Heves Megyei Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-06 / 155. szám

8 t Doaacsa jfj'inni' helyőrség Z. Németh István Macska az esőben hallom a levelek szívdobogását mancsom alatt fut száz pici ér dongó zümmög a harangvirágban bújna is most el mind aki él hallgat az udvar elhagyatottan izzad a labda a tört kapanyél lábnyomaimban égi verejték járja a táncát s borzol a szél száradni akasztott kis babainget kövérre fújja mint a vitorlát aztán messzire repíti őt rebben a függöny lám kitekinget áldja a gazdim a nedves időt csak én unom már az égi tintát Hőségpróba Hűtődben felforrt a tej, nem ok ez a tréfára, lázmérődet faggatod, hány fok lehet még hátra. Kockacukrod karamell, egy program van: izzadás, kádban ülsz, hogy bőrödet érje egy kis vízhatás. Napra készen tűz a nap, nincs jeged, hogy elnapold, déltájban, mert fennmaradt, rántott sajttá lett a hold. Telcsid párás ablakán hívod a Hőség terét, jöjj el, hűvös Aqua kán, rád vár az emberiség. Díszpárna Falu végén van egy tó, lakik benne három márna, zöld az egyik, barna másik, a harmadik narancssárga, nád közül kiles az egyik, mintha valakire várna, fülig szerelmes a másik, ő a harmadikkal járna, aki viszont kicsit puhány, nem is márna, inkább párna. Hővihar Ha azt mondod, hogy nincs elég meleg, markolj fémkilincseket, napozz rozsdás bádogtetőn, szörfözz hőhullámokon. Röptében kisül a szúnyog zsírja, a kutyák nyelve macskakőre ég, csak egy tócsa a jégmadár, sárgán izzik a lángos, és ha mindez nem elég, legyen a költőd Homérosz, találkozz Hófehérkével, jókora hőembert építsetek, hőgolyózzatok gondtalan, nem marad szilárd a kő se, hull a hő és hőzik, Micimackó feje fő, ő se a hőség hőse. Józsika Józsika, Józsika lájkol, Rátapad újra a netre, Béla-hadak bejelölve, Jóska-hadak kiszemelve. Józsika, Józsika sóhajt, Vágyva tekint a celebre, Hej, bele fészbukozásba: Sáska a békaszerepbe. Józsika, Józsika boldog, Mennyi barát veszi körbe, Készül a kép, belevillan Gépe a régi tükörbe. Józsika, Józsika ásít, Nézi, hogy „jött-e ma mélem,” Végleg elunja magát és Szundit a reklámlevélen. Haszontalanságok Van nekem egy elvarázsolt ingem, láthatatlan leszek, ha azt felveszem, sétálgatok a főtéren benne, kár, hogy senki szembejövő nem köszön. Van egy tablettám, mely erőssé tesz, annyira, hogy hegyeket mozgathatok, itt lapul a legbelső zsebemben, kár, hogy egy nagy síkság közepén lakom. Csodaitalom is van, ó, tudd meg, ha megiszom, rettentő okos leszek, de mert mindenki csak telót nyomkod, mit ér az ész: nincs kivel megosztanom. Ébresztő Cirpel egy óriási nagy tücsök. Mégsem ő. Ez sajnos telefon! Álmomba a huncut égi pók néhány szép emléket belefon. Hadd legyek kicsit még kapitány, ringasson Vág, Duna, Balaton, hadd rúgjam gyorsan be azt a gólt, száguldjon velem a bicajom. Zászló leng homokvár tetején, csodálják szuperhős jelmezem, rendező vagyok és a színész, kalandpark: önmagam filmezem. Léghajóból olyan szép e táj, sétálok az eperföldemen, egy vetélkedőt is megnyerek, az i-re a pontot felteszem. Lénát megkínálom csokival, a kedvenc játékunk útvesztő. Már megint a tücsök ciripel, üzeni: most aztán ébresztő! un a lap alatt JÁTÉKOS JÁRVÁNYÜGY Kántor Mihály A hagyományos asztali társasjáté­kok elképesztő fejlődésen mentek keresztül az utóbbi bő évtizedben. A közösségi finanszírozásnak hála egyre több, független forrásból származó eredeti koncepció való­sulhatott meg, ami a nagy kiadó­kat is innovációra és új utak ku­tatására sarkallta. A tavalyi évben csak a Kickstarteren 176 millió dollárt gyűjtöttek össze kizárólag társasjátékokra. Mint a legtöbb esetben, a népszerűség oka itt is több tényezőre vezethető vissza. Az egyik, hogy a játékosok száma generációnként sokszorozódik. Ha egy családban hagyománya van a társasjátékozásnak, azt nagy esély­­lyel a gyermekeik is továbbviszik, akik majd felnőttként sem fordí­tanak hátat a hobbinak. A modern játékok legtöbbje ugyanis már any­­nyira komplex, hogy gyermekek számára nem is igazán befogad­­hatóak, a tervezők tudatosan nem is őket, hanem a fizetőképesebb réteget célozták meg. Ha ugyanis felnőttek játszanak egymás között, akkor a társasági érintkezések vagy a baráti összejövetelek során bekapcsolódó újoncok könnyen kedvet kaphatnak, és nekik nem jelent gondot megvenni maguknak is a játékot otthonra. Az egyre szé­lesedő játékos kultúra társadalmi megítélése is sokat változott, hisz ami korábban csak szórakoztató kedvtelés volt, mára életformá­vá vagy épp megélhetési forrássá alakult. A társasjátékok természe­tükből fakadóan összehozzák az embereket, s miközben egyre több időt töltünk különböző méretű ké­pernyők előtt, úgy válik az általuk kínált élmény egyre izgalmasabb kiruccanássá. Az eredetileg 2008-ban megjelent Pandemic társasjátéknak - melynek magyar nyelvű kiadása is készült - fontos szerepe volt abban, hogy a műfaj fejlődése szintet lépjen. Kivitelezője, az idén 48 éves Matt Leacock mára a szakma egyik legsi­keresebb tervezőjének számít. Saját bevallása szerint egy olyan játékot szeretett volna készíteni, melyben a játékosok a hagyományokkal ellen­tétben nem egymással vetélkedve, hanem összefogva és együttmű­ködve küzdenek meg a játék által támasztott kihívásokkal. Ez utóbbit nem lineárisan növekvő nehézségi skálázással igyekezett fűszerezni, hogy a résztvevők számára kevésbé legyen kiszámítható, mi vár rájuk. Akkoriban írtak a hírekben a madár­influenzáról, és Lealock ezzel meg is találta játékterve központi témáját. A Pandemic premisszája viszony­lag egyszerű: négy súlyosan fertőző betegség ütötte fel a fejét a világban, melyek terjedése globális fenyege­tést jelent. A játékosok feladata a világot körbeutazva megakadályoz­ni a járványt, és ezzel párhuzamo­san a laboratóriumokban felkutatni a négy betegség gyógymódjait. A résztvevők hat lehetséges szakem­ber közül választhatnak: diszpé­cser, orvos, tudós, kutató, művele­ti szakértő és karanténspecialista, akik mind-mind különböző, egyedi képességekkel rendelkeznek. A vi­lágtérképet reprezentáló táblán 48 nagyváros található, melyeket tran­zitvonalak kusza hálója köt össze. A játékosok ezen városok valamelyi­kében kezdenek, és ugyanez igaz a betegségekre is. A járvány kitöré­sének helyszíneit és terjedésének modellezését egy külön pakli kártya végzi, amiből fordulónként húz­va mindig más és más fejleményre számíthatunk. A résztvevők szintén rendelkeznek egy közös paklival, melyből az ő erőfeszítéseiket segítő vagy épp nehezítő kártyákat húz­hatnak. Innentől kezdve a szerep­lők fordulókra osztva utazhatnak a tranzithálózatok mentén, szerte a világban a megjelent betegségek gócpontjaihoz. Tulajdonképpen a játék egy közösen megoldandó lo­gisztikai kihívás. Melyik képességű szereplő hová utazzon, ki van köze­lebb, ki a gyorsabb, ki építsen kuta­tólaboratóriumot, és nagyobb-e a baj Londonban, mint Moszkvában? A társasjáték sikerére való tekin­tettel az évek során több kiegészí­tő is készült hozzá, melyek rendre újabb szabályokkal és lehetőségek­kel bővítették az alapdobozt. Ami­kor pedig egy vállalkozás ekkorára növi ki magát, ott illik új utakat is keresni. A kiadó a francia Asmodee fejlesztőcsapatot bízta meg, hogy ültesse át a táblás játékot digitális platformra. Választásuk nem volt légből kapott, hisz az Asmodee eredetileg maga is fizikai társasjá­tékok készítésével kezdte, és csak később hoztak létre egy videojá­ték-részleget. A Pandemic: The Board Game digitális változata lehetővé teszi, hogy akár egyedül is nekiveselkedjünk a játéknak, és ilyenkor egyszerre több karaktert is mi irányítsunk. Ezt ugyan meg­tehetjük az asztali játékkal is, itt azonban a számítógép fejben tart minden szabályt és elvégez helyet­tünk sok babra munkát. Mivel on­line komponens nem készült hozzá, így ha másokkal szeretnénk játsza­ni, akkor továbbra is egy légtérben kell tartózkodnunk és kézről kézre körbeadnunk az eszközt. Ezzel a megoldással az alkotók nemcsak munkát spóroltak maguknak, de sikerült a játékon túl annak esszen­ciális összetevőjét, a társaságot is adaptálniuk. (Pandemic: The Board Game. Platformok: PC, Mac, iOS, And­roid, Amazon) A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (1904, Magyar Nemzeti Galériai IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents