Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-29 / 174. szám

14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2019. JÚLIUS 29., HÉTFŐ Tartalmas, eredményes tanévet zárhattunk EGERFARMOS Tíz hónap egy ember életében nem olyan nagy idő, de megtölteni ezt tartalom­mal, tudással, élményekkel egy kisgyerek számára, az már bi­zony kihívás és tisztességes munkát igénylő feladat. Tavaly szeptemberben Egerfarmoson is becsengettek, vagyis megkez­dődött a tanév. Szerencsére a kis elsősöknek nem jelentett törést az iskolakezdet. Miután beindult a tanév, lel­kesen készültünk az idősek nap­ja alkalmából rendezett községi ünnepségre. Az 1956-os forra­dalom- és szabadságharc tiszte­letére tartott települési ünnep­ségen iskolánk harmadik és ne­gyedik osztályos tanulói mél­tó módon képviselték intézmé­nyünket. Az őszi szünet után rendeztünk egy rendhagyó Márton-napi magyarórát. Ez már hagyománynak nevezhető iskolánkban. A szeretet ünne­pét a szülőkkel együtt vártuk. Hangulatos, bensőséges műsor­ral készültünk a karácsonyra. Szikrázott a hó, a gyerekek boldogsá­ga leírhatatlan A szünidő után a polgármes­ter egy szánkótúrára hívott ben­nünket. Úgy érzem, ezt soha nem fogják elfelejteni a gyere­kek, de mi, felnőttek sem! Gon­dosan konvojba kötötte a szán­kókat, aztán nekiindult a trak­tor húzta csapat. Szikrázott a hó, a gyerekek boldogsága leír­hatatlan. Februárban megrendeztük a farsangi bálunkat, márciusban méltóképpen ünnepeltük meg az 1948/49-es forradalom- és szabadságharcot. Májusban Bu­dapestre kirándultunk, elláto­gattunk a Parlamentbe, délután a Fővárosi Nagycirkusz előadá­sán vettünk részt. Június elején Egerfarmos erdé­lyi testvértelepülésének képvi­selőivel emlékeztünk meg a hő­sök napjáról és a nemzeti össze­tartozásról, s a falu temetőkertje előtt felállított székelykapu meg­­áldásán vettünk részt. Az év vé­gi zárás után szép eredményt ér­tek el a tanulók. Nagy köszönet ezért a pedagógusoknak, a szü­lőknek, az önkormányzatnak, s a mezőtárkányi iskola vezetésé­nek! Barta Katalin NAGYRÉDE Elméletben dübörög a gazdaság, és jól teljesít az or­szág. Ennek ellenére olyan gaz­daságilag még sosem látott és tapasztalt esemény követke­zett be, mint a zöldszüret. Több borvidéken, közöttük a Mátrai borvidéken is - jelen esetben Nagyrédén is - megkezdődött, lezajlott a zöldszüret, vagyis a tőke hozamának nullára csök­kentése, az összes fürt eltávo­lítása. A közhiedelemmel ellentét­ben, hogy ez mekkora segítség a gazdáknak, ezzel azért sokan vitatkoznának. Mivel ezt az eseményt előre nem jelezték, sokakat villámcsapásként ért, így nem is tudtak rá a gazdák felkészülni. Mivel bizonyos faj­ták nemcsak az idén, hanem az elkövetkezendő években sem lesznek kelendőek, így ez nem jelent megoldást, legfeljebb az idei évre és arra a mennyiség­re, amit zöldszüretre lejelen­tünk. Amit ebben az évben le­szedünk, arra már jövőre nem lehet újra beadni támogatási kérelmet. Ha előre tudjuk ezeknél a faj­táknál, hogy nem lesz rájuk szükség, akkor hozzá se kez­dünk a metszéshez, a kötözés­hez, és nem is műveltük volna már fölöslegesen ezeket a terü­leteket. Nem tudni, hány tonna szőlő marad így a tőkén A tavalyi szüret után kivág­tuk volna az ültetvényt, hogy ne származzon belőle további veszteség. Ehelyett eddig csak vitte a pénzt a folyamatos sző­lőművelés, rengeteg fölösle­ges munkával, fáradsággal, és pénzkiadással. A zöldszüretre megítélt pénz­zel se lettünk boldogabbak, hi­szen az ezzel mérhető nyereség a nullához közelít, vagy sokkal inkább a veszteséghez. Ha pe­dig valamelyik - a borászatok által kelendő szőlőfajtát is be­adunk zöldszüretre - arra jö­vőre már nem szerződik a fel­vásárló, mert ha idén nem adod le, akkor jövőre sem kérnek be­lőle. A gazdák felét érinti az a tény, hogy azok a szőlőfajták, amik a kelendők, a keresettek közé tartoztak, és emiatt nem jelentették be zöldszüretre azo­kat, most mégsem szerződnek velük, mert a felvásárolni kí­vánt szőlőmennyiségi limit mostanra betelt. így az a hely­zet állt elő, hogy a szőlőműve­lők két szék között éppen a föld­re estek. Nem tudni, hány tonna sző­lő marad így a tőkén és hogy mi várható ezek után. Ha ed­dig gazos volt a határ, azt már most sejteni lehet, hogy ezután hogyan fog kinézni. Teljesen elvették az emberek kedvét a műveléstől. Arról már nem is beszélve, hogy minden egyes zöldség és gyümölcs ára a bol­tokban sokszorosára emelke­dett az előző évekhez képest. Csillagászati ára van a krump­linak, a zöldségeknek, az idénygyümölcsöknek, a szőlő ára pedig a húsz évvel ezelőt­tivel egyezik. Ennek ellenére a művelési költség körülbelül a duplájára nőtt. A napszám­árakról most ne is beszéljünk! Ezek után kérdezem, hogy milyen átmeneti segítségről is beszélünk? A szőlőágazat ha­lálra ítéléséről van szó. De hát mit is várhattunk, hiszen min­den ágazat leáldozóban van és lassan mindent tönkretesznek, amit csak lehet. Különösen a kisebb gazdálkodókat. Egy valamit azért jó lenne tudni, vajon mi ezzel a cél? Kóczián Enikő, Nagyréde Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Pihenőpark lehetne a gazos helyett EGER A belvárosban van egy terület, mely a Bartalos- Kisvölgy és Nyíl út által hatá­rolt, néhány száz négyzetmé­ter. Ez a terület évek óta bozó­tos, garátos, gazos, melyet a városgondozás néha lekaszál, ha már nagyon magasra nőtt a növényzet. Én már hosszú év­tizedek óta figyelem ezt a te­rületet, de sajnálatomra nem történik itt semmi. A városszépítőknek javasol­nám, hogy némi tereprende­zés után ültessenek néhány tűlevelű vagy lombos fát, és alakítsanak itt ki egy kis pihe­nőparkot. Elnevezhetnék egy márványtáblával a híres egri tudós papról, Bartalos Gyulá­ról, vagy például Legányi Fe­rencről, a híres paleontológus­ról, őslénytankutatóról. Ha ezt a tervet sikerülne megvalósí­tani, ezzel párhuzamosan cél­szerű lenne kiállítani, elhe­lyezni néhány megkövesedett növényi vagy állati leletet. Mi­vel ez a terület a 25. számú út mellett van, így naponta sok ember látja, és sajnos nem vi­szi el a városunk jó hírnevét. Generál Kálmán, Eger Várjuk olvasóink leveleit HEVES MEGYE Felhívjuk leve­lezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesz­tőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve jelentetünk meg. Szá­mos írást kaptunk, ahol orvosa­iknak mondtak köszönetét. Kér­jük, ha elégedettek gyógyító­ik munkájával, azt lehetőleg ne ezen az oldalon fejezzék ki. Megkönnyítik munkánkat, ha elektronikus formában jut­tatják el olvasói észrevételei­ket, de természetesen ezután is számítunk a hagyományos le­velekre. Továbbra is várjuk az írásaikat szerkesztőségünk cí­mére (3300 Eger, Trinitárius ut­ca 1.), illetve a szerkesztoseg@ hevesmegyeihirlap.hu e-mail­­címre. HMH Történet arról, miként veszítettem el hűséges társamat, a kutyámat KUTYASORS Hol született és mikor, nem tudom. Hogy mi­ért rakták ki az útra, nem tu­dom. Hogy ki találta meg elő­ször és hová került, nem tu­dom. Hogy miért került újra az utcára, azt sem tudhatom. Ezt a kiskutyát a szomszéd­ban, a bükkszentmártoni templom előtti útszakaszon találták meg. Hazahozták Ba­latonba, a már meglévő két nagy kutya mellé. Jó gazdi, módjára neveiték, majd egy is­merősük elkérte tőlük. Újabb gazdihoz került, ám sajnos ez a kiskutya újra az utcán talál­ta magát. Nem sokáig teker­geti egyedül, mert egy szin­tén balatoni lakos befogadta a meglévő nagy kutyája mellé. Nekem akkor épp nem volt kutyám, mivel az ismeretlen tettes megmérgezte és elhalt, így ajánlották fel nekem ezt a sokat szenvedett kiskutyát. Örömmel fogadtam be, jó gaz­di módjára tartottam, így él­tünk mi kettecskén. Hűséges, hízelgő kutyus volt, nagyon megszerettem. Az idő múlásával az én kis­kutyám nagyfiúvá vált, és egy­re gyakrabban eljárt udvarol­ni. Amikor három hétig nem jött haza, már-már lemondtam róla, amikor csöngött a telefo­nom és név szerint engem ke­restek. Nem mutatkozott be, csak annyit kérdezett az ille­tő, van-e nekem Morzsi név­re hallgató kutyám. Közöltem vele, hogy sajnos csak volt. Ő megnyugtatott, a kutyus meg­van, a felsőtárkányi erdőben találták meg, egy kirándulá­suk alkalmával. Hogy miként került oda, ez számomra rejtély marad, mert hogy nem a saját lábán, az biz­tos. További beszélgetésünk folytán kiderült, hogy minden adatot be tudtak azonosítani a csip segítségével. A fiatal­ember, közölte, hogy ő ugyan Egerben lakik, de a szülei Nagyvisnyón, így az édesapja még aznap visszahozza a ku­­tyust. így is történt, köszönet érte Fónagy úrnak! így éldegéltünk tovább az én kis kedvencemmel, ám újabb fordulat következett. Egy idő után vettem észre, hogy a kutya nagyon furcsán viselkedik. Sajnos bekövetke­zett, amire nem gondoltam. Morzsit megmérgezték. Az ér­zéseimet nem tudom szavak­ba foglalni. így maradtam újra egyedül 78 évesen. Hogy mit érdemel egy olyan ember, aki szándékosan megöl egy ártat­lan jószágot, ezt döntse el az, aki ezeket a sorokat olvassa. K. László, Balaton Hangulatos tábor EGER Az Egri Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Jó Pásztor Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskolában, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában és a Kemény Ferenc Sportiskolái Általános Iskola Árpád Fejedelem Ostoro­­si Tagiskolájában jó hangulatú napközis táborokat szerveztek júliusban. A gyermekek élvezték a kalandokat. Fotó: beküldött-V Olvasónk úgy érzi, fölösleges volt annyit vesződni idén tavasszal a szőlővel. Képünk illusztráció Fotó: Shutterstock A szőlőtermelők megint pórul jártak, most a zöldszürettel

Next

/
Thumbnails
Contents