Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
IV. VADÁSZÍJÁSZ NAP 2019. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT A terepíjászok háromdimenziós térbeli célokra, habszivacs „vadra” lőnek Nagy Barna nemzetközi vadászíjász-oktatót arra kértük: mutassa be a hazánkban is mind népszerűbb háromdimenziós íjászatot abból az alkalomból, hogy Szilvásváradon versengtek a sportág rajongói. Az oktató szerint a 3D íjászat méltán tarthat számot érdeklődésre, s nem csak a vadászok és vadászíjászok körében. Sike Sándor szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu Az íjászat és a vadászíjászat térhódítása egyre nagyobb világszerte, így hazánkban is. Utóbbi sikerének egyértelmű növekedése talán annak köszönhető, hogy a laikus közönség számára elfogadottabb a vadászat ősi módja a benne rejlő fair play miatt. Ebben az esetben ugyanis olyan távolságról kell a vadat becserkészni vagy annak közelében megbújva várni, mint ahonnan a nagyragadozók utolsó hajrájukat teszik meg a zsákmány elejtésének reményében. Sokszor ráadásul sikertelenül, ez bizony a vadászíjászokra is igaz. A becslések szerint is legalább tízszer annyi időbe kerül íjjal vadat elejteni, mint a puskával történő vadászat esetén. Mi is az a 3D? A terepíjászat ezen különleges ága onnan kapta a nevét, hogy háromdimenziós, azaz térbeli célokra, kemény habszivacshoz hasonló anyagból készült életnagyságú állatalakokra kell a lövéseket leadni. A sportág a népszerűségét köszönheti annak, hogy komoly fizikai és szellemi, illetve mentális felkészültséget követel. A versenyeken használt 50- 70 font húzóerejű, megközelítően 22-32 kilogrammos íjak megfeszítése sem könnyű, nem beszélve az ezzel párosuló összpontosításról. Az íj ugyanis nem puska, sokkal nehezebb vele bánni, mint bármelyik lőfegyverrel, jóval több gyakorlást igényel. Itt az emberé, nem pedig a technikáé a főszerep. A 3D íjászat alaposan próbára tette a versenyzőket a Szalajka-völgyben is szombaton FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON A vadászat imitációja A 3D íjászverseny legfontosabb szabályai között rögzítettek a felszerelés, illetve a versenykategóriák. Külön csoportot képeznek az erőpróba során a tradicioná•lis íjászok, a reflexíjászok, akik lőhetnek irányzókkal és irányzók nélkül is, illetve a csigás íjat használók. Utóbbiak több csoportot is képeznek: vannak, akik irányzók néLkül, akik irányzókkal és vannak, akik minden lehetséges, a lövés pontosságát elősegítő eszközzel felszerelt íjjal lőnek. Minden kategória képviselői arra törekszenek, hogy a nyiluk minél kisebb eséssel érje el a célt, így csökkentve a hibázás esélyét. A lövéseket egy, a versenyrendezőség által kihelyezett színes karótól kell leadni úgy, hogy valamelyik testrészével érintenie kell azt a versenyzőnek. A piros karó a csigás íjjal lövőké, kék a reflex és tradicionális íjászoké... Nehéz lenne itt most minden előírást felsorolni, de egy bizonyos: komoly technikai szempontoknak kell megfelelnie az egyes kategóriákban versenyzők íjainak. Gyakran szűk állású fatörzsek mögül, meredek partokról, bokrok alól fél térdre ereszkedve adja le lövését az íjász - imitálandó a vadászati helyzeteket. Ugyanakkor ez nem vadászat tényleg csak utánzás, azaz olyan, mintha vadat vennének célba. Az állat alakú céltáblákon különböző célzónák vannak, amiket már pár méteres távolságból is csak távcsővel lehet látni. A legkisebb állatalakokon, mint a mormota, róka vagy a borz, a 11 pontot érő, úgynevezett halálos zóna közepe 3,5 centiméter nagyság körüli, a 10 pontot érő pedig az e területet közvetlenül körbeölelő zóna. A nagyobb alakoknál, mint a grizzly vagy a bölény körülbelül 4 coll, azaz 11 centiméter,illetve 6x12 coll ugyanez a terület. Ez persze csakis optimális esetben jelent ekkora felületet, ami a versenyek során nem jellemző, hiszen ez a sportág a vadászatot próbálja meg utánozni, ott pedig, ahogy ezt a gyakorlottak nagyon jól tudják, nem minden megy zökkenőmentesen. Tehát ritkán-van éppen derékszögben a vad, illetve ebben az esetben a célállat. A távolságbecslés tudományát sem egyszerű elsajátítani, de azért nem lehetetlen, főleg, ha van egy lézeres távmérőnk, amellyel gyakorolhatunk. Nem mindegy ugyanis tudni vagy sejteni, hogy milyen messze van a cél. Ehhez jönnek még az előbb említett, terep adta kihívások: világosból sötétbe vagy sötétből világosba, esetleg le vagy felfelé kell lőni. Ezekben az esetekben számolni kell a „lövedék” parabolikus pályájának változásaival, azaz az esésével is, ez pedig külön tudományt jelent. Szilvásváradi íjásznap SSLVÁSVÁRAD A Szalajkavölgyben rendezték meg szeptember 7-én a Szilvásváradi íjásznapot. A rendezvény részeként egy úgynevezett háromdimenziós versenyt szervezett a Tüzes íjász Bt. Ezen a megmérettetésen a résztvevők abszolút vadászathoz hasonló körülmények között tehettek lövéseket az erdőben, 1500 méteres pályán kihelyezett, húsz élethű művadra. Az állatokon a találati zónákat jelölések mutatták. Az íjászok három fő kategóriában indultak: csigás, reflex és hagyományőrző íjjal. Természetesen különböző távolságról lőttek minden kategóriában, s ezeket különböző színű karóval jelezték. Célonként két darab nyílveszszőt lőhettek ki a versenyzők, s ezek találati összege adta a végeredményt. Minden kategóriában a három legtöbb pontszámot elért versenyzőt díjazták. Serleg, érem és oklevél volt a legjobban lövők jutalma. A legnépesebb: vadászkategóriában egy gímszarvas bika kilövése volt a fődíj, míg egy muflon jerke és egy őzsuta kilövését nyerte a második és harmadik helyezett. Versenyzők a szilvásváradi megmérettetésen FOTÓ: BEKÜLDÖTT
