Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-29 / 149. szám
ó Olvasóink versei Balajthy Ferenc Kapuzáráskor Milyen óriás most ez a parányi csönd, Meglibbenti az égre csíptetett függönyt. Elhalkult a nevetés, - a lélek zenéje, - Emlékek szállnak, mint lepkék a fényre. Ha vérzik a Föld, a kék tenger is zokog, Esővel együtt szakad a sárga homok. Ha már csak az, ami volt, az érdekes, - Tovább hajszolni az időt, nem érdemes! Öröklétért zarándokoltam fel az égre, Fürödtem a Mindenség magzatvizében. Bejártam bugyrait a vak lehetetlennek, Hol bolyongó bolygók jönnek-mennek. Miből lettem, - az öl, pusztít el végleg, De akkor sem lesz vége a keresésnek! Kelj fel és járj! Süvölti valaki nekem, Űrporból gyúrt ember, akkor is legyen! Eleven ereken átfolyhat az éltető tűzár, Igazat és valódit egyszerre magába zár. Bár tűz ellen győzhet a víz, igen lehet, De a vizet semmivel le nem győzheted! Az öröknek vélt is könnyű gyerekjáték, Ahogy űrvándoroknak a holdbéli tájék. De darabokra esik mégis a Nagy Egész, S élne mi élő, mi mind egyesülni kész! Már akkor ismertél, míg meg se voltam, Élődbe költözhettem reményteli holtan. Világom született egy nap egy éj alatt, Nemzőimből nékem semmi sem maradt! Most már csak volt idők pernyéje hullik, Elfogadhatod: rajtad semmi sem múlik! Múltunkkal eltorlaszolt minden alagút, Jön majd az utolsó, ki becsukja a kaput! Nem voltál hiába mégsem (Ady Endre halálának 100. évfordulója) Hallgatni arany, ha nem úgy, mint a sír: Modernkori vers és túlélőtúra egyszerre! Terített aszfalton laposmacska egy fakir, - Vérig sértett szúnyogok kergetnek egyre. Ha van vér a pucádban, ne legyél gyáva, Ne verd műfogsorodhoz a lyukas garast! Légy olyan nékem, mint földnek a pára, De ne legyél hangyás, s örökké bogaras! Valamit adtam, és valamit visszakapok, - Szájmeleg szó csiszatolgat jobbra-balra Mosatlan nappalok, kinyitott vízcsapok, Háló nélkül ne menj halászni a partra! Folyjon folyvást mind a maga medrében, S nem kell mindent újra kezdeni nékünk, Ne kergessük a délibábot alva, se ébren, Se lapályon, se fönn, - se a grófi szérűn! Nagy szerelmes jeleneteket már ne várj, - És ne is bújtasd el magadban a gonoszt! A lét, nem rendezett, de nem is kóceráj, S nem is a boldog állam által gondozott. Öntözd, ápold ereken át a Nagy Óceánt, Föld megnyílt ölét lásd meg a virágban, Őrizd hát szerelmetes szemeinket odaát A héják nászát megzavaró éjszakában! Az ismeretlen lelkiismeret, amíg rád talál, Ne ereszd por írmagjaidat szerte szélnek, Mindig keres, s látod, mindig talál a halál Sziklából vájt kőtömböt bús síremléknek! Maradj győzhetetlen, és elpusztíthatatlan, Ha nem fogadna be a magasságos ég sem, Vagy ahol mindig izzik, és forr a katlan, Akkor is tudd, nem voltál hiába mégsem! elyorseg Bognár Ystván Valami nincs Ha valami nincs, van, mire vágyjunk, Fájdalmas pereinkben érte kiáltsunk. S ha reszket a hiány, sikolt a csend. Az érzékek vihari tombolnak bent. Aztán újra úr, a kielégületlen csend. Ihlet Tolulnak, tornyosulnak nagykövetei a szónak, s hagyják hatni a kovácsoltvas szószekereket, hanghintókat. Az üllők csattognak, s a szókalapácsok mondatokat írnak cifrát, káromkodósat. A gondolatok hatalmasak, s forrnak, a vak rímek összefonódnak patkó, kerítés, díszes szobornak. Betlehem, jászol, Jézus, - Mennyországa, vagy pokla a szónak. Cifra gúnyát ölt csorba sorba, kimondva valónak. Akarattá érik a ma-holnap. Hajtom az ihletet: Menj! Hagyj aludnom! De a gyomrom is beleremeg míg nem a papíron fetreng. Meztelen vagy díszes, megbúvó, vagy harangozó, Jézusi szent, imát mormoló, vagy ördögi, káromkodó. Uram! Tiéd a gondolat, enyém a szó! Köhögő, tüsszögő, fázó vagy izzadó pizsamás gondolat, nyerítő, harsogó. Bújó, fickándó, simuló, bántó, nem megalkuvó, de élni, lenni akaró. Tündérvilág, varázsmanó, szunnyadó, csendre horkoló, vizeletszagú, agytekerő gondolat hideg papucsban osonó önző szó, sötétben látó, fényben éjszakázó, ébredő napban eltűnő, meghaló. Versé így lett, ez az ihlet. Botos Ferenc Feketehegyi emlékezés In memóriám Berda József Apró angyal (pácolt fa, 36 cm, 2015] Út a Pisznicére felértél: lábad nyomán egy kis kő gördül el itt fenn karthauzi csendben sziklafalat sziklafal ölel egymásnak feszülnek kőlapok közöttük triász varratok összesúrlódnak a molekulák a szélben virágok szirma leng néma dalt dúdolgat a csend felértél, itthon vagy, ez a hazád. mH»»»«’ Demeter József Egy boldog nyugdíjas kalandja avagy „Kecskebéka felmászott a fűzfára” „Már régesrég rájöttem én, kétéltű vagyok, mint a béka.” (József Attila) egy túrajelzés hoz ide itt hirtelen aládől a hegytető 4 kis tisztáson áll a ház felhőbe, szélbe feszül konokul a rakott kő a lélek csendje mindenütt az erdő, az ég mind körbevesz itt költő búcsúzott egy áldás a szélben még most is halkan itt neszez Tihanyi imádság fekete kökörcsin fekete drágakő Óvár - vártán nyíló eltört dallamok tudója egy pacsirta dalol a csend rejtőző izzású közepében gejzírkúpok aranyszögei közt Isten csukódó tenyerében A gyermekeim jól keresnek. Az unokáim él tanulók. A dédunokám már felállt. Én is Jól tartom magam. Naponta Futok, erősítek, tornázom. Kecskebukázni is tudok, íme! A kecske előszót akár el is Hagyhatom. A békaperspektívához amúgy sem Kell. Addig-addig ugrálok, Amíg valahol egy műfűz- Fát nem találok. Annak is A legmagasabb ágáról Bámulom, nézem - le - Ezt a virtuális világot, ám! A beton-Dzsungel közepébe egy kis Tisztást gondolok. Én- Istenem, Jóistenem, minő Bizarr, pazar minden. „Fényt izzadnak a füvek.” A bokrok nyersselyembe Öltöznek. Kitárt égtáj- Ablakban muskátlis lány Integet - nekem. Napszentület -Pitymallatnyilag, s! Aranyjánoslik az estve. Kecskebéka- Bukát vetek - király- Kisasszony-csók után - Hopplá-hopp! Újra én Leszek vala. Népes családom Körében, én, a funkcionális Analfabéta, a’ Iá számító- Gépes, arra kérem a hétéves „Hétvezér”-Tas unokámat, Küldje el ezt a verset az Előretolt Helyőrség írnél Címére. Most pedig, mint aki Jól végezte dolgát, kényelmesen Hátradőlök, még hátrább. Egyet-kettőt nyújtózkodom. Felállók és előveszem a ... Tantusz! Elhagytam a pipázást. Nem Hagytam el? Elhagytam? Volt csibuk, nincs csibuk? Üsse kő! Kovakő... Éljen a családi tűz- Hely, új kalandra fel! IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. június
