Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-12 / 238. szám
2019. OKTÓBER 12., SZOMBAT SPORT 15 Eb-selejtezők, E csoport 7. játéknap: HORVÁTORSZÁG-MAGYARORSZÁG 3-0 SZLOVÁKIA-WALES1-1 A CSOPORT ÁLLÁSA: 1. Horvátorszá 2. Szlovákia Essm 4. Wales 3. Magyarország 6 6 3 12 10-8 5 2 1 2 5-5 5. Azerbajdzsán 5 Azerbajdzsánt vasárnap meg kell verni, utána matekozhatunk Újabb látleletet kaptunk Splitben arról, miért nem képes több évtizedes betegségéből lábra állni a magyar futball. Az Eb-selejtezők E csoportjában a horvátoktól elszenvedett 3-0-s vereség után azonban nincs idő a sebeket nyalogatni, vasárnap itt az újabb feladat, Azerbajdzsán ellen muszáj nyerni (18 óra, tv: M4 Sport), s akkor az utolsó, walesi mérkőzésre marad a döntés. Ch. Gáli A.-Novák M. (Split) szerkesztoseg@mediaworks.hu Mjodric, Perisic és Rebic játszik? Igen, de ők sem a Holdról jöttek, hanem a szlovák, illetve a horvát labdarúgásban nevelkedve értek klaszszisokká. Nem láttunk Csányi Sándor fejébe, illetlenül pedig nem akartuk zavarni, de ahogy keserű magányában ült a Poljud stadion lelátóján a mérkőzés szünetében, könnyen lehet, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség befolyásos elnöke is azon töprengett, vajon mi az, ami a legjobb szándék, az immár irigylésre méltó feltételek ellenére sem működik a magyar futballban. Marco Rossi ki is mondta, a mentális görcsök feloldása nem Vert sereg. A spliti kiütésből nehéz lesz talpra állni, pedig a kudarc ellenére továbbra sem rosszak a kilátásaink Fotó: MTI LABDARÚGÁS Ha megnyerjük a hátralévő két mérkőzésünket, vasárnap Azerbajdzsán ellen itthon, majd novemberben Walesben, akkor nagy valószínűséggel kijutunk az Európa-bajnokságra. Csak úgy maradnánk le a tornáról, ha a horvátok - szintén most vasárnap - nyernek Cardiffban, majd Fiumében elvéreznek a szlovákok ellen, akik persze az azeriek ellen hozzák a kötelezőt. Az eredmények ilyen alakulására azért nem tennénk fel nagy összeget. A spliti kudarc dacára tehát továbbra sem rosszak a kilátásaink, így is okoskodhatunk, ám ez nem más, mint álmodozás a siralomházban. A spliti kiütésből nehéz talpra állni. Persze úgy is túlléphetnénk a kudarcon, hogy a világbajnoki ezüstérmestől szenvedtünk vereséget. Másfelől viszont Szlovákia után ismét egy olyan országtól, amelynek cseppet sem jobbak a lehetőségei, futballban legalábbis semmi esetre sem. Hogy az ellenfélnél Hamsík, Lobotka és Skriniar, illetve csupán pillanatnyi feladat, az egészséges hozzáállás a magyar futball jövőjének a záloga. A szövetségi kapitány - a saját felelősségét sem megkerülve - olyan kemény szavakkal illette a csütörtöki produkciót, amelyek az ő irányításával mutatott leggyengébb játékhoz illenek. Messzire vezetne a gondok gyökerének feltárása, ám azt leszögezhetjük, amíg nem lesznek nemzetközi szinten is jegyzett játékosaink, addig csak a bravúrban, avagy a csodában bízhatunk, mert hosszú távon kétségtelenül az érvényesül, az dönt, hogy melyik csapatnak vannak jobb labdarúgói. S nekünk, az élcelődés szándéka nélkül, olyanok vannak, akik kiélezett helyzetben, nyomás alatt luftot rúgnak, utolsó emberként eladják a labdát, akik nevetségessé teszik magukat, a válogatottat és hát az egész országot. S akik persze - tisztelet a kivételnek - nem szívelik a kritikát. Hogyan tovább? Először is, vasárnap muszáj legyőzni Azerbajdzsánt. Nem zárt kapuk mögött, hanem tizenötezer fiatal előtt. Olyan fiatalok előtt, akiknek a zöme ráadásul labdarúgónak készül, s akik a válogatott játékosokról szeretnének példát venni, akiknek az a vágyuk, hogy egyszer ők is a nemzeti csapat mezét ölthessék magukra. Ki ne tudná, lassan átadásra kész az új Puskás-stadion, amelyben jövőre Európa-bajnoki mérkőzéseket rendeznek. Többször nem lehet lyukat rúgni. Lepattantunk a horvátokról, így Dzsudzsák is Rebicről Fotó: AFP Siralomházi álmodozás A kapitány még sohasem volt ennyire feldúlt Fotó: MTI Rossi törne-zúzna. Gulácsi bírál Marco Rossit még egyetlen válogatott meccs után sem láttuk ennyire feldúltnak, minden erejére szüksége volt, hogy ne robbanjon föl. De aztán kibukott belőle, hogy legszívesebben törne-zúzna.- Úgy játszottunk, mint a nyulak - kezdte értékelését a kapitány. - Azt szerettem volna, ha minél hamarabb véget ér a mérkőzés, mert ma egyszerűen nem futballoztunk. Féltucat felfoghatatlan hibát követtünk el. Persze volt nyomás, de ez nem magyarázat erre a produktumra. Ez volt a válogatott legrosszabb meccse, amióta én vagyok a szövetségi kapitány. Persze én is felelős vagyok ezért, hiszen egy csónakban evezünk, s én vagyok a kapitány. Rossi kérdésünkre válaszolva nem tagadta, temetői volt a hangulat az öltözőben a találkozó után, s ezen is változtatni kell. - Vereség után általános kép, hogy a játékosok leszegett fejjel, szótlanul ülnek az öltözőben. Ez volt a helyzet Szlovákia ellen is, amikor mondtam nekik, emeljék fel a fejüket, mert megállták a helyüket, nem érdemeltek vereséget, küzdöttek becsülettel. Ugyanezt most nem mondhatom el. Horvátországtól ki lehet kapni, akár három góllal is, hiszen például Szlovákia 4-0-s vereséget szenvedett tőle. Ki lehet kapni, de nem így! A vereségnek a módja elfogadhatatlan. Ez után a meccs után nehéz arra gondolni, hogy nyerhetünk Cardiffban. Ki kell heverni 3zt a találkozót, azokat a hibákat, amelyek a harmadosztályban is megengedhetetlenek. Azerbajdzsán ellen teljesen más hozzáállás kell. Vasárnap muszáj nyernünk, nincs más választás. Játékosaink közül néhányan - talán éppen a hangadók - megállás nélkül szaladtak át a vegyes zónán, csak Holman Dávid, Willi Orbán, Gulácsi Péter és Vida Máté vállalta véleményét.- Rúgattunk velük három gólt - kezdte Gulácsi. - Mindenki tudja, az első félidőben nem volt válogatottszintű a teljesítményünk. Nemcsak a súlyos hibákról beszélek, hanem a passzivitásról, az elveszített párharcokról, arról, hogy egyszerűen lenyomtak minket. És mégis, a sors fintora, hogy vasárnap lesz egy olyan mérkőzésünk Azerbajdzsán ellen, amelyen visszaszerezhetjük a második helyet, és innentől kezdve csak az számít. De csak akkor nyerhetünk, ha tudatosul bennünk: megengedhetetlen a válogatottban, ahogy az első félidőben futballoztunk." Willi Orbán sem köntörfalazott: - Jó tervünk volt, de nem tudtuk megvalósítani. Buta hibákat vétettünk, és már az első félidőben elveszítettük a meccset. Egy ilyen klassziscsapat ellen lehetetlen visszajönni 0-3-ról.” Talán nem kellene eljutni a 0-3-ig... JEGYZET Gólpasszok Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu A Splitben eltöltött két nap arra mindenképpen jó volt, hogy immár sokadszor rádöbbenjünk: a futball nevű játék oktatásában valamit végzetesen elszúrunk. És ezt akkor is le kell írni, ha az Ebselejtező akadályának megugrása még a kilátástalan 0-3 ellenére is matematikai lehetőség maradt, még az is bekövetkezhet, hogy Szlovákia nem győzi le Horvátországot november 16-án a fiumei Rujevica Stadionban, mi pedig vasárnap a Groupama Arénában Azerbajdzsánt, majd november 19-én Cardiffban Walest elpáholva Ebszereplők leszünk, és nem éljük meg azt a szégyent, hogy a november 15-én felavatandó új Puskás Arénában csupán nézők, nem pedig szurkolók leszünk jövőre az Eb-n, szurkolnivaló híján... Horvátországnak és Szlovákiának - maradjunk csak két, velünk egy csoportba osztott szomszédunknál - kisebb a lélekszáma, nem magasabb az életszínvonal a magyarországinál, a kormány szűkmarkúbban bánik a legnépszerűbb sportág finanszírozásával, a stadionjaik viseltesek, és mégis, valamiért jobb a futballjuk. Legjobbjaik a Real Madridban, a Barcelonában, az Interben, a Milánban, a Bayern Münchenben vagy éppen a Liverpoolban keresik évi több millió eurós gázsijukat, a horvát keret négyszer annyit ér, mint a magyar, és a spliti árusok nyugodt szívvel tömik meg bódéikat Modric, Rakitic, Petkovic, Brozovic, Lovren és a többi sztár nevét viselő mezekkel, mert tudják, lesz vevő a portékára. (A bántás legcsekélyebb szándéka nélkül: nálunk mekkora esélye lenne egy Szalai-, Kádár-, Lovrencsics-, Lang- vagy éppen Korhű ttrikókat forgalmazó handlénak arra, hogy nyereségesre hozza ki vállalkozását?) Ha tudnám az okot, holnaptól én lehetnék Marco Rossi utódja - de nem tudom. Illetve, sejtem. A spliti utcákat, tereket felderítő sétáimon annyi grunddal, dühöngővei találkoztam, amennyit otthon legutóbb negyven évvel ezelőtt láttam. Itt, Splitben a gyerekek élik a futballt, nem munkaként űzik, mint a csilivili magyarországi akadémiákon, napi másfél, két órában. (Ez is micsoda álságos elnevezés: akadémiának a tudomány csimborasszóját nevezzük, ahonnan már nincs feljebb, a mi „akadémiáink” pedig nem igazán ontják a futball Nobel-díjas tudorait.) Nincs jobb ötletem: újból a nép sportjává kellene tenni a magyar futballt, a gyerek rúgja a bőrt hajnaltól napestig - suli előtt, után és ha kell, alatt is -, és akkor talán vérévé válnak a Petkovicféle sarkazások, a Rakitictól látott, légiesen könnyed lefordulások. Máskülönben maradnak nekünk Kádár suta gólpasszal. Nem Szakinak - Modricnak...
