Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-04 / 3. szám
helyőrség EKm EMIlia 111111111111 — TALÁLKOZÁSOK PASZTERNAKKAL Sorkatonai szolgálatom utolsó hónapjaiban, 1972-ben megvettem Borisz Leonyidovics Paszternák Éjszakai szél című verseskötetét. Vácon, a főtér közeli könyvesboltban az egyik eladó, történetesen korábban leszerelt katonatársam azt mondta, ez igazán neked való. Igaza lett. Még nem tudtam, hogy a Zsivago doktor későbbi, mélyebb megértését is megkapom a könyvtől. A regény csak mintegy tizenöt évvel később jelent meg magyarul. Csak foszlányokat hallottam róla a Szabad Európa Rádióból. A verses kötet utószava is utalt a regényre. Ez ügyes, korabeli szöveg. Műelemzésnek látszó ideológia. Ennek az utószónak alig rejtett törekvése volt a Zsivago doktor lényegének és értékeinek tagadása. Az elemző szemlélete nemcsak kíváncsivá tett, de segített abban is, hogy megtaláljam a versekben azt, amire akkor nagy szükségem volt. A saját személyiség megőrzésének lehetőségét, fontosságát. A leszerelés előtt ugyanis különös ideológiai nyomás nehezedett ránk, akiket polgári képzettségük okán tartalékos tisztképzésre soroztak be. A szellemi önvédelemmel cseng össze Paszternák számos sora. Például ezek: „Látom már: a komisz idők / tengerén túl, hogy széttört magamat / az új év, mely még el se jött, / bízón megint nevelni kezdi majd.” Jóval később, de még a Zsivago doktor megjelenése előtt olvastam egy tanulmányt Nyikolaj Bergyajevtől. Az ő egyénről és történelemről vallott elveivel később azonosíthattam a Zsivago doktor lényegét. Őt magát pedig mint egy szereplőt a regényben. Bár ott csak mellékszereplő, az eszmei alapot ő fogalmazza meg. A szabad személyiség eszméje mellett érvel a regénybeli Nyikolaj is. Kijelenti, hogy a kereszténységet megelőző kor csak „kegyetlen, ragyaverte Caligulák vérmes ocsmánysága volt, akik nem is sejtették, hogy minden elnyomó tehetségtelen”. Az oroszországi forradalom és polgárháború során azonban az erőszak képes volt felfüggeszteni az ember történelmi lehetőségeit és fejlődését. A regény többszöri olvasás után is nagy élmény. Paszternák valódi és Zsivago regénybeli sorsa jól ismert. Bergyajevet kiutasították a hazájából, mert filozófusként a szabadság elsődlegességét hangsúlyozta a léttel szemben. Ez megbocsáthatatlan és tűrhetetlen volt a rendszer számára. Paszternák és főhőse hányattatása és üldöztetése a határokon belül, de a haza és az otthon biztonságától való megfosztottságban történik meg. A történelem adta otthont elveszik azok, akik felesküdtek a múlt végső eltörlésére. Sajnos eltörlésre ítélték azt a fejlődési lehetőséget is, ami a személyes szabadság révén biztosíthatta volna a Bergyajev és Paszternák által vallott ember-történelem viszonyt, a kereszténység beváltatlan ígéretét. Bergyajev korábban ezt írja erről: „Sok évvel a bolsevizmus oroszországi létrejötte előtt találkoztam azzal a jelenséggel, amelyet az orosz forradalmi értelmiség totalitarizmusának lehet nevezni, az egyéni lelkiismeret alávetésével a csoportos kollektív lelkiismeretnek.” A regényben már az alkalmazott eszközökkel is találkozhatunk: „De kiderült, hogy a forradalom ösztönzőinek a változások és az átszervezések felfordulása az egyetlen éltető elemük.” Ezt Zsivago mondja Larának, látva, hogy a diktatúra hívei a rombolást is célként fogalmazzák meg. Ugyanakkor Lara Zsivagónak: „Te biztosan nálam jobban emlékszel rá, hogy mindjárt minden romlásnak indult. A vonatközlekedés, a városok élelmiszer ellátása, az otthoni életmód alapjai, a tudat erkölcsi pillérei.” Nem volt menekvés az azonosulás elől, és nem volt hely elbújni sem. Zsivago hamar felismeri, hogy mindenütt félni kell. El tud utazni a családjával több ezer mérföld távolságra, de hiába. „Félek, hogy itt még jobban szem előtt leszünk, mint Moszkvában, pedig onnan azért szöktünk meg, hogy ne legyünk szem előtt. Persze most már mindegy. Akinek levágják a fejét, a haját nem siratja.” A kommunista forradalom és az elszabadult anarchia tönkrezúzta a szellem és a gondolkodás szabadságát, s elviselhetetlenné tette a kultúra letéteményesei és a szeretni képes emberek helyzetét is. A hajzéílanítás a terror rneghatározór, eszközévé vált, és a kap-f csőlátókat is megfertőzte, elbizonytalanította. A haza helyett a szerelembe menekülés is csak egy valóság feletti szerelembe kínált utat. Lara és Zsivago szerelme ilyen volt. Paszternák írja a könyvben Zsivago és Lara azonosságáról: „Ők ebben a közösségben éltek. Ezért nem vonzotta őket az az eszme, amely az embert a természet többi része fölé emeli) a divat szerint dédelgeti és bálványozza. A politikává változtatott hamis közösség elve szánalmas kontárság volt a szemükben, sohase értették.” Később Larával mondatja: „Az élet rejtélye, a halál rejtélye, a lángész pompája, hát igen, ezt, ezt mi értettük. Hanem az apró világi pörök, holmi világújrafelosztás, hát ne haragudjanak, már megbocsássanak, ez nem a mi világunk.” A világot elfoglalták előlük. Mindenkinek ajánlom, aki eddig csak a regényt olvasta, kapcsolja hozzá a verseket is, és ha teheti, kutakodjon Bergyajev írásaiban. Fűrész István nyugalmazott középiskolai tanár, Székesfehérvár Amikor 1958-ban Borisz Leonyidovics Paszternák (1890-1960) orosz írónak ítélték oda a Nobel-díjat, durva lejárató kampány indult ellene a Szovjetunióban, majd választás elé állították: vagy lemond a díjról, vagy száműzik a hazájából. A díjról mondott le. Zsivago doktor című regénye 1958-59-ben 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját, de hazájában 1988-ig nem jelenhetett meg, majd a kommunizmus bukása után Oroszországban kötelező olvasmány lett. A Nobel-díjat végül az 1960-ban elhunyt író helyett fia, Jevgenyij Paszternák vette át 1989-ben. ERDÉLYI SKANDINÁV THRILLER L. Takács Bálint Mindig örömmel követem egy fiatal rendező nagyjátékfilmes debütjét, különösen, ha az illető magyar. Bagota Béla nem most kezdte a pályafutását: az elmúlt tíz évből számos dokumentum- és rövidfilm kötődik a nevéhez, rendezőaszszisztensként pedig nemcsak az utóbbi évek legjelentősebb magyar projektjeiben vett részt, de Ridley Scott oldalán is felbukkant a Mentőexpedíció forgatásán. A Valan - Az angyalok völgye lett az első egész estés mozija, ráadásul a teljes forgatókönyvet is ő írta, ami elég jelentős indikátora annak, hogy fontos és személyes volt számára a produkció. A történetet részletezni hiba lenne, hiszen minél kevesebbet tudunk, annál maradandóbb lesz az élmény. Leegyszerűsítve: egy Erdélyben játszódó skandináv krimi, ahol a főhős illegális prostitúció után nyomoz a fagyos román erdőkben, miközben próbál leszámolni a múlt nagy kérdéseivel, főleg azzal, hogy mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt húgával. A tempó nagyon dinamikus, a film végig pörgős és izgalmas, a megfelelő pillanatban folyton be tud dobni egy érdekes új karaktert vagy jól kidolgozott fordulatot, nem ül le a cselekmény. A Valan fontos és méltatlanul elhanyagolt témát boncolgat, ügyesen rájátszik az emberekben ösztönösen kialakult szociális prekoncepciókra, bátran tárja elénk a romlottságot, a bűnt és a kilátástalanságot. Úgy teremt nyomasztó atmoszférát és visz be kemény gyomrosokat a nézőnek, hogy közben végig képes szórakoztató 2020. január IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Belső balkon Vili. [vegyes technika, vászon, 80 x 60 cm, 2016] Belső balkon - Honvágy (vegyes technika, papír, 105 x 75 cm, 2018) és feszült krimiként működni. Az egyetlen kivetnivalóm, hogy túl sok karaktert mozgat, viszont egyikőjük személyisége sem eléggé kibontott. Valószínűleg ez kellett ahhoz, hogy ne legyenek üresjáratok. A színészek valószínűleg nem lesznek ismerősek a hazai nézőknek, hiszen erdélyi társulatokból kerültek a filmbe, viszont a casting kifogástalan, az alakítások kiválóak, külön kiemelném Krisztik Csabát, aki főszereplőként meggyőző és szerethető. Technikai szempontból is nagyon magas a színvonal, legyen szó a feszes vágásról, ami a film tempójából adódóan az egyik legfontosabb tényező volt, a metszőén hideg, erős képekről vagy az egyedi zenéről. A ValanX bátran ajánlom mindenkinek, mert önsanyargató mű-Emberkereskedők nyomában - A főszerepet a Kaszás Attila-díjas Krisztik Csaba alakítja —I lil III Ilii Hl 1*11 I I vészfilm vagy színvonal nélküli trashkomédia helyett egy olyan közönségfilm került a mozikba, amely sallangok nélkül, precízen kimérve nyújtja pont azt, amit a krimi műfajától elvárhatunk.
