Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET 2019. július 27. 3 Szemelvények Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola hagyatékából 5 III. évfolyam 30. szám Szentmártoni János könyvajánlói A víz vízszintes és függőleges formái (olaj, vászon, 187 *156 cm, 2014-2017) Petőfi 170 Kedves édes Juliskám, 6-7 Bék Timur, Marcsák Gergely, Polgár Kristóf és Regős Mátyás versei n Nézz tükörbe, légy már büszke, te vagy szúrós szívem csücske! ff vezervers Petőfi Sándor Mit daloltok még ti, jámbor költők? „Mit daloltok még ti, jámbor költők, Ily időkben minek az a dal? Úgysem hallgat a világ reátok, Hangotok csaták zajába hal. Félre mostan, jó fiúk, a lanttal, Szép zenétek hasznot nem hozó, Tudhatnátok azt, hogy elenyészik Mennydörgésben a pacsírtaszó.” Meglehet. De a madár nem nézi, Hallgatják-e őtet odalent? A pacsirta fönn a kék magasban Istenének és magának zeng. Önmagától száll a dal szivünkből, Ha bú vagy kedv érintette meg, Száll a dal, mint szállanak a szélben A letépett rózsalevelek. Énekeljünk, társak, sőt legyen most Hangosabb, mint eddig volt, a lant, Hadd vegyüljön e zavaros földi Zajba egy-két tiszta égi hang! Romba dőlt a fél világ... kietlen Látomány, mely szemet s szívet bánt! Hadd boruljon a rideg romokra Dalunk, lelkünk zöld repkény gyanánt. Pest, 1848. szeptember Maros-Vásárhely, júl. 29.1849. e szempillantásban értem ide viszsza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csíkszereda, Kézdi-Vásárhely, Bereck felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdő-vidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; SepsiSzentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát, és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils!” szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egresi Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak?” Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.” Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de mig erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket miljomszor számtalanszor! imádó férjed Sándor (Petőfi Sándort 1849. július 31-én látták utoljára a Fehéregyháza és Segesvár közti völgyben, ahol Bem hatezer fős serege találkozott a tizenkétezer fős orosz haddal, és az egész napon át tartó küzdelem után a csata a magyarok vereségével végződött. Ez volt a költő utolsó levele a feleségéhez.) » v * 1 V
