Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-03 / 152. szám

2019. JÚLIUS 3., SZERDA SPORT 15 Horti Dóra játéka a szerbiai Eb egyik nagy szenzációja Higgadtan és türelmesen Horti Dóra pár éve sérülése után nem a válogatottság­ról, hanem arról álmodozott, hogy egyáltalán vissza tud­jon térni a pályára. Székely Norbertnek tavasszal sike­rült rábeszélnie, hogy játsz­­szon az Eb-n. A tornán eddig remekelt, bekerült a máso­dik kör álomcsapatába. Pajor-Gyulai László (Belgrád) szerkesztoseg@mediaworks.hu KOSÁRLABDA Több hőse is van a jó szereplésnek. A honosított, csupa szív és igazi minőséget nyújtó Turner Yvonne, az egy­re érettebben és magabiztosab­ban játszó center, Határ Berna­dett, a klasszis módon védeke­ző Zele Dorina egyaránt remek teljesítménnyel rukkolt elő ed­dig a kosárlabda Európa-baj­­nokságon, de ha lehet hasz­nálni ezt a szót, a legnagyobb szenzációt mégis Horti Dóra já­téka jelenti, aki a FIBA-nál be­került a második csoportkor álomcsapatába is. A ZTE 32 éves kosarasa négy éve, a ha­zai rendezésű Eb-n volt tagja legutóbb a válogatottnak, és ő maga sem hitte volna, hogy va­laha még pályára lép címeres mezben. Nem játszott a selej­tezőkön sem, Székely Norbert szövetségi kapitány áprilisban beszélte rá a visszatérésre, és a 193 centis center nem adta be könnyen a derekát. Amikor erről beszélget­tünk a sikeres csoportmecs­­csek után, mosolyogva reagált arra a felvetésre, hogy ez a jó Eb-szereplés háromszoros kár­pótlás is lehet a számára. Elő­ször a négy évvel korábbi kon­tinenstorna sikertelenségéért, másodszor pedig a súlyos sérü­lés utáni hosszadalmas, már­­már reménytelennek tűnő re­habilitációért. „Az az Eb hazai pályán a csa­patnak és nekem is nagyon rosszul sikerült, nagy csaló­dással gondolok vissza azokra a meccsekre. Egy évvel később aztán súlyosan megsérült a bal térdem, és amikor belementem a műtétbe, azt hittem, egyszerű lesz minden, de nem úgy tör­tént. A rehabilitáció elhúzódott, közben várandós, majd anya lettem. Az eközben felszedett kilók leadása és a térdem gyó­gyítása egyszerre nagyon ne­héz volt, és nem a válogatott­ságról, hanem csupán a pályá­ra való visszatérésről álmodoz­tam. Ez össze is jött Zalaeger­szegen, és nagyon meglepett, amikor Székely Norbert meg­keresett, de elsőre nemet akar­tam mondani neki.” És itt jön a képbe a harmadik ok, ami miatt az eredményes szereplés kárpótlást nyújthat: kislányának, Eszternek a hiá­nya. Horti Dórát a családja be­szélte rá, menjen el az edzőtá­borba, legyen ott az Eb-n, ők Horti Dóra már nem bánja, hogy igent mondott majd mindent megoldanak. Tudja, hogy a kislánya jó he­lyen van a nagyszülőknél, ám ő is úgy érzi, a szülő számára ne­hezebb a távoliét, mint a gye­reknek. Mégsem bánja, hogy végül engedett a hívó szónak. „Székely Norbertét régóta ismerem, és tudtam, ha ő azt mondja, azért jöjjek, mert ját­szanom kell, szükség van rám, akkor az így is van. Ha arra kér, hogy segítsem az edzés-Fotó: MTI munkát, akkor biztosan ne­met mondok, azért nem hagy­tam volna másra Esztert. Most, hogy a nyolc közé jutottunk, nem is kétséges, hogy jól dön­töttem. Szeretek ennek a csa­patnak a tagja lenni, bár egye­düli anyaként és a legidősebb játékosként más ritmusban élek, mint a többiek. Korán ke­lek, megszoktam, hogy keve­sebbet alszom, és érzem, sok­kal türelmesebb lettem, mint Nagy-Britannia lesz az ellenfél Hétfőn este lapzártánk után ért véget Nagy-Britannia és Montenegró nyolcaddöntője, amelyet a britek simán, 92- 71-re nyertek meg, és így hol­nap ők lesznek a magyar vá­logatott ellenfelei a negyed­döntőben. A FIBA közben hi­vatalossá tette, hogy ez a találkozó 12.30 óra­kor kezdődik majd a belgrádi Kombank Arénában. voltam a sérülésem és a szülés előtt. Megtanultam, hogy ha valami nem úgy törté­nik, ahogyan elterveztem, nem dől össze a világ, abból kell ki­hozni a legtöbbet, ami van.” Most az van, hogy a csapat nagy lehetőség előtt áll: ha hol­nap nyer a negyeddöntőben, akkor biztos részvevője lesz az olimpiai selejtezőnek, itt, az Eb-n pedig éremért játszhat a hét végén. Ám Horti Dóra óva­tosságra int. Szerinte nem kell túl nagy terhet magukra ven­ni, elég csak az előttük álló meccsre összpontosítani, rá­érnek utána foglalkozni azzal, mit hoz magával az eredmény. Mosolyogva mondja: „Tudja, mint a gyerekkel. Higgadtan és türelmesen.” Szoboszlai Dominik pályafutásában meghatározó lehet a következő fél év Eurómilliókban is mérhető a fejlődés LABDARÚGÁS Az elmúlt fél év­ben szinte egyetlen hét sem telt el úgy, hogy Szoboszlai Dominikot ne hozták volna szóba valamelyik európai top­csapattal. Az RB Salzburg 18 esztendős középpályása kap­csán többek között az Arsenal, a Bayern München, a Bayer Le­verkusen, az RB Leipzig, a Ju­ventus, a Lazio, a Dortmund és a Barcelona érdeklődéséről ír­tak, hétfőn pedig újabb csal­hatatlan jelét láttuk annak, hogy ő az utóbbi évtizedek leg­nagyobb magyar tehetsége. Az átigazolásokra szakosodott Transfermarkt.de portál közzé­tette a legértékesebb 18 eszten­dős vagy annál fiatalabb labda­rúgók húszas listáját, futbal­listánk pedig 12 millió euróra becsült értékével a nyolcadik helyre került (ezzel a második legértékesebb magyar játékos­nak számít Willi Orbán mögött, Gulácsi Pétert megelőzve). „Nem tudom, a Transfer­­markt.de pontosan milyen szempontok alapján árazza be a labdarúgókat, de a bajnok­ság színvonalát, az életkort, a teljesítményt és a válogatott­ság számát biztosan figyelem­be veszik - mondta el Esterhá­zy Mátyás, a középpályás me­nedzsere. - A mostani helye­zésben nyilván közrejátszott, hogy a válogatottban tizen­nyolc éves korára egyre fonto­sabb játékossá növi ki magát, a szövetségi kapitány nem fel­készülési találkozókon, hanem tétmeccseken szavazott neki bizalmat, és a klubjában is fon-Szoboszlai Dominik 18 évesen a magyar válogatott egyre fontosabb játékosa tos láncszemmé vált az elmúlt fél évben. Ezt a piac is látja és a szakemberek figyelmét sem kerüli el. Ezeket az összegeket viszont nem tényként, inkább viszonyítási alapként kell ke­zelni, mert Szoboszlai-szintű labdarúgót nem lehet tizenkét­millió euróért megvásárolni.” A listát a labdarúgók koráb­bi klubváltásai és az értük fi­zetett átigazolási díj is befolyá­solja. Mivel az osztrák bajnok és kupagyőztes magyar lab­darúgó még nem szerződött el Salzburgból, a neve mellett értelemszerűen alacsonyabb összeg szerepel, mint a Real Madrid által 45 millió euróért megvásárolt Vinícius Júnior esetében. Ezzel együtt adódik a kérdés: vajon mekkora össze­get kaphatna most a Salzburg a tehetségért? „Azért nem érdemes konk­rét számokról beszélni, mert egyértelmű célunk, hogy Dó­­minik Salzburgban fejlődjön tovább, így jelenlegi értéke nem meghatározható. A piac be fogja árazni a teljesítményét, az ősszel a bajnokság és a kupa mellett BL- és válogatott mécs­esek várnak rá, az ott nyújtott teljesítmény meghatározó lesz” - fejtegette a menedzser. Vinícius Júnior a legértékesebb ifjú tehetség A Transfermarkt.de által köz­zétett lista első helyén a Real Madrid brazil támadója, a het­­venmillió euróra becsült Vinícius Júnior áll. A18 esztendős tehet­ség többször szerepelt hazája utánpótlás-válogatottjában - a felnőttek közé még nem kapott meghívót az előző idényben 18 bajnoki és négy BL-meccsen lépett pályára a királyi gárdá­ban. A második helyen honfitár­sa, egyúttal klubtársa, Rodrygo áll (negyvenmillió), a 18 esz­tendős U20-as válogatott táma­dó középpályás az idén nyáron a Santostól szerződött a Real Madridhoz. A dobogó harmadik fokán álló futballista a Chelsea­­ben futballozó 18 esztendős Callum Hudson-Odoi (35 millió). Az árak rugalmasságát jól mutatja Matthijs de Ligt esete. Az Ajax középső védőjét 2018 januárjában 16 millió euróra becsülte az oldal, ám decem­berben - többek között a si­keres BL-csoportkörös szerep­lésnek köszönhetően - már 65 millió szerepelt a neve mellett. Vagyis ha a magyar futballista az ősszel a legrangosabb euró­pai kupasorozat főtábláján és az Eb-selejtezős meccseken is jól teljesít, év végére még fel­jebb kúszhat a piaci értéke. „Ami a hollandot illeti, a BL csoportkörében remekül ját­szott, továbbjutottak a négyes­ből, topklubok érdeklődéséről lehetett hallani, ez mind befo­lyásolja a becsléseket. Domi­nik ugyanolyan hús-vér futbal­lista, mint Matthijs de Ligt, ér­telemszerűen az ő ára is nő­het év végére, de nem az a fel­adatunk, hogy ezen gondol­kozzunk - mondta Esterházy Mátyás. - Ha jól teljesít, és to­vábbra is meghatározó játé­kos marad a Salzburgban, biz­tosan nem csökken az értéke. Ám a karrierje szempontjából nem lényeges, hogy egy év múl­va 25 vagy 30 millió euróra be­csülik. Büszkék lehetünk arra, hogy a piac a számokkal is alá­támasztja a fejlődését, ám higy­­gyék el, nem érdekli, mekkora összeg szerepel a neve mellett. Csak az számít neki, hogy olyan futballista váljon belőle, amüyet elképzelt. Hiába ugrik meg eset­leg az értéke, ha a karrierje nem a tervei szerint alakul, nem lesz elégedett.” JEGYZET Változó idők Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Szombaton Brüsszelből elraj­tol a Tour de France mezőnye. A francia kerékpáros körver­seny résztvevői két nap bel­giumi versenyzés után lépik át a francia határt. A hátra­lévő 19 szakaszt már ott tel­jesítik a bringások. Három hét alatt 3640 kilométert kell megtenniük. Lesz idejük el­gondolkodni a nyeregben, hogy nem lenne-e kényelme­sebb otthon, a fotelban. A Tour komoly hagyomá­nyokkal rendelkezik, 1903 óta rendezik meg. A hőskor­ban egészen más megpróbál­tatásnak voltak kitéve a ver­senyzők, mint manapság. Például az 1906-os verse­nyen 13 szakasz során 4600 kilométert kellett leküzde­ni, vagyis 600 kilométerrel többet, mint amennyi az idei Touron vár a kerékpárosokra. A kezdetekkor nem volt váltó a kerékpárokon, a bringások maguk javították versenygé­peiket, maguk gondoskodtak táplálkozásukról. Előfordult, hogy azért zártak ki egy ver­senyzőt a küzdelemből, mert egy elhajított szendvicset vett magához, és ez tiltott segít­ségnek számított. A zord versenybírákat va­lószínűleg a legkérgesebb szívű franciák közül válo­gatták. Az egyik bringásnak azért kellett felhagynia a ver­sennyel, mert a bírák úgy ítélték meg, hogy amikor egy kovácsműhelyben saját kezű­leg reparálta a kerékpárját, a fújtatót kezelő inas bevonásá­val tiltott külső segítséget fo­gadott el. Egy ilyen, puhány sportolónak nem is lehetett helye a versenyzők közt. A Tour de France kiötlője és főszervezője arról álmodo­zott, hogy sikerül létrehoznia az ideális versenyt, ahol csak egy célba érő van. Álma nem vált valóra, a bringások rend­re keresztülhúzták a számí­tását. A verseny azonban így is elég keménynek bizonyult ahhoz, hogy megragadja az emberek figyelmét, így jelen­tős érdeklődés közepette zaj­lottak már a korai versenyek is. A szurkolók nem mindig a sportszerűségükkel vetet­ték észre magukat: szögeket szórtak az útra, feltartóztat­tak egyes kerékpárosokat, hogy kedvencüknek előnyt biztosítsanak. A Tour de France hőskorá­ban sem csak Grál-lovagok ültek a nyeregben. Előfor­dult, hogy a két kereket ke­vésnek ítélték ravasz bringá­sok, és vonatra szálltak, hogy megelőzzék a többieket. Ezt a vasúti doppingot nem köny­­nyű kimutatni, de a verseny­bírák segítséget kaptak az utazóközönségtől, így lebuk­tak a csalók. A technika és a versenyzők fejlődése jól nyomon követhe­tő a Tour de France története révén. Az első verseny győz­tese 25 kilométer/órás átlag­­sebességgel teljesítette a tá­vot. Harminc évvel később lépték át a 30 kilométeres ha­tárt. Manapság körülbelül 40 kilométeres átlagsebességgel teszi meg a távot a győztes. Sokat számít, hogy már nem kell a kovácsműhelyben időz­ni verseny közben.

Next

/
Thumbnails
Contents