Heves Megyei Hírlap, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-06 / 257. szám
4 PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 2019. NOVEMBER 6., SZERDA Véletlenek nyomán tárult fel a Szakács család több évtizedes kálváriája Emlékhely a Liszkó-völgyben Egy sikeres pályázatnak köszönhetően érdekes helyszíneket bemutatva épülhet meg Sírokban a tanösvény. Az előkészítés ideje alatt tárult fel a Szakács család múltjának egy tragikus időszaka. Ezt megismerve az önkormányzat emlékhelyet állított. Az ünnepségen száz ember hajtott fejet a meghurcoltak előtt. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu SÍROK A tervezett tanösvény kapcsán kereste fel Tuza Gábor, Sírok polgármestere azokat a földtulajdonosokat, akiknek hozzájárulását kérte, hogy a túravonal áthaladjon néhány területen, köztük a Kisvárhegyen is. Szakács György húgához is így jutott el. Az írásos megkeresésre nem válaszolt, ezért személyesen kereste fel az Abasáron élő hölgyet, aki a felvetésre csak annyit mondott, hogy nem írja alá a hozzájárulást. A beszélgetésből a család múltjának fájdalmas részletei bukkantak elő, amelyeket az idő a mai napig nem gyógyított be. A polgármester az egyik leszármazottat, Szakács Gábort is felkereste, aki jelenleg pilótaként dolgozik. Hosszú az út Párádtól Amerikáig így fogalmazódott meg, hogy erkölcsi kárpótlás, köszönet illetné a család még élő tagjait. Beterjesztette az önkormányzat elé a javaslatot. Az érintett területet - ahol ma ipari üzem működik - közel hetven éve vették el. Sok siroki úgy gondolja, az emlékhely létrehozása enyhít az igazságtalanságon, bár meg nem történtté nem is teheti. Az októberi avatásra közel százan érkeztek, családtagok, ismerősök, falusiak. Az alábbiakban Szakács Gábor, Szakács György dédunokájának elbeszélése alapján a család történetének néhány fejezetét ismerhetjük meg, melynek nyomán megszületett a siroki önkormányzat döntése: emlékhelyet állítanak a meghurcolt családtagok tiszteletére. Az emlékhelyet meglátogatták a család leszármazottai is Fotó: beküldött Gál Zoltán és Tuza Gábor polgármester (jobbra) Fotó: beküldött „Dédnagyapám, Szakács György, Párádon született 1886-ban. Onnan emigrált az USA-ba 1905-ben. Párádról Triesztig gyalog és szekérstoppal jutott el, mert vonatjegyre nem volt pénze. A trieszti kikötőben pár hét munkát vállalt, és a hajójegyét is részben a hajón végzett munkával fizette ki. A hajó, amivel Amerikába érkezett, a Carpatia gőzös volt. Ez a hajó hét évvel később részt vett a Titanic utasainak mentésében. Toledo városában telepedett le, s borbélyként dolgozott. A megkeresett pénzből vitette ki Párádról először egyik, majd később másik testvérét is. Kint ismerkedett meg a feleségével, Kaduk Katalinnal, akinek családja a Felvidékről vándorolt ki. A világgazdasági válság hozta őket haza Nagyapám, György és két testvére, Julianna és Kleofás is az USA-ban születtek, és ott töltötték gyermekkorukat. 1929-ben kezdődött a gazdasági válság, ez a szolgáltatóipart is érintette. Mindenüket pénzzé tették, és a hazatelepülést választották. Párádon nem volt megfelelő nagyságú földterület eladó, de Sírokban meg tudták vásárolni a Liszkó-völgyet 1929-ben. Az eredeti adásvételi szerződés a birtokomban van. Itt gazdálkodtak, szőlőt, dinnyét termesztettek, állattartással foglalkoztak. Nagyapám 1937- ben megnősült. Jól működött a családi gazdaság, de aztán jött a második világháború. Erkölcsi elégtétel illeti a meghurcolta kát A háború elérte Liszkót is. Az egyik napon két részeg fiatal orosz katona, Liszkó mellett erőszakoskodni kezdett egy nővel. Ennek dédapám vetett véget. Dédnagyapám bement a házba, ölébe vette nagyobb unokáját, Kleofást. Az oroszok utánamentek, és bosszúból az ajtóból eleresztettek egy sorozatot a dobtáras géppisztolyból. Kleofás csodával határos módon sérülés nélkül megúszta, dédnagyapámat viszont több lövés érte, s néhány nap múlva meghalt. A Jakab dombi temetőben temették el. Liszkót nagyapám és testvére örökölték. Folytatták a gazdálkodást, de nehezen ment. Végigszenvedték a koncepciós pert is Pár év múlva, először 1948- ban környékezték meg nagyapámat, hogy adja be a közösbe Liszkót, de a család nem egyezett bele. Ezután egy koncepciós per kezdődött, amelynek a perirata a mai napig megvan. Amikor először , olvastam, azt hittem, a Tanú című film forgatókönyvét olvasom. Idézek: kérdezi a bíró, hogy Szakács György miért nem műveli megfelelően a földjét? A válasz, hogy azért, mert a felszabadító Szovjet Hadsereg minden állatomat és szerszámomat elvitte, így nincs megfelelő eszközöm ekkora területen a földműveléshez. A bíró válasza, hogy ne rágalmazza a Szovjet Hadsereget, mert ilyen bűnöket biztosan nem követtek el az orosz katonák. így ment ez az 1950- es években. Bűne volt nagyapámnak az is, hogy amerikai állampolgár volt. Az ítélet: kulák, teljes vagyonelkobzás és két év börtön. Nagymamám egyedül maradt a két kisgyerekükkel, ezért minden alkalmat megragadott, hogy enyhítsék nagyapám büntetését. Hat hónap börtön után szabadult ki végül az egri büntetéséből. Édesapja után ő is a borbélymesterséget választotta, Pétervásárán alkalmazottként. Kulák származása miatt nem tanulhatott A kisemmizett család Jakabdombon húzta meg magát a nagymamám szüleinek a tanyáján, de azt is elkobozták. Közben Liszkóban építették a Mátravidéki Fémműveket, az előkészítő munkálatokat recski foglyokkal végeztették. A család Sírokban telepedett le. Nagyapám Egerben volt beosztott borbély, majd bérelt helyiségben dolgozott. Édesapám, mivel kulák származásúként nem tanulhatott tovább, tizenévesen Mizserfán dolgozott bányában. Lámpáját és bőrtarisznyáját mai napig őrzöm. Később buszsofőr szeretett volna lenni, de megsúgták neki, kulák gyerekre nem bíznak autóbuszt és szocialista elvtársak életét! Édesapámat nősülése után 1976-ban vették fel a Fémművekhez esztergályosnak. Később nagyapám és nagymamám is ott dolgoztak mint segédmunkások, onnan mentek nyugdíjba. Nagyapám 1987. augusztus 10-én hunyt el, rövid betegség után. Sajnos a rendszerváltást nem érte meg. Soványka kárpótlás járt csak a családnak Az elkobzott vagyonért kapott a család némi kárpótlási jegyet, de mivel ott felépült a gyár, esély sem volt az eredeti terület visszaszerzésére. A kárpótlási jegyek a töredékét nem érték annak, mint amennyit a tönkretett családi gazdaság ért. Nagymamám 1994-ben hunyt el. Édesapám 2013-ban távozott közölünk. Édesapám testvére, Juliska néném Abasáron él családjával. A család történetét jól ismerők közül Szakács Kleofás, nagyapám testvérének fia még él, s 82 évesen jó egészségnek örvend. Ő az, aki 1944-ben hétéves gyerekként, a dédnagyapa ölében ült az orosz golyózáporban...” Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Felnőttekkel, gyermekekkel tanultak, játszottak a tájházban A népművészek okítottak Fákat ültetnek az önkéntesek RECSK Palócföldi hímzett viseleteink, népművészeti babáink címmel sikeres workshopot szervezett a Csillagvirág Népművészeti Egyesület nemrég a Recski Tájház Alkotóházában. A foglalkozásokon felnőttek és gyermekek is részt vettek. A hagyományőrző programokat Kolumbán Zsuzsanna népművészeti babakészítő és Pataki Miklósné hímző, viseletkészítő vezette, mindketten a népművészet mesterei. Irányította a munkát Bocsi Éva népművészeti babakészítő és Kovács Ferencné hímző is, ők népi iparművészek. A két nap alatt a résztvevők megismerkedhettek a palóc viseletű népművészeti babákkal, a kézi szövött anyagok alkalmazásával, a hímzésekkel díszített öltözetekkel. Szó esett a hagyományos viseletek és kiegészítők újrafeldolgozásának lehetőségeiről, a népművészeti babakészítésről. Műhelymunkában babákat készíthettek, öltöztették azokat, gyakorolták a hímzést, szövést. A Csoóri Sándor pályázat segítségével, a Hagyományok Háza hálózati programjaként szervezték meg a rendezvényt. B. K. A műhelymunka során mesterektől tanulhattak Fotó: beküldött ERDŐKÖVESD Az Igazvölgy Kulturális és Sport Egyesület is csatlakozott Az Élet Napja, a 10 millió Fa közösséghez, melynek célja, hogy a helyi szervezetek, csoportok ültessenek minél több fát a lakóhelyükön. Mint azt Makó J. Ádámtól, az egyesület vezetőjétől megtudtuk, a faluban november 9-én délelőtt tíz órától kezdik az akciót. Hozzálátnak a szilva és alma magoncok és csemeték kiemeléséhez, majd magánkertekbe ültetik a gyümölcsfákat. További felajánlásokat is várnak, nemcsak facsemetére, de további ültetőhelyekre és munkaerőre is szükségük van. Az első helyi akción mindenki a saját szerszámát használja, ezért arra kérik a csatlakozókat, hogy vigyenek magukkal ásót és talicskát is. A résztvevők a postánál találkoznak délelőtt tíz órakor. Meleg teát a szervezők biztosítanak. A 10 millió Fa nem pusztán közösségi oldal, de akciók és együttműködések sorozata. Mivel a bolygónk élete drámai módon változik, nekünk embereknek is cselekednünk kell: a cél, hogy rövid időn belül földbe kerüljön tízmillió fa Magyarországon. B. K.
