Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-21 / 69. szám
1HTTT1T. helyőrség szinnaz SZISZÜPHOSZ A 301-ES PARCELLÁBAN 7 Bonczidai Éva Forrás: Nemzetiszínház.hu „Egy kis kíváncsi kacsa / egy este nem ment haza” - egy bugyuta dal is képes sorstragédiát összegezni. Főként, ha kiragadjuk a borissza mulatozások földszagú posványából és áthelyezzük egy temető földszagú jelenidejébe.^Lzt teszi Cseke Péter rendezése, a nemrég nemzeti színházi rangra emelkedett kecskeméti Katona JózSef Színház Ballada a 301-es parcella bolondjáról című előadása, mellyel a rendszerváltozás 30. évfordulójára emlékeztek. Schwajda György 1989-ben írta ezt a darabot, akkoriban a 301- es parcella fogalma nem szorult magyarázatra, de ma már a tízéves fiam újdonságként hallgatja, ahogy úton a színház felé elmesélem, hogy a rákoskeresztúri Új Köztemető egykor elvadult területek övezte parcellájába bűnözőket, háborús bűnösöket temettek, majd jeltelen sírokba ide kerültek az 1956-os szabadságharc utáni megtorlások áldozatai is. A megkínzott és kivégzett emberek hozzátartozóinak évtizedeket kellett várniuk, hogy méltó módon emlékezzenek halottaikra, addig a titokban odacsempészett virágcsokrokkal azt kockáztatták, hogy ők maguk is egy kihallgatószobában találják magukat. A kecskeméti társulat különös előadást épített fel: a díszlet (Szlávik István tervezte) sírmélyeket idéző sötét nyílásaival a pusztulás penészvirágos terét határolja le - és a fal mögött csak a sötétség van. Onnan bukkannak fel azok az alakok, akik folyton vitatkoznak a főhős, a Bolond (Kőszegi Ákos) fejében. Nem tudni, hogy a lelkifurdalás miatt nem bír szabadulni tőlük, vagy épp halálukat tiszteli annyira, hogy nem feledi őket. Különböző emberek más-más céllal jönnek a 301-es parcellába, a furcsa találkozások és viták nyomán pedig kiderül a Bolond története is. Egy olyan történet, melyben minden szereplőnek csak veszteségei vannak, és nehéz azonosulni bárkivel. Az apátlanul felnőtt férfi (Aradi Imre) tesze-toszasága, a mérgezően cinikus feleség (Danyi Judit), a tisztánlátó és dacos kiskamasz (Koltai-Nagy Balázs), a mindenkit étellel traktáló egyszerű és odaadó asszony (Bognár Gyöngyvér), a hipochonder anyós (Csombor Teréz) és a feszültségeket cipelő meny (Csapó Virág) szórakoztatóan végletes konfliktusa mind-mind ismerős lehet a színházon kívüli világból is. Itt viszont egy végérvényesen elidegenedett társadalom diagnózisához mellékelt esettanulmányként állnak előttünk. És itt van a Bolond régi kollégája is, az államhatalom és a titkosszolgálat kegyetlen embere (Hegedűs Zoltán), akinek szemvillanásából is látszik, hogy bármire képes.- Rohadjon meg minden komenista! - dörmögi az autisztikus vonásokat hordozó Bolond, de egyszercsak azt állítják, ez a karakter csupán fedősztori: ő a legtehetségesebb ügynökök közül való volt, különleges kiképzése után a 301- es parcellát kellett figyelnie, és ez a küldetés évtizedekre elszakította a családjától. A Kőszegi Ákos által megformált Bolond ügynökmúltja ellenére közel tud kerülni a nézőkhöz, pedig az ő okfejtéseinek logikája szerint harmadik lehetőség nincs - valaki vagy jó ember, vagy nem. Ez a Bolond olyan, mint egy ókori bölcselő és egy mindenétől megfosztott, meggyötört félkegyelmű egyszemélyben. Elképesztő alakítást látunk olyan aprólékosan kidolgozott gesztusokkal, melyekbe még napok múlva is beleborzongunk, ha eszünkbe jut a tekintete, egy-egy arckifejezése, félmondata vagy a röpködő kézmozdulatokkal, szökdécselve előadott dala az egyszeri kiskacsa tragédiájáról. Mert harmadik lehetőség nincs - ha bármilyen alantas érdekből is korábban igent mondott erre a küldetésre, a hatalom képviselőjéből áldozattá vált, mert innen nincs visszaút. Innen nem lehet csak úgy távozni, lázadása pedig nemcsak a saját életébe kerülne, hanem a családjának is ártana vele. Az ügynök ügynök marad, földszagú élete egy aljasságra épülő világrend megerősítését szolgálja. A Bolond csupán gesztusok szintjén őrzi a harmadik lehetőség útját: a folytonos sepregetés kényszeressége a megtisztulás, megtisztítás sziszüphoszi konokságát jeleníti meg. De ugyanígy szimbolikus az a jelenet is, amikor az egykori ügynöktárs arca elé emeli a bankót, és úgy köp rá: „apád-anyád ide jöjjön”. Ez az arcon köpés morális állásfoglalás: ma már nem bajtársak, ma már mást gondol, de az ember cselekedetei nem mindig tükrözik, nem mindig tükrözhetik a meggyőződését. Ahogy a Bolond tiszta tudattal Seneca levelét idézi az idő értékéről, abban benne van nemcsak a saját elrontott élete, nemcsak az elhagyott szerettei lelki nyomorúsága, de az egész társadalom pótcselekvések között botladozó, egyenarcúvá nyomorgatott elidegenedése is: „életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.” Ravasz darab ez arról, hogy milyen könnyű elrontani mindent, arról, hogy milyen romlékony a világ, és arról, hogy milyen viszszavonhatatlanul nyomorodik meg még a jó ember is, ha rossz döntést hoz. Az ügynökmúltról aligha írtak hasonlóan felkavaró magyar művet - különösen 1989-ben. Az előadás pedig nem relativizál, nem ment fel senkit, látni engedi az árnyakat, melyek mai napig megbújnak a falak sötét hűvösében. alvazat „EGY VÉRBŐL../'- GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI DRÁMAPÁLYÁZAT A Világnak virága, virágnak világa című animációs film legősibb emlékeinket, a népi imádságokat dolgozza fel Mondd el hát Bagirának a dzsungel varázsigéit, amelyekre ma tanítottalak.- Kiknek a varázsigéit? - szólt Maugli, örvendve, hogy fitogtathatja tudományát. - A dzsungelben sokféle nyelv van, és én ismerem valamennyit.- Mind kevés az, amit ismersz, egy cseppet se sok, - szólt Balú. - Látod, Bogira, a tanító hiába vár köszönetét. Soha kis farkas el nem jött még, hogy megköszönje az öreg Balúnak, amit tanult tőle. Halljuk háta vadásznép igéjét - nagy tudós.- Egy vérből való vagyok veled, - szólt Maugli, úgy hangsúlyozva a szavakat, ahogy vadászat közben szokták valamennyien.- Helyes. Most a madarakét. Maugli ismételte a mondatot, füttyentve a végén, mint a kánya.- Halljuk még a kígyókét is - szólt Bogira. Teljességgel leírhatatlan sziszegés volt a felelet; azután rúgott egyet Maugli hátrafelé, összecsapdosta tenyerét, tapsolva önmagának, s felugrott féloldalt Bagira hátára; amint elhelyezkedett, dobolni kezdett sarkával Bogira fényes bőrén s torzabbnál torzabb arcokat vágott Balúra.- Rajta, rajta! Ezért aztán érdemes volt eltűrni egy kis verést is,- szólt a barna medve gyöngéden.- Eljön az az idő, amikor hálával fogsz rám visszaemlékezni. Azután Bagirához fordult s elmondta neki, hogyan kérte a varázsigék elmondására Hathi-t, a vad elefántot, aki minden éjfélét tud, s hogyan vitte el Hathi Mauglit a mocsárhoz, hogy a kígyók igéjét megkérdezze egy vízi kígyótól, mert Balú nem tudta ezt kiejteni, s hogy meg van most védve Maugli minden baj ellen a dzsungelben, mert sem kígyó, sem madár, sem más állat nem bántja őt.- Nincs mit félnie senkitől sem -fejezte be Balú, nagybiiszkén végigsimogatva vastagbőrű gyomrát.” Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Fordította Mikes Lajos. Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadó vállalata, Budapest, 1923 Száz esztendővel ezelőtt szétperdültek a gyöngyök... és a göröngyök. Össze lehet-e szedni őket, vagy az idő - a feledés - feneketlen zsebében tűnnek el örökre? A gyermek játszik és figyel, a felnőtt emlékezik és mesél, hogy azután a gyermekből is emlékező felnőtt lehessen. Vajon hogy érintette az akkori gyermekeket a gyöngyök, szüleiket-nagyszüleiket a göröngyök szétpergése? Lehet-e, kell-e, tudunk-e erről beszélni/mesélni a gyermekek nyelvén — a gyermekeinknek - a színpadon? Úgy gondoljuk, lehet, kell tudnunk! Idén a magyar kultúra napján a Magyar Teátrumi Társaság, a Békéscsabai Jókai Színház és a Petőfi Irodalmi Ügynökség gyermek- és ifjúsági drámapályázatot hirdetett magyar nyelvterületen alkotók számára. Pályázhat korhatár nélkül bárki. Az elbírálás során előnyben részesítik azokat a műveket, amelyek a nemzeti összetartozás érzetének fontosságát erősítik. A kiírók a drámai alkotások mellett bábszínházi darabokat is örömmel fogadnak. A beérkező pályázatokat az előválogatást követően a kiírók által delegált háromtagú szakmai zsűri bírálja el. Első díj: 2 000 000 forint Második díj: 1 000 000 forint Harmadik díj: 500 000 forint Az első helyezett pályaművet a Békéscsabai Jókai Színház már a 2020-as őszi évadban műsorra tűzi. Az előzsűri által kiválasztott rövidlistás pályázati művek szerzői- vei a Petőfi Irodalmi Ügynökség egyszeri közzétételi szerződést köt. Amenynyiben az így közzétett műveket leszerződné bármelyik magyar színház, az ügynökség vállalja, hogy kiközvetíti az igényt a szerző felé, és szükség esetén jogi és adminisztrációs segítséget nyújt. Pályázati határidő: 2020. június 4., a nemzeti összetartozás napja. A pályázatokat az alábbi címre kérjük benyújtani: Postai úton: Békéscsabai Jókai Színház, 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 1-3. Elektronikus úton: jokaiszinhaz@jokaiszinhaz.hu A Mondák a magyar történelemből című sorozatot Jankovics Marcell írta és rendezte, zenéjét pedig a Kaláka szerezte. 2020. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET