Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-03 / 53. szám
2020. MÁRCIUS 3., KEDD sport Lionel Messi sorozatban ötödik El Clásicóján maradt gól nélkül Katalán kifogáskeresés Emblematikus pillanat volt a mérkőzésen, amikor Marcelo szerelte Messit Fotó: AFP Az ellentétes félidők El Clásicóját láttuk vasárnap késő este: az első 45 perc a Barcelonáé, a második a Real Madridé volt, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg Courtois kivédte a katalánok szemét, Vinicius Junior és Mariano Díaz révén a házigazda kétszer is betalált. És ezzel a fővárosiak visszavették a vezetést a La Ligában. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS „Amióta a Bernabéuba járok, ilyen pocsék Madridot még nem láttam, mint most az első félidőben” - ezt Gerard Piqué, a Barcelona csapatkapitánya mondta vasárnap éjjel, miután csapata 2-0-ra kikapott a Real Madridtól a soros El Clásicón, és elvesztette vezető pozícióját a spanyol labdarúgó-bajnokságban. Piquének ennyi volt a hozzáfűznivalója ahhoz a meccshez, amelynek első félidejében valóban Thibaut Courtois bravúros védései tartották versenyben a fővárosiakat, viszont szünet után a katalánoknak már momentumuk sem akadt. Mindenesetre Sergio Ramos, a Madrid csapatkapitánya csípőből válaszolt Piquének: „Látatlanban előre aláírnám az öszszes El Clásico megnyerését, ha mindig olyan pocsékul játszunk, mint most az első félidőben, ahogy ő állítja.” A Marca hétfői vezető cikke másképpen sokkoló. „La impotencia de Messi” - Európa vezető sportnapilapja ilyen szókimondó címmel „adja el” mondandóját a világ legjobb - vagy valamikori legjobb - futballistájáról. Képzeljük el ugyanezt egy magyar újság esetében válogatottunk valamelyik „sztárjáról”. Ugye, nem megy... Viszont a tényekkel nehéz vitatkozni. Messi sorozatban ötödik El Clásicóján maradt gól nélkül, azaz - a Marca szóhasználatával - impotens... „Az argentin, aki ahhoz szokott, hogy rendszeresen a saját játszóterévé teszi a Bernabéut, vasárnap este észrevehetetlen volt.” így a Marca, és ebben semmi túlzás nincs. A sérült Luis Suárez nélkül a Bolha csak félkarú óriás. Griezmann-nal semmire sem megy, találó az AS megállapítása: „Ha a jelenlegi Barkában Messi nem rúg gólt, akkor senki sem.” Griezmann egy újabb játékos azon sztárok sorában, akik elhalványultak Messi árnyékában. Cesc Fabregas, Thierry Henry, Alexis Sánchez és Zlatan Ibrahimovic neve ugrik be hirtelen. A francia világbajnok a mennybe mehetett volna, ha berúgja Jordi Alba gólpasszát, de hanyatt dőlve fölé bombázott. Az argentin eddig 42 El Clásicón játszott, 26 gólt szerzett, de a legutóbbi még a 2017-2018-as bajnokságból datálódik. S most volt egy emblematikus pillanat is a második félidőben, amikor De Jong középen kiugratta Messit, csakhogy Marcelo szinte a semmiből ott termett, és ellopta tőle a labdát. Ilyesjni két-három éve aligha történhetett volna meg, Marcelo legfeljebb a hálóban találkozhatott volna a labdával. Mindeközben a katalán média szánalmas módon keresi a kifogásokat. Mivel a bírót, Mateu Lahozt most nem lehet hibáztatni, ezért a Real első félidőben, valóban halovány játékát próbálják fókuszba állítani, s azt a tényt, hogy Courtois tartotta a vendéglátót a meccsben. És idézik Quique Setiént, a vendégek edzőjét: „Borzasztó hosszú még a bajnokság, tizenkét forduló van hátra, semmi sem dőlt el.” La Liga, 26. forduló, élen a Real Real Madrid-Barcelona 2-0 (0-0) Az élcsoport állása: 1. Real 78 357 néző. Gólok: Vinicius Madrid 56, 2. Barcelona 55, 3. Junior (71.), Mariano Díaz (92.) Sevilla 46... Péni István hibátlan teljesítménnyel lett Európa-bajnok Wroclawban Nyolcvannégy lövés, nyolcvannégy tízes Péni most már a tokiói olimpiára fókuszálhat Fotó: MTI SPORTLÖVÉSZET Péni István az olimpiai felkészülést is háttérbe szorította azért, hogy végre Eb-t nyerjen. Az UTE 23 éves klasszisa a wroclawi Eb-n légpuskában szenzációs teljesítménnyel szerzett egyéni aranyérmet, vegyes párosban pedig ezüstérmes lett.- Kezdjük a kellemetlenebb részével: mi történt a vasárnapi csapatversenyen, amitől mindenki újabb magyar érmet várt, de végül csak ötödikek lettek?- Egyfelől nem tett jót a verseny előtti malőr, nem optimális helyzet, ha azon kell izgulni, kizárnak-e bennünket, vagy sem (Sidi Péter rajtszáma elkeveredett, de a zsűri végül lőállásba engedte a mieinket, és a próbalövések alatt az azonosító is előkerült - a szerk.), másrészt részemről a fáradtság is hozzájárult ahhoz, hogy nem végeztünk előrébb. A csapatviadalt megelőző két napot reggeltől az esti döntőkig végigversenyeztem, amit az Eb utolsó napján már éreztem. Nemigen tudtam pihenni szombatról vasárnapra, hiába igyekeztem időben lefeküdni azután, hogy megünnepeltem kicsit az aranyérmet, hajnali kettőig nem tudtam elaludni. De nem vagyok elkeseredve a csapatverseny miatt, mert sikerült elérni, amiért Lengyelországba utaztunk.- Eredményével kisebbfajta tehertől is megszabadult, az elmúlt években gyakran hallhatta: szépek a világkupasikerek, de ideje lenne olimpiai számban Eb-n, vb-n is villantania.- Ez kicsit zavart, de persze én is ezt vártam el magamtól, és miután benne volt már egy ideje a levegőben, az edzőmmel, Kissné Oroszi Edittel biztosak voltunk abban, hogy egyszer sikerül. Már az előző évet is az jellemezte, hogy azokat a versenyeket, amelyeket nagyon kellett, meg tudtuk fogni. Most is ez történt: célirányos felkészülés eredményeként sikerült hibátlanul versenyeznem.- Milyen gyakran fordul elő egy sportlövővel, ami az egyéni versenyben önnel, hogy nyolcvannégy lövésből nyolcvannégy tízest lő?- Nem mindennap történik ilyen, sőt, -ha hozzávesszük, hogy még a próbalövéseimben sem volt kilences, még inkább kivételes alkalom.- A döntőben mikor érezte meg, hogy a kezében van az arany?- Ebben bíztam az elejétől a végéig. Az első öt lövés- amellyel a legjobb háromba kerültem - megerősített abban, hogy jobb formában vagyok a döntős mezőny többségénél, onnantól mást el sem tudtam képzelni, mint hogy éremért küzdjek. A negyedik helyről vágtam bele abba a szakaszba, amely a dobogós helyekről döntött, higgadtan folytattam, lőttem egy 10.9- et, egy 10.8-at és egy 10.7-et, amellyel az élre ugrottam. Onnan már csak az aranyérem volt a cél. Előfordul, hogy a biztos éremszerzés tudatában túlzottan is megnyugszik az ember, ami után könnyebben hibázik, én ezt most nem engedtem meg magamnak.- Említette: célirányos felkészülés eredményezte a sikert. Ezek szerint az olimpiai felkészülését is háttérbe szorította azért, hogy végre Eb-t nyerhessen?- Igen, erre a versenyre külön felkészültünk. Az elmúlt hetekben csak légpuskával tréningeztünk, ami nálam szokatlan, én a téli időszakban is párhuzamosan szoktam edzeni az ötven- és a tízméteres számokra. A jól összeállított programban elegendő idő jutott a pihenésre, a lövészetre és a fizikai edzésekre is, emellett kihagytam azokat a versenyeket, amelyek, noha korábban rendre megnyertem őket az év elején, nem adtak hozzá semmit egy sikeres Európa-bajnoki szerepléshez, sőt... Most inkább külföldön pihentem, és szerintem ezek a változtatások és apróságok is hozzátettek valamennyit az eredményességhez.- A másik érmét az olimpiai programban először Tokióban szereplő vegyes párosban nyerte. Ebben a műfajban mi szükséges a sikerhez?- Nagyon örültem az ezüstéremnek is, egyfelől mert Tokióban is lőni fogom ezt a számot, másfelől mert Dénes Eszterrel első magyar párosként tudunk nemzetközi versenyen dobogóra állni. Eszter rendkívül tehetséges, és fantasztikusan versenyzett. Élmény volt átélni a klubtársammal közös sikert. Ebben a műfajban szerintem az a legfontosabb, hogy bízzunk a partnerünkben, mert ha tudjuk, hogy a társunk képes nagy nyomás alatt teljesíteni, és hogy a végsőkig fog küzdeni, bármi történjék is, megéri az utolsó lövésig harcolni.- Eb-győzelmével egy terhet letett, de felvett egy másikat: esélyesként számolnak majd önnel Tokióban is.- Most már nincs fontosabb, mint az olimpiai felkészülés. Ami az esélyeket illeti: úgy vélem, eddig is számoltak velem, de sportlövészetben nincsenek kiszámítható eredmények. Egyik sikerből nem következik a másik. De tizenegy éve azért dolgozom, hogy egyszer egy olimpián majd eredményesen szerepeljek. Mindent megteszek, hogy ez már Tokióban sikerüljön Pircs Anikó/Nemzeti Sport JEGYZET Túladagolás Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Újságírói pályám kezdetén, félig gyerekemberként, megadatott az akkori, 1989- es magyar valósághoz képest a csoda: élőben láthattam a Barcelona-Real Madrid-csúcsrangadót. A felújítás előtti, régi Nou Campban százezernél is több szurkoló zsúfolódott össze és ünnepelte a hazaiak 3-1-es diadalát, a szokás szerint érzelmektől fűtött, ráadásul három tizenegyessel még túl is feszített mérkőzésen. A két csapathoz azóta is különleges kapcsolat fűz, több okból is. 1995-ben, ferencvárosi sajtófőnöki minőségemben, a Bajnokok Ligájában a Fradi kispadján ülhettem a madridi Bernabéuban, így a Reáltól elszenvedett 6-1-es vereség is élményt jelentett. 2003- ban pár perccel előbb érkeztem meg a barcelonai repülőtérre, a vizes világbajnokságra, mint a Barcelona új igazolása, Ronaldinho, ezért megtapasztalhattam, hogyan fogadják egyszerű halandók a megváltójukat. A sors kegyeként tíz évvel később, 2013-ban, a második barcelonai vizes vb alkalmából egy újabb brazil géniusz, Neymar bemutatkozásakor lehettem ott a Nou Campban. Ezek után talán érthető, ha még az átlag magyar sportőrültnél is nagyobb érdeklődéssel várom az aktuális El Clásicót. Ezért is leptem meg magamat tavaly decemberben azzal, hogy a 0-0-ra végződött összecsapás közben elkezdtem olvasgatni, afféle háttértevékenységgé fokozva le a fő attrakciót. Vasárnap éjjel aztán megismétlődött ugyanez. Pedig most legalább láttunk gólt, kettőt is, 2-0-ra nyert a Real Madrid. Csakhogy addigra már túljutottam a komplett szombati futballdömpingen és a vasárnap délutáni Everton- Manchester Unitedon, ezért estére közepes lefolyású „focimérgezést” kaptam. Emlékszem, sráckoromban micsoda katarzist hozott a még 16 csapatos labdarúgóvüágbajnokság vagy az évi egyszeri BEK-döntő közvetítése; az 1982-es vb idején jártam az első barátnőmmel, és a nagy szerelem dacára arra kértem, értse meg, ha most egy hónapig esténként elvétve találkozunk. A hétfő esti Telesport végén igézve néztem a két-három perces külföldi összefoglalókat, sőt a csehszlovák 2-es csatorna sportműsorait is. Mostanra viszont elsodort ez a meccsáradat. Legalábbis a nézői énemet, mert a szurkolói még tartja magát. Köszönhetően annak is, hogy azt jóval kevesebb inger éri: heti egy mérkőzés az NB I-ben, és persze a válogatott. Március 26-án úgy ülök majd le a televízió elé a bolgár-magyar Eb-selejtezőre, mint kisgyermek koromban. És remélem, úgy is állok fel onnan, mert akkoriban még simán vertük a bolgárokat.
