Heves Megyei Hírlap, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-28 / 300. szám
2019. DECEMBER 28., SZOMBAT SPORT 15 „Fontos, hogy a gyermekeink mozgásban gazdag életet éljenek” Schmitt Pál: Hiba lenne lemondani az olimpiáról „Nagyon fontos elvi döntést hozott a kormány, amikor stratégiai ágazatként definiálta a sportot” Orbán Viktor kormányfő, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Rogán Antal kancelláriaminiszter mellett Schmitt Pálnak van kabinetje a karmelita kolostorban, ami önmagában is kijelöli a korábbi köztársasági elnök helyét a magyar közéleti hierarchiában. S ha államfői minőségében voltak is kritikusai, azt senki sem vitathatja, hogy Schmitt Pál félig visszavonultan is a magyar sport legtekintélyesebb sportvezetője. Hetvenhét évesen már igazán megengedheti magának azt a nagyvonalúságot, hogy felülemelkedjen a napi csatározásokon: nem harcol, csak segít, és a véleményére, támogatására szerencsére ma is sokan számítanak. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nem a saját érmei díszítik a szobáját, hanem Dali egyik festménye. Ennyire kedves emlék?- Igen. Amikor 1985-ben Barcelona elnyerte az 1992-es olimpia rendezését, Salvador Dali minden NOB-tagnak személyesen dedikálta A kozmikus atléták című festményét. Úgy gondolom, jól illik itt a környezetbe.- Mi tölti ki a napjait manapság?- Szerencsére van feladatom bőségesen. A Magyar Olimpiai Bizottságnak ugyan már csak tiszteletbeli elnöke vagyok, ám a nemzetközi szervezetnek, a NOB-nak a mai napig tagja vagyok és még két és fél évig leszek is, ugyanis nyolcvan év a felső korhatár. Rendszeresen kapok felkérést egyetemeken előadásra, tevékenykedek a sportdiplomácia és a sportszakember-képzés területén, továbbá korábbi államfőként gyakran veszek részt társadalmi eseményeken. Emellett hetente háromszor aktívan sportolok, úszom és súlyzózom, sőt, ha a szenvedélyemre, a sakkra gondolok, akkor mindennap. És persze mindemellett ott van a család, örömmel és sokat segítek a lányaimnak, a hat unokámnak.- Ők is sportolnak?- Természetesen, ki magas szinten, ki csak a maga örömére, az a fontos, hogy a mozgásigény kialakult, megvan bennük.- Volt kitől örökölniük. S ha a szükség úgy hozza, a Facebookon, Messengeren is kapcsolatba lép velük?- Úgy szoktam mondani: ebben a világban én csak bevándorló vagyok. De hiszek a példamutatás erejében, azt pedig a gyerekek tanulták meg, hogy ha nálunk vannak, akkor lerakják a telefont, s véletlenül sem kezdik el nyomkodni. Nem tudom kellőképpen hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a gyerekek sportoljanak. Egy európai felmérés szerint a a fiatalok hatvan százaléka egyáltalán nem mozog, pedig az ő egészségük ugyanolyan fontos, mint a negyven százaléké és a bajnokoké.- Jól érzékelem, hogy régi terminológiával élve a tömegsportot legalább olyan fontosnak tartja, mint a versenysportot?- Nagyon fontos elvi döntést hozott a kormány, amikor stratégiai ágazatként definiálta a sportot. Ennek az életünket meghatározó nagyon fontos eredményei vannak. Tanmedencék, uszodák, sportcsarnokok épülnek szerte az országban, soha nem látott bőségű forrást bocsátott a kormány a sport rendelkezésére. Emellett bevezette, kötelezővé tette a mindennapos testnevelés gyakorlatát. A közbeszéd ebben a kérdésben sajnálatos módon nagyon félresiklott. Az emberek, egyes médiumok előszeretettel ragadnak le egy-egy ügynél, s nem akarják egységben látni a dolgokat. Pedig a digitális világban különösen nagy szükség van arra, hogy a magyar gyerekek mozgásban gazdag életet éljenek. A számok kedvező tendenciát mutatnak, én nagyon bízom abban, hogy a törekvéseknek meglesz a gyümölcse. Ez fontosabb, mint az aranyérmek hajszolása. Attól különben sem tartok, hogy megszakadna a nagyszerű hagyományunk. Mindig lesznek szent őrültek, akik a sportnak szentelik az életüket, ők majd hozzák az olimpiai aranyakat. A nagy bajnokok, mint Puskás Öcsi, Balczó, a jelenben pedig Hosszú Katinka, Kozák Danuta és Szilágyi Áron, újabb bajnokokat teremtenek.- A magyar versenysport eredményeivel elégedett?- Bár fontos a pénz, mégsem minden, a finanszírozás rövid távon nem feltétlenül hoz látványos eredményeket. Arról is hiba lenne megfeledkezni, hogy valamennyi sportágban egyre nagyobb a nemzetközi konkurencia. Valaha azon szomorkodtunk, hogy a női röplabdásaink lemaradtak az éremszerzésről, ma pedig elérhetetlennek tűnik az olimpiai részvétel is. De ugyanez a helyzet a nálunk nagyon, de világszerte kevésbé népszerű sportágakkal is, mint például a vízilabda vagy a vívás. De kikerülni sem akarom a választ. Nem tetszik az az irányzat, hogy a csapatsportágakban a klubok nem arra fordítják minden energiájukat, hogy tehetséges magyar gyerekeket neveljenek fel, hanem az egyszerűbb utat választva külföldieket igazolnak. Immár nemcsak labdarúgásban, hanem kézilabdában, kosárlabdában, sőt röplabdában is ez a helyzet. Ennek akkor tapasztaljuk meg az árnyoldalát, amikor a magyar válogatott kilép a nemzetközi porondra. Legutóbb a női kézilabda-válogatottunk világbajnoki szereplését élhettük meg csalódásként. Tisztában vagyok vele, hogy a törvény lehetőséget teremt erre a gyakorlatra, de a magyar sport érdeke azt kívánná, hogy a klubok állapodjanak meg a külföldi játékosok maximalizálásában.- Az olimpiai program, a játékokon szereplő sportágak köre egyre változik. Magyarországnak követnie kell ezt a trendet?- A változások mögött mindig az a szándék áll, hogy attraktívabbá tegyék az olimpiát a fiatal korosztályoknak. A NOB-ban úgy gondolkodnak, hogy ha azt kínáljuk a fiataloknak, amit szívesen néznek és űznek, akkor nagyobb eséllyel teszik magukévá az olimpiai eszmét. Nem kell ettől tartani, az alapsportágak léte nincs veszélyben. Magam is egyetértek ezzel, de nem kell törekedni arra, hogy Magyarország minden új sportágban a nemzetközi élmezőnybe törjön. Nálunk különben is olimpiaközpontú a gondolkodás. Sokkal jobban sajnálom, hogy olyan sportágakban, mint a sportlövészet, az íjászat és a lovaglás, amelyekről azt gondolnánk, fekszenek a magyaroknak, hoszszú ideje nem tudunk számottevő eredményt elérni.- Újra egyre többet emlegetik a budapesti olimpiát. Lát erre esélyt?- Négyszer kandidáltunk eredménytelenül. Az infrastruktúra területén sohasem álltunk olyan jól, mint most, hiszen már nemcsak nagysze1 rű uszodánk van, hanem áll a Puskás Aréna és 2023-ra meglesz az atlétikai stadion, tehát teljesítjük a NOB elvárásait az alacsony költségekről és a fenntarthatóságról. A kandidálás mégsem lesz egyszerű. 2024 és 2028 elkelt. 2032- ről 2025-ben döntenek, arra 2024-ben kell beadni a pályázatot, ami még a jelenleg regnáló fővárosi vezetés hivatali idejére esik.- Tehát ez eleve reménytelen?- Bízom benne, hogy nem. Sportvezetőként, a MOB elnökeként sikerült példát mutatnom, hogy politikai pártállástól függetlenül lehet tisztesséFotó: MTI gesen együttműködni a mindenkori kormánnyal.- Mialatt beszélgettünk, háromszor csörrent meg a telefonja. A felesége mellett Kulcsár Krisztián, a MOB, illetve Wladár Sándor, az úszószövetség elnöke kereste. A mai napig kikérik a véleményét?- Azt gondolom, ez így természetes. Senki munkájába nem akarok beleszólni, de ha megkeresnek, örömmel segítek, jó érzés, hogy számítanak rám. Talán annak visszaigazolásaként, hogy az a huszonegy év, amíg én voltam a MOB elnöke, a magyar sport eredményes korszaka volt.- A miniszterelnök úr is ad a véleményére?- Gyakran beszélgetünk. Többnyire futballmérkőzések alkalmával, s olyankor a sport mindig kiemelt téma. Igen, meghallgatja a véleményem.- Ott lesz Tokióban?- Természetesen. A családnak azért is lesz különleges helyszín, mert a feleségem 1964-ben ugyancsak Tokióban szerzett ezüstérmet.- És milyen magyar eredményekre számít?- Ez a kalkuláció mindig össznépi játék, s jellemzően sajnos nem is az érmeket, hanem csak az aranyakat tartjuk számon. Azt szoktam mondani, hogy mindenki a szerinte biztos esélyesek számát ossza el kettővel, s akkor nagyjából reális képet kap. Ám az érmek számánál is fontosabb, hogy mindenki önmagához mérten nyújtsa a legjobb teljesítményt tisztán, becsületes versenyzéssel. Ha így történik, akkor biztosan nem leszünk csalódottak. A pénz ára Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Félúton járunk a karácsony és a szilveszteri buli között, ez bizony nem a sport ideje. Nemcsak a saját lustaságunkról van szó, az élsport világa is pihen ilyenkor, alig akad számottevő esemény, ez a családi összejövetelek, a meghittség, a falatozások és a mulatás időszaka. A hagyomány azonban egy helyen ezt már 1889 óta felülírja, Angliában akkor rendeztek először futballmeccseket karácsony idején. Ez a híres Boxing Day, amikor mind a négy profi ligában tartanak fordulót, a lelátókat pedig a szurkolók családostul töltik meg. így megy ez tehát már több mint egy évszázada, és bár sok szakember prüszköl ellene, alighanem így is megy majd még jó ideig. Pedig manapság nem kisebb tekintélyek fúrják ezt a hagyományt, mint Josep Guardiola, a Manchester City, vagy Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere, és Arsene Wenger is többször kifejezte nemtetszését a karácsonyi meccsekkel kapcsolatban, amíg az Arsenal kispadján ült. Guardiola az idén levelet írt az angol szövetségnek, amelyről ezt mondta: „Köszönetét mondtam a meccsekért. Majd a Wolverhampton elleni mérkőzés után elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát, aztán már készülhetünk is a Sheffield United ellen.” Arról van szó, hogy a bajnoki címvédő manchesteri csapat december 27-én, azaz tegnap a Wolverhamptonhoz látogatott, majd december 29-én, 46 órával később a Sheffield United csapatát fogadja, január 1-jén az Everton ellen lép pályára, három nappal később következik a Port Vale elleni FA- kupa párharc, végül január 7-én jön a Manchester United elleni meccs a Ligakupa elődöntőjében. Guardiola szerint az ünnepi menetrend kifacsarja a játékosokat, akik ráadásul nem is lehetnek a családjukkal. A Liverpool még keményebb sorozat közepén tart, november 23-ától január 2-áig, azaz 41 nap leforgása alatt 13 tétmeccsen kellett, illetve kell pályára lépnie, ami lássuk be, már-már embertelen terhelés. Persze, mondhatjuk, hogy ezek a játékosok - és nyilván az edzők is - busásan megfizetett sportemberek, dolgozzanak meg a hetente folyósított csillagászati őszszegekért. Sőt abban is van igazság, hogy Guardiola és Klopp spanyolként és németként nincs átitatva az angolos hagyománytisztelettel, és amikor a Premier League-be szerződtek, tudhatták, milyen feltételek közé mennek. Mégis, valahol igazuk van, hiszen a futballisták sem robotok. Teszik a dolgukat, hiszen mennek a meccsek egymás után, de pihenés híján a szervezetük is gyorsabban kopik. Szóval annak a sok pénznek nagyon is megvan a maga ára.
