Heves Megyei Hírlap, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-16 / 266. szám
2019. november 16. III. évfolyam 46. szám Gál Vilmos tárcája Jenei Gyula, Drescher J. Attila és Nagy Betti versei Balázs Ferencre emlékezünk IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n megállunk a borospolcok mellett vagy a hűtőpultnál, felmelegítünk emlékeket vezervers Reményik Sándor Az álorcás magyar folytatás a 3. oldalon | Bethlen Gábor halála háromszázadik évfordulójára MakkaiSándornak A magyar erő roppant ormain Jártatta hideg, szomorú szemét: Mohács mögött, ország-halál mögött Csillogtak messze Mátyás csúcsai... Rajtuk jártatta szomorú szemét, Róluk álmodott szörnyű éberen: El nem ragadták álma paripái, Önuralom zablázta zordonul. Tudta: ütközni nyílt hely nincs sehol, Sem döntő diadalra rónaság, Sziklák közt folyt véres bujócska-játék, Erdélyi farsang, komor karnevál. Az új mulatság új magyart kívánt. Nem ledübörgő felvonó-hidat, Nem egy ellenség ellen egyenest, Fedetlenül kirontó Zrínyiket. Az új mulatság más magyart kívánt: Kardos magyart, de álorcásat is, Sok ellenség közt zúzott csontjait Bölcsen forgató, „praktikás” magyart. A fehér ruhácska meséje Az árvácskavirág meséje Is] „Oh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna!" Leczo Bence Háromszázkilencven éve halt meg Bethlen Gábor, Erdély felvirágoztatója. A későbbi fejedelem 1580-ban született Marosillyén. Apja, Bethlen Farkas a török elleni harcban szerzett hírnevet, később Erdélyben telepedett le, ahol főkapitány lett. Bethlen Gábor szülei elvesztése után anyja testvéréhez, Lázár Andráshoz került, apja birtokai pedig az akkori fejedelemhez, Báthory Zsigmondhoz. Bethlen korábbi és ekkori tanulmányai is a harcászat körül mozogtak, és bár a művelődésre nem sok hangsúly került a neveltetésében, élete folyamán pótolta ezt a hiányosságot. Már tizenöt évesen részt vett a törökök elleni havasalföldi hadjáratban, ám végül a törökpárti Székely Mózes oldalán kötött ki, mert vallotta, hogy a Habsburgok és az Oszmán Birodalom közül utóbbi a kevésbé veszélyes, hiszen a törökök nem szólnak bele a belügyekbe, míg az osztrákok a függetlenség teljes eltörlését szerették volna elérni, ráadásul az esetleges török támadások ellenében sem tudott volna segíteni a bécsi udvar. Bethlen Székely Mózes bukása után török területen bujdosott, így került el Nándorfehérvárra, ahol sikerült elérnie, hogy a porta beleegyezzen a szabad fejedelemválasztásba, másrészt segítséget kért az osztrák elleni harchoz. 1603-ban itt fejedelemmé választották az ide menekült nemesek, azonban Bethlen fiatal korára hivatkozva elutasította a felkérést, viszont elérte, hogy Bocskai István legyen Erdély következő fejedelme, ám 1603 és 1605 között a Habsburgok térnyerésének köszönhetően a Habsburg biztosok irányították Erdélyt. Az 1604-es Bocskai-féle szabadságharcban is részt vett Bethlen, ő „utasította” egy levelében Bocskait a harc megindítására, amelyben tevékenyen részt is vállalt. Ez idő tájt ismerte meg első feleségét, Károlyi Zsuzsannát, és a házasság révén rokonságba került Bocskaival is. Az államférfi A fejedelem halála után, 1606 végén az utódnak megnevezett Drugeth Bálint és vetélytársa, a Bethlen által támogatott dúsgazdag Báthory Gábor még a halott fejedelem gyászmenetét kísérték Kassáról Erdélybe - az út hosszú időt vett igénybe -, miközben a korábban Bocskai által kormányzóvá kinevezett Rákóczi Zsigmondot választották fejedelemmé. A két tűz közé került Rákóczi bukását végül a hajdúk felkelése okozta, akik Báthory oldalára álltak. Végül Rákóczi a szádvári és a rákosi uradalmakért cserébe lemondott a fejedelmi címről. Báthory uralkodása közel sem volt annyira pozitív, mint azt sokan várták. Pazarló udvartartásával és meggondolatlan hadjárataival sok ellenséget szerzett Erdélyen belül is. Ő lett az új, az álorcás magyar, Ki váltogatott, száz álarc alatt Híven hordozta s változatlanul Örök-egy arcát, faját, Istenét. Sziklák közt folyt véres bujócska-játék: Előre két lépés, meg vissza három, Kettő kelet, kettő nyugat felé... Csillogtak messze Mátyás csúcsai. Előre két lépés, meg vissza három, Kettő kelet, kettő nyugat felé: Az ördögökkel kellett cimborálni Látszatból néha, - mindig Istenért! Ő lett az új, álorcás magyar, A kérdező: Ki látott engemet? Az alkudozva is félelmes úr, A hajlongva is töretlen gerinc. Messze maradtak Mátyás csúcsai, De Erdély épült az álarc alatt S a magyar mérleg egyensúlya lön Világ-súlyok vak zuhanása közt. Nagyvárad, 1929. október 7.
