laboda! * „Kertész uram, jónapot, van levendulája? Kakukfüve, rozmaringja, esti violája?” „Van kertemben, szép kisasszony, és amit ma nem lel, megtalálja holnap, addig várjon türelemmel!” * Kék tavon, zöld tavon ringatózunk a habon. Aranyhalak, ezüsthalak úszkálnak a csónak alatt. Aranyhalak, itt vagyunk, egész nap csak kacagunk! * Esik, esik, esik: az eső cseppjei a fejemet verik. Esik, esik, esik az egész mezőn -hű, de vizes lesz a cipőm! * Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, a világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi - zörög a kocsi. * Egy - kett - hár - szállj, kötél, szállj! Kötél alatt, kötél felett ugrándoznak a gyerekek. Egy - kett - hár kar. hogy vége már! * A hinta majdnem az égbe röpít: a világ föl- és leszáll. Ház meg fa: másképp dől, ami dől, és másképp áll, ami áll. * Tinta, penna, palatábla - menj tanulni iskolába. S ha tanultál valamit, jöjj haza és mondd meg: mit! A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a napot; megkergette, utolérte, jól megverte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebretette a napot. Zsebretette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő. Tavasz „Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz!” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap. „Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. .Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!” Csigabiga Napos mohán melegszik a szarvas-szemű csigabiga; korán kibújt s most vár, pihen, fél és örül mint a szivem, nem tudva: itt van-e a tél vagy új tavaszt hozott a szél; nem tudja még, mi a világ: ibolya, vagy csak hóvirág? Zöld küllő Katinak (olaj, vászon, 51 * 40 cm) Fotó: Alapfy László Nefelejcs A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan beszélgetős és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye, ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire jól hallottam, egész világosan, égszin hangát, néha meg én magam súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan nagyon vártam már, hogy tán a szivem szólt helyette vagy éppen a fülem: ilyenkor nem tudtam, képzelem-e vagy tényleg csalok, neki, a neve mondásával?... De még ha csalok is, nyugtattam meg magamat, az a kis segítség semmi, hisz úgy szeretem; s dehogy felejtem, nem én, sohasem! un a lap alatt MÉLYTENGERI ÉBREDÉS Kántor Mihály Az óceánok rejtélyei már jóval Jules Verne regényei előtt is izgat­ták az emberek fantáziáját, elég ha az elsüllyedt Atlantisz legendájára, a bibliai Leviatánra vagy a görög mítoszok vérszomjas szörnyeire, Szküllára és Kharübdiszre gondo­lunk. Idővel a mozik is felfedezték maguknak a tengerek sötétjébe kalauzoló kalandok kínálta lehe­tőségeket, illetve a közönség fogé­konyságát ezekre a történetekre. Az 1954-es Húszezer mérföld a tenger alatt, James Cameron 1989-es A mélység titka vagy legutóbb a ja­nuárban bemutatott Árok mutat­ják, hogy az álomgyár több mint fél évszázada töretlen lelkesedéssel tér vissza a tengerfenékre, hogy újabb és újabb történeteket hozzon fel nekünk. A videojátékok esetében sem kell mélyre merülnünk, hogy vízalatti kalandokra leljünk: a 2014- es Subnautica idegen bolygójának mélytengere legalább ugyanannyira izgalmas kalandot kínált, mint az alternatív hatvanas évekbe invitáló BioShock-széria víz alatti városa, az orwelli Rapture. A svéd Frictional Games jobbára ijesztő kalandjáté­kaival, a Penumbra, illetve az Am­nesia sorozatokkal vált híressé, s bár témájában egyik sem érinti az óce­ánokat, hatodik munkájuk a Soma, viszont valósággal lubickol benne. Ez, a műfaját tekintve futurisztikus, egzisztencialista horrorként defi­niálható alkotás nemcsak tudomá­nyos-fantasztikumként, de óvaintő, tanulságos meseként is felfogható. 2015-ben járunk, történetünk hőse pedig egy átlagos kanadai fia­talember, Simon Jarrett. A képre­­gé'nybolti eladó nemrég egy tragé­dián esett át, ami nemcsak a lelkét, de a testét is megsebezte: autóbal­esetet szenvedett, amelyben barát­nője, Ashley életét vesztette, ő maga pedig koponyasérülést szenvedett. Nagyobb probléma azonban, hogy a koponyasérülése miatt az orvosok csak néhány hónapot jósolnak neki. Kapóra jön egy fiatal orvostanhall­gató, David Munshi felajánlja Si­monnak, hogy egy kísérleti fázisban lévő koponya szkennelési vizsgálat­tal új, rekonstrukciós gyógymódra nyílna lehetőség. Sok választása nem lévén, hősünk aláveti magát a láthatólag szedett-vedett módon szervezett vizsgálatnak. Abban a pillanatban, amikor leszedik a fejé­ről a szkennert, egy idegen helyen találja magát: egy félhomályba bur­kolózó mélytengeri állomáson. Az elhagyatott komplexumban senki sincs, aki választ adhatna Simon kérdéseire, így nekünk kell az itt-ott még működő számítógépekből és a meglehetősen bizarrul viselkedő drónok félinformációiból össze­rakni a képet- 2104-ben járunk, a Pathos-II állomáson. A bejegyzé­sek szerint egy évvel korábban egy üstökös csapódott a bolygónkba, aminek következtében a felszíni élet teljes egészében elpusztult. A tenger fenekén lévő állomáson ak­kor szolgálatot teljesítő személyzet az emberiség utolsó túlélőinek szá­mítanak. Sajnos azonban a bázisra felügyelő mesterséges intelligencia, a WAU meglehetősen sajátosan ér­telmezi az emberiség megóvását. A legénységet nanorobotok segítségé­vel biomechanikai torzszülöttekké változtatta, hogy így óvja meg őket a betegségektől, az öregedéstől, és ezáltal a kipusztulástól. Az elméjü­ket pedig lemásolta és különböző gépekbe töltötte, hogy ezáltal a tu­dásuk és az ismereteik se vesszenek el. Simon rájön, hogy a jelenlegi tudata a 2015-ös vizsgálat során készült elmemásolat, az eredeti Si­mon Jarrett pedig már rég halott. A Pathos-II egyik néhai tagjának a testébe töltve kell felderítenünk az igencsak leromlott állapotban lévő komplexum egyes területeit, több tengerfenéki sétát teszünk, illetve a bázis irdatlan mélységben fek­vő alállomásait is meglátogatjuk. A reménysugár pedig, hogy Simon és még néhány digitalizált tudat el­hagyják a lakhatatlanná vált boly­gót, ott lapul valahol a legsötétebb abisszuszban. A Soma fojtogató atmoszférája talán a legmarkánsabb jellemzője a játéknak. Az elhagyatott, a pusz­tulás különböző stádiumaiban áb­rázolt, technicizált környezet jelen­tősen nyomasztóbb, mint a színes, korallokkal és egzotikus növények­kel tarkított tengerfenék, melyet itt­­ott rozsdásodó építmények csontvá­zai tarkítanak. A mélyebben fekvő Tau állomásra érve azonban mind­ez megfordul: a tengerfenék sötét és ijesztő lesz, pár méterre látunk csak az ellenséges, zavaros vízben, ruhánk lámpájának fénykorén kívül pedig szinte semmit. Itt békés, me­leg odúnak tűnnek még a korábban elidegenítő, klausztrofób épületek is. Harcolnunk nem kell, a feszült­séget a helyenként biomechanikus szörnyekké változott, eszét vesztett legénység elől való bujkálás adja. A játék megjelenése után két évvel a készítők egy biztonságos módot is beépítettek, amelynek során ezek a kreatúrák nem jelentenek rá ve­szélyt. így akiket csak a hangulat és a felfedezés öröme hajt, akár stressz­mentesen is megmerítkezhetnek a Soma mélységeiben. (Soma. Platformok: PC, Mac, Li­nux, PlayStation 4, Xbox One.) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. március

Next

/
Thumbnails
Contents