Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-28 / 75. szám
IB helyőrség ortre HÍRES KOMÁROM BE VAN VEVE, KLAPKA GYÖRGY A FOVEZERE Leczo Bence Ha Észak-Komárom belvárosában sétálgatunk tíz után, de még délután négy előtt, akkor kétóránként szemtanúi lehetünk, ahogy a Klapka-szobor mögött álló, ma már városházaként használt Zichy-palota tornyából kijön egy kisfahuszár, és eljátssza a Klapka-indulót. Ha a tábornok szobrával szemben állunk ilyenkor, elég jobbra tekintenünk, hogy meglássuk a távolban az Újvár nyugati kapuját, és a bástyán a kőszüzet, amely a 18. század közepe óta hirdeti, hogy a várat még senkinek nem sikerült bevennie. De ki is volt Klapka György? Kétszáz éve, 1820. április 7-én katonacsaládba született Temesváron. Édesanyja korán elhunyt, tizenegy éves korától apja testvére és annak felesége nevelte. Iskoláit előbb szülővárosában, majd Karánsebesen végezte. 1838-ban lett hadapród, 1842-ben pedig a magyar királyi testőrség tagja Bécsben, ahol barátságot kötött Görgei Artúrral. A gárdától 1847-ben szerelt le. Gondolkodott rajta, hogy az egyik indiai király szolgálatába szegődik, ám az 1848-as párizsi forradalom hírére itthon maradt. ,A párisi februári forradalom villamos áramkép hatotta át egész Európát” - írta emlékirataiban. A testőrségből egyébként a forradalom hírére mindenki leszerelt, és három horvát gárdista kivételével beléptek a nemzeti hadseregbe. Ennek is köszönhető, hogy a császár 1850-ben feloszlatta a testőrséget, legközelebb pedig 1867-ben állította fel ismét. A forradalom A magyar forradalom hírére felajánlotta szolgálatait, századosi rangot kapott, majd 1848. május 19-én megbízták, hogy utazzon Erdélybe és mozgósítsa a székelyeket, ugyanis a kisebbségek országszerte zúgolódni kezdtek, Jelacié vezetésével a horvátok kikiáltották függetlenségüket, őket követték a szerbek, köbben pedig a románok és a szászok is elkezdtek lázadozni. „Ha a székelyek is elpártolnak, akkor Erdély el van veszve” - mondta Batthyány Lajos Klapkának, mert tudomást szereztek arról, hogy Csíkban lázító és császárpárti röpiratok kezdtek terjedni. Mindenhol pozitívan fogadták Klapkát és két társát, kivéve Nagyszebeni. A várost Klapkáék sietősen el is hagyták: „Minthogy semmi kedvet nem éreztem magamban arra, hogy Nagy-Szeben utczáin egy dühöngő népsöpredék vasvillái és cséplői alatt vértanúi halált szenvedjek, hallgattam gazdám jó tanácsára, fölültem szívesen fölajánlott fogatára s elhagytam a magyarok iránt oly fekete gyűlölséggel telt szász fővárost.” A Duna Gibraltárja Visszatértekor kinevezték a komáromi vár erődítési és tüzérségi parancsnokának. A pákozdi csata után érkezett, s közben a Duna jobb partján fel-feltűntek Jelacié seregei is. Klapka azonnal a kezébe vette az irányítást, mikor meggyőződött az erődöt irányító osztrák Merz és helyettese, a magyar kormány által delegált Majthényi alezredes megingatható lojalitásáról. Egy vasárnap, a mise utáni szünetben rédei gróf Eszterházi őrnagy előlépett, és a felsorakozott várőrségnek és a nemzetőröknek felolvasta a hadügyminisztérium parancsát, beszédet tartott, majd felszólította az egybegyűlteket, hogy esküdjenek fel a magyar alkotmányra. A tisztek közül többen vonakodtak, azonban a legénység éljen kiáltások közepette letette az esküt. Ekkor Klapka éppen Merzcel beszélgetett, amikor meghallották a hangoskodást a térről, Merz erkélyére mentek. „»Mi történik itt?« - kérdé az öreg tábornok. »A törvény végrehajtása«, -viszonzám; - a »csapatok teszik le az esküt a magyar zászlóra!« »Úgy, akkor nekem itt nincs tovább mit keresnem« - válaszolt. - »Úgy is már rég távozni akartam, de nem bocsátottak.«” Merz még aznap távozott, a tisztek pedig fel akarták lázítani a legénységet. Klapka hatására aztán mind elhagyták az erődöt, ezzel pedig magyar kélzre került a komáromi vár. Az osztrák hadügyminiszter, Latour ezután sürgönyzött Majthényinak, hogy a visszavonuló Jelacic előtt nyissák meg a komáromi kapukat. Klapka fogalmazta meg a választ, amit Majthényi nevében vissza is küldött az osztrák hadvezetésnek. Habár Klapka emlékirataiban nem közli a teljes levelet, megjegyzi, nem érkezett második felszólítás, Jelacic pedig jobbnak látta, ha Bécsbe vonul vissza Komárom helyett. A komáromi vár megszerzése után Pozsony mellé küldték, hogy az erődítési feladatokat irányítsa, majd a bánsági hadtest vezetője lett. Kidolgozta a szerbek elleni hadműveleti terveket, azonban végrehajtani már nem volt ideje, mert Pestre rendelték. 1849 januárjában ezredessé léptették elő, újjászervezte a szétvert felső-tiszai hadsereget, több csatában pedig legyőzte Schlicket, akitől korábban vereséget szenvedett a hadtest, ezzel pedig sikeresen lezárták az osztrákok elől az utat Debrecen felé. Az utolsó 1849. márciusban tábornokká nevezték ki, részt vett a tiszafüredi zendülésben, ahol sikeresen leváltották a tehetetlen Henryk Dembiúski fővezért, az új parancsnok Görgei lett. Harcolt április 26-án az első komáromi ütközetben, majd a komáromi vár és várőrség parancsnoka lett. Ezt a csatát tartották egyébként a szabadságharc legfontosabb ütközetének, az osztrákok ezután a vereség után döntöttek az oroszok behívása mellett. Klapka tervei alapján fejezték be a komáromi erődítési munkálatokat, illetve kezdték el építeni a Monostori erődöt. Harcolt a második komáromi csatában, Görgei sérülése után pedig ideiglenesen átvette a hadsereg parancsnokságát. Júliusban az osztrákok újra megpróbálták elfoglalni Komáromot Haynau és Schlick vezetésével, végül a Klapka és Görgei vezetette magyar haderő sikeresen szorította vissza a császári sereget. A szabad-Rohn Alajos litográfiája, 1867 ságharc legfontosabb és legvéresebb ütközetét is Komáromnál vívták: a harmadik komáromi csataként elhíresült sikertelen kitörési kísérlet több mint kétezer szabadságharcos életébe került. Július 12-én Görgei csapatai elhagyták Komáromot, Klapka mintegy tizennyolcezer emberrel együtt az erődben maradt, kihirdette az ostromállapotot, és feltöltötték a készleteket rekvirálásokkal, illetve zsákmányolásokkal. Az augusztus 3-i kitörés még szétverte az ostromgyűrűt, az osztrákok végül augusztus 20-ra tudták körülzárni újra a várost. Mindezt úgy, hogy egy héttel korábban Görgei Világosnál letette a fegyvert. A vár védői két táborra szakadtak: a „vörös republikánusok” utolsó vérig védték volna a várat, míg a többiek amnesztia. fejében hajlandók voltak feladni a védelmet. Az osztrákok több felszólítást küldtek a vár feladására, végül szeptember elsején megkezdődhetett az alkudozás. A várvédők egész országra kiterjedő feltételei (mint az adassák közbocsánat az országnak és minden honvédnek, vagy hogy fogadják el a magyar bankjegyeket) következtében kudarcba fulladtak a tárgyalások, a fegyveres harcok pedig kiújultak. A szabadságharc utolsó összetűzése 1849. szeptember 25-én történt Ószőnynél. Két nappal később Haynau és a vár vezetői aláírták a megállapodást a vár átadásáról a következő feltételek mellett: minden védő menlevelet kap (Klapka cselesen katonai állományba vette a városlakókat és az ide menekült politikusokat, így őket nem érhették atrocitások császári részről), mindenki kapott útlevelet, hogy szabadon távozhasson az országból, a császáriak zsoldot is fizettek a védőknek, félmillió pengőt kaptak, s mindenki háborítatlanul, saját ingóságait megőrizve távozhatott. „Az ország összes haderejének megsemmisülése után, kívülről való felmentést semmikép sem reméllhetvén, csakis egy czél lebeghetett szemeink előtt, s e czél az volt, Forrás: Wikipédia hogy az ellenséget, mely gőgösen hánytorgatta, hogy lázadókkal nem alkuszik, ennek daczára is békealkudozásra kényszeresük s a vár feladását oly feltételekhez kössük, melyek a míg egyrészt nem sértik az őrség katonai becsületét, addig egyúttal ótalmat biztosítsanak, netáni garázdaság ellen, a polgári lakosságnak is” - írta Klapka. Illegalitásban Miután a védők elhagyták a várat, az akkor huszonkilenc éves Klapka úgy érezte, nincs maradása. Pozsonyba ment, ahol fogadója ablakából napokig látta, hogyan kísérik a honvédeket a császári katonák. Egy héttel később újságból tudta meg, hogy barátait, a szabadságharc tábornokait és Batthyány Lajost október 6-án kivégezték. Ekkor értette meg, miért sietett annyira Haynau a vár átadásával: október 6-át a véres ünneplésnek akarta szentelni. Klapkát rengeteg kritika érte a vár feladása után, sokan árulónak tartották, ahogy Görgeit is. Az útja Pozsonyból Londonba, majd Párizsba, később pedig Lipcsébe vitte, végül Genfben telepedett le. 1856- tól a svájci nemzetgyűlés tagja lett, 1859-ben Kossuth Lajossal és Teleki Lászlóval megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amely emigráns kormányként működött. 1866- ban a porosz-osztrák-olasz háború kapcsán egyeztetett Bismarckkal egy magyar légió felállításáról, amelynek vezetését túl későn, gyakorlatilag a porosz-osztrák háború lezárta után tudta átvenni, így az osztrák erőkkel szemben sikereket nem tudott elérni. A kiegyezés után hazatért, majd a honvédegyletek elnökévé választották. 1892-ben halt meg Budapesten. Klapka György, az ember, aki 29 évesen alkudozásra kényszerítette Haynaut, másfél hónappal Világos után megvívta a szabadságharc utolsó csatáját, valamint szabad elvonulást biztosított az embereinek, Emlékeimből címmel kitűnő önéletrajzi könyvet írt. Dankasirály télen (olaj, farost, 26 * 32 cm) Fotó: Haris László IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. március
