Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
8 amuban suit aoaacsa £ Cseh Katalin helyőrség Vágy Bolha Sok mindent szeretnék, de leginkább repülni: mint egy pillangó, mint egy széncinke, mint egy pihetoll, mint egy tollpihe, mint egy felhő, mint egy angyal, mint egy álom madarakkal... Szállanék, szállanék kék szellő szárnyán... néha megpihennék, mint ing a vállfán. Guruló Gurul a könny a szemből, gurul a csepp a tejből, gurul a dal a csízből, gurul a vágy a szívből, gurul a lila gombolyag felleg-párkányról, gurul a marcipánbonbon csillag-tálkából. Gurul a szó a csöndből, gurul a fény a gyöngyről, gurul a csönd a szóból, álmok a gurulóból görögnek szerteszét, nézni győzöd-e még? Ugrik a bolha, nagyokat szökken, figyelme soha-soha nem csökken. Ő a magasugrás világbajnoka, én pedig a bolhacirkusz igazgatója... A hírnevemet neki köszönhetem, kedves kis bolhám, maradj velem. Örülök, ha néhanapján fülön csíphetem, különben őkelme csíp engem szüntelen. Kaktusz Kaktusz vagyok, nem sünmalac, gyere vissza, hová szaladsz? Kaktusz vagyok, nem muskátli, kaktuszvirág sem akárki. Kaktusz vagyok, nem nefelejcs, megszúrlak, hogy el ne felejts. Kaktusz vagyok, csupa tüske, anya rám szól: „Légy már büszke!” „Nézz tükörbe, légy már büszke, te vagy szúrós szívem csücske!” Zaj ricsajlárma Zaj, ricsaj, lárma, lármafa lángja. Csörömpölés, dörömbölés, bömbölés, hörpölés, nyüszítés, süvítés, hümmögés, zümmögés, brünnyögés, dünnyögés... Zörej, dörej, moraj, hamvas hangya-sóhaj, puffanás, szusszanás, burrogás, durrogás, csönd fülében suttogás. Hazavárlak Telehold lehetsz fönn a nagy égen, vágyak végtelene végességben, röppenő sirály vagy tán lepke, lepkebáb lebbenő lenge lelke. Szállingózhatsz, mint a hó, ficánkolhatsz, mint csikó, versenyt futhatsz virgonc széllel, csupa játszi könnyedséggel. Lehetsz az éjszakában gyöngyöző csillag, én mindig hazavárlak, valahányszor virrad. Csillagfi Csillagfi boldog, önfeledt, jár-kel a hév éjszakában, álmatag tetők, fák felett sziporkázó csöndvarázsban. Jár-kel a hév éjszakában lábujjhegyen, hangtalanul, sziporkázó csöndvarázsban csillagfi viliódzni tanul. Lábujjhegyen, hangtalanul csillagfi boldog, önfeledt. Csillagfi viliódzni tanul álmatag tetők, fák felett. Nap Nap, nap, nap selyme, csupa drága napkelme. Nap, nap, napvarázs, éj-katlanban nap-parázs. Nap, nap, napmadár, napkeltéről dalol már. Naplopók napfürdőznek, napestig csak ejtőznek... Égi perpatvar, veszekedés: kezdődik harsány napkitörés. un a lap alatt SZUPERHŐSIESSÉG Kántor Mihály Ha ma azt halljuk, hogy képregény, a legtöbb ember azonnal valamelyik aktuális szuperhősre asszociál. Persze a képregény - amit néhányan a kilencedik művészeti formaként is emlegetnek - ennél jóval színesebb és gazdagabb, történelme és történetei pedig nem korlátozódnak az emberfeletti héroszok kalandjainak bemutatására. Azért kapcsolja a köztudat a médiumot mégis hozzájuk, mert ők azok, akik leggyakrabban lépnek ki a műfaj keretei közül, sokszor jelentősen népszerűbb, illetve nagyobb tömegeket megszólító felületekre. Elég, ha a százmillió dolláros költségvetésekből készült mozifilmekre gondolunk, melyek a világ szinte minden részére eljutnak, vagy a kalandjaikat feldolgozó tévésorozatok tucatjaira, a játékboltok polcaira kerülő figurákra és persze a videojátékokra. Az egyik legelső videójátékos szuperhős stílusosan maga minden szuperhősök keresztapja, Superman volt. Az 1979-es Atari játék önmagában nem volt egy különösebben jól sikerült darab, borzasztó hangeffektusok és nem túl izgalmas tétek (Supermannek egy felrobbantott híd darabjait kellett összegyűjtenie és újjáépítenie) jellemezték. Mindenesetre elsősége okán így is bekerült a Guinness Rekordok könyvébe. Superman képregényes fegyvertársa, Batman néhány évvel később némileg elegánsabb belépőt tudhatott magáénak. Az 1986-os Batman videojáték már izometrikus grafikával jelenítette meg a Sötét lovagot, valamint a játékállás mentésének egy korai formáját is fel tudta mutatni. Ez azért is volt vonzó, mert akkoriban még viszonylag bevett szokás volt, hogy ha elrontottunk egy játékot, akkor teljesen elölről kellett kezdeni. Sajnos a történet itt sem élvezett prioritást, Batman járművének hét szétszóródott darabját kellett felkutatnunk, hogy utána azzal menthessük meg hűséges segédünket, Robint. A nyolcvanas években lendült fel a képregényhősök kalandjainak mozifilmes pályafutása is, Superman mellett Howard, a kacsa, illetve Batman is tiszteletét tette a nagyvásznon. Ekkor kezdődött el az az utóbbi évekig tartó trend, hogy a hősök mozifilmes kalandjaihoz kapcsolt videojáték is készüljön. Ezek nem annyira a figurák képregényes kalandjait, sokkal inkább azok mozifilmes adaptációját követték - a kettő között pedig gyakran akadtak eltérések. Néhány valóban jól sikerült kapcsolt játéktól eltekintve ezek legtöbbje gyorsan öszszedobott, mind a közönség, mind pedig a kritika által lesajnált darabok voltak. Alkonyuk gyakorlatilag az utóbbi nyolc-tíz évre tehető, az okok pedig a játékok előállításának megemelkedett idő- és költségigényére vezethetők vissza. Mivel a fejlesztőknek tartaniuk kellett magukat a mozifilmpremierek dátumához, ezért gyakran nem állt kellő idő a rendelkezésükre ahhoz, hogy valóban míves játékot készítsenek. Emellett a fogyasztói igények is feljebb kúsztak, így ha grafikában, illetve animációban versenyképesek kívántak maradni, akkor bizony nagy apparátusra volt szükség. Ennek költségvonzata megközelíthette akár a játék alapjául szolgáló filmnek a büdzséjét is, ekkora befektetések pedig már nem tűntek annyira vonzónak. A kapcsolt játékok persze nem koptak ki teljesen, mindössze a jóval szerényebb igényű mobilpiacra költöztek, ahol promóciós funkciójukon túl gyakran monetizációs célokat is szolgálnak. Az utóbbi évek két legnagyszerűbb szuperhősjátéka a Batman Arkham-sorozata, valamint a tavaly a Sony gondozásában megjelent Spider-Man. Mindkettő eredeti alkotás, nem pedig már meglévő képregényes történetek vagy aktuális filmek feldolgozásai. Természetesen a helyszínek, illetve szereplők szintjén visszaköszönnek ismerős motívumok, ám mindkét játék saját univerzumot épített maga köré. Ez azért is fontos, mert a figurák több évtizedes múlttal rendelkeznek, és ennek szerteágazó ismerete nem várható el a közönségtől. Cél volt tehát, hogy a játékok története, illetve szereplői önmagukban, minden előzetes ismeret nélkül is megállják a helyüket. A következő grandiózus vállalkozás a mozikban is elsöprő sikert aratott Bosszúállók-sorozat hőseinek kalandjait fogja feldolgozni. A jövő májusban megjelenő játék a fentiekhez hasonlóan szintén saját mitológiát kap, ám ugyanúgy merít majd elemeket a filmekből és a képregényfüzetek lapjairól. A szuperhősök tehát továbbra is hálás témául tudnak szolgálni a videojátékoknak, ám ha igazi elismerést akarnak kivívni, akkor a saját hangjukon kell megszólítaniuk a közönséget. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019JÚIÍUS Az utazó és Szamothrakéi Niké (olaj, vászon, 30 * 40 cm, 2016)
