Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-14 / 63. szám

helyőrség mm i MÁRKOSFALVI BARABÁS MIKLÓS ÖNÉLETRAJZA (részlet) Lapszámunkat BARABÁS MIKLÓS (Márkosfalva, 1810. február 22. - Bu­dapest, 1898. február 12) festményeivel illusztráltuk. A 210 éve szüle­tett művész volt az első magyar festő, aki képes volt a festészetből megélni. Ő volt az egyik legkorábbi magyar fényképész, de elsősorban portréfestőként szerzett hírnevet. Többek között megfestette báró Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, gróf Széchenyi István és Arany János portréit. Neki köszönhetjük 1848-49-es sza­badságharc arcképcsarnokát: Görgei Artúr mellett Kiss Ernőt, Bat­thyány Lajost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Szalay Lászlót, Bem Jó­zsefet, Klapka Györgyöt és Táncsics Mihályt is megörökítette. Barabás Miklósnak jelentős szerepe volt az életkép műfajának megújításában és hazai elterjesztésében is. Önéletírását 1944-ben az Erdélyi Szépmí­ves Céh adta közre, ebből idézünk most egy rövid részletet. Forrás: Wikipédia Erre következett az 1848-diki nagy történelmi forduló év. Én soha sem foglalkoztam politi­kával. Nem lévén ez szakmám, nem is értem rá tanulmányozni. S a mihez nem értek, ahhoz nem szívesen szó­lok. Érdekeltek ugyan az események, de semmiben részt nem vettem. Egy­­s2er egyik olyamnapon, melyen nem szoktam a városba menni, a felesé­gem ment át budai nyári lakásomból Pestre. Alig háromnegyedóra múlva visszatért, a mi nagyon meglepett. Elszörnyiilködve beszélte el, hogy kénytelen volt visszatérni, mert a hajóhíd környékén a rengeteg néptö­meg elállja az utat, iszonyú az izga­tottság, Lamberget, a királyi biztost a hajóhídon meggyilkolták stb. Erre tanácskozni kezdtünk, hogy mittevők legyünk? Vájjon mi fog bekövetkezni? A kormány és a nép milyen állást foglal el? Jellasich is megindult Pest felé, elhatároztuk tehát, hogy Váczra megyünk át és ott a körülményekhez képest cse­lekszünk. [...] Mikor aztán Jellasich híres „flankenbewegung”-ját meg­tette s a dolgok határozottabb alakot öltöttek, visszatértünk a fővárosba. Nem föladatom e sorokba törté­nelmet írni s így csak egyről-«más­ról emlékszem még meg. 1849. ja­nuár 26-án született Elemér fiam, de nem keresztelhettük meg elébb, csakis Budavára bevétele után. Mi­kor Heatzi Pestet bombázni kezdte, épen vacsoránál ültünk. Mikor aztán láttam, hogy házunk fölött repülnek a bombák, kivált mikor egyik a há­zunk fölött pattant szét és súlyos da­rabjai iszonyú csörömpölést vittek véghez a házfödél cserepein, besza­ladtam a folyosóról a szobába s egy gyermeket én, egyet nőm, egyet a dajka és egyet a szakácsné véve kar­jára, lesiettünk a pinczébe, hová az egész ház személyzete, egy nagy üres raktárba menekült. Szörnyű volt az a pokoli zaj, a mit a közeli utczákban lehullott bombák okoztak. Reggel szomszédasszonyunkkal együtt kimentünk a vasúthoz, hogy az első vonattal távozzunk (mert a pesti oldalon ellenség nem volt). Akármerre is jutunk, a fő csak az, hogy ki ebből az állapotból. A mint az induló vonatra várakoztunk, Fábry, a szomszédnőm rokona jött oda, azt ajánlva, ne utazzunk el, ha­nem menjünk az ő házába, mely a tábori kórház közelében áll. Odáig nem ér el a várbeli ágyú. Oda mentünk tehát s onnan néz­tük esténkint Pest lövöldözését. Borzalmas volt nézni, a mint a pesti dunaparti házak lángjai megvilágí­tották a budai vár oldalát és ekköz­­ben a várbeli ágyúk egyre okádták a tüzet. Mikor a budai királyi palota égett, olyan volt, mint a Vezúv kitö­résének utánzata, kicsinyben. [...] A vár bevétele után le is raj zoltam a vár budai oldalán összelődözött vár­falakat. Meglátogattam Nagy Sándor tábornokot, kit még József-huszár hadnagy korából ismertem s őt is le­rajzoltam. Lefestettem aquarellben a menyaszszonyát is, dr. Schmidt pestmegyei főorvos leányát, a kinek képét Nagy Sándor a fogságba is ma­gával vitte s a leány atyja csak nagy nehezen tudta Nagy Sándor hagyaté­kából visszaszerezni. 1849-ben, a vár bevétele után, át akarván költözködni budai nyári lakomba, miután a hajóhidat Jella­sich elégettette, csak a lánczhídon lehetett volna kocsin átmenni, azon pedig csak honvédeknek volt szabad járni;. Nagy Sándor adott engedélyt, hogy az én bútoros kocsimat is át engedjék. Ez írást megtartottam és a hatvanas években Szilágyi Sándor történetíró öcsém kérte el tőlem, a kinek ilyen autographiákból érdekes gyűjteménye volt. Lerajzoltam még Máriássyt, a ki akkor ezredes volt, lerajzoltam Guyont, a Földváry test-Onackép (18461 véreket: Károlyt, a váczi hőst és test­vérét Sándort, a szent-tamási hőst, valamint Görgey Arthurt, a ki fiam­nak, Elemérnek keresztapja volt. Fiam január 26-án született volt, de csak a vár bevétele után, május 29-én kereszteltük meg. Nyáron be­köszöntött a szabadságharcz catast­­rophája. És különösen az októberi szomorú napokban, bár megrende­léseim voltak, akárhányszor ott ül­tem tétlenül az állványom előtt... A paletta a kezembe, de nem csinálok semmit, csak a szomorú események rajzanak az agyamban. Erőszakkal is más térre akartam terelni a gon­dolataimat, mert az ember beleőrül­het ebbe az állapotba. pályázat „EGY VÉRBŐL..." - GYERMEK- ES IFJÚSÁGI DRAMAPALYAZAT Mondd el hát Bagirának a dzsungel varázsigéit, amelyekre ma tanítottalak.- Kiknek a varázsigéit? - szólt Maugli, örvendve, hogy fitogtat­hatja tudományát. - A dzsungel­ben sokféle nyelv van, és én isme­rem valamennyit.- Mind kevés az, amit ismersz, egy cseppet se sok, - szólt Balú. - Látod, Bagira, a tanító hiába vár köszönetét. Soha kis farkas el Forrás: Wikipédia A Dégenfeld-család (olaj, vászon, olaj, karton, 48,5 * 38 cm, 1854) nem jött még, hogy megköszönje az öreg Balúnak, amit tanult tőle. Halljuk hát a vadásznép igéjét - nagy tudós.- Egy vérből való vagyok veled,- szólt Maugli, éigy hangséilyozva a szavakat, ahogy vadászat köz­ben szokták valamennyien.- Helyes. Most a madarakét. Maugli ismételte a mondatot, füttyentve a végén, mint a kánya.- Halljuk még a kígyókét is - szólt Bagira. ' Teljességgel leírhatatlan szisze­­gés volt a felelet; azután réigott egyet Maugli hátrafelé, össze­­csapdosta tenyerét, tapsolva ön­magának, s felugrott féloldalt Ba­gira hátára; amint elhelyezkedett, dobolni kezdett sarkával Bagira fényes bőrén s torzabbnál torzabb arcokat vágott Baléira.- Rajta, rajta! Ezért aztán érde­mes volt eltűrni egy kis verést is,- szólt a barna medve gyöngéden.- Eljön az az idő, amikor hálával fogsz rám visszaemlékezni. Azután Bagirához fordult s el­mondta neki, hogyan kérte a va­rázsigék elmondására Hathi-t, a vad elefántot, aki minden éjfélét tud, s hogyan vitte el Hathi Maug­­lit a mocsárhoz, hogy a kígyók igé­jét megkérdezze egy vízi kígyótól, mert Balú nem tudta ezt kiejteni, s hogy meg van most védve Maugli minden baj ellen a dzsungelben, mert sem kígyó, sem madár, sem más állat nem bánija őt.- Nincs mit félnie senkitől sem -fejezte be Balú, nagybüszkén vé­gigsimogatva vastagbőrű gyom­rát.” Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Fordította Mikes Lajos. Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadó vállalata, Buda­pest, 1923 Száz esztendővel ezelőtt szét­perdültek a gyöngyök... és a göröngyök. Össze lehet-e szed­ni őket, vagy az idő - a feledés- feneketlen zsebében tűnnek el örökre? A gyermek játszik és figyel, a felnőtt emlékezik és mesél, hogy azután a gyer­mekből is emlékező felnőtt le­hessen. Vajon, hogy érintette az akkori gyermekeket a gyön­gyök, szüleiket-nagyszüleiket a göröngyök szétpergése? Le­het-e, kell-e, tudunk-e erről beszélni/mesélni a gyermekek nyelvén - a gyermekeinknek- a színpadon? Úgy gondoljuk, lehet, kell tudnunk! Idén a magyar kultúra napján a Magyar Teátrumi Társaság, a Bé­késcsabai Jókai Színház és a Petőfi. Irodalmi Ügynökség gyermek- és ifjúsági drámapályázatot hirdetett magyar nyelvterületen alkotók szá­mára. Pályázhat korhatár nélkül bárki. Az elbírálás i során előny­ben részesítik azokat a műveket, amelyek a nemzeti összetartozás érzetének fontosságát erősítik. A kiírók a drámai alkotások mellett bábszínházi darabokat is örömmel fogadjak. A beérkező pályázatokat az elő­válogatást követően a kiírók által delegált háromtagú szakmai zsűri bírálja el. E1|ÉÍ díj: 2 000 000 forint Második díj: 1 000 000 forint Harmadik díj: 500 000 forint Az első helyezett pályaművet a Békéscsabai Jókai Színház már a 2020-as őszi évadban műsorra tűzi. I Az 1 előzsűri által kiválasztott rövidlistás pályázati művek szer­zői- vei a Petőfi Irodalmi Ügynök­ség egyszeri közzétételi szerződést köt. Amennyiben az így közzétett műveket leszerződné bármelyik magyar színház, az ügynökség vállalja, hogy kiközvetíti az igényt a szerző felé, és szükség esetén jogi és adminisztrációs segítséget nyújt: Pályázati határidő: 2020. június 4., a dfemzeti összetartozás napja. A pályázatokat az alábbi címre kérjük benyújtani: Postai úton: Békéscsabai Jókai Színház 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 1-3. Elektronikus úton: jokaiszinhaz@jokaiszinhaz.hu 2020. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents