Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-19 / 42. szám

2020. FEBRUAR 19., SZERDA 12 MEGYEI KÖRKÉP A lakásotthonokban élők hátránnyal indulnak, amit mégis sikerre fordítanak Nem mondhatnak le egyetlen rászoruló gyermekről sem A túlzsúfolt intézmények­ben a gyerekek gondozása lényegesen nagyobb kihí­vás, mint kisebb csoportok­ban. Ezt felismerve a rend­szer gyökeres reformja már 1997-ben elkezdődött. A családiasabb légkör miatt a szakemberek a lakásott­honi elhelyezést részesítik előnyben, ahol a kis közös­ség és az egyének maguk gazdálkodhatnak. Szabadi Martina Laura martina.szabadi@mediaworks.hu ISTENMEZEJE A gyermekottho­nok világába kevesen látnak bele. A kiemelés a családból minden szempontból érzékeny téma. Az érintettek és a gyer­mekvédelem munkatársai is számos kihívással szembesül­nek ebben az élethelyzetben. Csak egy szerény háznak tűnik a falu szélén- A lakásotthon olyan gyer­mekotthon, amely legfeljebb tizenkét fiatal teljes körű el­látását biztosítja, önálló lakás­ban vagy házban, családias körülmények között. A lakó­­környezetbe szervesen illesz­kedve, a kis létszámra, a kö­zösségre épül és az önálló élet­vitelre készíti lakóit - taglalja Földi Györgyné, miközben az istenmezeji lakásotthon felé tartunk. S valóban, a szerény, gondozott épületró'l az utcáról szemlélve senki nem gondol­ná, hogy a Heves Megyei Gyer­mekvédelmi Központ egyik in­gatlana.- A jellemzői közül mi a családias jellegre helyezzük a hangsúlyt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy valamilyen modell mintájára alakítot­tuk ki az intézmény szerveze­tét és működésének a rendjét. Az otthonok a befogadó telepü­lés szerkezetébe illeszkedve működnek. A funkciójuk az, hogy a famíliájukból kiemelt gyermekek továbbra is gyako­rolhassák a mindennapi ter­mészetes társadalmi kapcsola­tokat. Az építészeti kialakítás­nál és a berendezés kiválasz­tásánál a célunk az volt, hogy a korábbi nagy intézmény hi­vatalosságának, üzemszerű­ségének személytelenítő hatá­sai, ártalmai ne jelenhessenek meg. A gyermekek és a fiata­lok áttekinthető, az igazi ott­honhoz hasonló, berendezett, általuk is alakítható, biztonsá­got sugárzó környezetben él­nek, nemek és életkor szerinti vegyes összetételben - magya­rázza a Pétervásárai Gyermek­­otthon vezetője. Ahogy belépünk az ajtón, halk duruzsolás hallatszik. Ekkor látja először a vendég, hogy nem egy falusi családba érkezett, az épület egy tucat fiatalnak ad helyet, lőttünk­re a tanulók, akik eddig a tan­könyvek fölé hajoltak, vizs­lató érdeklődéssel fürkész­nek minket. Közben körbe né­zünk. A katonás rendben talált szobák, az emeletes ágyakra Csaba úgy véli, a megszerzett tudás az, amivel kitörhet Fotó: B. D. A lakók sportolni szeretnek vagy kreativitásukat csillogtatják. Ám ezekre jut a legkevesebb pénz A tanulás az elsődleges a lakásotthonban, csak ezután jöhet a játék. A nevelők minden tevékenységben segítik őket Fotó: Berán Dániel akasztott sportereklyék, a lá­nyok rózsaszín, tinisztárok képével díszített párnái kicsit sem emlékeztetnek a képzele­temben élő kaotikus és barát­ságtalan otthonokra. Meghatározó az otthonban dolgozó személyisége- Törekszünk a testvérpárok együttes elhelyezésére. A pár­fős szobák, társalgók, a terasz, a nagy udvar biztosítja szá­mukra a megfelelő teret, illet­ve szükség esetén az egyedül­létet - folytatja az intézmény-, vezető. A nevelésünk mivoltát a lakásotthon légköre, a neve­lés rugalmassága, s a követel­mények határozottsága szabja meg, mivel ez személyiségfor­málásuk elsődleges színtere - közli Földi Györgyné, s hozzá­teszi: itt kapnak a növendékek érzelmi biztonságot, ez a kap­csolat segíti a jellemük gazda­godását. A munkatársak ma­gatartásformái, értékrendsze­re megjelenik bennük, hiszen spontán mintakövetés folya­matával rögzül a gyermekek­ben. Ezért meghatározó az ott­honban dolgozó egyénisége és állandósága. A nevelők meleg emberi kap­csolatot alakítanak ki, nyílt, demokratikus légkört teremte­nek, világos követelményeket támasztanak és azokat követ­kezetesen betartatják. A fel­növekvő ember alapvető szük­séglete a szeretet, ez biztosítja a lelki biztonságát, ami növe­li bizalmát. Izek nélkül sebezhetőkké és magányosakká válhatnak, ezért elsődleges feladatunk­nak tekintik a kölcsönös biza­lom kiépítését. Az itt dolgozók a mi Mamijaink. így is hívjuk őket Hátrányok, traumák és kötődési hiány Ahogy a nevelők mondják, a legtöbb lakó szocializációs hátránnyal érkezik, így elő­fordulnak náluk magatartási problémák, tanulási nehézsé­gek és agresszió. Traumák ér­ték őket, kötődési hiánnyal és előítélettel küszködnek. Ezek a család által közvetített nega­tív normarendszerre, a csalá­di szocializáció hiányára ve­zethetők vissza, így az ott­honok dolgozóinak feladata a biztonságérzet megteremtése, az általános értékek közvetí­tése.- A mindennapi élet nem különbözik egy nagy család ritmusától - fejtegeti a szak­ember. - Minden tevékeny­ségbe bevonjuk a gyerekeket, legyen ez a környezetük, a ru­házatuk rendben tartása. Is­tenmezeje egy kivételes befo­gadó közösség. A polgárok, az önkormányzat kedvelik a ház lakóit, akik gyakran segíte­nek a falubeli időseknek. Mindegyikük a képességé­nek megfelelő oktatásban ré­szesül, szoros kapcsolatot ala­kítanak ki a kollégák az is­kolákkal. Gondot az szokott okozni, hogy az esetlegesen kimaradt, vagy évek óta el­maradó szülői látogatás meg­viseli őket. Ez az iskolai telje­sítményen is nyomot hagy pár napig, nem csupán a hangu­laton. A pétervásárai Tamási Áron Általános Iskolába jár­nak, középfokú intézménybe szintén a városban találha­tó mezőgazdasági szakközép­­iskolába, vagy Egerbe. Ebben sem különböznek a társaik­tól. Különböző szakkörökön, fakultációkon is részt vesznek és többen sportolnak.- Probléma azokkal van - folytatja Földi Györgyné -, akik rendkívül sok iskolai hi­ányzással érkeznek, túlkoro­­sak az osztályban, így nehéz a beilleszkedésük. Továbbá, akik már bekerülésük előtt bűncse­lekményben vettek részt, vagy káros szenvedéllyel küzdenek. Sajnos, egyre több köztük az agresszív fiatal. Ahogy az ott­honban dolgozók fogalmaznak, feladatuk a rászorulók segíté­se, támogatása, ami az emberi méltóság tiszteletben tartásán alapszik. Nem mondanak, nem mondhatnak le egy gyerekről sem. Közös cél a rájuk bízott életek gondozása, nevelése és érdekeik szem előtt tartása. Sikertörténetért nem kell messzire menni- Idén tíz éve, hogy a lakás­otthonba kerültem, négy test­véremmel egy otthonban he­lyeztek minket. Ketten már nagykorúságukat követően ki­kerültek onnan és önálló életet kezdtek. Tartom velük a kap­csolatot. jelenleg két húgom­mal élek együtt itt - meséli La­katos Csaba, a pétervásárai ott­hon lakója. Csaba tanulmányai befejezéséig utógondozói ellá­tásban részesül. Mint mondja, a családjukból kiemelték őket, mert a szüleik nem tudták biz­tosítani a megfelelő környeze­tet, állandó viszályoknak vol­tak kitéve. - Természetesen ne­kem is nehéz volt, hiszen akár­milyen is volt a családunk, ak­kor is idegen környezetbe ke­rültünk. így, együtt talán köny­­nyebb volt ezt megemészteni. Az otthonban mindenki szere­tettel fogadott, minden dolgo­zóhoz bármikor fordulhatunk. Úgy élünk, mint egy nagyobb család, az ott lévők már-már családtagok, a dolgozók a mi Mamijaink. így is hívjuk őket. Mindig is érdekelte a sport, így a helyi városi csapatban focizott egészen kicsi korától, most is felnőtt csapat tagja. Er­re is büszke.- A pétervásárai általános iskolában hamar bepótoltam a hiányosságaim. Ezután me­zőgazdasági gépész szakmun­kás bizonyítványt, nehézgép­kezelői és személygépkocsi jo­gosítványt szereztem. Folyta­tom a tanulmányaimat, érett­ségire készülök, és ha min­den jól megy, Egerben az Esz­­terházy Károly Egyetemen ta­nulok tovább gazdasági mene­dzser szakon - részletezi ter­veit az alig tizennyolc éves fiú. - A családommal tartom a kap­csolatot, de sajnos még mindig nem megfelelő a környezet ar­ra, hogy ott éljünk. A lakásott­honban minden témáról őszin­tén beszélnek velünk és együtt tervezzük a jövőnket. Én tud­tam, hogy nekem az egyetlen lehetőségem a tanulás ahhoz, hogy önállóan megálljain az életben a helyemet. A bevásár­lástól kezdve minden feladat­ban arra nevelnek, hogy ha ki­kerülünk, akkor meg tudjunk élni, beilleszkedjünk - magya­rázza. Mint mondja, itt min­dig bíztak benne, ez motivál­ta. Társait - ha biztatásra szo­rulnak - arra emlékezteti: az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlük, a megszerzett tudás, a szakma. Ezzel tudnak bizo­nyítani. - Nekünk sokkal ne­hezebb lesz, de minden csak akarat kérdése. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu

Next

/
Thumbnails
Contents