Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-20 / 68. szám
2020. MÁRCIUS 20., PÉNTEK SPORT 15 A birkózók áprilisra karanténos edzőtábort szerveznek Tatami és baba, garázsban Csernoviczki Éva és Barka Emese az edzőtábor előtt önkéntes karanténba vonult Fotó: MTI A koronavírus miatt a közösségtől eltanácsolt sportolók között is sajátságos a küzdősportolók helyzete, hiszen nekik edzőpartnerekre is szükségük lenne, hogy készülhessenek a tokiói olimpiára vagy a kvalifikációs versenyeikre. Két Európabajnokunkat, a birkózó Barka Emesét és a cselgáncsozó Csernoviczki Évát kérdeztük, hogyan élik meg ezt az időszakot. Fábik Tibor / Magyar Nemzet szerkesztoseg@mediaworks.hu BIRKÓZÁS A fővárosi BOK- csarnokban tegnap kellett volna megkezdődnie a birkózók európai olimpiai kvalifikációs tornájának, amelyen a női 57 kilogrammban Barka Emese jó eséllyel tusakodhatna a tokiói kvótáért, ám az élet átírta a forgatókönyvet. Az biztos, hogy ha normalizálódik a helyzet, a versenyt Budapesten rendezik meg, és a világkvalifikációs tornát is az eredetei helyszínen, Szófiában, de egyelőre megtippelni sem lehet, hogy ezekre mikor kerül sor. - Nem a megszokott üzemmódban vagyunk, és az a legnehezebb, hogy fenntartsuk a motivációnkat - mondta a Csepeli BC versenyzője, a tavalyi bukaresti Eb aranyérmese. - Egyik pillanatról a másikra fújták le a versenyeket, ami sokként ért bennünket. Nincs konkrét időpont, hogy mikor kerül vissza minden a megszokott kerékvágásba, és így most konkrét célokat sem tűzhetünk ki magunk elé. De minden idegszálammal azon vagyok, hogy ha majd lesz verseny, akkor a legjobbat nyújtsam. Barka Emese elmondta: a válogatottak felkészülésével kapcsolatban csak a Magyar Birkózószövetség ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter nyilatkozhat, így érről őt kérdeztük.- Nem engedhetjük meg, hogy szétszéledjen a válogatott. Múlt pénteken ért véget a felkészülés, és most 14 napig gyakorlatilag mindenki önkéntes karanténban van, ahol egyéni edzéseket végez. Utána viszont tervezünk egy egy hónapos bentlakásos, karanténos edzőtábort. Ide csak negatív koronavírus-teszttel jöhetnek versenyzők. Az olimpiai kvótások és a kvalifikációs versenyekre készülők ezt vállalni fogják, és igyekszünk edzőpartnereket is biztosítani. Reményeink szerint április elején harminc-negyven fővel megkezdhetjük az edzőtábort - mondta el Bacsa Péter. A kétszeres Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes cselgáncsozó Csernoviczki Éva gyakorlatilag már kijutott Tokióba. A 48 kilogrammban a kvalifikációs rangsor 15. helyén áll,' és borítékolhatjuk, hogy súlycsoportjában ott lesz a 24-26 fős mezőnyben. Tehát ő mármár az olimpiára hangolhat, de nem úgy, ahogy akár még egy hónappal ezelőtt is tervezte.- Március 6-án versenyeztem volna Marokkóban, a rabati Grand Prix-n, és az utazás előtt egy nappal derült ki, hogy elmarad - kezdte az Ippon Judo Tatabánya dzsúdósa. - Átjelentkeztem a Tbilisziben a jövő héten esedékes GP- re, de ezt is törölték, miként aztán április 30-áig valamenynyi versenyt és nemzetközi edzőtábort. A múlt héten legalább még itthon tudtunk rendesen edzeni, de hétfőtől ez a lehetőség is megszűnt. Csernoviczki Éva különleges helyzetben van, hiszen édesapja, Csernoviczki Csaba az edzője, és most az előnyükre fordíthatják, hogy Tatabányától kőhajításnyira, egy kis községben, Tarjánban laknak.- Az erdőben tudok kerékpározni, ahol senkivel sem találkozom, van kertünk, abban is lehet mozogni, a garázst pedig átalakítottuk edzőteremnek - árulta el versenyzőnk. - Hétfőn sok mindent elhoztunk a dzsúdóteremből, de eleve volt is rengeteg hasznos eszközöm. Van futópadom, teljes súlyzókészletem, gumiszalagom, medicinlabdám, az erőnléti edzéseket itt is el tudom végezni. Szereztünk tatamit, és hazahoztuk azt a nagy babát is, amit lehet dobálni. Persze a küzdelmet ez nem pótolja, és így azért mégiscsak nagyon nehéz olimpiára készülni. Cseh László szerint nem lenne helyes a nyáron megrendezni az olimpiát Előbb majd a világot kell helyreállítani Cseh László: „Teljesen nem állt le az élet az úszásban" ÚSZÁS A kétszeres világbajnok úszó, Cseh László úgy véli, jelenleg nem az a fontos, hogy tudnak-e edzeni - a járvány felülír mindent.- Jelen pillanatban ez nem udvariassági kérdés: hogy van?- Megvagyok... - válaszolta nem épp derűsen Cseh László (BVSC), aki két héten keresztül Erzurumban volt magaslati edzőtáborban, ám onnan hamarabb hazatért a koronavírus-járvány miatt. - Törökországban olvastuk az itthoni híreket, néztük a híradásokat, és ezzel párhuzamosan a feleségem, Dia is folyamatosan tájékoztatott, ezért is döntöttem úgy, hogy a társaimat megelőzve már vasárnap hazautazom.- Megijedt?- Nem, egyáltalán nem, pusztán azért voltam nyugtalan, mert nem itthon voltam, hanem egy másik országban. És miután azzal szembesültem, hogy Magyarországon „helyzet” van, úgy éreztem, mindenképpen haza kell mennem - minél előbb.- Milyen szabályokat kell betartania?- Itthon kell maradnom, mint mindenkinek, aki külföldről érkezett haza, de én szeretném, ha áteshetnék egy teszten is. Az lenne a megnyugtató.- Amiatt nem is aggódik, hogy nem edzhet? A szakemberek szerint egy hét kimaradás csak körülbelül egy hónap alatt pótolható.- Hogy teljes leállás után mikor éri utol magát az ember, arról most nem beszélnék, mert jelenleg nem erről van szó. Már csak azért sem, mert itthon tudok edzeni, van szobakerékpárom, emellett törzsizom-erősítő gyakorlatokat is csinálhatok, ebben a szituációban szerintem enynyi elegendő is.- Töretlen a motivációja?- Nem a motiváció itt a lényeg, hanem az a helyzet, amely kialakult a világban. Eltörpül mellette, hogy tudok-e készülni, mehetünk-e az uszodába.- Az sem foglalkoztatja, vajon lesz-e nyáron Tokióban olimpia?- De, az foglalkoztat. Jó lenne tudni, mi vár ránk, jó lenne, ha tervezhetnénk - a bejelentés fontos szerepet játszhat sokunk életében.- Ha Thomas Bach kikérné a véleményét ennek kapcsán, mit mondana a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének?- Látva, érzékelve, tapasztalva mindazt, ami a világban történik velünk, nem érzem helyénvalónak az olimpia megtartását. Azt mondanám neki, ha szeretné elkerülni, hogy még nagyobb baj legyen, tekintsünk el ettől az olimpiától.- Már a nyári, kvangdzsui világbajnokság után arról beszélt, hogy nem kell önnek mindenáron az ötödik olimpia, hiába van meg az A szintje, csak akkor utazik el Tokióba, ha a március végi országos bajnokságon jó időket úszik, és ami még ennél is fontosabb, ha jó érzésekkel száll ki a medencéből. Az ob elmaradt...- Ez így alakult, nem tehetek ellene semmit. Pedig jól, sőt, egyre jobban és jobban mentek az edzések, az egész felkészülésem jónak tűnt, de hogy mi lett volna a versenyen, azt már sosem tudFotó: MTI juk meg. Élesítettük a formát az ob-ra, ehhez a versenyhez igazítottuk az edzőtáborokat, de a visszajelzés ezúttal elmaradt.- Vagyis verseny híján nem tud döntést hozni a pályafutását illetően.- Kivárok. Aggódhatok, vajon mi lesz, gondolkodhatok azon, vajon menjek-e még tovább, ám még semmit sem tudunk az olimpiáról. Ha ez megváltozik, ha reálisan fel tudom mérni a helyzetet, majd meghozom a megfelelő döntést. Nem lehet a végtelenségig húzni és lebegtetni, vajon lesz-e olimpia vagy sem. Látni kell, hogy felborult a világ rendje, és ha véget ér a járvány, újra kell indítani mindent, de tényleg mindent, pont arra nem lesz tartalék, hogy megrendezzenek egy olimpiát - a világgal kell foglalkozni.- Ha lesz olimpia, hogyan tud felkészülni így, ebben a megváltozott helyzetben?- Amit tudok, megteszek. Azt semmiképpen sem tartom jó ötletnek, hogy az úszókat elzárják a külvilágtól, egyfajta karanténba kerüljünk a felkészülés során - emberek vagyunk mi is... De ebben a helyzetben lényegtelen is, hogy hogyan készülünk fel az olimpiára, ha lesz egyáltalán.- Tartja a kapcsolatot az úszótársaival?- Persze, és az edzőmmel, Plagányi Zsolttal is, nemrég küldött nekem egy tervet annak kapcsán, hogyan dolgozzak itthon. Vagyis .teljesen nem állt le az élet az úszásban sem, de még egyszer hangsúlyozom, szerintem az élsport, a pályafutásom huszadrangú kérdés most.- Akkor is, ha esetleg nem úgy ér véget a pályafutása, ahogyan szerette volna?- De ez ellen mit tehetnék? Ha elmarad, amit elterveztem, rajtam kívül álló ok miatt történik. Kovács Erika / NS JEGYZET Fair play Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Mindig azt halljuk, hogy a futballisták az élet császárai, hiszen már két évtizedes pályafutásuk alatt anynyi pénzt keresnek, amire egy átlagembernek tízéletnyi munka is kevés lenne. Aztán vannak, akik a teljesítményt azért elismerik, mások még ezzel együtt is túlzottnak tartják egyes sportágak fizetéseit. Sokszor azért árnyalja a képet, amikor kiderül, hogy ezek a „félistenek” is emberek, akik pontosan tudják, hogy bizonyos helyzetekben segíteniük kell. Ilyenkor ismerszik meg az igazi sportember. Akárcsak most, a járvány idején. Zlatan Ibrahimovicot például lehet szeretni és lehet utálni is. Tény, hogy kevés megosztóbb figura van a modern labdarúgásban. Ám most nem az ellenfelek cukkolásával, a játékostársak terrorizálásával vagy éppen egy öntömjénező nyilatkozattal tűnt ki a tömegből, hanem azzal, hogy kétszer ötvenezer eurós felajánlásával adománygyűjtő akciót indított a koronavírus-járvány olaszországi terjedésének megakadályozására. Az AC Milan svéd csatára egymillió eurót akar összegyűjteni a kórházaknak. Aztán ott van Sadio Mané, a Liverpool játékosa, aki pontosan tudja, hogy Afrika a szinte nem létező egészségügye miatt a legkiszolgáltatottabb a járványnak, ezért 45 ezer euró körüli összeget adományozott szülőhazájának, Szenegálnak. De a német labdarúgó-válogatott sem volt rest, tagjai két és fél millió eurót gyűjtöttek össze azok számára, akik érintettek a koronavírus-járványban. Szerencsére jó példákért nem kell nagyon messzire menni, itthon Gulácsi Péter, a magyar labdarúgóválogatott kapusa jelentette be, hogy a feleségével együtt ötmillió forinttal támogatja a Szent László Kórház infektológiai és intenzív osztályának alapítványát. Az RB Leipzig kapusa ráadásul nemcsak adományozott, hanem felhívta a figyelmet arra, hogy hálával tartozunk azoknak az orvosoknak, nővéreknek, ápolóknak, akik a frontvonalban harcolnak értünk. Ezeket a híreket olvasva lesz még egyértelműbb, hogy a népszerű sportolók felelőssége nemcsak a pályán nagy, hanem a kinti, civil életben is. Példaképek, akiknek cselekedetei mintául szolgálhatnak. Most például azt üzenik, hogy ebben a válsághelyzetben adjon, aki tud. S nem is feltétlenül pénzt, hanem odafigyelést, türelmet. Például sok drukkertől már annyi is elég lenne, ha ezekben a napokban visszaidéznék a világhálón ezeknek az igazi sportembereknek a bravúros jeleneteit. Otthon, a fotelben.
