Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-22 / 45. szám
8 12 emuiban suit aoaacsa ORSZÁGHÁZI, PATINAS KALANDOK Ágoston Szász Katalin , SZEL HOZTA , RIZVITEZ W k * Apró, zöld alak suhan át az ötödik kerületi Kossuth téren, a hideg téli hóesésben. Fejét csak egy fél dióhéj óvja a viharos széltől, kis testén sodronying csörömpöl. Ahogy az Országház kapujához ér, haptákba vágja magát egy apródszobor előtt és határozott, bátor hangon bemutatkozik: Rézmán és Teréz fia, Vitéz Patinavölgyi Kornél vagyok! [...] A Patinavölgy lovagja vagyok, hét esztendeje öntöttek ki rézből a Második Királyi Öntödében a legjobb rézművesek! Rokonaim állnak fejed fölött a tetőn, és őrzik az Országház békéjét, s én nem csöppnyi vitézke vagyok, hanem a rézvitézek rendjének következő tagja!” - majd a tetőre vezető út felől érdeklődik. Az Országház Könyvkiadó új mesekönyv-sorozata, az Országházi mesék első kiadványát ajánljuk olvasóinknak. Tóth Zita kedvesen humoros meseregénye Vitéz Patinavölgyi Kornél kalandjait végigkísérve ismerteti meg az Országház épületét, alkotásait, mindennapi életét és bizony legféltettebb titkait is. A kis rézvitéz azért indul útnak a hideg télben, hogy szolgálatba léphessen az Országház legtetején: magasba tartott lándzsájával elvezesse a villámokat. Az apród az oroszlános kapuhoz irányítja, de ott sem nyer bebocsáttatást. Az egyik fenséges fenevad Mátyás király szobrához küldi, akinek uralkodói sziluettje épp csak átdereng a hóesésen, de jóságos hangján, hollója útmutatásával egy kúthoz irányítja a kis katonát, ahol a csatornarendszerbe leereszkedve végre bent találja magát az épületben. A karbantartó-egércsapat segítségével jut fel az ülésterembe, ahol megismerkedik a képviselőkkel és a törvényhozatal folyamatával, sőt, a beiskolázási törvény hallatára még egy kicsit meg is ijed attól a kilátástól, hogy talán neki is iskolába kell járnia, amikor egyébre sem vágyik, csak hogy beléphessen rendjének sorai közé, palotaőrnek. Végül segítőtársakra lel a szavazógolyókban, akik kijuttatják a képviselőházi társalkodóba. Itt megismerkedik a lantossal, majd az építésszel is, akinek térképén hosszan elmélázik: „Az ott az ülésterem - motyogta maga elé -, most pedig itt vagyok, a társalgóban... innen... nahát! Az épület középpontja felé tartok, és azon túl megismétlődik minden! A túloldalán még egy társalgó van, és abból még egy ülésterem nyílik! Hiszen itt mindenből kettő van! - Mivel sehogy sem értette, hogy is van ez, elgondolkozva nézett le jobb és bal kezére. Aztán jobb és bal lábára. Azok is egyformák, együtt mozognak, és aki mozgatja őket... középen megtapogatta mellkasát, és megértette. Mohón felnézett az alaprajzra, és a legközepére rajzolt kör alakú csarnokra mutatott. - Az ott a szív!” A zöld kis vitéz kalandjait Maros Krisztina rajzolta meg. Az illusztrátor munkái eddig is rangos gyerekkönyvkiadóknál (Móra, Kolibri, Manó, Csimota) jelentek meg. Legutóbbi kísérleti kiadványa, a Milyen színű a boldogság? című némakönyv a Pagony Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A Szél hozta rézvitéz is nagyon szép kivitelezésű kötet: színvilága magával ragadó, karakterei kifejezőek és sokszor mókásak, sőt, a könyv végén még kis térképet is találunk, amelyen végigkövethetjük a történet állomásait. Rézvitézünk további kalandok, megható és ijesztő pillanatok révén már majdnem feljut a tetőre, amikor az ereszcsatornán véletlenül lecsúszik, és mint kezdetben, ismét az épületen kívül ragad: „Szomorúságában szinte magán kívül kapaszkodott fel egy lépcsőn, és lehajtott fejjel baktatott végig az árkádsor alatt. Csizmája soha nem tapasztalt súllyal húzta a lábát. Szipogva emelte fel fejét, és könnyei záporán át egyszer csak egy óriásira nőtt férfi patinazöld, szálegyenes termete jelent meg előtte. Fején tollas sisakot viselt, mellkasát rézből öntött vértezet fedte, páncélkesztyűbe bújtatott keze egy zászlórudat tartott. Arcát hatalmas bajusz uralta, tekinteté fáradhatatlanul pásztázta a Dunát. A kisvitéz arcán felvirultak a szeplők a felismeréstől: egy rézvitéz! De hiszen ez egy igazi rézvitéz!” Az öreg vitéz végül türelemre inti kis utódját, és feltárja neki a titkos bejáratot, hogy tanuljon, füleljen, lesse el a palotaőrző mesterség minden csínját-bínját, s hogy izgatottan várhassuk további országházi kalandjait a sorozat következő köteteiben. jTFíTTTiyr helyőrség József Attila Földmadár Egyszerű volt és természetes, Hogy megtanuljon szebben énekelni Városokat tett a nyelve alá, Okosabb volt a dologkerülőnél, Karom helyett jóság nőtt a lábán S ha csak egyet lendült is a szárnya, Megrengette a levegő-vizeket, Ismeretlen dolgok bukkantak elé És harmatos-zöld fejére tapadtak. Nappal fényporban fürdött, Boldog volt és jó bizalommal, Komolyan összeszedte a gondolatokat, Hogy fészket rakjon saját hóna alatt. De egyszer aranyból kívánta a búzát, Telhetetlenül száz feje nőtt S ezer szeme közül egyik se látott, Csak a másikat nézte, Hogy belegázoljon csőrével. Azóta nem röpül tovább, De a veríték zuhog róla, Dolgos ujjai közt most nádasok nőnek És egészen bolondul tollakat, Meg népeket szaggat ki magából. Ó, hintsünk tiszta búzát szemei közé! Fáradt már szegény és kimerült, Hadd legyen egyszerű ismét és természetes, Álljatok szárnyaira, hadd ragyogjanak megint, Egyetlen feje lesz és nem értelem nélkül, Ha összecsókolózik mind a száz, Gyújtsuk meg a szemében magunkat, Lásson ismét és kedve legyen szállni, Megmerevült erein illanjunk szét villamosán És saserejű szelíd galambként fog röpködni majd Isten békességes homloka körül. un a lap alatt LIBAKÁOSZ A megszemélyesített állatok Aiszóposz ókori meséi óta kedvelt szereplői a különféle regéknek, mondáknak, fabuláknak, újabban az élőszereplős, illetve animációs filmeknek, a képregényeknek és természetesen a videojátékoknak is. Az állatok ugyanúgy alkalmasak tanulságos vagy épp csak szórakoztató gyermekmesékben való szereplésre, mint felnőtteknek szánt szatíra vagy politikai allegória ábrázolására. A videojátékokban való feltűnésük a médium hajnalán még a gyerekeket célozta meg, ám a nyolcvanas évek végén megjelenő Usagi Yojimbo nyúlszamurája már karddal aprította a feudális Japán földműveseit zaklató banditákat. Innen egyenes út vezetett a S.W.I.N.E. háborúzó malacaihoz, az Ape Out dühöngő gorillájához vagy a Shark Simulator cápájához, a szárazon is vígan fickándozó Edhez. Utóbbinak a néhány évvel ezelőtt megjelent Goat IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Simulator taposta ki az utat, melyben egy rendkívül rossz magaviseletű kecskével kellett minél nagyobb felfordulást okozni egy békés kertvárosban. Az anarchista patás terroija alá vont környéken tulajdonképpen minden történet nélkül kellett rombolást és baleseteket okoznunk, illetve a játékban meglehetősen sajátosan modellezett fizika törvényei mentén, elképesztő kaszkadőrmutatványokat produkálnunk. Minél kacifántosabban sikerült kecskénket ugratnunk, reptetnünk vagy küőnünk, annál több pontot kaptunk, amelyek aztán szorzókkal gyarapodtak, ha több összetett manővert is egymás után fűztünk. Az alapvetően csak egy viccnek indult Goat Simulator ugyan tartalmilag és játékmódok tekintetében később egész szépen kinőtte magát, a szavatossága mégis elég korlátozott maradt. Az ausztrál House House fejlesztőcsapat Untitled Goose Game-re keresztelt alkotása azonban minden szempontból továbbfejleszti a káoszkeltő háziállat koncepcióját. Az Untitled Goose Game születése egy, a stúdión belül körbeküldött libafotóból indult, mely valahogy közbeszéd tárgyává vált a dolgozók között. Mivel a játékkészítés rendkívül kreatív szakma, nem kellett hozzá sok idő, hogy az ötletelés gyökeret verjen és felépítsenek egy játékot a bajkeverő baromfi köré. Feladatunk ezúttal egy angol kisváros hétköznapjainak módszeres feldúlása, a lakók idegeinek szisztematikus megcincálása. Szisztematikus, ugyanis a káosz kecskéjével szemben lúdunk tervszerűen halad. A városka több, egymástól elkülönült régióra oszlik, szárnyasunk pedig egyik régióból nem mehet át a másikba, míg az adott területen végre nem hajtotta a pontokba gyűjtött bajkeverési menetrendet. Mindjárt az első helyszínen ez így néz ki: bejutni a kertbe, elérni, hogy a kertész vizes legyen, ellopni a zsebéből a kulcsot, megoldani, hogy a fejére kerüljön a szalmakalap, elhelyezni a tavacskában a gereblyéjét, majd piknikezni és elfogyasztani a láthatólag nem nekünk kikészített szendvicseket. Ezek végrehajtása egyenlő mértékben igényel ügyességet, logikát és kombinációs készséget. A nehezebb csínyek kivitelezése többlépcsős, így sok múlik az időzítésen és a lopakodáson is - ugyanis a falubeliek nem átallnak fellépni ellenünk. Van, aki csak akkor lendíti felénk a seprűt, ha rajtakap, hogy rosszban sántikálunk, ám élnek itt olyan előítéletes lakosok is, akik már a puszta közeledésünkre is heves gesztusokkal reagálnak. Szerencsénkre él a faluban egy kisfiú is, az egyetlen ember, aki fél tőlünk, és ezt bizony stratégiailag ki is kell aknáznunk. Fegyvertárunk az alapsebességű totyogás mellett futásból, Kántor Mihály úszásból, veszett gágogásból, illetve kitárt szárnyak csapkodásából áll. Csőrünk olyan finom műveletek végrehajtására is alkalmas, mint az észrevétlen lopás, vagy az álldogáló ember cipőfűzőjének suttyomban való kioldása. A fogékonyságtól függően három-négy óra alatt végigvihető játék talán egyik legemlékezetesebb motívuma az alsó hangon vezérelt humor, ami tényleg mindent kihoz a szereplőkből és a helyzetekből anélkül, hogy menthetetlenül abszurddá válna. Az Untitled Goose Game tavaly őszi megjelenése óta nemcsak a közönség kedvencévé vált, február 13-án az amerikai Interaktív Művészetek és Tudományok Akadémiájának több díját megnyerte, köztük az Év játéka kategóriában is diadalmaskodott. (Untitled Goose Game. Platformok: PC, Mac, Playstation 4, Xbox One, Nintendo Switch) 2020. február
