Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-06 / 155. szám
www.eger.egyhimnegye.hu inio@eger.egyhazmegye.hu EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JÚLIUS ÜZENETE „Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!” (Jób 10,12) A pápa Erdélyben A csíksomlyói zarándoklat Erdély öröksége, a párbeszéd, az egység és a testvériség jele, és tiszteletben tartja a román és a magyar vallási szokásokat is - mondta Ferenc pápa június 1-jén, szombaton homíliájában a Csíksomlyón százezer hívő előtt bemutatott szentmiséjén, amelyen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai is jelen voltak. A pápa szentbeszédében arra szólította a híveket: ne feledjék, s ne tagadják a múlt összetett és szomorú eseményeit, de ez nem gördíthet akadályt a testvéri együttélés elé. „Isten iránti örömmel és hálával vagyok jelen ezen a történelmi értékekben és hitben gazdag, kedves Máriakegyhelyen” - hangoztatta Ferenc pápa olasz nyelven mondott szentbeszédében, amely román és magyar nyelvű fordításban is elhangzott. A pápa szerint a testvériség jele, hogy ezen a zarándoklaton több felekezet hívei is részt vesznek. Zarándokolni nem más, mint érezni a meghívást és a késztetést arra, hogy „járjunk együtt az úton, és kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket, bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében”. Arra biztatta a jelenlevőket, Imádkozzanak közösen a Szűzanyához, hogy tanítsa meg őket „összevarrni a jövőt”. Az oltár mellett helyezték el a csíksomlyói Szűz Mária-kegyszobrot, ( amelyet erre az ünnepi alkalomra szállítottak a hegynyeregbe. A szentmise végén Ferenc pápa arany rózsát helyezett el a szobor lábánál a Szűzanya iránti tisztelet jeléül. A szertartás végén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek megköszönte Ferenc pápának, hogy Erdélybe látogatott. A gyulafehérvári érsek Xantus Gézának az Ahol az ég és fold találkozik című festményével ajándékozta meg a pápát. A mise a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. A szentmisén részt vett Áder János magyar köztársasági elnök, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A katolikus egyházfő csíksomlyói látogatása történelminek számít, hiszen pápa most első ízben látogatott Erdélybe. Úrfelmutatás. A Szentatya mellett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Szent Erzsébetet ünnepelték Sárospatakon Szentté avatásának 784. évfordulóján, szabadtéri szentmisében emlékeztek meg Szent Erzsébetről Sárospatakon, június 10-én. Az ünnepi szertartás hagyományosan, a három na|K)s Szent Erzsébet Ünnep záróeseménye is egyben. A főcelebráns Pál József Csaba temesvári megyéspüspök volt, akit a szentmise kezdetén a város polgármestere, Áros János, valamint Ternyák Csaba egri érsek köszöntött. Szent Erzsébet személye 800 év távlatában is példakép és nemcsak nekünk magyaroknak, de az egész világon, sokaknak. Ő másokért élt, a családjáért, a betegekért, a rászorulókért -emelte ki beszédében a temesvári püspök. Ez jézusi stílus, hiszen Ő sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat - tette hozzá a főpásztor. Pál József Csaba emlékeztetett arra is, hogy Szent Erzsébet egyszerűségében Szent Ferencet követte, személye pedig példaként áll a mai fogyasztói társadalom embere előtt. Kiemelte: élete a mi életünkről is beszél. Aki másokért él, azt nemcsak a cél, hanem maga az út is boldoggá teszi, Jézus tanítása szerint. Jézusért és Jézussal dolgozunk, az ő jelenléte erősít bennünket. Az ünnepi szentmise körmenettel ért véget. Papokat és diakónusokat szentelt az egri érsek A főpásztor az újmisésekkel és a diakónusokkal a szentelés után Fotó: Balogh Ferenc Pintér Bálint, Resch András, Resch Tamás, Riz Attila, Soltész Ádám diakónusokat áldozópappá, Barta Márton, Marosi Balázs, Nagy Ferenc, Thiago Jackson Pinheiro Costa akolitusokat pedig diakónussá szentelte Ternyák Csaba érsek június 22-én az egri bazilikában. Az ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága. Az érsek szentbeszédében elmondta, hogy a most papszentelésre váró öt diakónus három szemináriumban, az Egri Érseki Papnevelő Intézetben, a budapesti központi szemináriumban illetve a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szemináriumban nevelődött, de az ideál, ami mindannyiuk szívét betölti ugyanaz: „ - Krisztushoz szeretnétek egyre jobban hasonlóbbá válni.” - hangsúlyozta a Főpásztor. Majd rámutatott: erre a Krisztusra, a Mesterre mondtak igent, amikor elfogadták a hívását, ma pedig a szentelésük által Ő is igent mond rájuk. A Krisztushoz való hasonlóság elérése életre szóló feladat, hiszen mindannyian állandó fejlődésre szorulunk. Ternyák érsek megköszönte az abaújszántói, a jászberényi és szendrői plébániáknak, amiért papot adtak az egyházmegyének. Ugyanígy köszönetét mondott a neokatekumenális út minden tagjának, külön kiemelve a Resch családot. Az érsek elmondta, hogy a szentelésre váró leendő diakónusok közül hárman az érseki szemináriumban, egyvalaki pedig a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szemináriumban készül a papságra, akik szentelésük révén a presbitériumnak, az egyházmegye papi testületének tagjai lesznek. Végül köszönetét mondott mindhárom szeminárium rektorának és elöljáróinak és mindenkinek: paptestvéreknek és hívőnek, a szülőknek és barátoknak, akik az oltárhoz segítették a szentelendőket. Megköszönve eddigi imájukat, egyben tovább buzdította a híveket arra, hogy azután is rendszeresen imádkozzanak a papi és szerzetesi hivatásokért. A Boldogságos Szűz Máriának, a papok Édesanyjának és Szent János apostolnak, az Egri Főegyházmegye patrónusának közbenjárását és a Jóisten bőséges áldását kérte a szentelendők életére és szolgálatára. Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. Utóbbi szertartás során a szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszentelteket beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezüket krizmával. Az öt újmisés a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatta be a szentmisét, a négy új diakónus pedig az oitárszolgálatot látta el. H.J. JEGYZET Két hete volt Egerben a papszentelés. Egyházmegyénk főpásztora öt papot szentelt Isten és az Egyház szolgálatára. A felszentelés által új papjaink lelki hatalmat és küldetést kaptak az emberek üdvösségének szolgálatára. Bennük és általuk folytatódik ebben a világban az a „nagy-küldetés”, amit annak idején a megváltó jézus adott az apostoloknak (Mt 28,19). Az a küldetésük, hogy az evangéliumot hirdessék, a szentségeket kiszolgáltassák és a Krisztusban hívők közösségét vezessék. A legfőbb kötelességük pedig az, hogy Jézus Krisztust, az Egyház „fejét" és legfőbb pásztorát életformájukkal és szolgálatukkal jelenvalóvá tegyék ebben a világban. Az évközi 14. vasárnap evangéliuma pedig arra emlékeztet, sőt figyelmeztet bennünket, hogy a mi Urunk jézus Krisztus nemcsak a tizenkét apostolnak adott küldetést, hanem elküldött másik hetvenkét tanítványt is az evangélium hirdetésére (Lk 10,1-20). Az apostolok nevét ismerjük, a hetvenkét tanítvány megmaradt egy névtelen csoportnak. Ez egyértelműen arra utal, hogy nemcsak a papok Jézus küldöttei, hanem mindnyájan azok vagyunk, akik a hit és a keresztség által Jézus Krisztushoz kapcsoltuk az életünket. Jézus minden tanítványának szól a nagy missziós küldetés: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Jézus bennünket is küld, nekünk is van küldetésünk. A világban élő kereszténynek - főként napjainkban - az a küldetése, hogy családjában és munkahelyén tanúságot tegyen a hitéről. A mai hitetlenségre hajló világban tanúskodjon arról, hogy a harmadikévezredben és a mai magyar valóságban is lehet, és érdemes Isten törvényei és Jézus tanítása szerint élni. Minden vasárnap gondoljunk arra, hogy az Eucharisztia, a szentmisén való részvétel az Egyház missziós küldetésének forrása. Tanulságos lehet számunkra, hogy a latin nyelvben mind a mise, mind a miszszió szó a „küld” (mittere) igéből származik. Jézus szavaira emlékeztet bennünket: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldetek én is titeket” (In 20,21). Az „amint” és „úgy” szavak arra utalnak, Iwgy bennünk és általunk az a küldetés folytatódik, amit a megtestesült Fiú, az Úr Jézus kapott az Atyától. A küldetés abban áll, hogy szavaink, tetteink és életünk által láthatóvá és megtapasztalhatóvá tesszük annak a Jézus Krisztusnak a személyét és tanítását, akivel találkoztunk a szentmise közösségében. Még a szentmise befejező szertartása, a pap elbocsátó szavai is erre emlékeztetnek bennünket: „A szentmise véget ért, menjetek, küldetésiek van!” (régen latinul: lte, missa est!). Az Egyház, a Krisztusban hívők közössége nem zárkózhat be az utolsó vacsora termébe. Az emmauszi tanítványok történetéből (Lk 24,13- 35) is jól látható, hogy az eucharisztikus Jézussal való találkozásból szinte szükségszerűen fakad az örömhír továbbadása. Miután az emmauszi tanítványok a kenyértörésben felismerték Jézust, visszatértek Jeruzsálembe, és hirdették Jézus feltámadását. Ezek a tanítványok nem tartották meg maguknak az örömhírt, hanem másoknak is elmondták. Erre irányul a szentmise végén jézus parancsa: „Menjetek” (Mt 28,19) Nos? -Megyünk? Dolhai Lajos Papszentelés után
