Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-29 / 51. szám
2020. FEBRUAR 29., SZOMBAT SPORT 15 Szabó Ferencről KISZ-alapszervezetet is el akartak nevezni Nyilasi elvette a hatodikat A Fradiban és a Haliban is közönségkedvenc volt, tíz éve nem foglalkozik a futballal Fotó: Havran Zoltán A hetvenes évek derekán a fradisták egyik legnagyobb kedvence volt. Tizennyolc évesen egy bajnoki mérkőzésen öt gólt szerzett, tízes osztályzatot kiérdemelve a Népsorttól, de végül nem lett belőle válogatott, a nyolcvanas évek elején viszont visszatért a Ferencvároshoz, ahol újabb bajnoki aranyat nyert. Szabó Ferenc később kezdeti sikereinek a helyszínén, Szombathelyen is roppant népszerű lett, de már évtizedek óta eltűnt a nyilvánosság elől. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Sok becenévnek sejteni lehet az eredetét, de erre még csak ötletem sincs. Gyenge szójátékkal élve, azt, hogy Kapta, honnan kapta?- Ezt inkább hagyjuk! Van benne pikáns részlet is, amely csak rám és az egykori játékostársaimra tartozik.- Ezek szerint nem gyerekkorában ragasztották önre.- Nem, gyerekként az édesapám után Centernek becéztek, még ma is vannak néhányan, akik itthon, Celldömölkön így szólítanak.- Erre van tippem, az édesapja nyilván center volt a helyi futballcsapatban.- Talált. Nagyon jó futballista volt, hívta a Pécs, a Szombathely, de nem akarta feladni a biztos mozdonyvezetői állását. Később mondogatta, jobb játékos lehetett volna, mint én lettem, mire megkérdeztem, miért nem bizonyította be.- Hamar kiderült, hogy a kis Centernek is van tehetsége a focihoz?- Ki, de nem csak ahhoz. Az úttörő-olimpiákon a futószámok zömét, a távol- és a magasugrást többször is én nyertem meg, ötödik-hatodikosként a nyolcadikosok között játszottam az iskola kézilabda-válogatottjában is, amelylyel megyei bajnokok lettünk. Győrbe mentem középiskolába, ott nem tudták, hogy hétvégénként Celldömölkön futballozom. Az ETO kézilabdázói le akartak igazolni, fél évig nem jártam testnevelésórára, hogy a tanár ne nógasson ezzel. Aztán tizenöt lehettem, amikor jött egy kikérő az MLSZ-től a korosztályos válogatottba, akkor végre békén hagytak a kézilabdával, és egy évvel később már futballistakánt írtam alá az ETO- hoz. Akkor észbe kapott a Haladás, apámmal együtt győzködött az egyik vezető, aki aztán elintézte, hogy Győrben eltépték az igazolásomat.- Hogyan került képbe újabb egy év múlva a Ferencvárosnál?- A Haladásban azonnal kezdő lettem, csaknem húsz gólt lőttem az NB I/B-ben, az ifiválogatottban is jól ment, alighanem ezért keresett meg a Fradi 73 nyarán. Megegyeztünk; igaz, a mai napig tartozik nekem a klub százezer forinttal... Egy évig azonban maradtam még a Haladásnál, de a felkészülés során szétment a térdem, és csak az utolsó öt meccsre tudtam beszállni. Szerencsére a Fradinak így is kellettem.- Nem volt túl nagy ugrás egy celldömölki srácnak a főváros és az ország legnépszerűbb klubja?- Sohasem éreztem annak. Már az általános iskola után elkerültem otthonról, megszoktam, hogy nem anyuka kisfia vagyok. Rengeteg tehetséges fiatal volt akkor a Fradi keretében, mint például Nyilasi, Rab, Pogány, Ebedli, Kelemen, Onhausz vagy Takács, akiket mind ismertem, az idősebbek is elfogadtak, sikerült azonnal beilleszkednem.- A pályán sem lehetett sok gondja ezzel, amire bizonyíték 1974. szeptember 25. Beugrik?- Persze. A Rába ETO-t 6-1- re vertük, és én öt gólt szereztem. Lehetett volna hat is, de amikor éppen be akartam lőhi egy ziccert, Nyilasi megelőzött, és fölé vágta a labdát. Ennek ellenére egy ideig nem lettem állandó kezdő. Még az elején Branikovits megsérült, Dalnoki Jenő a -középpályára cserélt be, és jól ment a játék. Erre ő a fejébe vette, hogy belőlem középpályás lesz a Honvéd és a Haladás ellen is. Előbbi meccsen Kocsis Lajos mindig kicselezett, utóbbin Halmosi Zolit képtelen voltam utolérni, annyit futott. Később megsérültem, Máté János remekelt középcsatárként, és sokáig nem tudtam kiszorítani a csapatból.- A Fradi még abban az idényben KEK-döntőt játszott, a következőben pedig bajnokságot nyert. Mitől volt ennyire jó az a Ferencváros?- A sok fiatal kezdett beérni, és jól illettünk össze az idősebbekkel, Bálinttal, Martossal, Muchával, Megyesivel és Pusztaival. Dalnoki Jenő is remek formába került, jó edzéseket tartott, belátta, hogy már nem vagyunk gyerekek, és bár kemény maradt, a hangneme szelídült. Elterjedt, hogy a viszonyom rossz volt vele, de én inkább érdekesnek nevezném. Abban az éyben nem éreztem, hogy rosszat akart volna nekem, szemtől szembe megmondta, ha gondja volt. A következő idényben viszont a stílusa is a régi lett, és ahogy Nyilasiék helye stabillá vált a válogatottban, egyre kevésbé tudta kezelni a csapatot.- A hírek arról szóltak, hogy az ön kicsapongó életmódja volt a Dalnoki Jenő-Szabó Ferenc-ellentét oka.- Ez túlzás. A mérkőzések után szombaton elmentünk az éjszakába, de ezzel így volt az egész mezőny, akár edzőmeccseket is játszhattunk volna a törzshelyeken. Vasárnap még elmentünk az E-klubba, ám a hétköznapokon, az edzések és a meccsek előtt nem jártunk el szórakozni. Törőcsik Andris, Ebedli Zoli és rajtam kívül még egy Tánczos Tibor nevű srác tartozott a szűk baráti körhöz, és utóbbi szinte megszólalásig hasonlított rám. Ebből lett bajom, mert amikor ő elmerült az éjszakában, összetévesztették velem, és ment mindig a jelentés Dalnoki Jenőhöz, hogy a SzabóTeri megint berúgott..- Hogyan élte meg, hogy 1977- ben harmadmagával elcserélték Győrbe Szokolai Lászlóért?- Nagyrészt az én döntésem volt. Pesten a klub csónakházá'ban laktam, magam vittem az olajat a kályhába, lehangoló volt az egész, nem csoda, hogy nem szívesen töltöttem ott az időmet. Ráadásul megnősültem, és a feleségem a gyerekkel együtt a szüleinél élt. A Fradi nem tudott segíteni, Palicskó Tibor viszont hívott Győrbe - pár évvel korábban ő tett be először a Haladásba -, a klub adott lakást is, ezért szívesen mentem.- Később sem bánta meg? Három év alatt mindössze harmincnégy meccsen jutott szóhoz.- Ez igaz, de két porcműtét és a katonai szolgálat miatt sokat kihagytam. A barátaim tudtak erről, és amikor Novák Dezső lett a Fradi edzője, Nyilasi Tibi és Ebedli Zoli addig lobbiztak az érdekemben, hogy visszahívott a Ferencváros, ami elégtételt jelentett nekem. Igaz, a Győr nehezen engedett el, el is tiltott rövid időre arra hivatkozva, hogy nem számoltam el a lakással, ami nem volt igaz. Aztán az őszszel többnyire csereként jutottam szóhoz vagy kupameccseken játszottam, és a télen régi mentorom, Palicskó Tibor hazahívott Szombathelyre, a Haladásba.- Egy újabb dátum: 1982. április 10. A Haladás 1-0-ra nyert a Ferencváros ellen az Üllői úton, gólszerző: Szabó Ferenc. Ez is elégtétel volt?- Csak kellemes emlék. Manapság mondják, egy csatár ne örüljön, ha a korábbi csapatának rúg gólt, de szerim tem ez marhaság, én ünnepeltem. Hegedűs Péter, a kapusunk egyébként tízes osztályzatot kapott ezen a meccsen a -Népsporttól. Ez a gól nem lehetett elégtétel, mert nem haragudtam senkire sem a Ferencvárosnál, a mérkőzés után Budapesten maradtam, és együtt mentem el a régi társakkal bulizni. A gólnak egyébként van története is. A bejövő labdát Rab Tibi menthette volna, de én rákiabáltam: „Sügér, jó!” Ő hagyta, én pedig berúgtam. Ebedli Zoli kérdőre vonta Tibit, mi volt ez, mire ő azt mondta, ismerős volt a hang, azért engedelmeskedett.- Az igaz, hogy Szombathelyen egy KISZ-alapszervezet fel akarta venni a Szabó Ferenc nevet?- Igaz. Hibáztak, mert megmondták, hogy egy futballistáról van szó, és nem engedték nekik. Ha csak úgy felveszik, mindenki azt hitte volna, hogy valami elfelejtett munkásmozgalmi emberről van szó. Nagyon jó volt az a Haladás, ez lehetett a titka a népszerűségemnek. Az ETO-t abban az évben vertük meg 5-1-re, amikor bajnok lett, az MTK-t pedig 7-1-gyre győztük le.- Azon a meccsen adott öt gólpasszt a gólja mellett?- Igen. Abban az évben tizenhat gólig jutottam, jól ment a játék. Aztán amikor huszonnyolc éves lettem, az új edző, Rátkai László, akit fiatalon én szorítottam ki a Haladásból, kitalálta, hogy öreg vagyok, és már nem tud használni. Nem ő mondta meg, kiment a szobából, amikor a vezetők engem behívtak. Kaptam ajánlatot NB I-es kluboktól, de két gyerekkel már nem akartam költözni, ezért a helyi másodosztályú csapatba, a Savariába mentem. A többieknek kellett dolgozniuk a cipőgyárban, nekem nem, a fizetésem ugyanannyi maradt, mint a Haladásban volt. Sokan elhitték, hogy már tényleg lekettyentem, egy szurkoló például fogadott velem három láda sörben, hogy nem jutok el húsz gólig a bajnokságban. Huszonnyolcat lőttem.- Az utóbbi harminc évben szinte semmit sem lehetett hallani önről. Tudatosan tűnt el?- Nem tűntem el, csupán a háttérben dolgoztam Celldömölkön, a klubnál. Zaklatott időszak volt sok jó és rossz emlékkel. Szerettem csinálni, de aztán véget ért, és tíz éve már nem foglalkozom a futballal. A szombathelyi kórházban dolgozom raktárosként, júniusban megyek nyugdíjba. Bérletem van a Haladás mécseseire, oda olykor kimegyek. Időnként a Fradi is hív öregfiúk-rendezvényekre, örömmel megyek azokra is. így telik az életem. JEGYZET Off the record Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Tavaly december 12-én egy új - korábban emberben nem azonosított -, rendkívül patogén humán koronavírustörzs jelent meg Közép-Kína legnépesebb városában, Vuhanban, a fertőzések során akut légúti szindrómát okozva. Az időközben eltelt két és fél hónapban nyolcvanezer megbetegedést regisztráltak a világban, a halálesetek száma mintegy 2700. Ez durván háromszázalékos mortalitási ráta, szinte kivétel nélkül időskorú, legyengült, egyéb súlyos betegségekben szenvedő embereket visz el a koronavírus. Csúnya ilyet leírni, de: olyanokat, akik rövid időn belül amúgy is meghalnának. Az egy dolog, hogy a kínai, majd most már a komplett világgazdaságot lassan padlóra küldi a ragály, de bennünket, sportújságírókat az is érdekel, hogy hovatovább a sportvilág is kiheverhetetlen veszteségeket szenved az új - roppant találóan interneten terjedőnek is nevezhető - betegség következtében. Még véletlenül sem arról van szó, hogy sportolók ezreit ölné meg a kórokozó, hiszen még egyetlen, bizonyítottan a koronavírus által megbetegített sportolóról sem tudunk. Ami pusztít, az a hisztéria - de az fékezhetetlenül. írásunk terjedelme kevés ahhoz, hogy felsoroljuk a járványveszély miatt törölt vagy elhalasztott komoly sporteseményeket, kezdve a női vízilabdázók trieszti olimpiai selejtezőjétől a Pro Recco férfi pólósainak budapesti BL- vendégszerepléséig. De a levesbe ment a Sopron Basket hölgykosarasainak nemzetközi szezonja is azzal, hogy a csapat nem állt ki a Famila Schio elleni, Ljubljanába (!) áthelyezett Euroligamérkőzésre. Az egri pólósok Európa Kupa-idényének is annyi, mivel nem állnak ki a Bitskey Aladár uszoda fertőtlenítési procedúrája miatt a Brescia elleni visszavágóra. Józan ésszel felfoghatatlan méreteket ölt az őrület - és most nem csak a szupermarketek lisztkészletének eszement felvásárlásáról beszélek péntek délben a Göröcs János emlékére rendezett baráti összejövetelen az Újpesti Dózsa egykori sokszoros válogatott csatára mosolyogva elhárította a felé nyújtott jobbomat azzal, hogy amíg a járvány tart, ő senkivel sem fog kezet. (Figyelem: lapzártáig nem jelentettek pozitív esetet hazánkban!) A legszebb az egészben, hogy akárhány sportvezetővel, edzővel beszélgetek, mind elmondja, hogy hisztériáról, pszichózisról van szó, a valós veszély jóval kisebb, mint égy „hagyományos" influenzajárvány esetén. Csakhogy egyikük sem vállalja annak az ódiumát, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, és megpróbálja rövidre zárni az őrületet. Inkább mondja egymást közt, csak nekem. Elterjedt angol kifejezéssel: off the record.
