Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-06 / 181. szám

2019. AUGUSZTUS 6., KEDD 12 INTERJÚ Korábban színészi álmokat is dédelgetett Felsővgros csillaga „Az elet mindig oda sodor, ahol a legjobb helyen vagyunk” Siska-Gacsály Ildikó (jobbra) átveszi az elismerésről szóló oklevelet és plakettet Fotó: Lénárt Márton EGER Példaértékű civil, kö­zösségi, művészeti tevé­kenységet végző személy kaphatja meg minden év­ben a Felsőváros Csillaga díjat. Idén Siska-Gacsály Il­dikó közösségszervező ve­hette át az elismerést, aki évek óta meghatározó sze­repet tölt be az Északi lakó­telep közösségének fejlesz­tésében. A díjazottal pályája szépségeiről s a lakótelepi munkája kihívásairól is be­szélgettünk. Süli Kinga kinga.suli@mediaworks.hu - Az ön ötlete volt a Felsőváros Csillaga díj megalapítása, nem­rég pedig önnek ítélték oda ezt az elismerést. Hogyan fogad­ta a díjat?- Nagyon megtisztelő volt már a jelölés is. Meghatódtam azon a szereteten, ami felém sugárzik a felsővárosiaktól mind a mai napig, annak elle­nére, hogy az első gyermekem születése óta kevesebbet tu­dok tenni a közösségért. Elég­gé zavarban voltam a díját­adón, mivel nem számítottam arra, hogy végül én kapom az elismerést. Nagyon erős volt a mezőny, hiszen a másik két je­lölt, Oldalné Bakó Éva pedagó­gus és dr. Román Sándor házi­orvos is egész életükben az itt élőkért dolgoztak.- A bemutatásakor kiemelték, középiskolás kora óta rendsze­resen önkénteskedik. Miért volt ez fontos az ön számára?- Középiskolásként kerül­tem az Adáshiba Színjátszó Csoportba, ahol Balogh And­rás vezetésével igazi kis csa­láddá formálódtunk. Az akko­ri megyei művelődési központ éveken át volt a második ott­honom, rengeteg időt töltöttem ott. Színjátszóként sok felké­rést kaptam konferálni, verset mondani. Különböző rendez­vényeken segédkezterrt mode­rátorként, de sokszor bevontak az előkészítésbe és a lebonyolí­tás különböző fázisaiba is. Lu­bickoltam ebben a felnőtt-tevé­kenységben. Szívesen segítet­tem ugyanakkor olyan prog­ramokon is, ahol gyerekekkel kellett foglalkozni, a mai napig az egyik kedvenc munkaterü­letem a nyári táborok szerve­zése. Soha nem éreztem meg­­terhelőnek, ha önkéntes mun­kát végeztem, inkább a lehető­séget láttam benne, hogy fon­tos lehetek, feladataim van­nak, gyakorolhatok a felnőtt­életre, még segíthetek is ezzel.- Mi vonzotta a közösségszer­vezői szakmában? Szeretem a mun­kámban, hogy sza­badon áramolhatnak a kreatív energiák- Az említett középiskolás élmények miatt választottam ezt a pályát. A közösségszerve­ző kollégák már akkor is szere­tettel vettek körül, segítettek, tanítottak, komolyan vettek. Ez nagyon mély hatást gyako­rolt rám. A színművészetis fel­vételinek is adtam halványka esélyt, de a reális és határo­zott cél az andragógia szak volt az érettségi után. Szere­tem e munkában, hogy szaba­don áramolhatnak a kreatív energiák, élvezem az ötleteim megvalósítását. Szeretem a ne­héz helyzeteket, melyeket meg kell oldani. Ez izgalmas, válto­zatos, és saját magam szervez­hetem a munkámat. A legna­gyobb pozitívuma a rengeteg szeretet, amit az ember visz­­szakap.- A színjátszás milyen szerepet töltött be az életében?- Volt időszak, amikor sem­mi másként nem tudtam el­képzelni magam. Sokáig ar­ról álmodoztam, hogy egy kis vidéki színházban dolgo­zom majd. Csodálatos, varázs­latos világ az. Most éppen ér­zem is, hogy hiányzik a szín­pad. A világot jelentő deszká­kon valahogy kitágul a tér, le­hetővé válik a lehetetlen, az le­hetsz, aki akarsz, bármit meg­tehetsz, majd, ha lement a füg­göny, újra elcsendesedsz belül­ről. Az az izgalom és a repdeső pillangók hiányoznak a gyom­romból. Az élet aztán persze mindig oda sodorja az embert, ahol a legjobb helyen van. Én a közösségépítés hivatását és a családomat választottam utá­niul. Ugyanakkor, ha lehetősé­gem lesz rá, és a lányaim mel­lett meg tudom oldani, szeret­nék majd gyermekeknek szín­játszó foglalkozásokat tartani. Korábban tartottam ilyeneket, és nagyon élveztem, fantaszti­kus a fiatalokkal foglalkozni.- A legtöbben a Felsővárosban önt a Lisziből ismerik, ami hat éve nyílt meg. Annak idején mi­lyen tervekkel kezdtek hozzá a helyi közösség építéséhez? Sokáig arról álmo- I doztam, hogy egy kis vidéki színház­ban dolgozom- Akkoriban a Felsővárost sokan alvó városrésznek tar­tották. Az elsődleges cél' az volt, hogy az ott lakók hely­ben akarják hasznosan eltölte­ni a szabadidejüket. A külön­böző korosztályokat változa­tos programokkal kellett meg­szólítani. Bevonzani azokat az embereket, akik a közösség hangadói, hogy sikeresen moz­gósíthassuk a lakókat egy-egy programra. Ez nagyon nehe­zen ment, hiszen az első lépés a kölcsönös bizalom kiépítése volt, ez pedig lassú folyamat. Bizonyítani kellett. A hosszú távú cél az volt, hogy aktív közösségi életet, jól és önálló­an működő közösségeket hív­junk életre. Fontosnak tartot­tuk, hogy a generációk közötti együttműködést segítsük.- Hogy látja, mennyit változott az említett hat év alatt a Felső­városiak közössége?- A művelődő közösségek remekül működnek, van meg­tartó erejük, a közös tevékeny­séggel a privát kapcsolatok, ba­rátságok alakulását is segítik. Ez az eredmény az önzetlen és elhivatott klubvezetők mun­káját dicséri, azokét, akik sza­badidejüket beáldozva, díjazás nélkül hétről hétre dolgoznak a helyiekért. A rendezvények résztvevőinek száma jól mu­tatja, hogy most már figyelik, keresik az EKMK program­jait a lakótelepen élők. A szí­vemnek mégis azok az esemé­nyek a legkedvesebbek, ame­lyek alulról jövő kezdeménye­zésként valósulnak meg.- Mi kell ahhoz, hogy valahol erős, aktív közösség jöhessen létre?- Meg kell találni a megfe­lelő vezetőt, aki olyan szemé­lyiség kell legyen, akire hall­gatnak, aki motivál, jól keze­li az embereket. A közös te­vékenység szeretete és a kitű­zött, együtt elért célok erősítik a csoportot. Fontos, hogy lehe­tőséget teremtsünk az új ha­gyományok születésére, a kö­zös ünnepekre, s a mindenna­pokban jól kezeljük a konflik­tushelyzeteket. Ezek egy kis közösség erősítői. Ha a lakó­telepet nézzük mint közössé­get, sokkal nehezebb a hely­zet, hiszen rendkívül hetero­gén. Olyan sosem lesz, hogy mindenki tetszését maradék­talanul elnyerjük, de meg kell próbálni. Az sokat segít, ha le­hetőséget teremtünk minden­kinek arra, hogy megvalósít­hassa ötleteit, a közösség érde­kében vállaljon fontos felada­tot, így a magáénak érezze az adott célt, tevékenységet. Jelenleg a gyerme­keim állítanak új kihívások elé nap mint nap- Milyen főbb tervei vannak?- Jelenleg a gyermekeim ál­lítanak új kihívások elé nap mint nap. A nagyobbik lányom két és fél éves, a kicsi most lesz egy hónapos. Amint újra köny­­nyebben ki tudunk mozdulni, szeretném folytatni az eddigi tevékenységeimet. Ha lehető­ségem adódik, szívesen tarta­nék újra gyerekeknek foglal­kozásokat, és civil programo­kat szerveznék. Nagyobb ál­mok, tervek is akadnak, de azt hiszem, azok pár évig még vá­ratnak magukra. A közösség­­fejlesztés olyan terület, hogy nem kell munkaidőhöz kötni, a saját környezetemben is so­kat tehetek, akár pusztán pél­damutatással is. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu HIRDETÉS MAR KAPHATÓ A HÉTKÖZNAPOK ÉS ÜNNEPEK ÉTELEI CÍMŰ SZAKÁCSKÖNYVÜNK! [VJUFA hl 1 n »17h*ih*i írt-j i ■

Next

/
Thumbnails
Contents