Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-03 / 204. szám
2019. SZEPTEMBER 3., KEDD SPORT 15 Hiánytalanul készül a válogatott a Szlovákia elleni selejtezőre Játékban az alapemberek A Wales elleni mérkőzés után így örült a válogatott. A kezükben van a sorsuk Fotó: Szabó Miklós A hét végén nem dőlt ki senki sem, Nagy Ádám sérülése is szépen gyógyul, s válogatott játékosaink többnyire jó élményekkel töltekezve érkeztek meg Telkibe. In médiás rés az iménti felvezetés, de gyorsan rá kell hangolódni az ősz meccsére: jövő hétfőn fogadjuk Európa-bajnoki selejtezőn Szlovákiát. Előtte csütörtökön Montenegróban játszik Marco Rossi csapata, reméljük, nemcsak barátságos, hanem egyben - bunyós szakzsargonnal - felhozó jelleggel. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Ferencváros BL-, illetve El-selejtezőbeli szereplése, valamint az NB I-es fordulók után hirtelen át kell állítani a váltót: minden tekintet a válogatottra szegeződik. Szerencsésnek mondható a sorsolásunk, hiszen e héten nincs tétmeccsünk, így a válogatott szinte egy teljes hetet készülhet a szlovákok ellen, ami a mai labdarúgásban ritkaság. A játékosok többsége már vasárnap befutott Telkibe, s tegnap mindenki ott volt az edzőtáborban. Kalmár Zsoltot leszámítva, de ez már nem újdonság, augusztus közepén eldőlt, vele nem számolhat Marco Rossi. Jó hír, hogy más nem sérült meg, és Nagy Ádám rehabilitációja is jól halad, hétfőn remélhetőleg ő is ott lehet a pályán. A játékosok többsége annak a kapitányi elvárásnak is megfelel, hogy játsszon a klubjában. A mögöttünk hagyott hét vége alapján egyedül Kleinheisler lóg ki a sorból, még az Osijek meccskeretébe sem került be. A légiósok közül Gulácsi Péter, Bese Barnabás, Willi Orbán, Kádár Tamás, Korhűt Mihály, Nagy Dóminik, Szoboszlai Dominik, Holender Filip és Dzsudzsák Balázs is alapember a csapatában. Szalai Ádám ugyan nem lehet boldog a mainzi bemutatkozása után (6-1-es vereség a Bayerntől), de legalább játszott, miként a Bundesliga harmadik fordulójában végre Sallai Roland is szerephez jutott a Freiburgban.- Végigcsináltam a nyári felkészülést, a sérülésem már a múlté, jó állapotban vagyok, az a célom, hogy visszaszerezzem a helyem a Freiburgban. Azerbajdzsán és Wales ellen kimaradtam a keretből, de hát a döntés a kapitányt igazolta. Azóta is folyamatosan kapcsolatban vagyunk, örülök, hogy ismét számít rám, amit, ha lehetőséget kapok, jó játékkal szeretnék meghálálni - mondta Sallai tegnap Telkiben. A legmozgalmasabban talán Nagy Dominik napjai teltek a múlt héten. A Legia Warszawa a Rangerssel szemben 1-0-ra alulmaradt az Európa-liga rájátszásában, ami után a lengyel sajtó arról cikkezett, a klub - az így kiesett bevételt pótlandó - eladhatja a magyar támadót, s a Fehérvár FC lehet a vevő. Nos, az üzlet nem jött létre, Nagy Dominik vasárnap kezdőként vette ki a részét a Raków feletti 3-1-es győzelemből. Tegnap még Varga Roland osztotta meg a gondolatait az újságírókkal. Kérdésünkre, amikor nem játszott a Ferencvárosban a BL-meccseken, gondolt-e arra, hogy ez a válogatottságába is kerülhet, így felelt:- Nyilván megfordult a fejemben, de szerencsére az elmúlt egy hétben változott a helyzet. Játszottam mindkét bajnokin és a Suduva ellen is az Európa-ligában. A szlovákok elleni Eb-selejtezőre rátérve így folytatta:- Rosszul kezdtük a sorozatot Nagyszombatban, de aztán a horvátok ellen bebizonyítottuk, hogy nálunk magasabban jegyzett csapatot is képesek vagyunk legyőzni. A kezünkben van a sorsunk, ez a lényeg. Végszónak is megtenné, de az még odébb van. Addig nem csak a mieinkre, a szlovákokra is vár még egy feladat. Nehezebb, fontosabb, mint Dzsudzsákék montenegrói fellépése: ők már pénteken is sorsdöntő meccset vívnak Horvátországgal. Jan de Brandt kapitány szerint a helyén van a női röplabda-válogatott Az álom nem valósult meg az Eb-n RÖPLABDA Jan de Brandt szövetségi kapitány szerint reális, hogy a női röplabda-válogatott nem jutott a tizenhat közé az Európa-bajnokságon, és visszanézve sem változtatna semmit a felkészülésen.- Ahogyan leültünk, arról beszélt, az elmúlt évek legkönynyebb felkészülésén vannak túl. Akkor miért nem jutott tovább a csoportkörből a válogatott?- A könnyű felkészülést arra értem, hogy a korábbi években akadt probléma a körülményekkel, ellátással, most viszont mindenünk megvolt, statisztikussal, fizioterapeutával, sportpszichológussal - válaszolta Jan De Brandt, a magyar női röplabda-válogatott szövetségi kapitánya, aid a csoportban ötödik helyen végzett csapatával a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon, nem jutottak be a nyolcaddöntőbe.- A négy hónap alatt igazi családdá értünk, egy célért küzdöttünk: hogy részt vegyünk az Eb-n, amire senkit sem kellett motiválni.- Akkor miért nem sikerült a tizenhat közé kerülni?- Nem voltak könnyű ellenfeleink, és amikor elérkeztünk húsz, huszonhét, huszonhárom ponthoz, nem tudtuk befejezni a játszmát. Egyszerűen jobbak voltak a riválisok.- Mindegyik? Románia is?- Az adott napon igen. Nem lehet elvárni, hogy a fiatalok HUNSARY VOUV8AU De Brandt (balra) szerint újra fel kell építeni a csapatot Fotó: MW minden meccsen ugyanolyan szinten teljesítsenek, ráadásul a nálunk erősebb csapatok ellen folyamatosan a legjobb formánk kellett volna. Mindig nézem a melegítést, hogy lássam, hogyan támadnak a lányaim és az ellenfél. Miként győzöl, ha a rivális kétszer olyan erősen és magasan üt? A háló felett nem lehetett megnyerni a meccset, a háló alatt kellett volna jó nyitá-Még egyeztetni kell Jan De Brandtnak szeptember végéig van élő szerződése, egyelőre korai véleményt nyilvánítani, a kapitány, illetve a Magyar Röplabdaszövetség részéről Ludvig Zsolt főtitkár is elmondta, egyeztetsokkal, fogadással és jól szervezett blokkvédelemmel.- Játékosa, Sándor Renáta mondta a románok elleni meccs után, hogy szerinte hiányzott belőlük a tűz.- Ugyan már! Különben is, ha sorozatban háromszornégyszer blokkolnak, és nem tudsz pontot szerezni, jönnek a hibák, akkor nehéz lobognia a jovorol ni kell a jövőről. De Brandt arról beszélt, hogy az edzőképzésért felelő szakmai vezetőként a következő idényben is Magyarországon dolgozik, ám elvileg erről még nincs aláírt szerződés. a tűznek. A lányok a horvátok elleni harmadik szettben már szabadabbnak érezték magukat, amikor már tudtuk, nincs esély a továbbjutásra.- Túl görcsössé tette őket a hazai pálya?- Lehetséges, de ezt tőlük kell megkérdezni. A helyzet az, hogy hiányoznak a magas szinten lévő játékosok.- Akkor miért beszéltünk arról a rajt előtt, hogy mindenáron nyolcaddöntőbe kell jutni?- Hazai pályán ki kellett tűzni a célt, ám megmutatkozott Horváth Dóra vagy Dobi Edina hiánya, Szakmáry Grétát leszámítva senki sem mutatott olyan erőt, mint Horváth, ráadásul fizikai paraméterekben alulmaradtunk a többiekkel szemben.- Ezek szerint nem volt reális cél a tizenhat közé kerülés?- Ez volt az álmunk, de az álmok nem mindig valósulnak meg. Azt viszont láttuk, hogy az azeriek elleni egy szettet leszámítva versenyben voltunk a legjobbakkal, nem fújtak le minket a pályáról; a hollandok pedig más szintet képviselnek. Túl sok könnyű pontot adtunk a hibáinkkal az ellenfeleknek. Ha megnézzük a kezdőcsapatot, többen visszafogott idényt zártak a klubjukban, kevesebbet játszottak - nekünk viszont ők a legjobbjaink. Ki kellett tűzni a célt, hiszen ki jött volna ki a meccsekre, ha azt hallják, hogy esélyünk sincs továbbjutni. Egyébként talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor elkezdtem itt a munkát, néhány száz néző előtt játszottunk, most pedig három-négyezren jöttek el.- Semmit sem csinálna másként? Például kevesebb felkészülési meccs, kevesebb rotáció, vagy ha már így döntött, nagyobb bizalom a cseréiben?- Egyáltalán nem változtatnék, mert jó volt a felkészülünk, nem volt gond. El kell fogadni, ez a helyünk.- Az, hogy a legjobb tizenhat közé sem jutunk?- Ez a realitás. Nézze meg azokat a csapatokat, amelyek szintén nem jutottak tovább, nem lenne egyszerű dolgunk a franciák vagy a finnek ellen sem.- De hiszen a franciákat az Európa-ligában oda-vissza legyőztük!- Az más francia csapat volt, még akkor is, ha mi sem a maximumon pörögtünk.- Mit hozhat a jövő?- Sándor Renáta és Liliom Rita is visszavonul, és Inneh- Varga Elizabetet leszámítva szinte nincs olyan a fiatalok között, aki nemzetközi szinten megállná a helyét egy év múlva. Körül kell nézni a tizennégy-tizenhat évesek között, és fel kell építeni a válogatottat, de annak nem lesz azonnal eredménye. Roska Emese Boglárka JEGYZET Tisztítótűz Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu A vasárnap a Ferencváros ellen nyolcvanöt percen át emberelőnyben is szinte folyamatosan alibiző, csak a hajrában egyszer-egyszer nekilóduló Diósgyőrt nézve az egyes játékosok, valamint az egész csapat kapcsán azon tűnődtem: ha valaki ennyire nem is akar, nem is szeret futballozni, miért nem keres valami más elfoglaltságot? Miért gyötri saját magát, a társait és a szurkolóit? A hívek is hasonlóképpen vélekedhetnek múlt heti kiáltványuk alapján: „A vezetőség azt mondta, stabil csapat leszünk, a kiesés miatt nem kell aggódnunk. A negyedik évad kezdődik már így. Három szezont húztunk le, jártunk meccsre, szurkoltunk. Úgy gondoljuk, ez negyedjére nem fér bele. A diósgyőri szervezett szurkolói csoportok határozatlan időre felfüggesztenek minden lelátói tevékenységet.” Általában szereptévesztésnek tartom az efféle fontoskodó kommunikációt, hiszen ha a drukker egyszerűen csak otthon marad, az érintettek külön értesítés nélkül is észlelik, hogy üresen kong a tribün. Ezúttal azonban hajlok rá, hogy kivételt tegyek. A diósgyőri ugyanis az ország egyik leglelkesebb, legkitartóbb tábora, rendre azt is elviselte, hogy a csapat egyre satnyább szalmaszálakba kapaszkodva - menetrendszerűen a tizedik helyre érkezve, utolsó megmenekülőként - maradt csak bent az NB I-ben. A koreográfia ilyenkor mindig ugyanaz volt: felszabadult sóhaj, szilaj vagy csendes ünneplés, és az ígéret, hogy jövőre másképp lesz. Aztán dehogy lett másképp. A Diósgyőr most is sereghajtó, három vereséggel a háta mögött érkezett a Ferencvároshoz. No meg mérhetetlen együttérzéssel és megértéssel a szimpatizánsai iránt. Fernando Fernández vezetőedző például már-már vezekelve mondta: „Nagyon fognak hiányozni. Hétről hétre magasabb szinten teljesítettek, mint mi a pályán. Rendkívül fontos, hogy visszatérjenek, de erre csak egy recept van: jobb eredményeket kell elérni, nyerni, jól teljesíteni.” Elméletben tehát megvan a megoldás. Erre jött a gyakorlatban az újabb minősíthetetlen produkció. Az Isael kiállítása miatt a 7. perctől emberelőnyben - nem futballozó, még kevésbé játszó -, mondjuk, tébláboló Diósgyőr az 59. percben veszélyeztette először a Fradi kapuját. Még szerencse, hogy külföldi az edző, aki így is képes mosolyogni; egy régi, helyi bálvány meccsenként kapna szívinfarktust vagy idegösszeomlást. Szomorúan írom, érdemi változást itt talán már csak a tisztítótűz hozna. Amit hívhatunk kiesésnek is.
