Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-24 / 20. szám
2020. JANUÁR 24., PÉNTEK SPORT 15 Juhász Roland Magyar Kupa-győzelemmel szeretne elbúcsúzni „Nem akarom túltolni” A nyáron visszavonuló hátvéd, Juhász Roland a döntése hátteréről, az elszántságról, a pályán megálmodott búcsúról és a jövőjéről is beszélt a vele készített interjúnkban. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Miután vasárnap hajnalban hazatértek Marbellából, tudatosult önben, hogy utoljára járt edzőtáborban?- Már odakint volt időm ezen morfondírozni, mert az egyik legjobb barátom, egyben szobatársam, Huszti Szabolcs nemegyszer emlékeztetett arra, hogy ez az utolsó alkalom - felelte a Mól Fehérvár FC csapatkapitánya, az idény végén visszavonuló 36 éves Juhász Roland. - Mi több, már indulás előtt megfordult a fejemben, hogy játékosként ez a felkészülés lesz a végső. Utólag azt mondom, nem különbözött semmiben áz eddigi negyven-egynéhánytól, nem tört rám az érzés, hogy hűha, most mi lesz velem?! Lassan a finisbe ér a pályafutásom, de Juhász Roland: „Nem ma akasztom szögre a stoplist!” Fotó: MW tudom ezt kezelni.- Már korábban is pedzegette, a hét elején pedig csapata honlapján nyomatékosította: a tavaszi szezon vége az ön karrierjének a végét is jelenti. Megkönnyebbült, hogy ezt kimondta?- Valamelyest igen. De nem* kell ezt a túldramatizálni. Én legalábbis nem teszem. Van előttem egy jó példa, méghozzá saját: a válogatottól is akkor köszöntem el, amikor rádöbbentem, ebben a történetben ennyi'volt. Nem vitás, életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg a 2016-os Európa-bajnokság után, de nem volt más választásom. Annál többet, amit Franciaországban, azon belül is a marseille-i meccsen kaptam, a futball úgysem adhatott volna nekem. Tiszta lelkiismerettel zártam le azt a fejezetet - is. Az a döntés ugyanúgy hónapokon át érlelődött bennem, mint a mostani. Szerintem úgy érdemes elengedni valamit, hogy jó érzés van az emberben. Bennem akkor is az volt, és ma is az van.- Mikor jött el a pillanat, amikor végérvényesen eldőlt?- Nem egy pillanatról, hanem egy folyamatról beszélnék. A tavalyi Magyar Kupadöntő megnyerése után jutottam el odáig, hogy még egy évnek nekivágok, de többnek nem. Hogy a kép teljes legyen, már egy-két esztendővel korábban is felvetődött bennem a visszavonulás lehetősége, de miután Marko Nikolics átvette a csapat irányítását, megújultam, arról nem is szólva, hogy csodás sikerekben volt részem. Novemberben Joan Carrillo személyében megint új szakvezető érkezett hozzánk, őt ráadásul ismertem, hiszen öt éve már dolgoztam vele. Nemcsak jó ember, remek szakember is, de nem hiszem, hogy harminchét évesen még egyszer meg tudnék újulni. Miként azt sem hiszem, hogy van bennem több annál, amit eddig mutattam. Nem akarom túltolni, ez az igazság.- Volt, aki megpróbálta rábeszélni a folytatásra?- Nem, mert aki ismer, tisztában van vele, hogyha én valamit elhatározok, amellett kitartok. Hozzáteszem, azért is igyekeztem mielőbb meghozni a döntést, hogy legyen időm felkészülni a búcsúra. Mert azt mégiscsak tudatosítanom kell magamban, hogy lassan véget ér életem leghosszabb szakasza. Májusban lesz húsz éve, hogy bemutatkoztam az első osztályban. Büszke vagyok arra, hogy két évtized megadatott a profi futballban. Egyszer persze minden elmúlik, így az én karrierem is. Azt azért ne feledjük, nem ma akasztom szögre a stoplist, hanem a nyáron. S addig csak a futballra akarok összpontosítani, búcsúzkodni ráérek később is.- Milyen befejezésről álmodik?- Őszinte leszek: nekem az a legfontosabb, hogy egészséges legyek tavasszal, hogy amikor eljön a napja, a pályán tudjak elköszönni. Minden edzést szeretnék végigcsinálni, minden mérkőzésre szeretnék a lehető legtisztességesebb módon felkészülni. Ha ez megvalósul, boldogan sétálok le a játéktérről. S egy aranyéremmel a nyakamban még boldogabban.- S mi lesz önnel a nyártól? Úgy tudni, maradna a fehérvári klub kötelekében, a hírek szerint pályaedzőként is folytathatja.- Valóban szeretnék a klubnál maradni, de megállapodás híján felesleges erről bővebben beszélni. Sosem számítottam vándormadárnak, nem véletlen, hogy az elmúlt két évtizedben csak három klubom volt. Öt évet töltöttem az MTK-nál, hét és felet az Anderlechtnél, míg a jövő hónapban lesz hét esztendeje, hogy Székesfehérvárra kerültem. Első lépésben csupán négy hónapra, kölcsönben, ám amit abban az időszakban tapasztaltam, meggyőzött arról, hogy hosszabb távon is érdemes itt maradnom. Megszerettem a csapatot, lényegében erről van szó. A saját bőrömön éreztem, hogyan jut egyre előrébb a klub, örülök, hogy játékosként mindennek a részese lehettem. A jövőben is szívesen tennék a további fejlődésért, és az talán nem titok, a vezetők részéről is megvan a hajlandóság arra, hogy ha már nem futballistaként, akkor más pozícióban segítsem a Fehérvárt.- Ha azt mondom, május 16., ZTE-Mol Fehérvár, eszébe jut valami?- Naná! Reményeim szerint az lesz pályafutásom utolsó előtti mérkőzése.- Már megbocsásson, de aznap rendezik a záró fordulót az NB l-ben.- Tiszta sor. Négy nappal később viszont a Magyar Kupa fináléját vívja két csapat, és bízom benne, hogy a kettőből az egyik a miénk lesz. Ha azt az összecsapást megnyernénk, a végén szépen letenném a cipőmet a serleg mellé, fújnék egy nagyot, és azt mondanám magamban: „Na, ez jó volt!” Aján Tamást kilencven napra felfüggesztette az IWF csúcsszervezete A kráter szélén áll a magyar elnök Aján Tamást hátralépésre kényszerítették Fotó: MTI SÚLYEMELÉS Az egész világon hatalmas visszhangot váltott ki, egyúttal felpezsdítette a kommunikációt a német közszolgálati csatorna, az ARD január 5-én bemutatott dokumentumfilmje, a Titkos dopping - a súlyemelők ura. A Nemzetközi Súlyemelő-szövetséget (IWF) és elnökét, Aján Tamást a doppingellenőrzések hosszú éveken át folytatott manipulálásával, korrupcióval vádoló, 2009-ig létező titkos számláról, hiányzó ötmillió dollárról beszámoló oknyomozó riport minden korábbinál nagyobb nyomást helyezett az IWF-re és vezetőjére, aki, bár visszautasította a vádakat, és torzításról, hiteltelen támadásról beszélt, már nem tehette meg, hogy az általa irányított szervezet ne nézzen mihamarabb magába. Szerdára Dohába összehívták az IWF vezető testületé, a végrehajtó bizottság ülését, amelynek 21 tagja - képletesen fogalmazva - az ARD által ledobott bomba nyomán keletkezett kráter szélén tanácskozott, hogy a lehető legpontosabban tisztázza a kialakult helyzetet, immár sokadszor számba vegye a sportág lehetséges jövőjét, és akár már most fajsúlyos döntéseket hozzon. A közelgő csúcs előtt egyre több találgatás látott napvilágot, sokan a nyilvánosság előtt is beszéltek várakozásaikról. A legbátrabbak Aján Tamás azonnal lemond(at)ására is esélyt láttak, és egy ideiglenes elnök szerepvállalását vetítették előre. Ami biztos, a végrehajtó testület több tagja immár egyértelműen reformokat szeretne, egyikük, az orosz szövetség elnöke, Makszim Agapitov úgy fogalmazott, hogy etikai okokból kell Ajánnak távoznia, a változtatást pedig a vezetőségnél kell elkezdeni. (Persze kérdés, mennyire hiteles manapság egy orosz sportdiplomata etikára hivatkozó kritikája...) Az amerikai szövetség (USAW) első embere, az IWF 2017-ben megválasztott első női alelnöke, a női bizottság vezetője a higgadt kritikusok közé tartozik. Mindenesetre Ursula Papandrea is a reformok híve, aki úgy véli, a kitört botrány jótékony következménye, hogy végre feltárhatják az IWF irányításának visszásságait és orvosolhatják a hiányosságokat. Az Insidethegames.biz weboldalnak írt blogbejegyzésében kitér arra, hogy az átláthatóságról, az elszámoltathatóságról és a jó irányításról nemcsak beszélni kell, hanem ezeket alapszabályokkal alá is kell támasztani, valamint külön megemlítette a doppingtesztek nyilvántartásának hozzáférhetőségét. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon vl> tagok vélhető sértettségét sem, akik amiatt elégedetlenkedhetnek, hogy az IWF elmúlt két és fél évben hozott szigorú doppingellenes intézkedései nyomán országuk legfeljebb egyegy vagy két-két férfi és női emelővel képviseltetheti magát Tokióban - sőt az első alelnököt (Intarat Yodbangtoey) adó Thaiföld (valamint Egyiptom) nem küldhet súlyemelőt az idei nyári játékokra. Kérdéses volt, vajon a fenti felvetések milyen súllyal jelennek meg a válságtanácskozáson, mennyire tudja érvényesíteni akaratát a végrehajtó testület kifejezetten Aján-ellenes része, lesz-e forradalmi bejelentés, vagy nem kapkodják el a helyzetelemzést. Nos, szerda késő estére kiderült, hogy az IWF csúcsszervezete 90 napra felfüggesztette Aján Tamás elnököt, aki hatásköreinek egy részét átruházta a szövetség ügyeit áprilisig vivő Ursula Papandreára. A hátralépésre kényszerűért magyar sportdiplomata ellentmondás nélkül elfogadta a döntést, amely lehetővé teszi, hogy a végrehajtó bizottság és a kulcsfigurává előlépő Papandrea alaposan kivizsgál(tat)hassa az ARD filmjében megfogalmazott vádakat, egyúttal előkészítse a strukturális reformokat. Szabó Gábor JEGYZET Szurkolói lélektan Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu A férfikézilabda-világbajnokság alatt ismét érdekes fejezetekkel gazdagodott a szurkolói lélektanról szóló ismeretanyagom. Két hete igyekeztem feltérképezni a valós erőviszonyokat ezen a hasábon, és arra jutottam, hogy nem számíthatunk semmi jóra, legfeljebb a tisztes helytállás várható el a megfiatalított magyar válogatottól. Mindezek tükrében nem átallottam olyan badarságokat megfogalmazni, hogy a pontszerzés elég jó lenne, a továbbjutás meg szinte maga a csoda. Az eredmény ismert, rutintalan csapatunk a csoportban megverte a torna előtt még önbizalomtól duzzadó oroszokat, végletekig kiélezett meccsen ikszelt a mindig mindenhol aranyesélyes dánokkal és nehezen felejthető második félidővel felőrölte az előzetesen szintén sokkal esélyesebbnek vélt izlandi válogatottat. A fentiek alapján tehát ez a teljesítmény szinte maga volt a csoda. Meg is jelentek az előzetesen nagyobb zakóktól rettegő, a csoportból pont nélküli kiesést vizionálókat kiosztó, hurráoptimista hangok minden létező fórumon. Természetesen ismét előjött a régi lemez, amely szerint a Veszprém és a Szeged elgondolkodhatna végre azon, hogy külföldi sztárok szerződtetése helyett miért nem a magyar fiatalokra építenek. Aztán a norvégok elleni első félidő újra a földre rántott bennünket, ismét megjelentek a károgók, akik most eleve motiválatlan oroszokról, továbbá nagyképű dánokról és izlandiakról beszéltek, mondván, nem vettek komolyan bennünket, ezért jött ez a kifutott eredmény. Ám a skandináv éjszakák nem értek véget, mert a későbbi elődöntős szlovénok elleni diadal messze felülmúlt minden várakozást. Mondanom sem kell, a legtöbb szurkoló sima elődöntőbe jutást, a merészebbek már Eb-döntőt vizionáltak. Persze az olimpiai selejtezőre való kijutást itt már szinte mindenki biztosra vette. Meg is jött a teher az addig tét nélkül játszó fiatalokra, a svédek és portugálok ellen a meccsek végén elfogytunk erőben és koncentrációban, így maradt a kilencedik hely. Az olimpiai kvalifikáció esélyének elszalasztása miatt persze a legtöbben most mélységesen csalódottak. Pedig 24 csapatból lettünk kilencedikek, megelőzve többek között a dánokat és a franciákat is. Az optimistábbak pedig elkezdtek a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-ről beszélni, hogy majd ott robbanhat be az elitbe a csapat. Nem tudom, hol tartunk addigra a csapatépítésben, de szurkolói nyomás lesz a srácokon, az biztos.
