Heves Megyei Hírlap, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-10 / 210. szám

2019. SZEPTEMBER 10., KEDD SPORT 15 Nadal nyerte a US Opent, egyre közelebb Federer GS-rekordja Maratoni csatában dőlt el Rafael Nadalnak egy menet közben nagyon nehézzé váló döntőt sikerült megnyernie Fotó: AFP Danyiil Medvegyev óriási csatára késztette a US Open férfi egyes döntőjé­ben Rafael Nadalt, az orosz meglepetésember a sza­kadék széléről visszatán­colt, kétszettes hátrány­ból kiegyenlített, a dön­tő játszmában is hősiesen küzdött, végül maratoni, ötszettes csata végén ka­pott ki a sportág legendájá­tól. Nadal már csak egy győ­zelemre van Roger Federer Grand Slam-rekordjától. A legyőzött kitüntetett fi­gyelmet érdemel, a 23 éves Medvegyev mindenkit meg­lepett. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu TENISZ „Lenyűgöző éve van Medvegyevnek. Nagyon nagy jövő áll előtte. Képes Grand Slam-tornát nyerni, akár töb­bet is” - dicsérte orosz ellen­felét a US Open férfi egyes baj­noka, Rafael Nadal, miután a magyar idő szerint vasárnap este kezdődő drámai mérkő­zésen 7:5, 6:3, 5:7, 4:6, 6:4-re legyőzte Danyiil Medvegye­­vet. A mallorcai harcos ne­gyedszer nyerte meg az ame­rikai nyílt teniszbajnokságot, de ilyen komoly ellenállást ko­rábban senki sem tanúsított ellene New Yorkban, mint a 23 éves orosz. Pedig nem így indult a döntő: Nadal viszony­lag gyorsan behúzta az első két szettet, a harmadikban brékelőnybe került, minden adva volt ahhoz, hogy gyor­san befejezze a mérkőzést. A Marat Szafin 2005-ös auszt­ráliai diadala óta első orosz GS-döntős Medvegyev viszont nem így gondolta. Ki tudja, honnan merítette az erőtar­talékait, emelni tudott a játé­ka színvonalán, előbb szépí­tett, majd a folytatásban ki is egyenlítette a szettarányt. Legutóbb 2004-ben fordult elő, hogy valaki egy Grand Slam-fináléban 2-0-ról kikap­jon: tizenöt éve Gaston Gaudio fordított a szintén argentin Guillermo Coria ellen a Ro­land Garroson. Medvegyev el­len szólt az is, hogy még so­sem nyert ötjátszmás mérkő­zést, és Nadal csak egyszer - 15 éve - vesztett meccset 2-0- ról. Idén sem kapott ki: elhú­zott 5:2-re, az orosz még visz­­szakapaszkodott, de az egyen­lítésre nem volt esélye, 4 óra 51 perc játék után adta meg magát. A tegnap kiadott leg­frissebb világranglistán már a negyedik helyen jegyzik, Rafael Nadal maradt a máso­dik a rangsorban. (Fucsovics Márton egy helyet rontva a 65. helyen áll.) A 33 éves spanyol tenisze­ző 2010, 2013 és 2017 után negyedszer nyerte meg a US Opent, begyűjtötte a 19. Grand Slam-trófeáját - már csak a húsz győzelemmel álló rekorder Federer van előtte és pályafutása 84. tornagyő­zelme mellé 3,85 millió dol­lárt (1,1 milliárd forint) ka­pott. „A győzelmem értékét az is növeli, hogy egy menet köz­ben számomra nagyon nehéz­zé váló döntőt sikerült meg­nyernem" - mondta a bajnok, majd Federer kézzelfogha-, tó közelségben levő rekordja kapcsán elmélkedett. „Azért teniszezek, mert imádok teni­szezni. Nem gondolok csak a Grand Slamekre, mert a tenisz több, mint a Grand Slamek. Képtelenség egész nap azzal foglalkozni, hogy kinek van több és kinek van kevesebb trófeája, mert frusztrálttá tesz. Amit eddig elértem kar­rierem során, már így is több annál, amit valaha reméltem, amiről valaha álmodtam Sok minden másra is oda kell fi­gyelnem. Természetesen egy olyan győzelem, mint a mai, nagyon boldoggá tesz" - nyi­latkozta Nadal. „Tudtam, hogy a szívemet is ott kell hagynom a pályán. Szerintem ezt értékelték a né­zők” - utalt Medvegyev arra, hogy elnyerte a New York-i közönség rokonszenvét. Úgy tűnik, nem Cicipasz, Zverev, Thiem vagy Kyrgios lehet a legfenyegetőbb veszély a Djokovics, Nadal, Federer triumvirátusra, hanem a 23 éves moszkvai fiatalember. Albert herceg képben van a magyar futball múltjáról és jelenéről is Kihívásként tekintett a versenyekre Albert herceget mindig érdekelték az összetett sportok Fotó: IVIW ÖTTUSA A Budapesten rende­zett vb egyik díszvendége II. Albert monacói herceg volt, aki sok pozíciója egyikeként a Nemzetközi Öttusaszövetség tiszteletbeli elnöke. Az ural­kodó szűk körű sajtóbeszélge­tésén kedélyesen társalgott a média képviselőivel.- Valóságos kavalkád volt a Kincsem Parkban rendezett öt­tusa-világbajnokság: élvezte?- Nagyszerű a helyszín, még akkor is, ha a lóverseny­pályáról áthallatszik a kom­mentár! Vicces, hogy odaát harsog a hangosbemondó, mi­közben mi a túloldalon az öt­tusaversenyeket követnénk, de kiváló a környezet, megfe­lelő a különböző diszciplínák­nak, és hatalmas a lelátó is a nézőknek.- Elégedett a nézőszámmal?- Igen. Noha az eső nem tett jót szombaton, a vasárna­pi zárásra ismét megtelt a kör­nyék. Nagyon jó látni, meny­nyire kedvelik itt ezt a sport­ágat, és hogy milyen elevenek a nézők, még szombaton, a rossz idő ellenére is nagysze­rű volt a hangulat! Nekem pe­dig megtiszteltetés, hogy is­mét visszatérhettem Buda­pestre.- Tetszett a szervezés, az új formula, hogy egy székből kö­vethető a verseny?- Az embereket érdekli az újfajta öttusa. Annak idején nagy változás volt, hogy egy­napos lett, aztán jött a laser run, most pedig, hogy min­den egy helyen legyen. Más lett az öttusa ritmusa is, és ha­bár mindig időbe telik hozzá­szokni valami újhoz, a sporto­lók mostanra nemcsak alkal­mazkodtak, hanem kedvelik is ezt a formulát. Egyébként kevés olyan sport van, amely annyit és akkorát változtatott volna annak érdekében, hogy jobbá váljon, mint az öttusa. Rendkívül innovatív megol­dás, hogy a lövészettel össze­vonták a futást - főleg hogy lé­zerfegyverekkel lőnek. E vál­toztatásoktól könnyebben fo­gyaszthatóvá vált a sportág azoknak is, akik nem öttusa­tudorok.- Felséged több sportágat is kipróbált, bobosként ötszörös téli olimpikon. Miként emlék­szik vissza a profi karrierjére?- Meleg szívvel. Kihívás­ként tekintettem a versenyek­re, főleg hogy mediterrán ál­lamból származóként űztem téli sportot, még ha az Alpok nincs is messze tőlünk. Lo­­gisztikailag viszont nem egy­szerű teljes csapatot utaztatni az Alpokba, Kanadába vagy bárhova a világon. Azonban nagyszerű élmény volt, és ma nem lennék az, aki vagyok, ha nem versenyeztem volna a le­hető legmagasabb szinten.- Van kedvenc sportága?- Az öttusa, hiszen itt va­gyunk! Amúgy nehéz a vá­lasztás, mert gyerekkorom­ban például rengeteget fociz­tam, aztán sok egyebet is űz­tem - persze eltérő színvona­lon... -, de mindig izgattak az összetett sportok: mondjuk, ha meglett volna hozzá a te­hetségem, kipróbáltam volna magam tízpróbában. Az öt­tusa is ezért izgatott mindig, mert sok és sokféle képesség szükségeltetik hozzá. Később beleszerettem a sebességbe is, és szinte belebotlottam a bob­ba, amikor egyszer síelni vol­tunk és meghívtak egy pró­bacsúszásra. Szóval, egyet­len kedvenc sportágat nem tudnék mondani, egyszerűen imádom a sportokat, az olim­piát - egy curlingmeccset is hatalmas élvezettel tudok vé­gignézni, számomra nagyon érdekes, még akkor is, ha so­sem műveltem.- Mit szól a monacói Charles Leclerc felemelkedéséhez a Formula-l-ben?- Nagyon tehetséges fiatal, aki máris bizonyított. Realis­ta fiú, és kiemelkedően értel­mes, objektiven tudja értékel­ni a teljesítményét. Az idény első felében kicsit balszeren­csés volt, és néha a Ferrari ve­zetőségi döntései sem segítet­ték, de az nyilvánvaló, hogy számolni kell vele nemcsak az idén, hanem a karrierje so­rán: egyszer világbajnok lesz!- Felséged is focizott, az Fl-es pilóták is szoktak, úgyhogy adja magát a kérdés: mi a vé­lemény e a magyar labdarúgás történelméről és jelenéről?- Nyilvánvalóan hatalmas a tradíciója Magyarorszá­gon, az Aranycsapatról, Pus­kás Ferencről mindenki tud, és aki komolyan érdeklődik a labdarúgás iránt, annak kell is tudnia. Persze a közelmúlt­ban nem voltak olyan jók az eredmények, viszont az új ve­zetőséggel, a szponzorokkal, az infrastruktúra javulásával és az új stadionnal, a Puskás Arénával a reményeim sze­rint ismét sikeresek lesznek. Szűcs András/NS JEGYZET Már más ez az öttusa Fábik Tibor jegyzet@mediaworks. h u „Ma már csak tisztes távol­ságból szemlélem, nem tu­dom, mi az a laser run, meg a bónuszvívás, ez már nem az én öttusám” - jegyezte meg a sportág valaha volt legnagyobbja, Balczó And­rás a múlt heti budapesti vi­lágbajnokság előtt a Nemzeti Sportban a vele készített ri­portban. Bizony, nagy utat járt be az öttusa, amely a modern kori olimpiák megálmodó­jának, Pierre de Couber­­tinnek a találmánya, és az 1912-es, stockholmi olimpi­án debütált. A báró úgy gon­dolta, hogy a játékok műso­rán szükség van egy olyan sportágra, amelyben a ver­senyzőknek ötvözniük kell az erőt, az állóképességet és a technikai tudást. Az öttu­sát a „hírvivő legendája” ih­lette. Eszerint a futár, aki­nek üzenetet kellett eljut­tatnia az ellenséges vonala­kon keresztül, előbb lóháton vágtatva karddal és pisztol­lyal küzdi át magát a harc­mezőn, majd miután a lovát kilövik alóla, úszva és futva halad tovább, hogy teljesítse a küldetését. Ám aligha van még egy sportág, amelyben annyit változtak a szabályok, mint az öttusában. A lovaglás pél­dául kezdetben ötezer méte­res tereplovaglás volt rögzí­tett akadályokkal, innen ju­tottunk el a mesterségesen kialakított, 350-450 méteres pályához és a verhető akadá­lyokhoz. A versenyzők 1993- ig robbanófegyverrel lőttek 25 méterről forgótáblákra, ezután áttértek a légpisztoly­ra és a körös táblákra. 1996- ban egynapossá tették az öt­tusaversenyeket, 2009-ben pedig a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) guatema­­lai kongresszusán a küldöt­tek kétharmados többséggel elfogadták a végrehajtó bi­zottság javaslatát, miszerint összevonják a futást és a lö­vészetet. A londoni olimpián pedig már lézerpisztollyal lőttek 10 méterről, így szüle­tett meg a laser run. Az utóbbi két és fél évti­zed változásait az UIPM el­nöki székében 1993 óta ülő Klaus Schormann vezényel­te le. A 73 éves német sport­vezető maga mellett tudhatja Albert monacói herceget is (ő az UIPM tiszteletbeli el­nöke) és ifjabb Juan Anto­nio Samaranchot (a korábbi NOB-elnök fia a szövetség első alelnöke), a hét végén együtt parádéztak a Kincsem Parkban. A göttingeni tanár­ember afféle hályogkovács­ként görcsösen próbál meg­felelni a mai idők kihívásai­nak, a média számára elad­hatóvá tenni a sportágat; tu­dathasadásos állapot, hogy a „reformjaival” magát az öt­tusát áldozza fel. így aügha­­nem már nincs messze az a nap, amikor Balczó vagy Martinekék, Vörös Zsuzsan­na nagy győzelmein nosztal­giázva elmorzsolunk majd néhány könnycseppet egy hajdan volt sikersportágunk végleges kimúlása miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents