Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-23 / 221. szám

2019. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Lukóczki Gábor: „Kellett ez a távolság, hogy megtudjam, ki vagyok” A riporter kíváncsi volt arra, hogy mire is képes külföldön GYÖNGYÖS, LOS ANGELES He­ves megyében kezdte pálya­futását, ma már az Egyesült Államokból tudósítja a ma­gyar nézőket a legfontosabb eseményekről Lukóczki Gá­bor. A televíziós újságíró öt éve él Los Angelesben, majd tízezer kilométerre szülővá­rosától. A metropolisztól és saját magától nem keveseb­bet várt, mit azt, hogy meg­tapasztalja, át tudja-e ugra­ni azt a képzeletbeli lécet, amit magával szemben ál­lít egyre magasabbra. Kollé­gák lévén tegeződünk. Juhász Marianna szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Nem csak kilométerben, szakmailag is nagy ugrást je­lent, hogy az USA második leg­népesebb államából, Kaliforni­ából informálod a magyar néző­ket. Mi vonzott Los Angelesbe?- Elsősorban azért ezt a nyüzsgő, kulturálisan sokszí­nű várost választottam, mert tudtam, ha valahol, akkor itt sokat tapasztalhatok az ameri­kaiak mindennapjaiból is. Ha úgy tetszik, feszegetve a saját határaimat, kíváncsi voltam, mire vagyok képes egy másik országban, teljesen új környe­zetben. Nem a Magyar Tele­vízió tudósítójaként érkeztem ide, az később jött. Los Ange­lesben lakó magyarként éltem egy adódó lehetőséggel, így let­tem a közmédia munkatársa. A televíziózás, a napi élő bejelent­kezések adtak másfajta ritmust az életemnek és azt, hogy még többet tudjak meg Amerika tör­ténelméről, a szokásokról, a he­lyi választási rendszerről, az ország kül- és belpolitikájáról. Tudósítottam Washingtonból Donald Trump elnöki beiktatá­sáról, New Yorkból a gázolásos terrortámadás helyszínéről, az amerikai történelem egyik leg­nagyobb lövöldözéséről Las Ve­­gasból. A legkedvesebb emlé­kek az elmúlt évekből, és talán a nézőknek is, az Oscar-díj-át­­adók. Azoknak sem a vörös sző-Lukóczki Gábor Los Angeles-i munkájához is a Gyöngyösön megszerezett tapasztalatok jelentik a biz­tos alapot Fotó: beküldött nyeges része, inkább az, ami­kor együtt izgulhattam azok­kal a magyar filmkészítőkkel, akik a filmművészet legrango­sabb díjáért versenyeztek távol az otthoniaktól.- Életed fontos állomása volt a Gyöngyösi Televízió (GYTV), ott ismerhettek meg a nézők. Ho­gyan kezdődött a szakmai pá­lyafutásod?- Ideje korán, gyerekfej­jel tudtam, hogy tévés akarok lenni. Riporter, egészen ponto­san. Erről sokat tudnának be­szélni a tanáraim, akik egyen­gették az utamat és figyelem­mel kísérik a pályafutáso­mat. Telefonhívásokkal, pos­tán feladott levelekkel, faxok­kal bombáztam akkor a He­ves Megyei Hírlap vezetőjét, aki talán azért, mert nagyon akartam, segített. A Gyöngyö­si Televízió akkor indult, csat­lakoztam a csapathoz, mind­eközben hetente kétszer a hat­vani városi tévének is forgat­hattam. Ennek több mint húsz éve... Amit megtanultam, hogy a néző az első, a munkám pe­dig szolgálat. Országos televí­zióban először a vidéki esemé­nyekről küldött anyagaim ke­rültek adásba. Miután a fővá­rosba költöztem, folytattam, amit Gyöngyösön és Hatvan­ban, csak már a kereskedelmi csatornák munkatársaként.- Úgy tudom, a GYTV-be a mai napig bejársz, ha itthon vagy.- Nagyon szerettem ott dol­gozni, mert jó volt a társa­ság, családias a hangulat, ma is tartom velük a kapcsolatot. Szakmailag sok mindent ki le­hetett kipróbálni, és minden­ki arra törekedett, hogy vala­mi jót csináljunk. Nagyon fi­atal voltam, mindig változtat­ni akartam, valami újat készí­teni, kerestem a magam stílu­sát. Technikailag akkor még sok mindent nem is lehetett megoldani, de amit igen, azt megengedték: vághattam, ké­szíthettem vágóképeket, szer­keszthettem, alámondhattam, később műsort vezethettem. Én a mai napig ezekből a ta­pasztalatokból élek. Ha példá­ul bármi kiemelten fontos tör­ténik, akár többórányi repülő­útra Los Angelestől, nem gon­dolkodom azon, hogy mitévő legyek, bepakolom a cuccom, és elindulok a helyszínre tu­dósítani. Igyekszem mindent megoldani, éppen ezért kame­rát is kezelek, és vágok is, ha kell. A mai napig nagyon sze­retem Gyöngyöst, sokan azt is gondolják, hogy gyöngyö­si születésű vagyok. Sok em­léket őrzök onnan. Például ma már mosolyogva gondolok arra, amikor a GYTV főszer­kesztője arra kért a város első körforgalmának megépülése után, hogy készítsek egy hosz-Pálmafák között is hiányzik az otthon Öt év után idén először voltam otthon, két hónapig. Azt érez­tem, most már jó lenne úgy élni, hogy fél évet itt, Ameriká­ban, fél évet pedig Magyaror­szágon, mert sok minden hi­ányzik. A család mellett pél­dául a négy évszak. Jól ér­zem magam ebben a pálma­fás örök nyárban, ahol télen is húsz fok van, ám egy idő után egyhangúvá válik ez is... Nem gondolom, hogy itt fogok meg­öregedni, mint ahogy azt sem, hogy tudósítóként megyek nyugdíjba. Még szívesen élnék valamelyik európai vagy dél­amerikai városban, hogy to­vább gazdagítsam a személyi­ségem. Gábor szakmai tapasztalatait itthon és Európában is kama­toztatná. A mának szóló tudó­sítások után nekiállna első do­kumentumfilmjének is, amely­nek előkészületei már zajla­nak. Úgy véli, a gyorsan fejlő­dő digitalizáció miatt a klasz­­szikus televíziózás lassan eltű­nik, a szakmai reformok elke­rülhetetlenek, hiszen egyre ke­vesebben vannak, akik a mű­sorújságban bekarikázzák a műsorkezdés időpontját vagy kihúzzák a telefonzsinórt a fal­ból, mint amikor kezdődött a Dallas következő része. - Más­fajta televíziózáson és értékte­remtésen kell gondolkodni - vélekedik Lukóczki Gábor. szabb összeállítást arról, ho­gyan kell a körforgalmat hasz­nálni. A legviccesebb ebben az volt, hogy ekkor még jogo­sítványom sem volt, így gőzöm nem volt, hogy fogjak hozzá a munkához, de a kisfilm elké­szült. A Kérjen lehetetlent! cí­mű műsorral sok családnak okoztunk örömet, az ötletem nyomán karácsonykor többek­nek olyan kívánsága teljesült, ami a közreműködésünk nél­kül soha nem vált volna való­ra. A műsor évekig futott még azután is, hogy én már nem voltam a stáb tagja, ugyanúgy, mint a pénteki egész estés élő műsorfolyam, ami még a mai napig képernyőn van.- Miben változtatta meg az éle­tedet Amerika?- Sok mindent másképp lá­tok, mint korábban, más lett fontosabb, mint amikor ott­hon éltem. Megváltozott az emberekhez való viszonyom, türelmesebb lettem, nyitot­tabb. Ha itt hosszan kell sor­ban állni, akár semmiségnek tűnő dolgokról is szót vál­tunk egymással olyanokkal, akiket akkor látunk először és talán utoljára. Los Ange­les óriási város, de megpró­bál mindenki figyelni a má­sikra, pláne azon a környé­ken, ahol élsz. Nem megyünk el egymás mellett egy aprócs­ka köszönés vagy fejbiccen­tés nélkül, mindenki kiveszi részét a közösségben, mond­ván, amit adsz, azt vissza is kapod majd. Nagyon tetszik, hogy itt fontos az egészséges életmód, és nem okoz gon­dot az embereknek a mobili­tás, ami ad egyfajta szabadsá­got. Nekem kellett ez a távol­ság az otthonomtól, hogy tud­jam, ki vagyok, mi a felada­tom az életben, s pozícionálni tudjam magam a szakmám­ban, magyarként, s európai­ként a világban. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Az utcán tartózkodó hajléktalanokon segítenek majd Új autóval gyorsabb az ellátás GYÖNGYÖS Új járművel erősöd­tek az utcai szociális munka feltételei Gyöngyösön. A gép­kocsit az önkormányzat az Emberi Erőforrások Miniszte­re által kiírt, sikeres pályáza­ton elnyert négymillió forin­tos támogatással szerezte be. A vadonatúj Daciát Hiesz György polgármester adta át Őszi Benjáminnak, a Menház Úti Hajléktalanok Gondozó­háza vezetőjének. Az autót a Kistérségi Humán Szolgálta­tó Központ keretében ellátott utcai szociális munka vég­zéséhez biztosítja az önkor­mányzat. A szolgáltatás na­ponta végzett feladatokat je­lent a pályázatban vállalt 14- 22 óra között, továbbá állam­­polgári, vagy a jelzőrendszer bármely tagjától érkező jelzés esetén 8-14 óra között is biz­tosítják az ellátást a Hajlékta­lanok Gondozóházának szak­emberei. Jelzést a (70) 881 05 40 telefonszámon lehet meg­tenni. Az új gépjármű egyebek kö­zött lehetővé teszi az utcán tar­tózkodó hajléktalanok megke­resését, gyors elérését. Kü­lönös jelentősége van ennek a közelgő krízisidőszakban, melyre már a hideg idő beállta előtt elkezdték a felkészülést a gondozóházban. J. M. Hiesz György (balra) Őszi Benjáminnak nyújtja az autó kulcsát Fotó: Cz. T. Játszópark, bölcsőde épülhet a községben NAGYFÜGED Ha sikeres elbírá­lást kap a nagyfügedi önkor­mányzat által nemrég beadott pályázat, jövőre megújult ját­szópark épülhet az óvoda ud­varán. A Magyar Falu Prog­ram segítségével négy és fél millió forintból új kéttornyú csúszdás vár, egy homokozó, egy lépegető egyensúlyozó, asztal-pad garnitúra és egy négyüléses libikóka teheti majd korszerűvé az intéz­mény eszközparkját. A biz­tonságosabb körülmények, és a gyerekek testi épségének megóvása érdekében gumi­borítást is kapna az új udvari játszótér. A pályázat elbírálá­sa ősszel várható, eredményes szereplés esetén a beruházás jövőre valósulhat meg. A településen élők igényei alapján Nagyfügeden is sze­retnék bevezetni a bölcsődei szolgáltatást. Ennek' megva­lósításához pályázati támoga­tásra számítanak, az ehhez szükséges előkészületek el­kezdődtek, a benyújtandó do­kumentumokat még ősszel el­készítik. A szakemberek már felmérték a területet, ahol az új intézmény megépülhetne. A kezdeményezéssel a kis­gyermekes édesanyák mun­kába állását is támogatná az önkormányzat. J. M. Másfajta értékteremtés szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents