Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-08 / 156. szám

2019. JÚLIUS 8., HÉTFŐ 14 A DALLAMOK VILÁGÁBAN Helyi népdalok az új lemezükön EGER A megalakulásának 47. évfordulóját ünneplő Egri Csillagok Népdalkor új CD- vel jelentkezett, melynek anyagát egri és környékbeli népdalokból állították össze. Hálás téma a szőlő, szüret, bor hármassága. A CD-borí­­tó Petőfi soraival indít. A ze­néjükkel pedig felhívják az érdeklődők figyelmét a ré­gi városrészek s a környék dalaira. Hiánypótlónak tart­ják az új lemezüket, a szőlő és bor városában ideje volt előrukkolnunk ezzel a mű­fajjal. A kórus nyilvános le­mezbemutatója,- kiegészül­ve a Demjéni Vagányokkal, Vámosi Lászlóval, Okos Ti­borral, Szabó Dani és pár­ja, valamint az egerszalóki Tekergő Zenekarral, a Bika­vér Ünnepen - július 14-én 19 órától lesz. Ki oda ellátogat, bizton meg tudja válaszolni a la­punkkal közös játék kérdé­seit, melyet a következő ze­nei rovatban közlünk. H. M. Hiánypótló az Egri Csillagok új lemeze Fotó: Hancsicsák Mihály Igen, kell a muzsika KIHANGOSÍTVA Kérdőjelet is te­hetnénk a cím végére, de ha szavazásra bocsátanánk a kérdést, az igenek lennének túlsúlyban. Kell, mert a kul­túránk része, olyan élményt nyújt, amit más nem. A zene egy szellemi esszen­cia. Ennek az esszenciának mintha élete lenne, néha job­ban érzi magát, néha válságai vannak. Manapság a fiatalság egy része az utcán sétálva, a telefonját kihangosítva hall­gat zenét, akkor azt mondhat­juk, s ez jó. De biztos, hogy a másik ember is az ő zenéjét akarja hallgatni? Biztos, hogy a telefonok mikrohangszórói minőségi közvetítők? A zenehallgatás kultúrája töretlenül fejlődött a gramo­fon feltalálása óta, s a csú­csot a hifi korszakában ér­te el. Ám kinek van ideje ro­hanó világunkban leülni ze­nét hallgatni? Jó esetben au­tóban, rosszabb esetben a ki­hangosított telefonon jut hoz­zá a fogyasztó. Igen, fogyasztó, mert ha nincs időnk koncert­re járni, meghallgatni egy le­mezt, ha nem nyitjuk meg ma­gunkat a zene igazi élményé­nek, akkor ez csak fogyasz­tás. A felmérések szerint vi­lágunk tempója nem engedi meg a hosszabb lélegzetű da­rabokat. Vannak műfajok, me­lyek ellenállnak, a klasszikus, jazz, fúziós zenék, no de nem ezeket fogyasztják nagy meny­­nyiségben. Meg kell nyitni magunkat a zene élményének Vajon honnan késünk el, hogy nem tudunk odafigyel­ni tartósan semmire? Min­den a rohanás háttérzajá­vá kell degradálódjon? Talán mindenkinek mindent meg kell élnie? Bár lehet, hogy el­sőre nehezebb lesz, de a ked­ves olvasó mindennap álljon meg csak tíz percre, s hallgas­son meg egy minőségi zene­számot. Figyelje meg a lükte­tését, az ívét, hunyja be a sze­mét, s utazzon messzi vidék­re a zene szárnyán. Biztos va­gyok bennem, hogy felüdülés lesz a jutalma. H. M. A hetvenen túl is muzsikál a legidősebb fellépő A zene nem enged, ha beszippantott Megfigyelte már a kedves olvasó, hogy az igazán krea­tív emberek tehetsége több tevékenységben is előbuk­kan? Igaz ez Domoki Iván utcazenész esetében, ki te­hetséges muzsikus, nyugal­mazott mérnök-tanár, fafa­ragó és népi hangszerkészí­tő is egy személyben. Hancsicsák Mihály szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER-DEBRECEN Hangszeren játszani mindig örömet okoz. Viszont, ahogy korosodik az ember, még a fellépések is egyre fárasztóbbak lesznek, nem is beszélve az utcazené­­lésről. A művész ki van téve az időjárás viszontagságainak, s néha nem leányálom a nagy melegben az utca népét szó­rakoztatni. Nemcsak szelle­mi frissességre van szükség, de a fizikai állóképességre is. Az idei egri Utcazenészek Ver­senyén a legidősebb fellépő címmel büszkélkedő Domoki Ivánnál a maga 76 évével sem panaszkodhat, nála mindket­tő rendben van. Sokszor hallani, hogy vala­kit korán megérintett a zene varázsa. Az 1942-ben született Iván édesanyja elmeséléséből tudja, egyéves múlott, mikor egy séta alkalmából alig bírta levenni a szemét egy szájhar­monikázó utcazenészről. Úgy érzi, valami ott kezdődött el. Vonzotta a zenélés, s még az sem zavarta, nincs hangsze­re. Botokkal imitálta a hang­szeres játékot, míg végül ki­lencéves korára megkapta el­ső szájharmonikáját. Lelke­sen hallgatta a Szabad Európa Rádiót, főként a jazz- és blues­­előadók ragadták meg. Any­­nyira megtetszett neki Louis Armstrong trombitajátéka, hogy beiratkozik a zeneisko­lába, ahová hat évig járt. Bár a zene soha nem maradt ki az életéből, tanulmányai­val más irányt vett. Az ember nemcsak akkor pislog, mikor a játékát hallgatja, hanem a vég­zettségei hallatán is. A tekin­tete mosolyog, örömmel fújja a szájharmonikát, s jól érzi ma­gát. A bluesból az autentikus amerikait szereti, mint mond­ja: - Sokan gyűrik, de elég ke­vesen játsszák igazán jól. A nagy kedvencen, a blueson túl, játszik egyházi zenét, régi magyar dalokat, s mostanság ír népzenét gyűjt. Meséli, hogy nem szokott le­ragadni egy stílusnál, amihez kedve van, azt játssza. Az egykori tanár úr az évek alatt több zenekarban is meg­fordult, most is tagja egy ze­netanárokból verbuvált csa­patnak. Rendszeresen jelent­kezik utcazenészversenyekre, megfordult már Szegeden, Veszprémben, Kapolcson, és más helyeken is. Kellemes társasági lény, így nem cso­da, hogy szívesen hívják mu­zsikálni különböző megnyi­tókra is. Kedélyesen meséli, hogy amikor zenél, eltűnik számá­ra a külvilág, csak ő, a többi zenész és a hangok marad­nak. így járt Egerben is, ahol olyan önfeledten játszott majd két órán keresztül, hogy ész­re sem vette a rendezvény szervezőjét, aki egy zsűritag­gal végighallgatta a műsorát. Azt mondja, nem a pénzért, hanem az érzésért, magáért a zenéért csinálja. Kora dacára sem ül a ba­bérjain, folyamatosan fejlesz­ti a játéktechnikáját, lesi az új fogásokat. Megbeszéli a többi zenésszel, mit és hogyan csi­nálnak, milyen technikákat alkalmaznak.- Tanulni kell, mert az em­ber soha nem lehet elégedett a tudásával - vallja vérbeli pe­dagógusként. A játéka igazolja szavait, s akiben ennyi ener­gia buzog, annak játszania kell. Bízzunk benne, még jó sokáig elszórakoztatja hang­szerével a hallgatóságát. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Domoki Iván számára ez igazi örömzenélés, jól érezte magát az egri fesztiválon is Fotó: Hancsicsák Mihály Az életét végigkíséri a muzsika Domki Iván kalandos életre te­kinthet vissza. Veszprémben született, majd fiatalon Buda­pestre került. Laktak Nagyszé­náson, majd végül Debrecen­ben kötöttek ki, ahol megálla­podtak. Négy egyetemi diplo­mával rendelkezik, s mérnök­tanárként vonult nyugdíjba. Édesapjának korai halála, a kissé zaklatott gyermekko­ra, problémás első házassága, sőt, az építkezése sem tudta megakadályozni abban, hogy mind a négy diplomáját meg­szerezze, mégpedig levelező szakon. Igen dicséretes kitar­tása segített ebben, s ez máig sem hagyta cserben. Meséli, hogy a zenében min­denevőnek számít, csak vala­hogy a rap műfajával nem tud kibékülni. Mint mondja, vagy szavaljon valaki, vagy énekel­jen. Az évek során a szájhar­monika egyre többször került elő, de a trombitát sem hagyta abba. Ma is imád improvizálni, bármikor szívesen leáll játsza­ni bárkivel. A két kezét törte el a balesetben, de a hangszere szinte gyógyító Kényszerszüneten a gitáros SIROK-EGER Ha fáj a lába, vagy netán a foga egy gitárosnak, legfeljebb dühösebben játszik, de annál nagyobb trauma nem érheti, mint mikor a kezeivel történik valami. Farkas Máté­val, a Mátrix, valamint a Far­kas Family Band zenészével megtörtént ez a szerencsétlen dolog. A testvérével hazafe­lé tartottak egy nagyobb bük­ki kerékpártúráról, mikor egy szabadjára engedett kutya elé­be ugrott. Vészfékezés, hatal­mas bukás, s az esést tompí­tandó nyújtott karokkal előre, találkozás az aszfalttal. Másnap a sürgősségin meg­lepődött, mikor közölték, hogy mindkét karjának orsócsontja eltörött, operációra van szük­ség. Az orvosi beavatkozás után ijesztően nézett ki, mind­két karja gipszben. Ám mos­tanra már lekerültek a gipsz­sínek a kezeiről. Máté bízik abban, hamarosan felépülhet. Na de mi a helyzet a gitáro­zással? Már maga a gitár érin­tése, pengetése is gyógyító ha­tású számára. Minden rosszban van vala­mi jó. Meséli, hogy legalább most van ideje meghallgatni a kedvenc előadóinak nemrég megjelent albumait, melyek mindig új löketet adnak a sa­ját zenei munkáihoz. Szük-A baj most sem Igazán jött jókor A balesetéből adódó kény­szerkiesés három koncertet is érintett. Szerencsére a két zenekar tagjaival a vállalt fellépéseket teljesíteni tud­ták. A Mátrixba az édesap­ja ugrott be a helyére, míg a Family Bandbe a Mátrix do­bosa ült át erre az időszak­ra. Máté hiányával a reperto­árokon is módosítani kellett egy kicsit, de még így is sze­rencsésen meg tudták olda­ni a kiesését. ség is van erre, hiszen a Mát­­'rix új korszakába lépett azzal, hogy a saját dalaik kerülnek előtérbe a feldolgozásokkal szemben. Jó gondolat ez, hi­szen ezekből derül ki igazán, hogy mire is képes egy formá­ció. Az új zenekari megjele­néshez friss dalok is párosul­nak. Máté az elmúlt időszak­ban jó pár új szerzeményen dolgozott, melyeket a nyár fo­lyamán szeretnének majd rög­zíteni. Ezekkel az új dalok­kal az érdeklődők a népszerű videómegosztón találkozhat­nak majd. Lapzárta után ér­kezett a hír, Máté már jobban van, újra gyakorolhat. H. M. hatással van rá Farkas Máté mindkét karját begipszelték Fotó: Hancsicsák M.

Next

/
Thumbnails
Contents