Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-07 / 57. szám

helyorseg iE onvv 7 ÁTÉLHETŐ TÖRTÉNELEM A történelmi regény, történelmi fik­ció az irodalmi műfajok királynője, ha maradéktalanul jól csinálják. Ha középszerűen csinálják, és billeg a korona a nemes fejen, úgy is mély­séges szellemi élvezet a múltban bolyongani a tudományos tények, a kollektív emlékezet, a szerzői fantázia és saját képzeletünk segít­ségével. Hiába viszi túlzásba példá­ul a nagyipari lektűríró, Ken Foi­led; az akciót (három oldalanként szex, erőszak vagy nemi erőszak) A katedrálisban, a középkori angol helytörténet, építészet-, egyház- és mentalitástörténet izgalmas lát­­tatása vitathatatlan érdem. Hiába unalmasak az elbeszélő főhős val­­lomásos monológjai önnön kiváló­ságáról Robert Merle Francia his- ' torzajában, a regényfolyam a huge­­noda vallásháborúk idejének szin­tén részletes (különös tekintedel az orvoslástörténetre), örökbecsű krónikája. Hiába válik egyre mono­tonabbá regényről regényre Mika Waltari hőseinek melankóliája, mizantrópiája, élet- és nőundora, az évszázadokon átívelő empátiát és bölcsességet látva fejet hajtunk előde. Persze ez ízlés és főleg élet­kor dolga. Személyes kedvencem a nemzetközi színtérről Maurice Druon Az elátkozott királyokkal, hazánkból pedig Kodolányi János, aki az Árpád-kor magyar nyelvisé­gének (lehetetlen - vagy mégsem?) visszaadásával folytatod páratlan kísérleteket a Julianus barátban, A vas fiaiban vagy a Boldog Margit­ban. A nyelvi játék persze ínyencek­nek való élvezet - ha a mostani fia­talok többségéhez keressük az utat, olyan szerzőt válasszunk, aki mai nyelven szól az olvasóihoz. Mint Gál Vilmos, a Báthory - A korona ára szerzője. A kenyerét egyébként történész­ként kereső író saját kedvenc olvas­mányaiból merít, a ma (Bán Mór munkáit leszámítva) szinte nem létező történelmi-ifjúsági regények­ből, mint például a tini szereplőket felvonultató A Vöröstorony kincse Hollós Korvin Lajostól, de hatással volt rá Passuth László (ő is írt re­gényt Báthory Istvánról, amit írás előtt Gál szándékosan nem olvasod el), a Rákóczi hadnagya Barabás Tibortól, vagy Gárdonyitól a halha­tatlan Egri csillagok. A Báthory koncepciója olvasó­barát: az ismert történelmi alako­kat alulnézetből látjuk, többségük­ben fiatal szereplők szemével. Az ő vágyaik, küzdelmeik, szerelmeik, lovagi vagy orvosi tanulmányaik és előmenetelük viszik előre a cselek­ményt a történelmi szükségszerű­ségek és disznóságok sodrásában. És persze mindnyájuk sorsa kellő­képpen fordulatos, titkokkal, csel­szövéssel és ármánnyal fűszerezett. Báthory Istvánt ritkán pillantjuk meg, a regény nagy részében afféle titkos mozgató (akár csak az egész korabeli Európa hatalmi egyensú­lya törököstül, németestül, franci­ástul, tatárostul). Amikor mégis, markáns és masszív a figura - Gál nehéz döntésektől nem visszariadó, tanácsot kérni és megfontolni nem szégyellő, becsvágyó, de bölcs belá­tással is bíró szellemi-katonai veze­tőt skiccel föl, akit jól dokumentált (rendszeresen levelezed külföldi orvosokkal mániásán vizsgált tes­ti állapotáról) hipochondriája hoz emberközelbe. Gál a történész-ku­tató alaposságával és a valódi író játékos, könnyed gesztusaival mu­tatja be címszereplőjét - például a lovakhoz és az öltözködéshez való, uralkodói személytől szokatlanul féloldalas hozzáállásával: hősünk ugyanis, ha nem épp reprezentatív eseményen vesz részt, egész igény­telenül öltözködik, miközben ló­szerszámra vagyonokat költ. Magyar történelmi regény talán még nem is merült el ennyire a kor orvostudományában, mint a Bátho­ry. Két doktor főhős is akad, akár Merle említett regényfolyamában, azonban Gál fegyelmezeden tartóz­kodik a túlhömpölygeted epikától, ha már egyszer elhatározta, hogy az ifjúságnak fog mesélni. Kedvenc jelenetem, amikor az orvosnak tanuló hős épp a fejedel­mi udvarban túszként féktelenke­dő Balassi Bálint fejsebét próbálja ellátni: „...Mózsi az efféle sebesü­lésekhez használt pengeéles kését ecetbe mártoda, majd se szó, se be­széd nekilátod a seb felnyitásához. Balassi felordított fájdalmában, és teljes erejéből sípcsonton rúgta Mózest, akinek könnybe lábadt a szeme a fájdalomtól.- Az anyád úristenit, kirurgus! - üvöltötte az ifjú vérben forgó szemmel. - Miért nem szóltál, hogy máris elkezded? Szarevők vagytok mind, és hullagyalázók! [...] Néhány perc elteltével Mó­zes folytathada munkáját, szeren­csére közben a lenyelt alkohol kezd­te tompítani Balassi érzékeit. Mózsi a felnyitott sebből akku­rátusán kinyomkodta az összes vá­ladékot, majd ecettel kitisztította a sebet. Az ifjú főnemes erőteljesen káromkodod közben, sőt egy ízben újra megpróbált belerúgni a tudá­­kosba, de az már számítod erre, és ügyesen kitért előle. Az ecet után gyógyfüves főzedel is lemosta a jó­kora, Balassi homlokától feje búb­jáig tartó kardvágást, amely csu­pán azért nem oltotta ki az életét, mert a kard pengéje kifordult vágás közben, így aztán szerencséjére ke­mény koponyáján megcsúszod.” Az érzékletesség és lendület a könyv vége felé törik meg kissé: a lengyel királyválasztás előkészületei, a komplikált politikai-jogi helyzet Juhász Kristóf ft korona ára szenátussal-szejmmel bizony próbá­ra teheti az addig párbajokkal, lovas üldözésekkel, gyilkossággal, erotiká­val elhódítod olvasók türelmét. De egyrészt a könyv egésze (és a készülő folytatás) kedvéért ennyit minden­ki kibír, másrészt, ha vannak még hozzám hasonló, polonofil olvasók a Kárpát-medencében, akik polcán díszhelyen van Henryk Sienkiewicz, és álmukban kozák bajszuk nő vagy három fejet vágnak le egyszerre, mint a Tűzzel-vassal hősei, annak a lengyelországi rész is ugyanolyan élvezetes lesz, mint a többi. Gál Vilmos: Báthory - A korona ára. Rézbong Kiadó, 2019. tóttá be a művészeti tevékenysé­gemnek ezt az oldalát. A meseil­­lusztrátori létemet tehát 2007-től datálom/ azóta töretlenül ezzel foglalkozhatom. Gimnazista koromtól számos helyen volt egyéni és csoportos kiállításom, például Ráckevén a Savoyai-kastélyban, Badacsony­ban az Egry József Emlékmúzeum­ban, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az ország legtöbb nagyvárosában. Az Alkotóművé­szek Ráckevei Egyesülete tagja­ként is rendszeresen veszek részt csoportos tárlatokon. A rajzokat elsősorban gouache technikával és akrillal készítem akvarellpapírra - nagyon időigé­nyes, nagy precizitást igénylő technika, ugyanis a javítási le­hetőség csekély. Számítógépes rajzprogram alkalmazása a raj­zok nyomdai előkészítésében kap csak szerepet. Mindig magamnak rajzolok - addig formálom a kompozíciót vagy figurát míg, azt nem érzem egy rajzról, hogy én vagyok, vagy legalábbis valamelyik része egy velem. Szerintem csak ettől lesz hiteles, azonban szeretnék nem csak megjeleníteni egy-egy szö­vegrészt, hanem olyan rajzokat készíteni, ami valami módon önál­ló életre is kel és a gyerekek, fel­nőttek, akik megnézik a rajzokat, a formák, hangulatok, a kompo­zíció és színek által örömet, meg­nyugvást élhetnek át. Valamit üzen az illusztráció, reményeim szerint ez az üzenet boldogsággal tölti el a szemlélőt. SZIMONIDESZ HAJNALKA: Gimnazista koromban szobrász akartam lenni, és hallani sem akartam másról, pedig sokan akartak lebeszélni, illetve segíte­ni abban, hogy valami „rendes" szakmát tanuljak. A Képzőművé­szeti Főiskola szobrász szakára akkor nagyon nehéz volt bekerül­ni, öt embert vettek fel több száz jelentkezőből, én nem voltam ben­ne az ötben. Ettől függetlenül az alkotótevékenység mindig jelen volt az életemben. Szabadúszó művészként olajjal kezdtem fes­teni és ez nagy szabadságot je­lentett a művészi önkifejezésben: Családot alapítottam?* három gyermekem született, és egy év­tizedig a gyerekeim nevelése volt elsődleges az életemben. Mára önálló felnőttek, így napi fő te­vékenységem a rajzolás, festés, egyéb alkotómunka. Első diplomámat az Apáczai Csere János Tanítóképzőn (szo­­ciálpedagógia), a másodikat az ELTE Savaria Egyetemi központ vizuális kultúra-rajz szakán sze­reztem. A szombathelyi művé­szeti karon két kiváló művészta­nár, Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész és Tóth Lívia textil­­művész rendkívül nagy támaszt jelentettek számomra. Személyi­ségük, emberségük, művészetük és barátságuk mai napig erőt, inspirációt, tartást kölcsönöz nekem. Támogatásuk, törődésük hozzásegített a lényegtelen és a lényeges meglátásához, a tarta­lom átíráshoz, vizuális megjele­nítéséhez és elsősorban ahhoz, hogy higgyek magamban. A mesék illusztrálása jóval ké­sőbb kezdődött, mint a festészet - az Aranyvackor pályázat indí-A félelem (illusztráció Klausz Ildikó Kék hegyek meséi című könyvéből, 2019) Szívsajgás 2020. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET »

Next

/
Thumbnails
Contents