Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-07 / 208. szám

I

Debüt:

Gól János

és Hegyi Dómján Domokos

ÓBene Zoltán prózája

7 Juhász Kristóf tárcanoveliája

Szőke nő halászó medvével (olajtempera, vászon, 140 *170 cm, 2012)

vezervers

Kosztolányi Dezső

Éjfélkor

Fülembe cseng egy kábító, komor szó, csillagtalan, homályos éjidőn.

Agyam szorít, mint egy fehér koporsó, vérem kavarg habozva, rémítőn.

Égő szememmel a magasba nézek, görcsös gomolyba hullámzik velőm, és érzem, álmodom csak az egészet, azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn.

Fejem, mint egy halott tagját fogom, tapintom a szám, ajkam, homlokom, s mint vészharang ver dobbanó szivem.

Gyertyát gyújtok, s szobám sötétjiben kacagva, sírva ködgomolyba tűnő vészfellegen ül egy bús, kékszemű nő.

(A vers fellelhető Csáth Géza egyik füzetében, apró változtatásokkal. A füzetet a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára őrzi, a Dévavári család

tulajdona.)

Csath100

„Életem legnagyobb bajai felszínre jőnek"

2019, Magyarország - koncertélmény: „Fáj a fejem, a szívem túl nagy / És nem tudom, nem tudom hol vagy / Forog a világ, elfolyik minden / Nekem senkim, de senkim sincsen” - énekli több ezer ember a Vad Fruttik Budapest Parkbeli fellépésén. Azok is, akik épp fogják valaki kezét.

„Azóta szüntelen / őt látom mindenhol. / Meredten nézek a távolba, / otthonom kőpokol. / Szilánkos mennyország, / folyékony torz tükör. / Szentjánosbogarak / fényében tündököl.” - zúgja a tömeg a Quimby koncertjén.

„Forró és aszfaltos pokol” írja Budapestről dr. Brenner József unokatestvérének, Kosztolányi Dezsőnek az 1910-es évek elején,

amikor elhagyja a fővárost és vidéki fürdőorvosként tevékenykedik tovább. Az évtized végéhez közeledve az egyik orvosi rendelőkönyvbe pedig már ezt jegyzi be zaklatottságot tükröző, zilált kézírással: „Senkim sincs!!! / Feleségem - ellenségem. / Oh de borzasztó ez az elhagyottság. Az utolsó kutya boldogabb nálam. Irigylem a fákat, az állatokat, a felhőket, mint élik a magok biológiai vagy fizikai életöket, csak nekem kell beszüntetnem mindent. / Talán ölnöm kell! / Hová juttatja az embert a női rossz szív és lelketlenség! / Átkozott legyen az óra, amelyben egy férfi egy méltatlan nőbe belészeret. / Olga! - jó vagy-e vagy gonosz és aljas? Mit higyjek rólad? / Ha gonosz voltál, el fog érni Isten igazságos büntetése.”

Száz év telt el a rendelőkönyv lapjaira feljegyzett mondatok és a koncerteken zengő sorok között - viszont a talajvesztettség érzése szinte ugyanazokkal a szavakkal és ugyanolyan képekben tör elő azóta is.

A morfinista naplója

Középiskolai tananyaggá vált a harminchárom éves dr. Brenner József bejegyzésében előrevetített családi tragédia, hiszen az orvos a medicina területén is számon tartott újító munkássága mellett Csáth Géza néven jelentős szépirodalmi életművet is hagyott maga után. (Orvosi indulása fényes karrier ígéretét hordozta: huszonnégy éves korában jelentette meg pszichoanalitikus alapokon nyugvó, elméletalkotó igénnyel fellépő tudományos munkáját. A könyv az első paranoiaanalízis volt, már akkor alkalmazta a freudi elmélet elemeit az elmekórtan területén, amikor még Freud szűkebb köre is elsősorban a neurózisokkal foglalkozott.)

Nemcsak az elbeszélései és novellái, hanem a kezdetben csak részletekben ismert - azóta teljes egészében sajtó alá rendezett - naplója is kultuszkönyv lett. Nem is választható szét teljesen, hogy ez a tízéves kora óta rendszeresen íródó naplófolyam irodalom vagy csupán egy emberkísérlet kegyetlen lenyomata, egy morfinista orvos kortörténete. Attól borzalmas és lenyűgöző ez a szövegfolyam, hogy mindkettő egyszerre: egy dokumentarista objektivitásával rögzített, mégis borzongató pusztulástörténet. (Az eltelt évszázad alatt megtanultunk-e kezdeni valamit a függőség folyamatainak ilyen fokú feltárásával, ezzel a gyötrődő lemeztelenedéssel?)

Az életművet övező sok évtizedes csendet követően az 1960-70-es évekbeli újrafelfedezésekor Csáth divatos szerzővé vált, akkor bukkant fel és terjedt gépelt másolatban a „fürdőorvosi” vagy „morfinista naplója”, melynek feljegyzései Csáth függőségének történetét és az 1912. évi fürdőorvosi nyár hódításainak emlékeit tartalmazzák.

folytatás a 3. oldalon |