Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-24 / 196. szám

2 szerkesztoseqi terepaszta EGY KIS BALKÁN Székelyföldiként adott, hogy eleve 10-12 órát kell utazással töltenem, amikor haza szeretnék látogatni. Vonatozni sokkal jobban szeretek (egyrészt kényelmesebb, másrészt a gyerekkoromra emlékeztet), de a busz gyorsabb és praktikusabb, ezért mostanában inkább azt vá­lasztom: este felülök, reggel meg­érkezem, s bár elég nyúzott vagyok másnap, az utazás legalább nem vesz el a családdal tölthető, értékes időből. Fontos megjegyezni, hogy Ro­mániában nincs helyi Volánbusz - privát busztársaságok működnek, amelyek saját érdekeltségüknek megfelelően indítanak különböző járatokat. Általában ugyanazzal a járattal szoktam utazni, de ha más időpontban szeretnék indul­ni, esetleg kitérőt kell tennem, más busztársaságok szolgáltatásait is viszonylag gyakran veszem igény­be. Nagyon nehéz felkutatni őket, a buszállomásokon nem tudnak felvilágosítást nyújtani, mert sok busz nem is az állomásról, hanem az amelletti parkolóból indul, az interneten található járatinformá­ciók és telefonszámok pedig általá­ban elavultak. Ha az ember meg is találja a neki megfelelő járatot, sok nehézséggel kell szembenéznie: utasként toltam már meg kisbuszt, várakoztam a határon órákat, mert egyik utastársamnak nem voltak megfelelő papírjai, gurult már ki alólam menet közben a kerék, és fagyoskodtam mínusz 15 fokban éjjel a hegyen, egészen pirkadatig. Legutóbbi kalandomhoz viszont egyik eddigi kellemetlenség sem hasonlítható. Néhány hete épp visszafelé tar­tottam Budapestre, megszokott busztársaságom éjjeli járatával. A Kolozsvár és Bánffyhunyad közöt-Ágoston Szász Katalin ti útszakasz elég kanyargós és ve­szélyes, de buszunk szabályköve­­tően haladt rajta. Mögöttünk egy teherautó jött, szemlátomást azon igyekezve, hogy minél hamarabb megelőzzön. Néhányszor neki is futott, de a kanyarok miatt nem járt sikerrel. Amikor végül a busz elé vágott, ahelyett, hogy tova­­száguldott volna győzelmének dicsfényében, behúzta kézifékjét és az úton keresztben megállt. Buszunk tolatott volna hátrafelé, hátha ki tudná kerülni valahogy, de mögéje is behúzott egy hason­lóan hatalmas teherautó. Igazán szürreálissá akkor vált a helyzet, amikor a kamionsofőrök méter­hosszú feszítővasakkal indultak meg felénk. Buszunk végül megúszta néhány betörött lámpával, az igazi problé­ma az volt, hogy ellopták a rend­számtábláit, amelyek nélkül nem indulhattunk tovább. Azt már el sem mesélem, hogyan vártunk órá­kat a rendőrségre és milyen furcsa üzletek árán jutottunk végül át a határon, legyen elég annyi, hogy azóta is izgatottan újságolom min­denkinek: egy balkáni road movie statisztája lehettem. tarca napom volt, fürdés), fogmosás, pohár víz az éjjeliszekrényre. Arclemosóval letisz­títom az arcom, hátha maradt még rajta valami kosz, smink. Éjszakai krémet nem használok, alvás közben hagyom pihenni a bőröm. Aludni is emiatt megyek korán. Az éjfél előtti alvás szépíti az arcbőrt. Nem órákban, hanem alvásciklusokban gondolkodom, ami körülbelül kilencven perc. Öt-hat alvásciklust engedélyezek magamnak általában, pihenőnapokon hét-nyolcat. Reggel magamtól ébredek, a telefon csak biztosíték. Kinyitom a szemem, felülök, iszom pár korty vizet, ezzel indítom el a keringésem, és elhúzom a függönyt, hogy besüssön a nap, ami felébreszt. Ablakot nyitok, amíg a szoba és az ágy szellőzik, ki­megyek a fürdőszobába. A fogorvos barát­nőm szerint a reggeli fogmosás a fontosabb, ilyenkor használok fogselymet és száj­vizet is. Arcot, kezet mosok. Visszatérve C-vitamint veszek be, meg magnéziumot és D-vitamint. Becsukom az ablakot, az ágyra ülve összeírom a napi teendőket, átgondo­lom az időrendet, az időintervallumokat. Az arcomat újra arclemosóval tisztítom le. Egyrészt, mert alvás közben kerülhetett rá por, izzadság, másrészt alapszabály, hogy ez krém előtt mindig szükséges. Megvá­rom, míg az arcom megszárad, itt nem használok törülközőt, közben bevetem az ágyam, majd következik a krém. Hidratáló hatású, de sminkalapnak is kiváló. Ezután választom ki a ruhámat. A han­gulathoz, a napi feladatokhoz, a helyszí­nekhez kell passzolnia. Emellett álljon elő­nyösen, legyen az én stílusom és kényelmes is. A pizsamát levéve ellenőrzőm magam az állótükör előtt elhízás, testtartás és na­rancsbőr tekintetében. Utóbbira most na­gyon figyelek, el kell tüntetni. Ezért járok futni, iszom rengeteg vizet, igyekszem ke­rülni a szénhidrátot. Parfüm vagy dezodor jön, aztán felöltözöm és megfésülködöm. A reggelit nyugodt körülmények között szeretem elkészíteni és megenni is. Magas fehérjetartalmú ételek, sok zöldség és ke­vés, lassan felszívódó szénhidrát kerül a tányérra. A tejérzékenység miatt a fehérje elsősorban hús, tojás vagy tofu. Néha fe­hérjeport iszom, ez az egyetlen édes do­log reggel (de ebben sincs cukor), kivéve, Izer Janka hogyha pár szelet gyümölcs is kerül mellé. Kávézni nem szoktam, csak végszükség esetén. Teázni igen, hogyha van időm el­készíteni és meginni is - általában nem bögrével, hanem egy vagy fél kancsóval. Sminkelni indulás előtt marad idő. Mindeközben nem kommunikálok sen­kivel. És ezek után kezdődik az a nap, amelyi­ken rámosolygok az emberekre és hajlan­dó vagyok velük szóba állni. Nem rúghatom fel csak úgy, miattad. Hi­szen nálad nem ez a rend. Pedig én figyelek rád. Sosem túrok bele a hajadba, bármennyire is jólesne, mert tudom, nem szereted. És tudom, a ked­venc ételed a zöldbableves meg a túrós csusza, hogy a fröccsöt vörösborból készí­ted, és nem iszol paradicsomlevet, mert hazugságnak tartod a létezését. Tudom, hogy a dicséret neked nem jelent sem­mit, de ha elkészítem a délutáni kávédat, akkor a tekinteted megmelegszik, és fél­oldalasán rám mosolyogsz, miközben a kezedbe adom. Hogy az emlékdobozodba legutóbb azért nem nézhettem bele, mert már benne voltak az emlékek Madridból, valójában nem egyedül voltál ott, mint ahogy állítottad. A strandpapucs a nappa­liból sem az anyádé. Direkt hagytad ott, hogy rájöjjek, mi van, és ne neked kelljen elmondani? Ezért nem alszom nálad. Hiába tudom, hogy a vallásról csak na­gyon kevés emberrel beszélgetsz, mert válságban vagy, de velem igen, és régen tűzoltó szerettél volna lenni vagy katona. És szégyelled azt a két, épphogy összeérő anyajegyet a csuklódon, nem hiszed, de nekem tetszik. Egyébként vettem azóta új zöld nadrá­got, mert nem sikerült szépen megvarr­ni, a blúzt meg sem próbáltam, kidobtam egyből. Bár azt mondják, kár volt, bizonyí­ték lehetett volna. Remélem, te ki tudtad mosni a vért a lepedőből, komolyan, miért nem hitted el, hogy tényleg menstruálok, nálam ez nem csak kifogás, mint a többi nődnél. Mindjárt felhívlak és elmondom ezeket, csak előbb kiszállok a kádból, már egy órája fekszem benne, lassan le kell engednem a kihűlt vizet. Megtörülközöm, pizsamát hú­zok, meg fogat mosok. Addig tudsz várni. EMIATT NEM ALSZOM NÁLAD És hogyha tudom, hogy ennyire akarod, akkor mentem volna három nappal előbb vagy utána. Azt írod, nálad aludhatnék, de nem lehet. Hiszen például hat óra után már nem eszem, és előtte vacsorára is csak gyü­mölcsöt, zöldséget. Hét-nyolc felé alvás­hoz készülődöm. Zuhanyozás (ha rossz Who you are II. (gumi, 174 * 80 * 120 cm, 2018) K^TG kArpAt-medencei tehetsEggonooző nonprofit kft. ■■aaiHaan aaaaaaaaaB aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő, Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca) • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegnkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2019. augusztus Gumi által torz (gumi, 114 « 100 * 82 cm, 2017]

Next

/
Thumbnails
Contents