Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-29 / 149. szám
szerkesztoseqi tereoaszta MORBID FELTEKENYSÉG, MAZOCHISTA LOCSOGÁS helyőrség Nagy Koppány Zsolt- Catherine Millet Féltékenység című könyve kapcsán -Az ember óvatosan olvas egyes szám első személyben írt pornókönyvet, mert egyrészt ha nem tetszik neki, akkor az már önmagában elég ciki (nem elég, hogy buta és korlátolt és nem eléggé haladó szellemű, mert nem érti a művészetet és az élet meg az irodalom közötti különbséget - meg a kettő különvalóságát! -, hanem már izgalomba se jön egy-egy szaftosabb részlettől szegény), másrészt mégis megpróbálja fikcióként olvasni, mert ő jön zavarba, és szinte viszolyog attól, amit ez a szegény nő csinál magából. Catherine Millet - és még egyszer, utoljára hangsúlyozom, hogy elfogadom, miszerint nem egy sérült önképű nő beteges naplója a könyv és a jelenség, hanem egy kitalált személy kitalált történettel, szóval inkább így: „Catherine Millet”, és értsék oda mindig az idézőjelet - már a „Catherine M. szexuális élete” című (önéletrajzi?) könyvében kényelmetlen egykedvűséggel számolt be a nemi életéről, és most a „Féltékenység” című könyvében szintén zavarba ejtő dolgokról beszél. Tudniillik arról, hogy ő féltékeny. Az egyszerű monogám típusú olvasó azonban nem egészen érti ennek a drámáját, hiszen a könyv szinte fejezetenként utal rá, hogy míg a főhősnő hisztérikus jelenetekben tobzódva nyomoz és vádaskodik az ő Jacques-ja után (érdemes megnézni mindkettejüket az interneten, „ha már fikció, legyen valóság!” alapon), addig bizony ő sem valami ártatlan kis virágszál. Itt van ugyanis ez a szegény Jacques bácsi, aki a maga derűs „multilover-marketing”-jével (saját szó, tehát sic!) sehogy sem érti, hogy miért mindig és csak ő a hibás, és megejtő férfilogikával néha ilyeneket művel: „A saját dolgaimra hivatkozott (tudniillik Jacques Catherine előtt), a tényre, hogy soha nem vetettem véget a szexpartiknak, és főleg arra, hogy a vágyam hosszú időn át másfelé ragadott, és elfordított tőle. És amíg engem teljesen lefoglalt a szeretői számolgatása és a velük való kapcsolatának részletes vizsgálata, ő is feltárta előttem a szeretőimről vezetett listáját.” Az ember azt hinné, hogy akkor ezek itt ketten kvittek, lehet haladni, kérem, de nem, mert bizony a jó öreg Catherine kétszáz oldalon keresztül meséli el, milyen nehéz volt neki szembesülni azzal, hogy míg ő megcsalja féijeurát, addig bizony féljura is megcsalja őt. Van itt sírás, terápiás jellegű maszturbálás egy vonat hálókocsijában Bukaresttől Kolozsvárig (sokan nyilván már ezért megveszik a könyvet), elképesztő mennyiségű lelkizés, valamint az olvasó növekvő dohogása és ellenérzése. Mert a téma - a féltékenység - valóban lehetne hálás, drámai, felkavaró, ha nem az lenne a keret, ami. így viszont csak egy hosszú, affektáló kínlódás mindenki részéről. Az ember többször is megáll, és újra meg újra - hitetlenkedve - utánanéz, hogy most akkor tényleg létezik ez a nő és Jacques?! És hát tényleg. És vajon mit szól mindehhez a jó öreg Jacques azzal a huncut mosolyával? Vajon ő tudja-e fikcióként olvasni excentrikus és hisztérikus tüneteket mutató felesége naplószerű izéjét? Na ugye. De hogy valami jót is mondjak: a könyv fordítása professzionális és magas színvonalú, az Houellebecqkönyvek fordításáról (is) ismert Tótfalusi Ágnes munkája. Nem tudom, ő mit gondolt munka közben, de hogy a vásott ínyű olvasó néha szégyenkezve elnyom egy ásítást, az bizonyos. (A cím szavait pedig nem én adtam, szegény Jacques mondja a „dráma” egy pillanatában, elég dühösen.) Érdemes lenne egy nagyobb dolgozatban megvizsgálni majd, hogy tágabb kontextusban mit jelent ez az egész jelenség, amelyiknek egyik khm... kulminációs pontja ez a könyv. ígérem, ha összeszedem a bátorságomat, és néhány jól választott olvasmánnyal felhergelem magam, nekigyürkőzöm annak is. Catherine Millet: Féltékenység. Fordította: Tótfalusi Ágnes. Magvető Kiadó, Budapest, 2019. PILLANTS RA A KEBLEMRE , , ÉS ÁBRÁNDOZHATSZ KEDVEDRE. Igéző (Kaposvár, 2015) tarca A HANGYA ES A HANGYALESO- példázat„Lárvája a laza, homokos talajban tölcséreket, ezekbefogócsöveket készít. A tölcsérbe betévedő hangya (vagy más, kisebb ízeltlábú) könnyen lecsúszik, és nem tud kikapaszkodni, mert a lárva a tölcsér aljáról homokszemekkel, homokesővel „bombázza”, és ettől a lába alól kifut a laza homok, hogy a hangyával együtt a tölcsér aljára guruljon, ahol a hangyaleső várja, elfogja és megöli: bénító mérget és emésztőenzimeket juttatva az áldozat testébe kiszívja a nedveit.” részlet Fekete Vince (Myrmeleonformicarius) című verséből A hangya céltudatosan és határozottan tartott hazafelé. A nyom széles volt és finom illat vezette végig rajta, nem téveszthette el az irányt. A kavicsok és fűszálak nem okoztak nehézséget, fáradhatatlanul tört előre. Egy helyen az út szétvált, nem is két, de rögtön három ágra. A legkeskenyebb ág veszélyt jelzett, ne arra tarts, mondta az illat, ő azonban katona volt, és látnia kellett a veszélyt. Talán a bolyt is fenyegeti az a valami. Az út homokos talajon vezetett át, a hepehupák között csápját mozgatva haladt előre. Az ösvény elkeskenyedett, magasabb gerincen vezetett végig. Hirtelen megmozdult lába alatt a talaj, és a hangya csúszni kezdett. A hangyaleső lárvája nagyon éhes volt. A hangyák elkerülték a tölcsért, amit az ősöktől kapott, és más rovar sem járt erre elég, szintén a hangyáknak köszönhetően. Aljas, finom kis hangyái, gondolta a lárva. Nem tudott aludni, pedig jó lett volna a tűző nap elől elhúzódni, és szunyókálni egyet tele hassal. Jó ideje semmi zsákmány. Meddig bírja még? Meddig lehet bírni evés nélkül? Egyedül a tölcsérben, az otthonában, aminek minden kiszögellését ismerte, egész élete ide kötötte, homok- és földszemek közé, apró fűszálak és növényi szálacskák közé. Csodakút, így hívta, mert csakugyan csodás hely volt, telve szépséggel és harccal. A „peremen túli” világról kevés fogalma volt. Milyen lehet odaát? Kövér hangyák járnak mindenfelé, kicsiny rovarok, finomak, gyengék, ízletesek. És árnyékos alvóhelyek. És... Ekkor jelent meg a hangya a tölcsér szélén. Az éhségtől elcsigázottan, ám mégis teljes figyelmével koncentrálva célzott. Ha sikerül a rovar lába alól leomlasztani a talajt... Várt, várt, és minden reményét a dobásba vetve elhajította a rögöcskét. A hangya azonnal tudta, hogy nagy bajba került. Az ősellenség fészkébe tévedt. Még a nevét is rólunk kapta, futott át az agyán, de nem volt ideje végiggondolni semmit. Újabb és újabb bombák találták el a tölcsér mélyéből, kétségbeesetten kapaszkodott, szétvetett lábakkal, kimerevedett csápokkal. Hirtelen megállt a csúszás. Fejjel a perem felé nézett, nem látta az ellenséget. Egy szilárd pont, aprócska kő, a hangya szemében szikla került a lába alá. Mind a hat végtagjával belekapaszkodott. A hangyaleső rosszul célzott. A bombák nem találták el, körülötte pattogtak a tölcsér falán. Ha elereszti a kavicsot, a mélybe hull, és mindennek vége. Hangyamennyország. A lárva tekergőzött, minden energiájával azon volt, hogy levakarja a homokszemekkel a hangyát a falról. Megkapaszkodott a megátalkodott, nem akar belenyugodni a sorsába. Szemeit összehúzva lihegett, tagjai egyre inkább merevedtek, ahogy az ereje elhagyta. Az éhség le fogja győzni. Ha a hangya fent marad a sziklán, ha csak percekig is, nem fogja megélni a holnapi nagy világosságot. Nincs messze a hangya, de még nem áldozat. Még csak célpont. Ki kell mozdulnia, megragadni. De nehezen mozog, energiái elfogytak. Dobjon vagy ragadjon? Még egy dobás. Homokszemet fogott, és hosszan célzott. A hangya testsúlyát áthelyezve felhúzta magát a szikla tetejére. Teste most párhuzamosan pihent a perem alatt épp egy hangyányival. Összetett szemeivel megfigyelhette a lárvát. Szürke és barna foltos, szelvényezett gonosz. Most céloz. Minden erejével megkapaszkodott a kőben. Ekkor jelent meg a másik hangya. A hangyaleső megmerevedett, amikor a kisebb hangya megérkezett. Ez keresgélve, imbolyogva haladt, bizonytalanul tapogatta az utat. Egy dolgozó. Összefutott a lárva rágószerveiben a nyál és a bénító méreg. A katonát vagy a dolgozót? Előbbi nagyobb, tovább eltart, de kapaszkodik. Utóbbi gyanútlan, bár kisebb és hamarabb elfogy. Hirtelen észrevette, hogy a katona egyenesen a szemébe bámul. Mereven visszanézett. Meg kellene leckéztetni. Meg kellene enni. Én vagy ő. Célzott és lőtt. A dolgozó lábai alól kifutott a talaj, nem tudott megállni, a lárva gondolkodás nélkül vetette magát a zuhanó testre, rágói belemélyedtek az ízes, finom húsba. Urbán Péter Amikor felnézett, szájában a kisebb hangya testével, látta, hogy a katona már kimászott a gödörből. Tapasztalt és erős áldozat. Nem, nem áldozat, csak célpont. Túlélő. A hangya a peremről bámult viszsza rá. A szemében nem gyűlölet volt, hanem valami más. Megjegyeztelek. Ez volt benne. Fenyegetés. A zsákmány fenyegeti a vadászt? A hangyaleső az étkezés okozta örömben s győzelemben is érezte a lappangó félelmet. Elhessegette. Gyere csak! Legközelebb elkaplak és megeszlek. A hangya hosszan nézte a lárvát. Hangyamennyország. Ahol nincs soha élelemhiány, és mindig minden rendben megy. Ahol egész nap együtt dolgozunk, a nap kellemesen süt, de nem éget, az eső hűt, de nem mossa el a bolyt, ahol mindig van étel, friss fűszál, ahol a peték mindig gond nélkül kikelnek. És ahol nincsenek hangyalesők és más ragadozók. így szól a történet az öregek szájából. Megjegyeztelek. Elkapunk. Mert mi mindig együtt vagyunk. Együtt, és így erősebbek nálad. Végül elkapunk úgyis. És akkor megeszünk. Határozottan, céltudatosan, kételyek nélkül indult tovább. A boly, az otthon felé. Most már biztos volt benne, hogy újabb éjszakát és újabb nappalt élhet meg. „Én vagyok a hangya, és én vagyok a hangyaleső. S a csizma is én vagyok, ami eltapossa mindkettőt.” (Kung-fuciusz, kínai hajléktalan kijelentése a „Repedt rizssarlóban” eltöltött görbe este után, hajnalban.) KNTfr KÁRPÁT.MIOINCII TIHITtlMONOOlÚ NONPROFIT KFT. BBBBBBBBBBB Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodolom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő, Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könozey Elemér •Tördelés, grafikai szerkesztés: Leozo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nódai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegikmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. június 1 4 tf
