Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-08 / 6. szám
12 INTERJÚ 2020. JANUÁR 8., SZERDA Los Angeles-i beszélgetés Szörényi Éva színésznő fiával, Örményi Istvánnal „Boldog asszony volt, én pedig áldott ember vagyok” LOS ANGELES Harminc éve, 1990. október 20-án Los Angelesben találkozott Szörényi Éva Antall Józseffel, majd viszonozta a látogatást, és 35 év emigráció után lépett fel a Nemzeti Színházban. Szülőföldemen című önálló estjét 1991. szeptember 7-én adta elő. Ezután a miniszterelnök fogadást adott számára, melyen Mensáros László oldalán magam is részt vettem. Éva a villámkérdésemre villámválaszt adott: 1956-os emigrációm után megfogadtam, nem jövök vissza addig, míg idegen csapatok állomásoznak az országomban. Most hazajöttem, de az ingázók életét élem. Fiával, Örményi Istvánnal újra hazahozzuk egy interjú erejéig. Örményi István a Magyar Ház nagytermének falára helyezett emlékfal előtt Fotó: Sziki Károly Sziki Károly szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Milyen művésznőnek láttad édesanyádat?- A karaktermásolás a kisujjában volt. Egyik pillanatban cselédlány, a másikban hercegnő képében tűnt elő. Kiváló alakváltoztató mesternek ismertem őt. Az ember tragédiájában láttam először a Margitszigeten. Mészáros Ági lánya is ott volt mellettem. Mi, gyerekek, játszottunk a színpad szélén, miközben ő varázsolt.- Öcséd, Tamás fel is lépett vele!- Amikor sikeresen levizsgázott az egyetemen, együtt léptek színpadra. A Szellemek című darab volt az első, amiben játszottak. Szerep szerint is anyám volt öcsém anyja.- A Bánk bánban megformált Melinda alakításáért Kossuthdíjat kapott 1952-ben.- Két évre rá érdemes művész, 1955-ben kiváló művész elismerés állt a neve mögött.- Egy évvel ezután már a forradalom és szabadságharc főszerepében alakított nagyot.- A Nemzeti Színház Forradalmi Bizottságának társelnökeként állt a társulat jobbat álmodóinak élére. Sokat tett azért, hogy a szovjetek elhagyják az országot.- A vége az lett, hogy nektek kellett elhagynotok a hazát.- Újra lefejezték a nemzeti színjátszást, mert akik nem mentek el ’45 után, arra kényszerültek, hogy távozzanak, így ment anyámmal együtt Szabó Sándor, Bárczy Kató is.- Elevenítsd fel az addigi évéket és a menekülés lélekölő útvonalát!- Én 1943. június 13-án születtem. Hat hónap múlva bombázni kezdték Budapestet. Csak hírből tudom, mi volt akkor. Ennivaló nélkül, üresen tátongtak a boltok. A mi anyánk igazi anya volt, addig ment vidékre, míg valamit nem hozott. Akkor sem vesztette el a hitét, mikor a háborúban megalázták a szovjet katonák. Ha ez szóba került, csak azt mondta, úgy éltem túl a poklot, hogy az „élményt” eltettem a színészi széfembe, amihez mindig hozzányúlhattam, ha egy szerephez kellett.- Úgy járta 1944-45-ben, hogy a divatos színészeket megkörnyékezték a nyilasok, verseljenek nekik. Szeleczky Zitát is így csalták csapdába. Volt ilyen megkeresés a ti esetetekben?- Szerették volna anyámat is verseltetni, de ő nem ment bele ebbe a játékba.- A forradalom napjaiban hol voltatok?- Édesanyám a Nemzetiben vezette a forradalmárokat. Apám, aki a Nemzetiben volt mérnök, az első naptól bekapcsolódott a forrongásba. Jártuk az utakat, láttam, hogyan törték darabokra Sztálin szobrát. Amikor visszajöttek a szovjetek, a mi házunkat is találat érte. Anyám egy este elsápadva mondta, valaki beszólt a házba, hogy ő lesz a következő letartóztatott. Mennünk kellett. Gyalog vágtunk neki Nyugatnak. Mentünk át a Margithídon kilőtt tankok, halottak között. Budán anyám testvéré- * nél húztuk meg magunkat egy éjszakára. Másnap rohantunk vissza a Keleti pályaudvarra, de vonat nem indult Bécs felé. így déli irányba próbáltunk kitörni Budapestről. Zsúfolásig megtelt a szerelvény, aztán egy állomáson leszálltunk. Az állomásparancsnok megismerte anyámat és nem engedett ki bennünket a peronra, mondván, az oroszok lefognának, ha meglátnak. A hátsó ajtón menekített ki bennünket. Rettentő hidegben botladoztunk a sínek között, míg holtfáradtan végre betértünk egy kicsi házba, ahol aludtunk egyet. Reggel folytattuk a kálváriánkat, szántóföldön, mocsárban haladtunk a Fertő tó irányába. A csuromvizes cipő a lábunkhoz fagyott. Akik elvezettek idáig, elvették tőlünk az utolsó filléreket és gyűrűket, megmutatták az irányt és magunkra hagytak. Egy hágó felé vettük az utat. A magyar őrök elkaptak bennünket és visszavittek egy tanyára, ahol már több százan várakoztak. Reggel mindazokat, akiknél nem volt gyermek, visszatoloncolták. Minket teherautón Igazi anya volt, addig ment vidékre, míg Valamit nem hozott a győri vasútállomásra vittek, s felszólítottak, menjünk viszsza Pestre. Az egyik egyenruhás csaknem sírva könyörgött: művésznő, drága, maga a csillagunk, ha elmegy, mi lesz velünk? Apám egy időre eltűnt, majd a buszpályaudvarra invitált minket. Este egy faluban álltunk meg. Következő reggel egy busz a határ közelébe szállította a családot. Kukoricáson át a menekülés utolsó stádiumához értünk. Újra a kukoricás, rohanás a susogó levelek között, majd ropogtak a Sztálin-rakéták, de akkor már a határ túlsó oldalán voltunk.- Irány Bécs?- Felszálltunk egy vonatra és Bécsig meg sem álltunk. Végkimerülésében anyám üvöltött: hozzanak ételt, italt! Hoztak. Várakoztunk, majd Salzburgba kerültünk egy sóbányába, ahol új ruhákat adtak. Anyám bejelentette, hogy Amerikába akarunk menni! November 26-án hagytuk el Pestet, december 3-án szálltunk repülőre. A New Jersey állambeíi Camp Kilmerbe érkeztünk. Zilahi Lajos, anyám íróbarátja segített. Danburytől északra, New Milfordba mentünk. Itt kezdtem el a gimnáziumot, az angol nyelvet próbáltam elsajátítani. 1960-ban sikeresen leérettségiztem.- Édesanyád hol kapott munkát? Szörényi Éva Kossuth-díjas színművésznő- A Szabad Európa Rádióban és egy show-műsorban dolgozott, azonnal rádiószínházat szervezett, majd előadói körutakra indult Amerika és Kanada sok-sok államába. Édesapám gépésztechnikusi állást kapott. A show-t Los Angelesbe költöztették, mi is mentünk anyám után. Korábbi szándékomat, hogy fizikus leszek, feladtam, gépészmérnöknek kezdtem tanulni, s 1966-ban diplomát szereztem. El akartak vinni Vietnámba, mint katonakötelezettet, de én megváltottam a szabadságomat 3500 dollárral. Elutaztam Európába, majd Afrikába, Izraelbe, ahol egy kibucon dolgoztam. A hatnapos háború előtt leléptem, Isztambul volt az új célállomás, majd Irán. Két évet töltöttem el Teheránban, majd megjártam Afganisztánt, Pakisztánt, Indiát, Nepált.- Hogyan élt édesanyád?- Volt áruházi eladó, majd ingatlanközvetítő.- írják itt-ott, hogy amikor ingatlanügynök volt, öngyilkos akart lenni. Igaz ez?- Ez az elején történt, amikor még a keleti parton éltünk. Rá-' döbbent, hogy kettétört a művészi karrierje, és úgy érezte, az élete is céltalanná vált.- Hogyan sikerült az elkeseredésén felülkerekednie?- Sokszor hangoztatta, hogy a gyerekei jobb jövője miatt hagyja csak el az országot, és ez felerősödött benne a válságos időben is, ami kiemelte a letargiából. Segített a_ lelkének, hogy Szabó Sándorral és más emigrációban élő magyar művésszel éveken át játszott a New York-i Petőfi Színházban. Legtöbbször jótékony céllal állt színpadra. Gyűjtött a magyar árvízkárosultak és a határon túli magyar iskolák megsegítésére is. Kaliforniában a színésznő a forradalmi emlékezet élére állt- A magyar ügy volt a másik orvosság számára?- A segítségével 1957-ben megalapították Magyar Szabadságharcos Szövetséget, majd Los Angelesben a Szabadságharcos Emlékmű Bizottság egyik vezetőjeként erejét arra fordította, hogy Kaliforniában a forradalmi emlékezet élére álljon. így 1969. szeptember 27-én elkezdődött az emlékmű alapozása, s november 1-jén leleplezték a csodálatos szobrot. Anyám az angol nyelvű beszéde után magyarul szólt a hatalmas tömeghez: honfitársaim, emeljétek fel a kezetekben lévő nemzeti lobogót és tegyünk fogadalmat hőseink szellemében. Mondjuk a nagy költőnk, Petőfi Sándor szavait: A magyarok Istenére esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!... Ezrek ajkáról zúgott: esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!- Ez az a hely, melynek kapcsán együtt emlegetik Szörényi Éva nevét Arnold Schwa rzeneggerével.- Még 2007. október 23-án anyám meghívta őt az emlékünnepségre a Mindszenty térre. A kormányzó nem tudott részt venni, de üzenetben köszöntötte őt és méltatta az 56-os forradalmat: „Csodálatos dolog látni, hogy évtizedekkel később, a világ másik felén még mindig megemlékezünk azoknak a férfiaknak és nőknek a bátorságáról és áldozatáról, akik e küzdelemben a szabadságért felkeltek. Én is osztom az Ön csodálatát és nagyrabecsülését azok iránt, akik részt vettek Magyarország történelmi szabadságharcában. Éva asszony folyamatos és egyedülálló tevékenységet végez e fontos esemény emlékének a világtörténelemben való megőrzése érdekében.”- Szörényi Éva életútja kultúrtörténetünk részévé vált, de nem lenne teljes a beszélgetés, ha a Márai Sándorhoz kötődő barátságáról megfeledkeznénk.- Márai 1952 óta Amerikában az emigráns rádióban dolgozott. Egy adás felvételén találkoztak. Anyám az élet nagy ajándékának tekintette, hogy Márai elfogadta barátjának. A Modern Múzeum kávézója volt a törzshelyük. Ő tudta, hogy idegen nyelven sosem lenne sikeres író, anyám pedig, hogy nem lehetne nem magyar írók nem magyar nyelven írt műveinek hiteles tolmácsolója. Együtt fogadták meg, hogy amíg a kommunista megszállás tart, nem mennek vissza Magyarországra.- Czinkota Mihálytól tudom, hogy a Szabad Európa Rádióban előadták Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című darabját.- Anyám Franciska szerepét alakította a rádiójátékban. Czinkotán kívül ott volt még Szabó Sándor és Dékány László is.- Szörényi Éva 92 évesen, 2009. december 1-jén halt meg Los Angeles-i otthonában. Milyen asszony, milyen anya volt ő?- Boldog asszony volt, én pedig áldott ember vagyok. Olyan erőt kaptam tőle, amely visz tovább ma is. Összetartó családban éltünk, és miután megnősültünk, mind a hárman sokszor jártunk nála. Nagy karácsonyokat és vakációkat töltöttünk együtt. Ő folyton azt mondta, hogy a család az, ami összetart, amit nem szabad széttörni. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu
