Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-22 / 168. szám

2019. JÚLIUS 22., HÉTFŐ Minden gyermekért az önkéntesek indulnak a falu három roma szegregátumába Önkéntesek fotói A felszabadult játék sem maradhat el 14 VILÁGÍTANI FOGOK Önkéntesek szervezik, gyűjtenek rá egy egész esztendőn keresztül Egy tábor, ami több mint játék Idén több mint száz mély­szegénységben élő roma gyermeknek szerveztek élményekkel teli egyhetes tábort a Világítani Fogok Egyesület fiatal önkéntesei s az önzetlen helyi segítők. Harminc fiatal érkezett az ország minden pontjáról, hogy tanítsanak és tanulja­nak legfontosabb kincseink­ről, az együttérzésről, a szo­lidaritásról, a szeretetről. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu KERECSEND Csütörtök reggel hét óra. Az általános iskola étkezdéjében négy-öt felnőtt szorgoskodik. Készül a regge­li. Háromszáz darab zsíros és vajas kenyér paprikával, pa­radicsommal, teával, málna­szörppel. Idén az a megtisztel­tetés ért, hogy engem is meg­hívtak önkéntesnek a Világí­tani Fogok Egyesület tagjai. Konyhai kisegítőként pottyan­­tam a tábor életébe, és egy nap alatt is rengeteget láttam, ta­nultam. Kenjük a kenyereket, s közben arról beszélgetünk, hogy a múlt vasárnap kezdő­dött, immár 28. alkalommal megszervezett idei tábor sok szempontból különleges. Ezúttal harminc önkéntes fiatal csatlakozott az ország minden pontjáról. Lelkesen és felkészülten érkeztek. Több­hetes közös ötletelés előzte meg a szervezést és lebonyolí­tást. Ez a hét most a kincske­resésről szól. Kincset keresni magunkban, egymásban és a világban. Az ötletelés mel­lett komoly gyűjtésbe is kezd­tek az önkéntesek. A jó ügye­­kért.hu oldalon az elmúlt hó­napokban közel kétmillió fo­rint gyűlt össze a céljaikat tá­mogatandó, egész pontosan azért, hogy a helyi roma gye­rekek rendszeresen, ingyen juthassanak hozzá a közös táborozás élményéhez. Min­den évszakban akad egy hosz­­szú hétvége erre, de a fő ka­land a nyári egyhetes együtt­­lét. Az önkéntesek által ösz­­szegyűjtött pénz, háromszáz­Nyugalom, biztonság, önfeledtség ezer forint, amely az idei Jó­­szolgálati díjért járt, egy si­keres tescós pályázatra nyert összeg, ezek mind azt a célt szolgálják, hogy az ilyen al­kalmakkor a gyerekek in­gyen jussanak hozzá tápláló ételhez, számos játékos önfej­lesztő programhoz, kirándu­lásokhoz, nagy kalandokhoz, ingyenes színházi előadás ré­szesei lehessenek. Spontaneitás és nyitottság: hihetetlen ereje van A reggeli nyolcra kész, fél kilenctől gyülekeznek a gyer­kőcök is. Minden gyermekért az önkéntesek indulnak a falu három roma szegregátumába. Kézen fogva, énekelve, nevet­gélve érkeznek, majd a temp­lomkertben együtt hangolód­nak rá a napra. A reggelit már a különböző korcsoportok­ban, hat érdekes állomáson majszolják. Miután minden­ki megtalálja a saját csapatát, indulhatnak a műhelymun­kák. Ebben az évben a gyere­kek szakemberekkel zsonglőr­ködnek, kézműveskednek, fo­tóznak, színészkednek és ze­nélnek, a legkisebbek pedig a Biztos Kezdet Gyerekházban vendégeskednek. Fél tíztől a főzőcsapat zöld­séget hámoz és szeletel, gyü­mölcsöket aprít. A csipetkés zöldborsóleves és pudinggal megbolondított gyümölcs­szósz két nagy üstben készül a szabadban. Van munka bő­ven. Százötven emberre főz­ni és időben tálalni nem egy­szerű dolog, de az évek óta itt szorgoskodó főzőasszonyok rutinosak. Néhányan a haj­nalig tartó munkából, más­fél óra alvás után láttak neki a közös feladatnak. Rotyog a leves, készül a szósz. Ekkor van egy kis idő az aznapi társszervezővel, Balogh Áronnal szót váltani. A fiatal környezetmérnök, ta­valy látta a Világítani Fogok Minden gyerekre külön is figyelnek Egyesületről forgatott kis fil­met, majd az azt követő ke­­rekasztal-beszélgetés során került képbe az egyesület te­vékenységével. Azt mondja, hónapok óta részt vesz a kö­zösség munkájában. Amikor először jelent meg Kerecsen­­den, lenyűgözte az a feltétel nélküli bizalom és a szeretet, ami a szülők és gyerekek ré­széről megnyilvánul. - Elin­dultam idegenként a gyere­kekért a családokhoz, s min­denütt szeretettel fogadtak, a gyerekek megöleltek, meg­fogták a kezem és indulhat­tunk. Számomra elképesz­tő és rendkívül tanulságos az a spontaneitás és nyitott­ság, amit itt megtapasztalok - mondja. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Fontos ügynek érzik, ezért áldoznak rá Elekné Román Katalin, a helyi egyházközség vezetője közel negyed százada gondolta úgy, érdemes lenne a helyben élő fiataloknak olyan programo­kat szervezni, ahol megismer­hetik, megszerethetik egy­mást, a szegény sorban tengő­dő, roma családoknak olyan élményeket nyújtani, ami segí­ti az összetartozásukat, a be­illeszkedésüket. Az elmúlt pár évben feledhetetlen pillanato­kat éltek meg az alkalmi tábo­rozok, s aki egyszer megfor­dult e közösségben, az szinte biztosan „megfertőződött” a jó­val, s mindig visszavágyik. Év közben az önkéntesek - köz­tük sok egyetemista, szociális téren munkálkodó szakember, színész, zsonglőr, művész - rendszeresen találkoznak Bu­dapesten, hogy kidolgozzák a táborok tematikáját. Számuk­ra fontos ügyről lévén szó, az anyagiak előteremtésén is ren­geteget fáradoznak. A közös mókánál nincs jobb a vakációban

Next

/
Thumbnails
Contents