Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-14 / 63. szám

1FTT7TT.

helyőrség

5

vers

Nagy Gábor

Király-hegy

A Kerál-hegy szőlőpincéiben bujdosott nagyapa a második világégés elől, sorkötelesként, itt metszette a bíbor otellót és a hálás nohát, apám itt gyújtotta föl cimboráival a szénaboglyát, s itt hittem azt, parasztnak lenni annyi, mint indiánnak, ravasz rejtekezés meg önfeledt kalandozás a karókkal kijelölt, mégis végtelen birodalomban.

Disznóölés

Hűlt helye nagymamának, épp csak pitymallik a zsaluközökben, rám nehezül a fülledt dunyha, vinnyogok, sír az oldalára kényszerített hízó, Öregmama fölfogja vérét, a férfiak káromolva zihálnak, felfortyan a sülő zsír fojtogató szaga, az emberek kupicákat koccintanak, áldomást isznak áldozatra, meg vannak rendülve, az asszonyok napi rutin szerint sürögnek, viszik hónuk alatt a vájdlingot, mossák a szaros belet ábrándos kezekkel, élesztgetik a sparhelt tüzét,

ne szenvedjen semmi csorbát

Diófa

Utolsónak Fiatalpapa maradt, leejtett vállaljon elő a pincehomályból, előbb-utóbb fölköti magát a diófára, morogja, az udvarban megroskadt trágyadomb, nincsenek tyúkok, saijad a fű, a lapi, nagypapa sapkája félrecsapva, tétován toporog apám, tehetetlen és csalódott,

I

lábam mellett széttaposott,

sároszöld dióburok.

Padlás

A kamrából szúette létra vitt a padlásra, a csapóajtón túl szétterített dió szárítkozott, motozó egerek vackoltak a rongyos zsákokkal álcázott gabona-piramisok tövébe, a szarufán himbálózott a disznóölési, s egy vak cserép-hiún át,

Tükrös szekrény

határsértést reflektorozva, rám villant a telekhatáron

Kiteregettem a gondolataimat a szárítóra. Fekete köd párolog belőlük.

Hajnalodon a rozzant redőnyön át

a behajtható tükrös szekrény,

nem volt soha haláleset a házban,

nem volt virrasztás, csak halotti

tor, ide jutottunk, dörmögte Öregmama,

miután eltemette a lányát,

hogy a kórházban köll megdögleni,

de akkor még, azon a nyirkos hajnalon,

visszabújva a dunyha alá,

öröknek hittem őket is, öröknek

a szilvafa gőgös liláját.

Lidérc

túli alkonyat.

Szeder Réka

Maradék

•• j i

Eltűnt a róna mögött a nap, mire megállt a vonat a faluban. Ma nem indul több járat - recseg a hangosbemondóból. Harangoznak. Egy ballonkabátos férfi ül a peronon.

Amikor elmész mellette, megcsap valami furcsa szag.

Feltépik a számat, hogy belülről emésszenek fel. Összecsepegtettem velük a padlót az előszobában.

Marják a fát, és a betont, ahogyan utat vájnak maguknak. Felhólyagosodott tőlük a talpam, mégis, valahogy fáznak a lábujjaim.

Kilónként marják le csontig a húst.

II.

Biztos kolhicinnel kezelték az időt.

Megállt, mint a sejtosztódás,

csak hogy jól vizsgálható legyen minden egyes részlete. Hogy mikroszkóp alatt kellő rálátással kielemezhessük

Még naplemente előtt lötybölte magára nagyapa félmeztelenül a kerti csap vizét vödörből, a háta vöröslött, mintha csalánnal csapkodná, s lúdbőrözve néztem a drótkerítés mozaikjába tört lidércfény-villanást, ahogy a disznóól mellett elsurran a nagy vörös patkány, az egyetlen e világi lény, aki előtt nagymama is

leteszi a cirokseprűt.

Húst koncolnak a főtéren.

Keselyűk gyűlnek a rothadó csonkokra. Döglegyek szállnak a maradékra.

Mert így kell

Csillog az új autó, otthonos a lakás: rendes az asszony és tiszta a ház.

minden egyes komponensét.

Talán, hajói kezeli az ember a nagyítót, akkor válik elviselhetően könnyűvé az elengedés.

IV.

Szilánkokkal terítettem be a lakást.

Kiszivárog a vér a hámsejtjeid közül, amikor összeszeded. Pecsétlenyomatként szárad.

V.

Diploma lóg a falon, a naptár tele, jól megfizeti a munkahelye.

Este a tévé zúg, csak amolyan rutin, Mint rejtvényt fejtegetni a budin.

Itt BL megy, ott énekel, a díjai nem férnek el.

Ez innovál, az Grammyt kap, az élet már csak így marad.

Mennyi siker, mennyi szép, a tehetséges szerencsés.

Süllyed a fotel, a levegő szorítja nyakad. Azt mondták, ezt így kell, ezt így szabad.

Barabás Ilona (olaj, vászon, 1863) Forrás: Wikipédia

Szenes csonkok görnyednek az asztalon.

A kanócról lemállott a viasz, mint bőrről a hús.

VI.

Pókháló szövi be a teret.

Fullaszt a levegő.

Nikotin rakódik le az erek falán.

A gyomorsav átmarta magát a lumenen.

Az ételillat csak felforgatja, ami benned megmaradt még.

Megakadnak a molekulák a finom, bársonyos szálakon. A levegő fullasztó.

X.

Beleszakadt az éter a csöndbe.

Lassan mozdítottad meg a lábad.

Úgy visszhangzott, mint egy sörétes puska durranása. A repeszszilánkok átfúródtak a bőrömön, és betokozódtak a csontjaimba.

2020. március

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Kisfiú hegedűvel (olaj, vászon, 61,4 » 47,7 cm, 1842) Forrás: Wikipédia

A Hyperotreti ciklusból