Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
2020-03-14 / 63. szám
2020. MÁRCIUS 14., SZOMBAT SPORT 15 Gulácsi Péter: A futballban minden játékos megkapja az esélyt Szembenézett a hibáival JEGYZET Ilyen a boksz Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Sokat tesznek a boldogságukért. A Leipzig kapusa feleségével, Diával, kisfiúkkal, Dominikkal és a két kutyával Fotó: Török Attila Az esély felismerésén és megragadásán múlhat a karrier Gulácsi Péter, a Leipziggel Bajnokok Ligájanegyeddöntőbe jutott magyar válogatott kapus szerint, aki pályafutása legroszszabb estéjéről, a harmonikus magánélet fontosságáról, valamint a lázas állapotban végigvédett meccsről is beszélt. Babják Bence (Lipcse)/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Létezik még szabadnap az életében?- Az biztos, hogy amíg a kisfiam, Dominik nem volt ennyire mozgékony, egyszerűbben teltek a napok - felelte németországi otthonában a Tottenham elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő viszszavágójának másnapján Gulácsi Péter, az RB Leipzig és a magyar válogatott kapusa. - A Bajnokok Ligája-meccs előtt kicsit fáradtabbnak éreztem magam, ezért írtam a feleségemnek, Diának, hogy hétfő este muszáj kint aludnom az edzőközpontban. Olyan éjszakára volt szükségem, amelyen kialudhatom magam, de cserébe a szabadnapokon főállású apa vagyok. Minden percét imádom a kisfiámmal töltött időnek, de nyilván csak kipihenten állhatok csúcsformában a gólvonal elé.- A Tottenham elleni győzelem után mikor jött álom a szemére?- Nagyjából hajnali négy körül - és reggel hétkor már fent voltam. Későn játszunk, az erős fényhatások után idő kell az idegrendszernek, mire megnyugszik, de inkább maga a továbbjutás élménye pörgetett még órákkal a lefújás után is. Maga a mérkőzés elég egyértelmű volt, a második félidőben nem diktáltunk nagy tempót, szó sem volt utolsó percig kiélezett meccsről.- Reális, hogy 4-0-s összesítéssel búcsúztatták a tavalyi döntőst?- A két mérkőzés alapján igen. Londonban benne volt a meccsben a Tottenham gólja, de ott is előttünk adódott több lehetőség, kedden pedig nem volt kérdés, melyik a jobb csapat. Nem alakítottunk ki nyolc-tíz ziccert, de végig irányítottunk.- Ha választhatna, az Atalantának vagy a Real Madrid-Manchester City párharc továbbjutójának örülne a negyeddöntőben?- Csak annyi a kérésem, hogy ne német együttest kapjunk.- Mire lehet képes a Leipzig a mostani idényben?- A Bayern München elleni idegenbeli meccsből és a Tottenham elleni párharcból kiindulva az elődöntőbe is bejuthatunk, és a bajnoki címért is versenyben lehetünk. Ugyanakkor a Bundesligában sajnos a téli szünet óta eddig hullámzóbb teljesítményt nyújtottunk.- A futball mellett a koronavírus is megkerülhetetlen téma. Az RB Leipzigtől milyen instrukciókat kaptak a hétköznapokra?- Nem mondták, hogy ne találkozzunk senkivel, de nyilván mindent meg kell tenni a megelőzésért. Nem fogunk kezet senkivel, megtartjuk a távolságot a beszélgetőpartnerünkkel - és a többi szokásos óvintézkedés.- A labdarúgásra visszatérve, az egyik, kedden készült fényképünkön éppen a szomorkodó Jósé Mourinhóval sétálnak el egymás mellett. A portugál edzőzseni tíz éve nyerte meg a Bajnokok Ligáját az Interrel. Emlékszik még, ön hol járt akkor a karrierjében?- Akkor még Liverpoolban álmodoztam a Bajnokok Ligája-részvételről. Később már akkor libabőrös lettem, amikor a Salzburg kapusaként a sorozat selejtezőjében hallgattuk a BL-himnuszt. Az első csoportkörös szereplés különleges volt, most pedig arról beszélünk, hogy teljesen megérdemelten jutottunk a nyolc közé. A csoportkor után néhányan megjegyezték, könynyű négyesbe kerültünk, de a tavalyi döntős kiejtése után senki sem mondhatja, hogy a kedvező sorsolásnak köszönhetően jutottunk idáig. Tudom, hogy kulcsjátékosok hiányoztak a Tottenhamtől, de ha megnézzük a két csapat kedd esti kezdő tizenegyének összértékét, több mint százmillió euróval még így is az angolok „vezettek”.- Nyilván minden magyar focista kisgyerek arról álmodozik, hogy egyszer majd a Bajnokok Ligájában menetel a csapatával. A sok álmodozó közül végül ez miért éppen önnek sikerült?- Egyfelől mindent, amit a pályafutásom során tettem, tudatosan tettem, de nyilván tehetségre és szerencsére is szükségem volt. Azt vallom, hogy a futballban minden játékos megkapja az esélyt. Egyetlen klub sem igazol azért futballistát a csapatába, hogy ne adjon neki bizonyítási lehetőséget. Ami igazán nehéz, az egyfelől az esély felismerése, másfelől pedig élni a lehetőséggel. Megeshet, nincs lehetőség második nekifutásra. Ehhez tudatosság és profizmus kell, valamint ismerni kell a labdarúgás világát.- Mire gondol?- Arra, hogy a futball bizonyos mértékig egyéni sportág, mindenki a saját karrierjét építgeti. Egyetlen labdarúgó sem képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani a társai nélkül, de a keddihez hasonló sikert akkor élvezhetjük igazán, ha a pályán vagyunk részesei a győzelemnek és a teljesítményünkkel hozzáteszünk a csapatéhoz. Mindent alá kell rendelni a lehető legjobb teljesítménynek. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert itthon nem okoz gondot, ha hétfő délután bemegyek az edzőközpontba, és csak kedd hajnalban megyek haza a családomhoz. Ezen a szinten már apróságokon múlik a futball, és időnként a karrier is: egy-egy döntésen, vagy azon, mennyire vagy friss fejben. Egy meccs, egy félidő, egy edzésteljesítmény, egy arckifejezés - mindegyik megváltoztathatja a labdarúgó pályafutását.- Ha már az esélyt említette: másként alakul a karrierje, ha azon a bajnoki meccsen a lázas betegsége ellenére nem vállalja a védést?- Talán igen. Négy éve még a másodosztályban szerepelt a Leipzig, amikor az első kapusnak számító Fabio Coltorti sérülése miatt lehetőséget kaptam a kezdőcsapatban. A svájci kapus aztán éppen akkorra épült fel, amikor a bajnoki előtti este belázasodtam. Két választásom volt: vagy beállók a kapuba harminckilenc fokos lázzal, vagy elveszítem a helyemet. Az esetleges doppingellenőrzés miatt nem szedhettem be akármilyen gyógyszert, ezért a meccs előtti este a feleségemmel minden népi gyógymódot kipróbáltunk, annyi fokhagymás gyömbért ittam, mint senki más. Nem sok mindenre emlékszem a kilencven percből, de ott voltam a pályán, nyertünk, és megőriztem a helyem a kapuban. Talán most nem üldögélnénk itt, ha akkor másképp döntök. Mindenesetre az a termosz, amelyből a meccs napján még szürcsöltem a teát, a mai napig ott van az edzőközpontban kialakított szobámban, hogy emlékeztessen arra, milyen áldozatokkal jár a futball.- Őriz más emléktárgyat is?- A Svájc elleni vb-selejtezőn viselt mezemet. Azon a meccsen 5-2-re kikaptunk, karrierem legrosszabb találkozója volt, az első és a negyedik gólnál is hatalmasat hibáztam. Attól a naptól fogva az a dressz ott van a hálószobámban, jól látható helyen. Rengeteget tanultam abból a mérkőzésből, sok apró hibát követtem el a találkozó előtti héten, ami ilyen teljesítményhez vezetett. Véletlenek nincsenek az életben, a kérdés, hogy tanulunk-e a hasonló élményből, vagy csak besöpörjük a szőnyeg alá, és azt mondjuk: balszerencsém volt, elcsúsztam. A mez mindig emlékeztet az alázatra, arra, hogy keményen kell dolgozni a sikerekért.- A Bundesliga topcsapatában véd, BL-negyeddöntőre készül, otthon pedig felesége és kisfia várja. Mondhatjuk, hogy minden tökéletes az életben?- Közel áll a tökéleteshez, de ebben a rohanó világban kevés olyan pillanat akad, amikor megállhatunk és kívülről végignézhetünk az életünkön. Mindig újabb célokat látok magam előtt, mert szerdán már senkit sem érdekelt, hogy továbbjutottunk a BL- ben, már a Freiburg elleni bajnoki van terítéken. Dia szokta mondani, jó lenne, ha időnként a jelenben is élnék kicsit, nem mindig három lépéssel előre járnék. Ettől függetlenül nagyon boldogok vagyunk, Domi születése óta megváltozott az életünk. Hálásak vagyunk a sorsnak,, hogy így alakult az életünk, de sokat teszünk a boldogságunkért, mert semmit sem kaptunk ajándékba.- Mit tehetnek a harmónia megőrzéséért?- A labdarúgásban minden harmadik-negyedik napon bizonyítani kell, a múltból nem lehet megélni, csak a mából. Ez határozza meg az életünket, mert ha a futballban minden rendben, itthon is nyugalom van. Kiegyensúlyozott szülőknek tartom magunkat, de a futball nagy hatással van az életünkre. Nyáron töltöm be a harmincadik életévemet, a hétköznapokban mindent alárendelünk annak, hogy a következő hat-hét évet a legmagasabb szinten védhessem végig, és ennek köszönhetően a magánéletbeli egyensúly is megmaradjon.- Kisfia, Dominik két, terhesség alatt elveszített kisbaba után érkezett meg. A múltbéli sebeket nem akarom feltépni, inkább az érdekelne, miből merítettek erőt a nehéz pillanatokban?- Ahogy említettem, évek óta mentáltrénerrel dolgozom, ő Diának is sokat segített. A párom a legutolsó részletekig utánajárt annak, min kell változtatnia ahhoz, hogy családot alapíthassunk, és ezt meg is valósította. Amiben tudtam,, segítettem neki, de igazából a fejébe Vette, hogy sikerül, és végigjárta az utat. Egyébként amikor az esküvőnk után arról beszélgettünk, hogyan képzeljük el az első gyermekünk születését, éppen így gondoltuk: akkor érkezzen, amikor már megteremtettük a boldog gyerekkorhoz szükséges stabilitást az életünkben. Ez pontosan így történt. A boksz - nemcsak a magyar, sőt, nem is elsősorban az, hanem sokkal inkább a nemzetközi - különleges zárvány, mondhatni enklávé a sport világában. Úgy, ahogy van, egy kis modern kori abszurd. Mert nem tudom, létezik-e még olyan sportág, mint az amatőr bunyó, amelyben hallgatólagosan, sőt, nem is annyira hallgatólagosan elfogadott a pontozói csalás. Miképpen is lehetne másképp magyarra fordítani azt az aranyos eufemizmust, hogy jó lenne most már erősíteni az ökölvívásban a sportdiplomáciánkat? Mi a fityfenéért van szükség a sportdiplomáciánk erősítésére, ha nem azért, hogy az eddiginél komolyabb befolyást tudjunk gyakorolni a pontozókra? Ez picit olyan, mint bizonyos fejlődő országokkal folytatott kereskedésnél az árba belekalkulált „alkotmányos költség”. Ami emberi nyelvre lefordítva a kenőpénz. De momentán nem az úgynevezett sportdiplomáciáról akarom osztani az észt. Itt van ez a koronavírus-járvány. Lassacskán az egész sportbiznisz bezár, a stadionokra ki lehet tenni a „closed” táblát, az NBA-től az NHL-en át az európai futballtopligákig és a Bajnokok Ligájáig minden sorozatot berekesztettek vagy berekesztenek, lényegében minden nemzetközi versenyt vagy olimpiai selejtezőt töröltek, de egyet biztosan nem: az ökölvívók európai olimpiai kvalifikációs viadalát. Nem ám akárhol, hanem Londonban. A világ egyik első számú pénzügyi, kulturális és sportközpontjában, amely ráadásul nem is kevéssé sújtott a koronavírus által. Bokszolóékat mindez különösebben nem izgatja, már több mint háromszáz bunyós- férfiak, nők, közöttük kisgyermekes anyák - gyűlt öszsze a Copper Box Arénában, ahol ma megkezdődik a kvalifikációs viadal. Félreértés ne essék, nem tartozom a pánikolók közé, nyugodtan járok-kelek az utcán, nem hordok szájmaszkot, nem fogom meg szalvétával a kilincset, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesznek áldozatai a londoni boksztornának. Nagy valószínűséggel. De ha csak egyvalaki megbetegszik, akár a kísérők, edzők, sportvezetők közül, akik között idős emberek is akadnak szép számmal, akkor senki sem mossa le a sportágról a vétkes gondatlanság mocskát. Nem beszélve arról, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság - amúgy teljes joggal- kicsavarta az erkölcsileg a béka feneke alá süllyedt világszövetség, az AIBA kezéből az olimpiai boksztorna s a selejtező rendezési jogát is. A megtisztulás jelszavával. Erre most itt van ez a londoni kvalifikációs randevú, egyetlenként a sportágak befagyott tengerében. Szép kis megtisztulás.