Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-19 / 244. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET FF nem féltünk senkitől szemünk 2019. október 19. 4 Demeter Adél-Hajnalka tárcája 5 Olvasónk, Erdélyi Virág Klára prózája 8 Cselenyák Imre meséje derűs ég volt Ff Fantáziatáj az egyiptomi meneküléssel és Bözödújfalu romjaival (90 « 120 cm, 2004) vezervers Nagy László Varjú-koszorú Sortüzek döreje szédít, t szív szakad és vakolat, gyász-szalagok közt az Édes már megint sírva fakadt. Fél a fű, a vézna füst is ijedten legöndörül, félelem dobog a házban, a tájban körös-körül. Fekete bársony-koloncok örvényét veti az ég, vaíjú-koszorú fölöttem, rajtam hideg veríték. [ftliMil anlo „1956 egy nagy lelki születésnap volt" Bonczidai Éva „Csodálatos dolgok voltak a forradalomban”; „Tíz óra körül lehetett. Sötét volt. Odajött egy férfi, egy rézdarabot tartott a tenyerében, és azt mondta, ez a Sztálin-szobor füle, és too forintért eladó”; „Az Astoriánál hatalmas felfordulás fogadott, akkor láttam életemben először halottat. Újsággal takarták le”; „Január elején elhatároztuk egy fiúval, hogy lelépünk”; „Az osztrák csendőrök megöleltek bennünket, s rögtön vittek buszokkal Eisenstadtba” - ezek a mondatok nem egyetlen ember emlékei, hanem sokaké. Erős Kinga Szavakban lobog címmel november elején megjelenő interjúkötetében tizenhárom írót, költőt kérdezett arról, mi történt velük ígsó-ban. Ágh István (1938, Felsőiszkáz), András Sándor (1934, Budapest), Bertók László (1935, Vése), Buda Ferenc (1936, Debrecen), Ferdinandy György (1935, Budapest), Gömöri György (1934, Budapest), Makkai Ádám (1935, Budapest), Nagy Pál (1934, Salgótarján), Papp Tibor (1936, Tokaj - 2018, Budapest), Pomogáts Béla (1934, Budapest), Sárközi Mátyás (1937, Budapest), Szalay Károly (1929, Kecskemét) és Tóbiás Áron (1927, Szekszárd - 2017, Budapest) válaszolt Erős Kinga kérdéseire. Múltidézéseikből kiderül, mi volt az írók és az írószövetség szerepe a forradalomban, de az is, hogy évtizedek távlatából a sok emlék hogyan áll össze egyetlen nagy történetté. Az emlékezés sajátos mechanizmusa érhető tetten itt, amikor a tények mellett érzések, érzelmek törnek felszínre, a történelem nagy pillanatai mögött felsejlenek az egyéni örömök, félelmek, remények. A fegyelmezett és pontos szerkesztésnek köszönhetően író- és költőportrék rajzolódnak ki az emlékezésből - sajátos önarcképek ezek, melyekre ugyanaz a fény vetül: 1956 ragyogása. Ez a könyv egy sokrétű történetet mond el számtalan találkozási lehetőséggel. Mi most ízelítőként adott címszavak alá szerkesztettünk néhány beszélgetésrészletet. Ötvenes évek — „oda is ember kell” Bertók László: Tizenöt éves koromban második osztályos csurgói gimnazista voltam. Hárman voltunk fiúk, akik kis somogyi falvakból jöttünk, és így kerültünk egy osztályba. Közös volt bennünk, hogy általános iskola óta verseket írtunk. Az egyik fiú, Zsovár Jóska Iharosberényből, Varga Gyula pedig Véséről került el. Hamar egymásra találtunk, mutogattuk a verseinket egymásnak. Valamelyikünknek az az ötlete támadt, hogy alakítsunk egy irodalmi kört, és adjunk ki egy folyóiratot. Megalakítottuk az Arany János Irodalmi Kört - a dokumentuma is megvan, mert később, mikor megtalálták nálam, számmal ellátott bűnjel lett. Akkoriban nem lehetett diákköröket alakítani. Ebben az irodalmi körben mi hárman voltunk, és még három fiú csatlakozott hozzánk a fölsőbb osztályból. Hatan aláírtunk egy egyezséget, olyan pontot is beleírtunk, hogy ha valamelyikünk írása miatt bajba keveredik, annak segítségére sietünk. Ezt az ÁVÓ-nál aztán aláhúzták tintával. [...] A magánzárkában huszonöt napig voltam. Volt azon egy etető, ebbe adtak ételt, volt ez a cirkli, ahol belestek, hogy ellenőrizzék, épp mit csinálok. Nem volt más, csak egy prices, egy deszkából ácsolt fekhely pokróccal, ezenkívül semmi az égvilágon. Ablak sem volt rajta, éjjel-nappal égett a villany az ajtó fölött a sarokban. folytatás a 2. oldalon | V
