Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-15 / 12. szám

2020. JANUAR 15., SZERDA SPORT 15 A Giro d’ltalia három hazai szakasza történelmet idéz fel Tekerés királyi útvonalon Májusban Magyarországról rajtol az Olasz körverseny, amely hatvanhat hazai települést érint Fotó: MW A nagy kerékpárverse­nyek nemcsak az adott ország tájai, hanem an­nak történelme és kulturá­lis örökségei bemutatásá­ra is kiválóan alkalmasak. Az idén Magyarországról rajtoló Giro d’ltalia három hazai szakasza például már­is érdekes történelmi össze­függéseket rejt, hiszen vala­milyen formában keresztül­halad három „királyi” váro­son, Budán, Esztergomon és Székesfehérváron is! Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu KERÉKPÁR Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a nagy nemzetközi országúti kerék­párversenyeknél gyakorlatilag nem létezik alkalmasabb sport­­esemény arra, hogy egy-egy or­szág megmutathassa magát, tá­jait és örökségeit a nagyvilág­nak. Elég csak példaként ven­nünk az idén májusban Ma­gyarországról rajtoló Olasz körverseny itthoni szakaszait: az első három etap összesen hatvanhat magyar települést érint majd, így több százmillió tévénéző ismerkedhet meg kö­zelebbről Budapesttel, illetve a dunántúli régióval. De arról valahogy kevesebb szó esik, hogy ezeken a giga­eseményeken mennyire jól megismerhető az adott nem­zet, területegység történelme és kultúrája is,'-4P?-*» Aki látott-hallott már élő te­levíziós kerékpáros-közvetí­tést egy- vagy többnapos ver­senyekről, vagy a háromhe­tes Grand Tour-viadalokról, a Tour de France-ról, a Vuelta a Espanáról vagy a Giro d’Italiáról, pontosan tudja, ho­gyan zajlik a széles körű „is­meretterjesztés”: amint a me­zőny odaér egy-egy újabb te­lepülésre vagy tájegységre, a kommentátorok az aszfal­ton zajló események leköveté­­se mellett már egyből sorolják is, mit kell tudni az adott hely­ről; mikor és kik alapították, mik a jellemzői, jellegzetes tulajdonságai, ételei, itala, és így tovább. (Ez természetesen úgy lehetséges, hogy a szerve­zők ellátják a tévés kommen­tátorokat egy több nyelvre le­fordított, részletes „itinerrel”, ic»i a\ ennek alapján tudnak dolgoz­ni a kollégák.) És ha már itt tartunk, egé­szen érdekes történelmi egybe­esések fedezhetők fel a 2020- as Giro magyarországi „nagy rajtján” is, pontosabban az em­lített három hazai etapon. Mondhatni, „királyi” egybe­esések - hiszen, hogy mást ne mondjunk, e három szakasz keresztülhalad hazánk há­" i aC....• ti rom történelmileg kikerülhe­tetlen jelentőségű, emblema­­tikus városán is! A középkor­ban az országot romba dön­tő tatárjárás utáni zűrzavar­ban a második honalapító­ként is emlegetett IV. Béla ki­rály előbb felépítette Buda vá­rát, amely a 14. század elejétől a magyar királyok székhelyé­vé vált - a viadal nyitónapján, május 9-én pedig történetesen itt lesz a budapesti időfutam célja. Az egyház központja vi­szont Esztergom volt, a törté­nelmi Magyarország legitim királyának pedig az számí­tott, akit a mindenkori eszter­gomi érsek Székesfehérváron koronázott királlyá - és hogy hogy nem, Esztergomon a má­sodik napon halad keresztül a karaván, Székesfehérvár pe­dig éppen a harmadik, utolsó magyarországi szakasz rajt­városa lett! A harmadik nap pedig a tör­ténelmi távolság miatt is ér­dekes lesz, hiszen kevesebb mint egyetlen nap leforgása alatt bő ezer kilométert tesz­nek meg a versenyzők! Per­sze nem mindet nyeregben: Fehérvárról Nagykanizsá­ig majdnem kétszáz kilomé­tert (197 km) teker le a me­zőny, onnan pedig még ezret utazik Szicíliáig, de ezt már repülőgépen - hogy másnap aztán már jöhessen az újabb 136 km-es erőpróba Monreale és Agrigento között, a sziget északi partján. Világbajnokunk Heidenheimben ellenállhatatlan volt a párbajtőr-világkupán Siklósi Gergely, a megújuló energia Siklósi Gergely egyéniben és párosban is parádézott a múlt hét végén Fotó: Honvedelem.hu VÍVÁS A múlt hét végén nem akármilyen mezőnyben, 332 induló között nyerte meg a heidenheimi párbajtőr-világ­kupát Siklósi Gergely, majd világbajnokunk rögtön meg­cáfolta azt a tételt, miszerint aki az egyéniben kimagasló­an vív, az másnap a csapatver­senyre már nem tudja felszív­ni magát. Nos, a Honvéd 22 éves pengeforgatója olyannyi­ra fel tudta, hogy az aranyér­mével olimpiai kvótás pozíció­ba került együttesünk mind az öt találkozóján pozitív mér­leggel zárt, mi .több, tizen­nyolc találattal többet adott, mint amennyit kapott.- Pályafutása legjobb hétvé­géje nyilván az, amikor tavaly hazai közönség előtt, a BOK- csarnokban lett világbajnok, de mondhatjuk, hogy a máso­dik helyre a mögöttünk hagyott napok kerülnek?- Mondhatjuk, de igazából nem szoktam ilyen rangsort készíteni, a nagy versenyeken is egyszerűen csak igyekszem tenni a dolgomat. Próbálom megélni azokat a pillanatokat, amikor vívok, és ez most si­került is. Azt persze tudtam, hogy jó formában vagyok; már az év végén a magyar bajnok­ságon is éreztem, és bíztam benne, hogy jól megy majd a vívás.- Nagy tett megnyerni a leg­rangosabbnak számító heidenheimi világkupát, az pe­dig egészen különleges, hogy a formáját a csapatversenyre is átmentette, és két arannyal jött haza.- A vb-címem már adott any­­nyi pontot az olimpiai kvalifi­kációban, hogy azzal is szinte biztos a tokiói indulásom, így az egyéniben gyakorlatilag tét nélkül vívhattam, és különö­sebben nem is készültem rá. Úgy vívtam, hogy közben már a sokkal fontosabb csapatver­senyre tartalékoltam.- így még nagyobb dolog, hogy győzött az egyéniben.- Na jó, a döntőben már nem tartalékolhattam, az egy na­gyon dinamikus asszó volt. De ezenkívül tényleg igyekez­tem defenzíven, energiataka­rékosán vívni, nem rontottam rá az ellenfeleimre. És amikor megnyertem a versenyt, egyből mondtam Rédlesznek (Rédli András), hogy akármit mutat az egyéninek a végeredménye, nyugodjon meg, én a csapatver­senyre készültem. Szerintem másnap jobban is vívtam.- Az olimpiai kvalifikációban csapatunk éppen kvótás hely­re került, de nem lefutott a ver­seny. S mivel a leggyengébb eredményét mindenki kiejtheti, az oroszok még közelebb van­nak hozzánk, mint amit most mutat a rangsor. Önök hogyan számolnak?- Még két versenyünk lesz, február elején Vancouverbe, március végén Buenos Aires­­be megyünk. Én nem nagyon számolgatok. Most mind a né­gyen jól vívtunk (Siklósi és Rédli mellett Berta Dániel és Andrásfi Tibor alkotta a csa­patot), egységesek voltunk, határozottak és fegyelmezet­tek. Minden pozitívum meg­volt, ami ahhoz kell, hogy egy csapat eredményes legyen. Ezt szeretnénk továbbvinni, és a következő feladatunk az, hogy Vancouverben bármilyen szí­nű érmet szerezzünk. Ha ösz­­szejön, akkor már tényleg na­gyon közel leszünk az olimpiai kvótához, és Buenos Airesbe nyugodtabban mehetnénk.- Heidenheimben a Honvéddal még a bajnokcsapatok torná­ján is pástra lépett, és az ötö­dik hely aligha rontotta ei a hétvégéjét.- A negyeddöntőben nem volt jó érzés kikapni a néme­tektől, főleg azért, mert egy­más után harmadszor nyer­hettük volna meg a BEK-et. De szombaton mindent ki­adtunk magunkból. S ha már kiestünk, legalább ha­marabb indulhattunk haza. Heidenheimbe mindig kis­busszal megyünk, mert repü­lővel sem lenne rövidebb az út, így viszont kényelmesebb, és vasárnap éjfélre már itthon is voltunk. Most kicsit pihen­hetünk, de csütörtökön már újra keretedzésünk lesz.- Aznap Az év sportolója-gá­­lán is lehetne jelenése az ered­ményhirdetésnél, de a sportúj­ságírók nem szavazták be az első háromba. Ez hogyan érinti? S ha nem is lesz díjazott, a gálá­ra legalább kapott meghívót?- Nem, nem hívtak meg. Rajtam kívül azonban a birkó­zó Lőrincz Tamás és a kajakos Kopasz Bálint sem került be az első háromba, pedig tavaly ők is olimpiai számban lettek egyéni világbajnokok. Nem tagadom, jó érzés lett volna ott állni a színpadon, de nem így alakult. Ez most egy ilyen sztori, igyekszem túllépni raj­ta, és teszem továbbra is a sa­ját dolgomat. Fábik Tibor JEGYZET Leesett áll Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Egy barátságos döntetlen igazán jól jönne ma a ma­gyar kézilabda-válogatott­nak. Az Európa-bajnokság csoportkörének utolsó mécs­esén, az izlandi válogatott el­leni mérkőzésen dől el, hogy továbbjut-e a férficsapat. Mi­után az izlandiak megverték a dánokat és az oroszoknak adtak egy nagy zakót, már biztos továbbjutóként lép­nek pályára ma este a mie­ink ellen. A magyar váloga­tott az oroszok legyőzésével és a dánok elleni döntetlen­nel gyűjtött pontok birtoká­ban még izgulhat a tovább­jutásért. Szóval az eddig - a mieinkhez hasonlóan - okosan és nagy önbizalom­mal játszó izlandiak elleni meccsről jó lenne elhozni legalább egy pontot. A legjobb az egészben az, hogy nem az izlandiak ke­gyéért fohászkodva kell le­ülnünk a tévé elé, nem a jó szerencsében kell bíznunk, nem kell abban remény­kednünk, hogy az északi­ak ellinkeskedik a meccset. A magyar válogatott eddi­gi teljesítményét látva azt mondhatjuk, saját erejé­ben bízva, győzelmi esély­­lyel léphet pályára a csapat. Persze ahogy a focira igaz, hogy bármi megtörténhet egy meccsen, ez a kézilab­dával kapcsolatban még in­kább elmondható. Épp ezért vezethet keringési problé­mákhoz a megrögzött kézi­­labdameccs-nézés. Minden szurkoló ismeri azt az érzést, hogy rögvest megáll a szíve, miközben csapatáért szorít egy fordulatos meccsen. Csapatunk eddig óriási örömet okozott nekünk, ma­gyaroknak. A sorsolást lát­va és figyelembe véve a vá­logatott rutinját azon sem álmélkodhattunk volna, ha három helyett nulla pont­tal állna a tabellán. A szak­vezetés megtalálta a módját annak, hogy a fiatal erőkből álló válogatott kellő önbiza­lommal felvértezve álljon ki a meccseire. Ennek nyomán képes volt fegyelmezetten játszani azt, ami a sikerhez kellett. A Gulyás István szö­vetségi kapitány által kiala­kított taktikát jól alkalmaz­ta a magyar csapat. Aligha csoda, hogy az oroszok és a dánok is meglepetten figyel­ték, mi történik a pályán. Ha utóbbiak leesett állában meg nem botlanak a mieink, akkor most négy pont birto­kában, Izlanddal együtt biz­tos továbbjutóként várná Magyarország a ma esti for­dulót. Az oroszoktól aligha vár­ható el, hogy pontot szerez­zenek a dánok elleni utol­só meccsükön. A papírfor­ma Dánia mellett szól, még akkor is, ha az orosz csa­patnak illene megmutatnia, hogy nem egy vizesnyolcas. A dánoknak mindeneset­re csak győzelmük esetén van esélyük a továbbjutásra. Egy szó mint száz: akárhogy is nézzük, Izland ellen meg kell csípnie legalább egy pontot a magyar válogatott­nak. A dánok akkor kereshe­tik tovább a leesett állukat. t

Next

/
Thumbnails
Contents