Heves Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-11 / 35. szám
2020. FEBRUAR 11., KEDD 0 KITEKINTŐ Kotroczó Aron szobáját több mint százharminc különböző időmérő díszíti Ketyegés lett az élete: gyűjti, gyártja és javítja is az órákat Áron az órarengetegben. A nádújfalui fiú szívesen elutazna Székesfehérvárra és Gyulára, hogy megnézze a virág- és a világórákat Fotók: L. B. Tiktak, tiktak... - Nadujfaluban, egy családi ház aprócska szobáját több mint 130 különböző óra tölti be ketyegésével. A tizenegy éves Kotroczó Áron immár négy éve hódol óragyűjtő szenvedélyének: fejből fújja az időmérők történetét és működését, sőt kartondobozokból le is gyártja az általa megtervezett szerkezeteket. Palchuber Kinga szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu MÁTRATERENYE, NÁDÚJFALU Az ötödik osztályos Kotroczó Áron igazi csodabogár: szobáját több mint 130 óra díszíti, amelyek közül 83 - régisége ellenére - még mindig működik, míg 13 zenélni is képes. Utóbbiak Áron legnagyobb örömére mindennap - félkor és egészkor is - dalra fakadnak, de a fali órákon túl több csörgő-, zseb-, kar-, inga-, nap-, és homokóra is gazdagítja a mátraterenyei kisfiú nem mindennapi gyűjteményét. - A szobámban látható óracsaládot mintegy négy évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni, amelynek nagyon érdekes az előzménye. A papáméknál voltam Etesen régiségeket szerelni, amikor is felmutatott nekem egy zsebórát, majd megkérdezte: tetszik-e nekem? Először nem érdeklődtem különösebben a dolog iránt, de mégis elültette a bogarat a fülemben! Ezt követően egy börzén választottam ki az első ketyegőmet, amely egy házikó formájú, csehszlovák óra volt - mondta Áron, aki boldogan mutatta gyűjteményének első darabját. A kisfiú az első falióra felhelyezését követően igazi szerelmesévé vált a ketyegő szerkezeteknek, s bárhol is jár, mindig azt figyeli: nincs-e valami ritkaság a számára, amellyel tovább bővítheti szeretett óragyűjteményét. - A legtöbb órát az ismerősöktől és a családomtól kaptam, de a zsebpénzemből is sok darabot sikerült beszereznem. Ha valaki egy-egy ünnepnap közeledtével megkérdezi, mit szeretnék ajándékba, akkor a válaszom nem is kérdéses: hát persze, hogy egy újabb órát! Tavaly karácsonykor egy órajavító szerszámkészletet is kaptam, amit már ki is próbáltam - mesélte a kisfiú. Áron egyébként a családi nyaralásokról is mindig újabb órával tér haza: van már ketyegője többek között Egerből, Verpelétről, Tiszafüredről és Hévízről is. Emellett már az interneten is sok antik órára rábukkant, de az óragyűjtő számára az elhagyatott házak is valódi kincsesbányát jelentenek. Nádújfaluban például a kocsma bezárása után pillantott meg egy elárvult szerkezetet, amelyet az egykori tulajdonos felesége szívesen odaadott a kisfiúnak. Áron egyébként éjjel-nappal bújja a különböző órás szakkönyveket, így kívülről ismeri már az időmérők fajtáit, de működésük és szerkezeti felépítésük sem okoz különösebb fejtörést a fiatalnak. - Sok internetes videót megnéztem már, amelyben az óramesterek újra életet leheltek a ketyegőkbe! Nemrég egy bácsinak segítettem az ónémet órája megjavításában, amelyet nagy bánatomra vissza kellett adnom a munka után. Azonban máig szép emlék, hogy sikerült újra beindítanom! - mosolygott Áron, akinek jelenleg egy svájci kakukkos óra a kedvence. A kisfiú nagy álma, hogy egy igazi állóóra tulajdonosává váljon, azonban ezen óraritkaságokat nem egy hétköznapi ember pénztárcájának találták ki. Áron éppen ezért megtervezte saját állóóráját, majd kartondobozból - hihetetlen precizitással - le is gyártotta azt a szobájába. Azóta otthon már mintegy tíz különleges órát készített el ilyen formában. A kis óragyűjtő vágyai között szerepelnek nagyobb utazások: Székesfehérváron a virágórát, míg Gyulán a világórát szeretné megtekinteni szüleivel. Áron óracsaládja lassan már kinövi a szobáját, így szülei az egyik hátsó műhelyt is átalakítanák órabirodalommá, ahol újabb és újabb szerkezetek ketyeghetnék el hálájukat a kisfiúnak. Amikor Áront terveiről kérdeztük, meg sem lepődtünk, hogy felnőttként hazánk elismert órajavító mestereként szeretne dolgozni, akinek gyógyító kezei minden órának újabb esélyt s újabb ketyegést jelentenének. HIRDETÉS ES NYERJETEK EGY RAADAS NASZUTAT A HOTEL BONVINO WINE & SPA-BA! Nevezési és egyben szavazási időszak: 2020. január 23. - 2020. február 13.12:00 LEGYETEK TI AZ ÉV HÁZASPÁRJA Töltsétek fel esküvői fényképeteket, és szerezzetek minél több szavazatot! Képfeltöltés, szavazás és versenyszabályzat: www.heol.hu/az-ev-parja Német Erzsébet néptáncoktató halálára Egy valóságos táltos a csillagok között Drága Zsóka! Több mint négy évtizede követtem a pályádat. Attól a pillanattól kezdve ismerlek és követtelek, amikor lelkes társastáncosból váltál néptáncossá, a magyar hagyomány őrzőjévé. Az egri Megyei Művelődési Központ együttesének tagjaként a nyolcvanas évek elején látogattatok Székre, s a környező falvakba mulatságokra, lakodalmakba táncot, népzenét gyűjteni. A megtalált gyökerek lelkes kutatójaként ösztönösen álltái erre az útra, ami a múlt kincseihez vitt. Ceausescu Romániájában kerestétek a tiszta forrást akkor, amikor nem kis bátorság kellett ehhez. Aztán a megtalált értékeket bemutattad, és továbbadtad. Egy évtizeddel később már iskolai keretekben tanítottad az első tánclépésekre a gyerekeket, a Táltos Néptáncegyüttesben. Nemcsak a közművelődés munkásaként figyeltelek, hanem szülőként, később újságíróként is. Teljesen átformáltad az életünket. A te ösztönzésedre lakásunk minden pontján viseletek rejtőztek: a fürdőszobában, az ágyneműtartóban, a gardróbban. Jeles alkalmakkor vasaltuk, vittük a mezőségi, széki, csángó ruhákat. ’Segédkeztem neked a Táltos Alapítvány beindításában, működtetésében. Büszke voltam a táncosaidra akkor is, amikor az általam szervezett egri nemzetközi néptánctalálkozókon a magyar népi kultúrát felmutattátok a külföldieknek. A házad, lakókörnyezeted is műalkotás volt: lovakkal, népi tárgyakkal Gyerekek százait szólítottad meg, akikből a te lelkesedésed, odafigyelésed révén, hacsak egy ideig is, táncművészek lettek. Ott voltam a táborodban is, ahol serdülő gyermekem, a csetlő-botló kisebbel együtt forgott a széki muzsikára. Cikket írtam rólad, amikor szólótáncosként elnyerted az Örökös Aranygyöngyös címet. Később ennek hatására lett szólótáncverseny Egerben, amelyet egykori tanítványod, ma kolléganőm szervez és gondoz azóta is. Gyönyörködtem a felsőtárkányi lakodalmast megelevenítő hagyományőrző előadásodon. Még Szlovákiába is elvittük, büszkélkedni a palóc menyasszonnyal! Táltos voltál a szó valódi és átvitt értelmében: generációkat lelkesítő, lobogó, örök nyugtalan. Makiári ténykedésedet, gyűjtőmunkádat már csak a híradásokból figyeltem, tájházat hoztál létre, megtöltötted élettel. A profin végzett munkához kellő hivatalos pedagógusi szakképesítést már felnőtt fejjel szerezted meg, ingázós továbbtanulással. Az is csoda volt, ahogy a szeniorkorú szülőkből együttest szerveztél: hadd ismerje meg a népi kultúrát a nyugdíjas főorvos, az adószakértő, az iparos, meg értelmiségi! A házad, lakókörnyezeted is műalkotás volt: lovakkal, népi tárgyakkal. S a családod is: férjed, két - a nyomdokodban járó - fiad, menyeid, három gyönyörűséges unokád. Február 7-én bekövetkezett halálod is folytatása volt annak a szerves, a természettel egybevegyülni vágyó szemléletnek, ahogyan éltél. Biztos vagyok benne, hogy ez a lobogás, ami Te voltál, nem múlik el: idelenn őrizzük tanításaidat, emléked. Odafenn is lelkesíted majd a környezetedben levőket egyre magasabbra jutva, egyre fényesebben. Német Erzsébet földi búcsúztatása február 12-én, szerdán, délután háromkor lesz a makiári temetőben. Jámbor Ildikó
