Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-05 / 232. szám
8 ± amuban suit Doaacsa ALIZ ES AZ ELVESZETT CICA iimPii helyőrség Lovranits Júlia Villő Aliz ábrándozva ballagott hazafelé az iskolából a barátságos, őszi fényben. A világ legszebb délutánja volt, békés napsütéssel és szikrázóan kék éggel. Valahol egy álmos feketerigó énekelgetett magának félhangosan: nem teli torokból, mint tavasszal, hanem csak úgy, egy bokor mélyén az orra, vagyis a csőre alatt. A kislány félvállra vetette az iskolatáskáját, úgy bandukolt. Minden arra szálló admirális pillangónak utánabámult és meg-megállt a virágzó őszirózsák előtt. Egyszer csak keserves miákolást hallott valahonnan. Már-már továbbment, de a dolog nem hagyta nyugodni, és elindult a hang irányába. Az egyik kertben, a fa tetején egy hófehér kölyök macska üldögélt a fán, alatta, dühös képpel egy jókora kutya ült, morgott is a macskára. A kapun zöld tábla jelezte: „Vigyázz, a kutya harap!” Aliz, bár sok kutyával jóban volt a környéken, az idegen németjuhásztól mégis félt. De azért elszántan hívogatni kezdte, még füttyögött is neki:- Gyere ide, Rexi, na, gyere csak! Kapsz egy kicsit az uzsonnámból! Ne bántsd azt a cicát, hadd jöjjön le a fáról! Nézd, van szalámim is! A kutya nem volt barátságos kedvében, a kerítéshez szaladt, és hangosan megugatta Alizt. A cica közben megpróbált lemászni, de a németjuhász azonnal rámordult, és nem engedte le a fáról. A nagy kutya hol Alizt ugatta, hol a macskára morgott, fel-le rohangált a kerítés és a fa között, miközben a fehér cicó egyre elkeseredettebben nyivákolt odafent.- Mit gondol majd rólam a kutya gazdája, ha kijön erre a nagy zajra - gondolta magában a kislány. - Itt ülök a kerítés tövében és bosszantom a kutyáját, talán még azt hiszi, bántani akarom. - De aztán meg az jutott eszébe, hogy nem is lenne rossz, ha valaki végre kijönne a házból. Akár megharagszanak rá, akár nem, ő bizony becsenget. Amikor a kutya legközelebb a fa irányába szaladt, Aliz bátran közelebb lépett a kapuhoz, és megnyomta a csengőgombot. Fülsértőén felberregett a csengő, de nem történt semmi. A kislány várt és várt, azután újra megnyomta. A kutya ettől még mérgesebben kezdett ugatni és ugrálni a kapura. A ház mélyéről nagy nehezen egy apóka botorkált elő.- Jövök már, jövök! Nem kell úgy türelmetlenkedni - morgolódott, ahogy botjára támaszkodva a kapuhoz araszolt. Ahogy meglátta a kislányt, mérgesen összevonta a szemöldökét.- Hát, te meg miért csengetsz? Azt hittem, a postás az, aki a nyugdíjamat hozza. Vagy Icus, az ebédhozó asszony. De te nem hoztál nekem se nyugdíjat, se ebédet. Miért csenget egy kisgyerek idegen házak ajtaján? Csak nem bosszantani akarsz egy szegény öregembert? Meg hergeled a kutyát is?- Dehogy akarom én bosszantani a kutyát! De tessék nézni, ott a fán egy cica, nem tud lejönni szegény, mert éppen a kutya nem engedi le.- Nézzenek oda, tényleg ott egy macska - enyhült meg az öreg. - Na várj, megfogom a Kópét, hátha akkor lejön szegény. De a cica csak nem akart lejönni.- Talán ha bemennék érte - ajánlkozott óvatosan Aliz.- Az jó lesz - helyeselte az apó. - Gyere csak nyugodtan! Kinyitom a kiskaput, és becsukom Kópét a szobába. Ahogy a kutya bekerült a lakásba, a kislány a fa alá állt, és szólongatni kezdte a rémült macskát. A cica nagy nehezen elindult lefelé, és csodák csodája, engedte magát megfogni. Aliz megkönnyebbülten búcsúzott Kópé gazdájától, és továbbindult, karjában a hozzá simuló fehér szőrgombóccal. De most aztán hová? Ezt a cicát biztosan siratja valaki. De hogyan tudná kideríteni, hogy ki az? És akkor eszébe jutott a kedves állatorvos néni, aki az ő kiskutyáját is szokta gyógyítani. Neki van egy furcsa készüléke, amivel meg tudja nézni, hogy melyik állat hol lakik. Csak legyen chipje a cicának! - fohászkodott magában, amíg oda nem ért a rendelőhöz. Az ismerős nővérke észrevette az idegen cicával nyugtalanul ácsorgó kislányt, azonnal behívta a rendelőbe. Amikor Linda néni, az állatorvos meghallotta a történetet, nagyon megdicsérte Alizt.- De jól tetted, hogy megmentetted szegénykét! Akarod te megkeresni, hogy van-e benne chip? Aliz persze, hogy akarta. Linda néni megvizsgálta a macskát, kiderült, hogy nincsen semmi baja, ápolt, csinos jószág. Piros nyakörvéről elveszítette a bilétát, de a leolvasó műszer kettőt pittyent Aliz kezében, amikor a cica füléhez közelített vele, és máris megjelent a monitoron: Porcukor Cili, gazdája: Tóth Mária Gabriella, Pettyescsupor utca 8.- Éppen lejárt a munkaidőm - mondta a kedves nővérke. - Segítek neked hazavinni ezt a Porcukor Cilit. A nővérke felhívta Anyát, hogy ne aggódjon Alizért, azután betették Cilit egy macskahordozó dobozba, és beültek mindannyian a nővérke kis piros autójába. A Pettyescsupor utcában már messziről látták, hogy egy egész család szaladgál fel-alá. Egy szőke kislány hangosan sírt, és mindannyian a cica nevét kiabálták. De annál nagyobb volt az örömük, amikor Alízék odaadták nekik a dobozt, benne az elveszett cicával.- Csak egy pillanatra nyitottam ki az ajtót, és kisurrant a lábam mellett - mondta szepegve a szőke kislány. - De soha-soha nem engedem többé, hogy baja essen!- Bár mindenki ilyen gondos gazdi lenne! - mondta a nővérke. - A nagyvilágban annyi baj érheti a cicákat! Száguldozó autók, haragos kutyák, és ők is sokszor okoznak bajt, ha védett madarakat fognak meg. De ennek a cicának itt igazán szerencséje van! A másik kislányról kiderült, hogy épp annyi idős, mint Aliz, ő volt Gabi, a cica gazdája. A két lány boldogan játszott együtt egész délután a nappaliban a cicával, később a gyerekek Kópéval és az öregapóval is összebarátkoztak. Aki nem hiszi, menjen el a Pettyescsupor utca 8.-ba, ma is ott találja Cilit a szobában, a legkényelmesebb párna közepén. un a lap alatt MIKOR A HOLTAK JÁRTÁK Kántor Mihály Az Eisner-díj a világ egyik legrangosabb képregényes kitüntetése, szakmai súlya az Oscar-díjnak feleltethető meg. Nevét Will Eisnerről, a 2005-ben elhunyt, kelet-európai gyökerű amerikai képregényrajzolóról kapta, aki sokáig maga is részt vett a róla elnevezett díj kiosztóján. A fiatal amerikai képregényíró, Robert Kirkman 2003-ban indult Walking Dead képregénysorozata először 2007- ben, majd 2010-ben másodszor is elnyerte a kitüntetést a Legjobb futó sorozat kategóriában. A széria a globális zombijárvány horrorisztikus elemeit az emberi drámával ügyesen kombinálva mesél az öszszeomló világrend, a kíméletlen túlélés és az újjáépítés felé tett első lépések történetéről. Idén júliusban Kirkman váratlanul befejezte a sorozatot, és ezzel alaposan meglepte az olvasóközönséget - ám mivel a meglepetés mindig is szerves része volt a narratívának, ez így helyénvaló megoldásnak tűnt. A Walking Dead azonban a képregények mellett önálló életre kelt a televízióban is, ahol 2010 óta már két, máig futó sorozaton keresztül gyarapítja rajongói számát. A videojátékok is igyekeztek lépést tartani a megnövekedett érdeklődéssel, így közel egy tucatnyi készült belőlük, a legkülönfélébb játékstílusokban, a legkülönfélébb platformokon. A dömpingből azonban messze kiemelkedik a Telltale stúdió Walking Dead sorozata, mely sajnos egyben egy másik befejezés krónikája is lett. A kalandjátékokat készítő Telltale Games a Walking Dead mellett olyan licencelt címekkel vált híressé, mint a Back to the Future, a Batman, a Guardians of the Galaxy vagy a Game of Thrones. A cég tavalyi csődje azonban ugyanolyan váratlanul érkezett, mint a képregény fináléja. Mint kiderült, az összes játékuk közül a kritikailag is sikeres Walking Dead volt az egyetlen, igazán profitábilis vállalkozás. A cég tavalyi összeomlása miatt a játéksorozat utolsó része félkész maradt, ami csalódásba és bizonytalanságba taszította a hűséges rajongókat. Egy efféle súlyos csőd során gyakran előfordul, hogy jogi okokból a játékok eltűnnek a boltok polcairól, illetve a digitális áruházak kínálataiból, szerencsére azonban a Walking Dead játékokra nem ez a sors várt. A Skybound Entertainment megvásárolta a megrekedt szériát és az eredeti csapattal együttműködve elkészítette a befejezést. Ennek örömére szeptemberben a The Walking Dead: The Telltale Definitive Series címmel gyűjteményes változatban kiadták a teljes, immáron befejezett kollekciót. A sorozat négy évadból és két mellékepizódból áll, s bár mindegyik játszható külön-külön önmagában is, az évadokat célszerű folyamatában végigkísérni. Az első évadban a történet főhőse Lee Everett egyetemi tanár, aki féltékenységből megölte hűtlen feleségét. A bűnbánó férfi épp jogos büntetését kezdené letölteni, amikor kitör a zombijárvány, és a hatóságoknak hirtelen minden fontosabb lesz, mint az ő bebörtönzése. Szabadlábon maradt hősünk nemsokára összetalálkozik egy egyedül maradt kislánnyal, Clementine-nal, akit a megváltást kereső férfi a pártfogásába vesz. Együtt indulnak el Savannah-ba, ahol Clementine a szüleit reméli megtalálni. Útjuk során azonban nem az élőhalottak jelentik rájuk a legnagyobb fenyegetést, hanem sokkal inkább a többi túlélő, ahogyan a széthulló világban ember embernek válik farkasává. A második évad valamivel több, mint egy évvel később veszi fel a fonalat, és ebben a játék főhőse már a bölcsebb és harcedzettebb, ám lelkében még mindig gyermek Clementine lesz. Míg az első évadban Lee szerepében a kislány védelmezése volt a feladatunk, addig a második évadban Clementine-nal a többi felnőtt túlélő között kell navigálnunk a bizalom, illetve a bizalmatlanság útvesztőjében. A harmadik évad ismét ugrik pár évet a történetben, és ezúttal egy valóban új főhőst köszönthetünk Javi Garcia egykori baseballjátékos személyében. Visszatér Clementine is, igaz, ezúttal csak egy fontosabb mellékszerepben. Az idén márciusi fináléban azonban ismét az övé a rivaldafény, miközben már felelősségteljes felnőtt nővé cseperedett. Ebbéli szerepében pedig egy sérült gyermekekkel foglalkozó iskola magára hagyott lakóit kell megóvnia a külső és belső fenyegetéstől. A sorozat külön érdekessége, hogy az egyes évadokban meghozott döntéseinket a játék évadról évadra továbbviszi, amelyekre aztán a készítők tudatosan építik fel a dramaturgiát. Mivel a kifejezetten nehéz morális helyzetek ritkán kínálnak fekete-fehér megoldásokat, a végeredmény is sokszor szívfacsaró lehet. A játéksorozat sikere is valahol ebben keresendő. A szinte végig remek írásnak köszönhetően könnyen azonosulunk hőseinkkel, ezáltal a választások terhe némileg a mi lelkünket is nyomja. A képregények stílusát idéző rajzfilmes látványvilág pedig senkit ne tévesszen meg: nagyon is felnőtt történet pereg majd le előttünk. (The Walking Dead: The Telltale Definitive Series. Platformok: PC, PlayStation, Xbox One) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. október V Az Ébredő szabadság szoborcsoport Fotó: Pataky Lehel Zsolt
