Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-07 / 208. szám
2019. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT SPORT 15 A szlovákok ellen kilenc-tíz helyen változik a kezdőcsapat Nem volt igazi főpróba Felkészülési mérkőzésen 2-1-re kikapott a magyar válogatott Montenegrótól, ám tegnap óta már mindenki csak a hétfői, Szlovákia elleni Eb-selejtezőre összpontosít a válogatott háza táján. Nem véletlenül, hiszen Marco Rossi egészen más csapatot tervez arra az összecsapásra. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Nincs jelentősége, csak éppen bosszantó - röviden így lehet összefoglalni a magyar válogatott csütörtök esti podgoricai vereségét Montenegrótól. Ez volt az a mérkőzés, amelyet csupán az UEFA előírásai miatt kellett megrendezni, és tulajdonképpen főpróbának sem igen nevezhetjük a hétfői, Szlovákia elleni sorsdöntő Európa-bajnoki selejtezőre. Nagy összegben lehet ugyanis fogadni arra, hogy a hétfői kezdőcsapat markánsan eltér majd a csütörtökitől, így aztán a Podgoricában látottakból nem is érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Nem tette ezt Marco Rossi szövetségi kapitány sem, aki ennek ellenére bosszúsan értékelt a lefújás után: „Amit nehéz elfogadni, az a második hazai gólt megelőző hiba. Elsősorban nem Lang Ádám szabálytalanságára gondolok, hanem arra, hogy az egész támadás alatt hiányzott belőlünk a határozottság és a koncentráció. Ezek a hibák nemzetközi szinten nem férnek bele, bízom benne, hogy a jövőben ilyesmi nem ismétlődik meg. A teljesítményünkkel összességében nem lehetek elégedetlen, a játékosok nagyjából azt nyújtották, amit vártam tőlük. Senkit sem akarok megsérteni, de mi nem vagyunk az olasz, a spanyol, vagy az angol válogatott szintjén: ha az alapcsapatunkból kicserélünk nyolc-kilenc játékost, nem tudunk ugyanazon a szinten teljesíteni. Ugyanakkor bosszant az eredmény, utálok veszíteni.” Marco Rossi három újoncot avatott Podgoricában, Gazdag Dánielnek kezdőként, Sigér Dávidnak csereként adott egyegy félidőt, Ferenczi Jánost pedig az utolsó fél órára küldte pályára. „Nagyon örülök neki, hogy sikerült az első válogatott mérkőzésemen pályára lépnem, de még jobban örültem volna, ha győztes meccsen jön ez össze - nyilatkozta Gazdag Dániel. - Igyekeztem nem megilletődötten játszani. Edzéseken gyakoroltunk párszor így, de csak közvetlenül a mérkőzés előtt tudtam meg, hogy kezdeni fogok. Sikerült hamar vezetést szereznünk, a szélen volt egy remek támadásunk, onnan pedig jött a jó középre adás. Ebből kellett volna talán több. A második félidőből csak az utolsó tíz percet láttam, mert kezelni kellett a térdemet, abban kevés olyan esemény volt, amiről mondhatnék bármit is. Hétfőn kicsit más felállás és más meccs jön. Nagyon-nagyon fontos találkozó lesz, reméljük, nyerni tudunk.” A meccs embere magyar szempontból Dibusz Dénes volt, ha nem véd bravúrosan - különösen a találkozó hajrájában -, a vereség még nagyobb különbségű lehetett volna. Mindenesetre megnyugtató lehet a kapitánynak, hogy Gulácsi Péter mellett van másik remek kapusa is. S Marco Rossi már csak előre néz: „A hétfői kezdőcsapat kilenc-tíz helyen változik majd a podgoricaihoz képest. Amikor úgy döntöttünk, hogy pihentetjük a kulcsjátékosokat, számítottunk rá, hogy akadnak majd nehézségeink, ezzel együtt kiegyenlített meccset játszottunk, és bízom benne, hogy hétfőn a mi játékosaink lesznek pihentebbek, nem a Horvátország ellen harmadnapja pályára lépett szlovákok.” Az összetett világkupa nyolcszoros győztese a sport helyett a családot választotta Hirscher a csúcson vonult vissza Rengetegszer síelt a határon, legendás egyensúlyérzékét édesapjának is köszönheti Fotó: AFP ALPESI SÍ „Mindig is akkor akartam visszavonulni, amikor még tudnék versenyeket nyerni. Nem szerettem volna átélni a hanyatlást.” Valami ilyesmit vártunk Marcel Hirschertől, minden idők egyik legnagyobb alpesi sízőjétől, aki alig 30 évesen, ereje teljében „szögre akasztja” a neki oly sok sikert hozó sílécet. Az osztrák közszolgálati televízió élőben közvetítette a rendkívüli sajtótájékoztatót, amelyen bejelentette visszavonulását - ez pontosan megmutatja, mit is jelent hazájának a kétszeres olimpiai és hétszeres világbajnok sportoló, akinél többször senki sem nyert összetett világkupát, s tette mindezt úgy, hogy sorozatban nyolc nagy kristálygömböt tett a vitrinbe. „Ő egy isten itt” - fogalmazott az egyik helybeli tavaly, amikor Hirschert újságírók Salzburgban faggathatták. Lehet, hogy a környezete és a szurkolók istenként tekintenek rá, de Hirscher a „van mire szerénynek lenni” mondás jegyében éli életét, a sikerek, a megnyert futamok, a sportág legnagyobb versenyeiről hozott aranyérmek mit sem változtattak közvetlen, szerény, kedves személyiségén. „Még nem állok készen a visszavonulásra” - mondta akkor a sajtónak, pedig sokan azt hitték, a különleges beszélgetést azért hozták tető alá a szervezők, hogy az osztrák sportoló elköszönjön az aktív pályafutástól. Bár nem így lett, gyermeke születése után, a legutóbbi idényben már a család és az élsport között kellett egyensúlyoznia. Persze jól csinálta, „természetesen” világbajnoki címmel és az öszszetett világkupa megnyerésével bővítette kevesekéhez fogható trófeagyűjteményét. Ám amilyen természetes volt látni őt viadalról viadalra nyerni, olyan természetesen kell tudomásul venni: elég volt. Nem azért, mert már nem győzne, nem azért, mert nem élne meg az egyébként erős mezőnyben. Veszítene azonban olyasmit, amelyért semmilyen diadal nem kárpótolja: a családdal töltött időt. „A gyerekemmel akarok focizni, kirándulni a hegyekben, motorozni” - sorolta indokait viszszavonulása bejelentésekor. Amilyen precíz és maximalista volt sízőként, olyan nagyszerű akar lenni apaként is, mert az osztrák hegyekben nemcsak a sportág szeretetét, hanem a család mindenhatóságát is magába szívta. Két síoktató gyermekeként született, egész gyermekkorát a szabadban, az Annaberg mellett fekvő kis alpesi tanyán töltötte. A pályafutása során oly sokszor megcsodált egyensúlyérzéket például annak is köszönhette, hogy állandóan az apja által kifeszített kötélen egyensúlyozott. Később rengetegszer síelt a határon, s miközben más talán már bukott volna, ő ment tovább - és nyert. Tehetségét soha senki nem vitatta, ám részben a precizitása, elképesztő igényessége emelte versenytársai fölé. Már gyerekként édesapjával készítették a kötéseket, együtt vakszolták a léceket, a személyisége részévé vált a tökéletességre való törekvés. Később pazar csapatot alakított ki maga körül, hiszen a szerinte a siker fő összetevőinek számító tehetség, akarat, felszerelés, körülmények négyesből is kiemelkedik a felszerelés. Még el sem végezte a Bad Hofgastein-i síiskolát, amikor 2007-ben junior-világbajnokságot nyert, Marcel Hirscher SZÜLETETT: 1989. március 2., Annaberg im Lammertal NEMZETISÉGE: osztrák MAGASSÁGA, TESTSÚLYA: 173 cm, 80 kg ELSŐ VK-VERSENYE: 2007. március 17. VK-SIKER: 67 VK-DOBOGÓ: 125 LEGNAŐYOBB SIKEREI: 2x olimpiai bajnok (alpesi öszszetett, óriás-műlesiklás, 2018), 7x világbajnok (műlesiklás, csapat, 2013; alpesi összetett, csapat, 2015; műlesiklás, óriás-műlesiklás, 2017; műlesiklás, 2019); 8x összetett világkupagyőztes (2012-2019), 6x mülesikló szakági világkupagyőztes (2013-2015, 2017-2019), 6x óriás-műlesikló szakági világkupagyőztes (2012, 2015-2019) aztán nem sokat kellett várni, hogy felnőttmezőnyben az Európa-kupában, majd a világkupában is villantson. A technikai számokban mind meghatározóbb lett, a 2011-2012- es idénytől kezdve pedig senki sem érhette utol az összetett világkupában. Ha akarná, még valószínűleg évekig a legjobbak közé tartozna - sőt, sokszor a legjobb lenne -, de ő inkább apa akar lenni, a kisfiával kiránduló, tökéletes apuka. Amilyen tökéletes síző volt. Roska Emese Boglárka/NS JEGYZET Sajnos bejött Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Őszintén, tiszta szívből sajnálom Nora Mörköt. Hétköznapi ember számára felfoghatatlan, amin a norvég világklasszis kézilabdázó keresztülmegy: a héten a kilencedik térdműtétjén esett át. Kálváriájának jelentős része a szemünk előtt zajlott le, hiszen 2016 nyarán Győrbe szerződött, ahol pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte, ha a megszerzett címeket nézzük. Ha figyelembe veszszük azt, hogy 2018. február 5-ei sérülése óta alig játszott, akkor már árnyaltabb a kép. Annak az évnek az őszén akart visszatérni, ám újra műteni kellett, és újabb fél év kihagyás következett, gyakorlatilag csak a májusi Bajnokok Ligájadöntőre épült fel, amikor már hónapok óta mindenki tudta, hogy távozik, a CSM Bucuresti játékosa lesz. A győri közönség ennek ellenére szeretettel búcsúztatta, pedig az sem volt titok, hogy távozásának oka a sértődöttség, amiért a magyar klub nem volt vele hajlandó feltételek nélkül szerződést hosszabbítani. Erről ő beszélt, nem az ETO vezetői. Nora Mörk azt nyilatkozta, oda megy játszani, ahol érzi a bizalmat, ahol nem kell bizonyítania, hogy mire is képes - mintha bárki is a tudását kérdőjelezte volna meg, holott nem erről volt szó. A győriek kértek némi időt és lehetőséget néhány kivizsgálásra, mielőtt aláírnák a szerződést, egész egyszerűen tudni akarták, nyolc műtét után mennyire alkalmas a norvég átlövő térde a csúcsszintű kézilabdázásra. Mörknek tudnia kellett volna, ez bizony így működik a profi világban, és talán nem is csak ott. Lehet, nagyon csúnyán hangzik, de ez olyan, mint amikor bármit megveszünk a boltban: megnézzük, milyen állapotban van, úgy működik-e, ahogyan szeretnénk, és ha nem, akkor nem veszszük meg, nem adunk ki rá pénzt. Bevett gyakorlat, hogy egy klubcserénél akkor lép életbe a szerződés, ha a sportoló sikeresen esik át az orvosi vizsgálatokon, hiszen még a női kézilabdában is - a futballról nem is beszélve! - hatalmas összegek cserélnek gazdát ilyenkor. Nora Mörk ezt mégis nehezményezte, és inkább sértődötten odébbállt. Augusztus végén, a román Szuperkupa meccsén aztán ismét megtörtént a baj, és megint a bal térdében szakadt el a szalag - jöhetett a kilencedik műtét. Sokak szerint a 28 éves játékosnak innen már nincs visszaút, hiába bízik az egészséges visszatérésben. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre a történtek a győriek józanságát, bölcs előrelátását igazolják. Persze, ez az az eset, amelyben senki sem örülhet, hogy igaza lett. * Az újonc Ferenczi és Marco Rossi. Podgoricában pihenhettek a kulcsjátékosok Fotó: Szabó Miklós
