Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-15 / 39. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET 2020. február 15. IV. évfolyam 7. szám 4 Gerencsér Anna novellája 5 Kopriva Nikolett és Szauer Ágoston versei 6 Olvasói levél egy pécsi olvasókörről ff Az Úr ráér, lassan számolja ki egy szalvétán a végső képletet ff vezervers Tóth Árpád Isten oltó-kése Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. I Si'fiíS Si** _______ ortre Kétszázhúsz éve született Brossai Sámuel Az utolsó erdélyi polihisztor „Mit tehetek róla, ha a nemzeti nyelv geniusa nyavalygásónak s naponként látható roskadozásának egyetlenegy s talán utolsó Jeremiása vagyok?” „Méltóságos főtitkár űr! Mint Brassai Sámuel legöregebb tanítványa kötelességemnek érzem jelenteni, hogy Brassai tegnap megczáfolta előttünk az akadémia Almanachjának azt a tételét, hogy 1800. febr. 13-án született. Tegnap kérdezte korunkat s arra kétszer ismételte, hogy 1797. június 15-én született [...] Tisztelettel stb.” - Fogalmazott Kőváry László történész 1897. június 4-én Szily Kálmán miniszteri tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárához írott levelében. Hogy Brassai Sámuel mégiscsak 1800. február 13-án látta meg a napvilágot, a torockószentgyörgyi parókia anyakönyvéből sejthetjük, hisz apját, Brassai Welmer Sámuelt 1798-ban nevezték ki Torockó tanítójává, fia pedig a ma már Románia területén található községben született. A kis Brassai Sámuelt élete első évtizedében szülei tanították: édesanyja, Koncz Krisztina, a torockószentgyörgyi unitárius lelkész lánya művelt nő volt, folyékonyan beszélt latinul, és a szóbeszéd szerint még a konyhában is mindig olvasott, mégsem égette oda soha az ebédet; édesapja iskolamesterként, majd lelkészként tevékenykedett Torockón, maga is az olvasás szenvedélyének élt, és fiát már egészen kiskorában bevezette a könyvek és a tudományok világába. Egy családi rokon levelében olvashatunk gondtalan szellemi-lelki formálódásáról és idilli gyerekkoráról: „a kis Samu rendesen a méhes kertben levő kis szobában ült, szüntelen olvasgatott, öllel hordotta le az apja könyveit, néztem sokszor, hogy egyiket vette, a másikat tette és jegyezgetett. A fiúnak a szünteleni olvasás és ottan-ottan a gitározás volt a foglalatossága.” 1813-ban a kolozsvári Unitárius Kollégium tanulója lett. Apja később hazavitte néhány évre magántanulónak, majd a nagyenyedi kollégiumban is eltöltött kis időt, de végül csak Kolozsváron fejezte be az iskoláit. Az 1820-as években vidéken dolgozott házitanítóként és zongoramesterként. Ebben az időszakban kezdte el írni első tanulmányait, illetve Világfi Antal néven publikálÖsszeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom. 1928 . ________________________________ Ágoston Szász Katalin ni kezdett az Erdélyi Híradóban. 1833-ban Kolozsvárra ment nevelőnek. „Feltűnően magas, nyúlánk termetével, hosszú hajával, mint akkor a művészek hordták, egyszerre ismert alakká lett, tudományos híre különben is megelőzte. A Bethlen grófok házától az aristocrata körökben ismeretes volt. Úgy kell lenni, hogy a felsőbb körök leányai oktatását itt is folytatta” - Kőváry Lászlónak hamar igaza lett. Az erdélyi kaszinó Bölöni Farkas Sándor indítványozására Vasárnapi Újság néven ismeretterjesztő hetilapot alapított, melynek szerkesztésére Brassai Sámuelt kérték fel. A folyóirat első lapszáma 1834 áprilisában jelent meg, a társadalmi és közgazdasági részét Brassai, a politikai és külföldi híradó rovatot pedig Kriza János állította össze. Brassai Sámuel ugyanebben az évben publikálta első könyvét Bevezetés a világ, föld és státusok esmeretére címmel, majd a szabadságharc kitöréséig még legalább öt kötetet adott ki. 1837- ben a kolozsvári Unitárius Kollégium tanárává választották, ahol eleinte természettudományokat, majd 1845-től bölcseletet is tanított. 1841-ben az unitárius egyház köröndi zsinata elé terjesztette tanügyi tervezetét, amelyben kifogásolta a kollégium aktuális működését, és felsorolta reformjavaslatait, melyek közül a legfontosabbak a következők voltak: az oktatás teljes mértékben magyar nyelven folyjon, a tanítókat ne osztályonként, hanem szakonként nevezzék ki, állandó nevelésügyi bizottságot hozzanak létre. folytatás a 3. oldalon |
