Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-10 / 8. szám
2020. JANUÁR 10., PÉNTEK SPORT 15 Lothar Matthäusnak egy cseppet sem hiányzik a nyomás Lakásából látja az Arénát Válogatottunk korábbi szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus lakása tetőteraszáról éppen rálát az új Puskás Arénára, az edzőséggel járó nyomás azonban már nem hiányzik az életéből. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Profi játékosként lejátszott több száz mérkőzést, nyert Aranylabdát, világbajnokságot, edzőként dolgozott többek között Magyarországon, Izraelben és Brazíliában, jelenleg viszont nincs állása. Nem hiányzik a futball?- A futball hiányzik, az edzőséggel járó nyomás nem. Éppen ezért a futballból továbbra is kiveszem a részem, csak éppen nem a kispadon, nem edzőként. De egyetlen pillanatig sem unatkozom.- Akkor mégis mit csinál?- A német labdarúgás utazó nagykövete vagyok, emellett szerteágazó kapcsolatrendszeremnek köszönhetően több futballistának és edzőnek segítek csapatot találni, szerződéshez jutni. Nincs ebben semmi meglepő, a német futballban otthonosan mozgok, kis túlzással a világ minden táján van ismerősöm, szívesen segítek a játékosoknak, edzőknek.- Ha már stadionavató... Miért nem volt ott a Puskás Aréna megnyitóján?- Mert nem kaptam meghívót. De nehogy azt higgye, bánt, senkire sem vagyok mérges emiatt. Nem maradt bennem tüske, nincs harag. Ráadásul ha jól emlékszem, azon az estén nem is voltam Budapesten - más kérdés, ha Lothar Matthäus: „Valóban Európa egyik legszebb stadionja épült meg Budapesten” Fotó: AFP meghívtak volna, biztosan úgy intézem, hogy ott lehessek.- Képeket azért biztosan látott a stadionról?- A világhálón látottak alapján nyugodtan mondhatom, valóban Európa egyik legszebb stadionja épült meg Budapesten, mindenki büszke lehet rá. Ha belülről nem is láttam még, távolról annál többször megcsodálhattam. A belvárosi lakásom tetőteraszáról éppen rálátni az arénára. Ha úgy tartja kedvem, felmegyek a tetőre, megiszom egy csésze kávét, elolvasok egy újságot vagy csak úgy elgondolkodom a közeljövőn, ha pedig oldalra nézek, a távolban éppen a Puskás Arénát látom.- Ezek szerint továbbra is Budapesten él?- Igen. Sokat ingázom Németország és Magyarország között, de Budapest ugyanúgy az otthonom, mint München, sőt! Ma már inkább Magyarországon érzem otthon magam. Évek óta a magyar fővárosban élek, csodálatos hely, ott van lakásom, ha éppen nem vagyok úton, oda megyek haza.- Melyik csapat lesz a magyar bajnok?- A mostani mezőnyből egyértelműen kiemelkedik a Ferencváros és a fehérvári együttes, szerintem az előbbi most jobb csapat. Egységesebb, masszívabb. A fehérváriaknál sok volt a hiányzó az ősszel, meglátjuk, tavasszal mire lesznek képesek. Egyébként pedig, ha Magyarországon nem is, de járok mérkőzésekre, évente legalább ötvenet-hatvanat élőben, a helyszínen, a stadionokban nézek meg. A legtöbbet természetesen odahaza, a Bundesligában.- A nyáron Európa-bajnokságot rendeznek. Mit gondol, a magyar válogatott ott lehet a tornán?- A bolgárok elleni összecsapás nehéznek ígérkezik. Kétségtelen, a sorsolás kedvező volt a pótselejtezőre, ám így, a kezdés előtt ötven-ötven százalékot adok a két válogatottnak a továbbjutásra. Nem lennék meglepve, ha a magyar válogatott jutna tovább, de igazából akkor sem, ha a bolgárok. Mégiscsak odahaza játszhatnak, ami ezen a szinten sokat számít. Szurkolok a magyar válogatottnak, figyelem a csapat eredményeit, mérkőzéseit, alighanem a szófiai találkozót is megnézem.- Ha tehetné, milyen tanácsot adna Marco Rossinak?- Forró szív, hideg fej. A szövetségi kapitányoké különösen kiszolgáltatott szakma, leginkább a klubokra kell támaszkodniuk, az ott lévő edzőktől, játékosoktól függnek - így volt ez az én időmben, így van most is. Marco Rossi sincs könnyű helyzetben, kevés magyar játszik külföldön, erős bajnokságban. Nagy eredmény lenne, ha a válogatott kijutna a nyári Európa-bajnokságra, a csapat két mérkőzést Budapesten játszhatna, alighanem mindenki szeretne ott lenni a stadionban. Még akkor is, ha a csoport kőkeménynek ígérkezik, a németek mellett Portugália és Franciaország várna Marco Rossi együttesére, aligha szerezne sok pontot.- Németország ellen idegenben lépnénk pályára.- Az lenne az az összecsapás, amelyen biztosan ott lennék. Még ha nem is a kispadon. Vadócz Krisztián sajátos közegbe került az uruguayi Penarol csapatánál Egy magyar Dél-Amerika topklubjában A Penarol 2009-ben az évszázad dél-amerikai klubja lett Fotó: AFP LABDARÚGÁS Elképzelni sem tudjuk, mekkora szenzáció lenne, ha egy magyar futballista manapság a Real Madridba, a Juventusba vagy a Barcelonába igazolna, ehhez képest viszonylag csekély Vadócz Krisztián Penarolhoz szerződésének a visszhangja. Pedig az uruguayi klub nagysága joggal mérhető az említett három topcsapatéhoz. A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet (IFFHS) 2009-ben az évszázad dél-amerikai klubjának választotta meg, megelőzte az argentin Independientét, a szintén uruguayi Nacionalt, valamint a negyedik River Plateet, a hatodik Boca Juniorst és a nyolcadik Sao Paulót is. A fenti hasonlat sem véletlen: Európában a Real Madrid lett az első, a Juventus a második, a Barcelona pedig a harmadik. Az előkelő helyezés nem véletlen. Az 1891-ben alapított klub rekordszámban, ötvenszer nyerte meg az uruguayi bajnokságot, háromszor a Világkupát és ötször a Libertadores-kupát - ennél többször csak az Independiente (7) és a Boca Juniors (6) győzött a legrangosabb dél-amerikai kupasorozatban. Vadócz Krisztián bizonyára a világ egyik legősibb és legszenvedélyesebb derbijének, a Penarol-Nacional rangadónak a semmihez sem fogható légkörét is tapasztalhatja. Többször előfordult, hogy a pályán összeverekedtek egymással a játékosok, a Penarol szurkolóiról pedig elég annyit megemlíteni, hogy 2011-ben dokumentumfilmet forgattak róluk, amelynek bemutatóját minden addiginál nagyobb érdeklődés övezte. A Penarol az egyetlen klub, amely az összes világbajnoki szereplés alkalmával adott játékost a válogatottnak, mások mellett az 1950-es döntő két hőse, a Maracanában a házigazda brazilok ellen 2-1- re megnyert döntő góljait szerző Juan Alberto Schiaffino és Alcides Ghiggia is a klub labdarúgója volt akkoriban. Magyar futballistája korábban sohasem volt a színeit egy sárgafekete mozdonytól kölcsönző egyesületnek, edzőként azonban több honfitársunk is hozzájárult a korábbi sikerekhez. Bár a hivatalos források általában csak a két bajnoki címet nyerő (1949, 1951), állítólag a szövetségi kapitányi posztra is esélyesnek tartott Hirschl Imrét és Guttmann Bélát említik, az uruguayiként számon tartott, de Budapesten született Pedro de Hegedűs Molnár szintén dolgozott a csapatnál, a Kalandozó magyarok című könyv pedig Pákozdi Lászlót és Rottmann Józsefet is a Penarol edzői között említi. A nagy múltú klub 1964 áprilisában a Népstadionban 2-1-es vereséget szenvedett az Újpesti Dózsától (gólszerző Várhidi Pál és Solymosi Ernő), és érdemes felidézni a Ferencváros 1929-es uruguayi fellépését, amelyet követően a korabeli Nemzeti Sport kritikusan írt a dél-amerikaiakról. „A semleges bíró lemondott s a mérkőzést a Penarol egyik tagja vezette le. Az egész mérkőzés a borzalmas durvaságok sorozata volt, amelyet súlyosbított a bíró megdöbbentő pártossága... Az ilyen stílusban játszó Penarol ellen győznünk lehetetlen volt s örülnünk kell,, hogy súlyosabb baleset nem történt s játékosainak egyike sem sérült meg.” Azóta persze eltelt csaknem egy évszázad, a csapat legutóbb 2018-ban lett bajnok, és szeretne visszaülni a trónra, főleg azok után, hogy legutóbb a nagy rivális, a Nációnál lett az aranyérmes. A nemzetközi sikerek viszont egy ideje elkerülik a Penarolt. A Libertadores Kupában az utóbbi években a csoportkörben kiesett, legutóbb 2011-ben jutott döntőbe, ott azonban 2-1- re kikapott a Neymarral felálló Santostól. A cél, hogy a télen megerősített keret legközelebb legalább a nyolcaddöntőig eljusson. Smahulya Ádám JEGYZET Baljós árnyak Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Fiatal és ruüntalan válogatottal vágtunk neki nemrég a női kézilabda-világbajnokságnak. Mégis arról írtam a torna előtt, hogy jó érzéseim vannak, optimista vagyok. Egyrészt a legutóbbi konünensbajnokságon már kévésén múlt akár az éremszerzés lehetősége, másrészt az utánpótlásból a felnőttkeretbe került lányok egymás után nyerték az utóbbi években a világversenyeket, ami fölöttébb bizakodóvá tett. Az eredményt ismerjük, emésztjük azóta is. Kiesés a csoportból, vereség az összes európai ellenféllel szemben. A románok ellen ráadásul az utolsó pillanatban, egy olyan meccsen, amelyen végig vezettünk, nem is kevéssel. Ismeretes, azóta már Rasmussen kapitány is csak a múlt része... Fiatal és rutintalan csapattal indulunk neki most a férfikézilabda-Európabajnokságnak is. Ezúttal azonban nincsenek jó érzéseim. S nem csak azért, mert a kudarcos vébén az Egyiptom elleni döntetlennel elúszott az olimpia esélye. Nem is csak azért, mert a csoportban ott tornyosul előttünk az orosz, a dán és az izlandi csapat. A dán, ugye, egy másik kávéház, de a másik két válogatott keretében is lényegesen több a Bajnokok Ligájában edződő klasszis, mint minálunk. Persze ilyenkor azért az elvakult sp'ortrajongó általában már az ágrajzot is lesi, hogy továbbjutás esetén kit kell megvernünk egy esetleges éremért, de most ezt csak a legvadabb optimisták teszik meg. Talán nem csoda, hogy a szövetség részéről elvárás sincs. Azaz nyilván a tisztes helytállás azért elvárható, a pontszerzés elég jó lenne, a továbbjutás meg szinte maga a csoda. Ez a realitás. Furcsa is ilyet leírni, nem nagyon szoktunk hozzá. Mégis úgy tűnik, hogy a Nagy Laci-féle meghatározó korosztály után nem jöttek világverő generációk, a Veszprém és a Szeged már régen az idegenlégiósokra épít, a többi csapatunkban pedig elvétve akad akár csak az európai élmezőny második feléhez sorolható tudású magyar játékos. Baljós árny a torna előtt az is, hogy Lékai és Bodó, két hektikus teljesítményű, de olykor világszínvonalon is teljesítő játékos sérülés miatt kiesett az utazó keretből. Nyilván ez lehetőséget ad a helyükbe lépőknek, hogy megmutassák magukat, de őszintén szólva nem találkoztam olyan szurkolóval, aki ne félne egy kicsit ettől a világversenytől. Vannak, akik szerint egy-egy nagyobb zakó esélye sem kizárt. S hát őszintén szólva magam sem számítok semmi jóra. De a lányoknál nemrég nagyot tévedtem az esélylatolgatáskor. Hátha most is tévedek. 4
