Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-01 / 27. szám

amuban sült poqacsa 8 li Csoóri Sándor Farsangnapi kutyabál De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna. Nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp még a bolha. Komondor kényelmes, lassú táncot ropna. Puli Pali csárdást, ahogy meg van írva: sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. Kisvőfény Elesett a lúd a jégen, vőfény leszek jövő héten. Vőfény, vőfény, kisvőfény, lábon járó verőfény. Vőfénykendőm gyönggyel varrják, pántlikával fölcifrázzák. Verset mondok, nem titok, rokonokat így hívok házról házra csújjogva lagzi lakodalomba. Ángyot, nénét, szakácsot, süssenek sok kalácsot, sógort, komát, nyoszolyót, hozzanak sok földi jót: tyúkot, jércét, kakaskát, de a csülkét is hozzák, csillag-lépő lábait ne a kutyáknak dobják! Mert ha tisztem leteszem: száz tyúk lábát megeszem. Vőfény, vőfény, kisvőfény, lábon járó verőfény, az leszek én, nem titok, jó nagyokat rikoltok. Két disznófül Nem vagyok én makacs skót, ki eladná a zacskót, s venne rajta öt szem meggyet, abból is eladna egyet. De a pénzt se szórom el, arra költőm, mire kell. Ha éhemet elüthetem, reám száll az enyhületem. Az ebédem mindennap két disznófül cakompakk; ha borostás, azt se bánom, szárazon leborotválom. És amikor már sima, jöhet rá a paprika, alul-fölül beszórom, s úgy eszem, hogy ropogjon! Hójáték Borús vagyok, hátjátszom: a hóból ki se látszom, a hóból, havazásból, e duhaj hóvilágból. Körhinta forog velem zajtalan szél-tengelyen, fák, terek, villamosok - hó-láncba kapaszkodók. Hajamon hó a kucsma, csurog nyakamba lucska, hátamon végigpereg, belül is fehéredek. Havazok csontomban is, szakadó gondomban is - a hóból ki se látszom, borús vagyok, hátjátszom.-Sfjinni' helyőrség Hó volt, hó nincs (akril, vászon, 65 * 55 cm, 2019) Téli farsangolás, szánkóval Porka havak esedeznek, deho reme roma, vadóc kölkek hemperegnek, deho reme roma. Hemperegnek, mint a macskák, deho reme roma, vagy a füstös orrú rókák, deho reme roma. Én a szánon suhanok, deho reme roma, mint alpesi farsangosok,. deho reme roma. Jánoshegyi kilátótól, deho reme roma, úgy indulnak, mint a Holdból, deho reme roma. Fák maradnak mellettem el, deho reme roma, sok bámészka megsüvegel, deho reme roma. Nem kell nekem gyors Jaguár, deho reme roma, suhantasson csak január, deho reme roma. Esik a hó, esik, esik, deho reme roma, meg sem állok Kenderesig, deho reme roma. un a lap alatt TESTVÉREM ŐRZŐJE Kántor Mihály A francia Dontnod stúdió tapasz­talata szerint a nagy kiadók kevés­bé fogékonyak azokra a játékokra, melyek női főhős köré épülnek. A magyarázat egyszerű: a rögzült szakmai bölcsesség szerint a vi­deojátékokat nagyobb részt fiúk játsszák, akik szeretik magukat reprezentálva látni a képernyőn. A stúdió első játéka, a futurisztikus Párizsban játszódó Remember Me, sokáig emiatt nem talált kiadóra, egészen addig, míg végül a Square Enix a szárnyai alá vette. Az a Square Enix, amelyik jelenleg Lara Croft, azaz a Tomb Raider kaland­jai felett is bábáskodik. Mivel a japán kiadónak nem voltak efféle skrupulusai a főhősök nemét ille­tően, a Dontnod ezen felbátorodva a második játékukban is egy nőt tett meg központi figurának. Egész pontosan egy tinédzsert. A 2015-ös Life is Strange főszereplője Maxine „Max” Caulfield, 12. osztályos ta­nuló, az oregoni Arcadia Bay fiktív kisvárosában. A csendes, művész lelkületű lány egy kék pillangóval való találkozása után képessé vá­lik arra, hogy egyes döntő pillana­tokban visszatekerje az időt és be­avatkozzon az eseményekbe, vagy épp más döntést hozzon. Az eköré felépített történet azonban sokkal magával ragadóbb lett, mint maga a kiindulási koncepció. Olyan ér­zékeny témákat sikerült beleszőni, mint az iskolai bántalmazás, a tiné­dzser szorongás, a családi feszült­ségek, de az önfeláldozás, a barát­ság és a boldogságkeresés toposzai is megtalálták a közönséget. Az epi­zodikus formátumban kiadott játék harmadik részénél már világos lett, hogy egy nagyon erős rajongói kö­zösség formálódott a mű köré, akik mélyen azonosultak a szereplőkkel illetve a játékban ábrázolt élethely­zetekkel. Az ötödik rész fináléja megosztó fogadtatásban részesült, nyilván nem mindenkit lehetett boldoggá tenni, dacára annak, hogy a történet többféle befejezést is kínált. A két évvel később készült előzmény, a Life is Strange: Before the Storm már nem is igyekezett természetfeletti elemeket felvo­nultatni, ehelyett Max gyerekkori barátjának, Chloénak a történetét mesélte el, akinek élete kisiklik, miután édesapja egy autóbaleset­ben meghal. A Life is Strange 2 bejelentésekor a Dontnod azonnal leszögezte, hogy számukra Max és Chloé története véget ért, így a folytatás új helyszín­re és új szereplők közé vezet majd. Kockázatos egy efféle manőver, miközben a két figura időközben már önálló képregénysorozatot ka­pott, rajongóik rajzokat, ruhákat és műtárgyakat mintáznak róluk, mi több kalandjaikból tévésorozatot is tervez az amerikai Hulu csator­na. Mindenképp elismerésre méltó azonban, hogy a készítők megőriz­ték az alkotói víziójukat és azt nem rendelték alá a rajongók kiszolgálá­sának. így történhetett, hogy a Life is Strange 2 egy másik szempont­ból is újat hozhatott a sorozatba: a főszereplői fiúk. A mexikói származású ameri­kai Diaz fivérek, a 16 éves Sean és a 9 éves Dániel hármasban élnek apjukkal Seattle-ben. Édesanyjuk Karen még Daniel születése után elhagyta a családot, így a kisebbik fiú már anya nélkül nőtt fel. Es­teban mindent megtett, hogy két fia ne érezze az anyjuk hiányát, s mivel maga is megőrizte lélekben gyermeki énjét, kapcsolata a gye­rekeivel meglehetősen szoros. Bá­torítja Sean grafikusi ambícióit, segít Dánielnek a matek háziban, minden karácsonykor együtt nézik A Gyűrűk Urát és vasárnaponként közösen játszanak a PlayBox kon­zolon. Idilli életükbe egy nap azon­ban beüt a tragédia. A kötekedős szomszéd fiúval való civakodás so­rán egy, a közelben járőröző rendőr félreérti a helyzetet és a helyszínre érkező Estebant agyonlövi. Dániel a sokk hatására spontán manifesz­tálja rejtett telekinetikus képessé­gét, amivel mind a rendőrt, mind az autóját elsodorja. A fivéreknek me­nekülniük kell, és jobb híján Este­­bán szülővárosát, a mexikói Puerto Lobost tűzik ki úticélul. Az öt epizó­don átívelő történet több hónapos utazásuk krónikája, Washington ál­lamtól Oregonon és Kalifornián át egészen Mexikóig - nyomukban az FBI-jal. A fiúknak sikerül új embe­rekkel megismerkedniük, új életta­pasztalatokat szerezniük, emellett pedig az apjuk által rájuk hagyott emberségük is próbára tétetik. A játékos a nagyobbik testvért, Seant irányítja, akinek nemcsak óvnia kell öccse testi épségét, de annak lelkét is ő ápolgatja. Dániel különleges képességének megszelí­dítése mellett az életszemléletét és moralitását is a nagyobbik fiú, tehát a mi döntéseink, illetve példamuta­tásunk formálja. Egy-egy választá­sunk következményei óhatatlanul rányomják a bélyegüket a testvérek további viszonyára, ami aztán toná­lis befolyással van a történetre. A folytatás azonban a gyerekszereplők ellenére sokkal felnőttebb az elődjé­nél. Az utazás során a fiúk megpil­lantják Amerika sötétebb arcát, ami mögött ott húzódik a rasszizmus, a vallási fanatizmus és a bűnözés. A készítők szándéka volt, hogy az otthontalanul utazó srácokon ke­resztül rámutasson a társadalom perifériáján élőkre, a hajléktalanok­ra, a rendszertől elvonult, privilé­giumaiktól megfosztott, vagy azok­ról önként lemondott egyénekre. A Life is Strange 2 afféle empatikus gyakorlatként is felfogható, midőn olyan élethelyzet elé állít bennün­ket, melynek természetéről jó esély­­lyel csak elképzeléseink lehetnek. (Life is Strange 2. Platformok: PC, Mac, Linux, PlayStation 4, XboxOne) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. február

Next

/
Thumbnails
Contents